Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-15 / 137. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 15. Kitekintő - hirdetés 13 Londoni randevú Alfonso Cuaronnal, a Harry Potter harmadik részének jókedvű rendezőjével Az élet egy nagy doboz müzli Már az se világos, miért nem lett színész. Mosolyá­val jobban betölti a ter­met, mint Banderas, ango­lul tündéri akcentussal be­szél, sármja lecsurogna a vászonról, csak hagyná! NÁVAI ANIKÓ De Alfonso Cuaron (41) szá­mára ez az opció fel sem merült. A mexikói filmfőiskola befejezése után hazai tévéjátékokkal edzette magát. Megcsinálta szemtelenül őszinte szerzői filmjét két ka­maszról meg egy anyányi nőről, és ezzel végérvényesen feliratko­zott arra a listára, ahonnan Hollywood szemezget. Minden rendező a kezét-lá- bát törné, hogy egy ilyen pénz­gyártó masina közelébe kerül­jön, mint a Harry Potter. Maga meg csak riszált. Az még csak hagyján, hogy ke­zembe se vettem a regényt. De a filmeket se láttam! Nekem ez az egész Harry Potter-mánia arról szólt, hogy tud egy stúdió minél többet kipréselni a szülőkből és a gyerekekből. A szokásos trükk. De nehogy félreértsen, tőlem annyi Ninja Turtle-t gyártanak, amennyit csak akarnak, csak en­gem hagyjanak békén. Most meg itt ülünk egymással szemben Londonban, és el akar­ja adni nekem a Harry Pottert. David Heyman, a sorozat pro­ducere, aki mellesleg jó haverom, elküldte a forgatókönyvet. Aztán fölhívott és könyörgött, hogy leg­alább lapozzak bele, addig nem ajánlja fel másnak. Akkor kezdtem hezitálni, mikor megláttam, hogy Steve Kloves írta a forgatókönyvet. És a gyanúm beigazolódott. Már ez az első vázlat úgy olvastatta ma­gát, hogy nem tudtam letenni. És persze étvágyat csinált a regény­hez. Vagyis meg voltam fogva. Csak ültem az emeleten, és olda­lanként kiabáltam le az asszony­nak, hogy ez is jó, ez is jó! Mire le­tettem a könyvet, pontosan tud­tam, mit akarok kezdeni a film­mel. Rowlings centire érzi, hogy kell összegyúrni a mitológiát a ka­landdal. Lehet, a gyerekeket csak a kalandrésze érdekli, de van ebben a történetben valami alapvetően archetipikus, ami azzal, hogy a vi­lágirodalom nagy történeteire em­lékeztet, megfogja a felnőtteket is. Ráadásul ez a rész, a harmadik, pont arról szól, hogy lesz a kisköly- kökből kamasz. Rowlings úgy is­meri a férfiak lelkét, mint a tenye­rét! Pontosan tudja, mire kattan egy kamasz és egy felnőtt férfi. Mintha Jungtól tanulta volna. Visszatérve a producerre, az És a te anyád is! után tökéletesen érthető, hogy ragaszkodott ma­gához. Csak olyasvalaki tud ilyen filmet csinálni, akinek mozgal­mas kamaszkora lehetett. Hát nem voltam boldog tini. A szüleim elváltak, és tegye hozzá, hogy mindez a bigott katolikus Mexikóban történt, ahol a csonka család a legnagyobb stigma. Egy­házi iskolába jártam, kiközösítet­tek, egy barátom se volt, teljesen magamra voltam utalva. Csak a könyveket bújtam. Illetve míg a többiek fociztak, meg a leckét csi­nálták, kiszöktem a moziba. Fal­tam a filmeket. Otthon, persze, nem mertem megmondani és összevissza dumáltam. Miután igent mondott a pro­ducernek, nyilván találkozni akart az írónővel, aki elég szo­katlan, zárkózott figura. Fönt él a skót hegyekben a családjá­val, és szakmánybán írja a Harry Pottereket. Skóciában kezdtük a terepszem­lét, és mivel Harry Potterről volt szó, a stúdió nem garasoskodott. Helikopterrel vittek Edinburghbe, ahol Rowlings lakik. Meghívott a házába vacsorázni. Kíváncsi vol­tam, mit főz, ugyanis vegetáriánus vagyok. Tapintatosan zöldséges ri- zottóval várt. Aztán belemerül­tünk a témába. Az hökkentett meg, milyen memóriája van. Min­den figurára részletesen emlék­szik. írótól szokatlanul kifejezetten kérte, hogy ne ragaszkodjak betű szerint a könyvhöz, mert nem az a lényeg, hogy mi van leírva, hanem az, hogy a regény filmes adaptáci­ója hiteles legyen. Egyetlen kiköté­se volt, hogy minden változtatást egyeztessünk, nehogy beleszalad­junk valamibe, amit a folytatásban másképp tervezett. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ekkora bizalmat szavazott nekem, mert nagyon nehéz lett volna gúzsba kötve táncolni. Aztán volt még egy incidens. Rowlings háza valóságos erőd, ahova csak kóddal lehet be­jutni. Igen ám, csakhogy kijutni is. Mi meg kifele menet elfelejtettük a kódot. Már elköszöntünk, a vil­lanyt is leoltották, gáz lett volna visszakullogni. Úgyhogy a produ­cerrel szépen átmásztunk a keríté­sen. Azóta nem is beszélt Row- lingsszal? Dehogynem, de soha nem ő hí­vott, mindig mi kerestük őt. Ta­nácsért, véleményért, részlete­kért. Abszolút nem tolakodó, sőt. És maga az amerikai premi­erhétvégén bizonyított. Többet hozott a konyhára, mint az első, illetve a második Harry Potter. A kritikusok azért dicsé­rik, mert sokkal emberköze- libb. Azt mondják, a kamera­munkája a hunyó. Ebben valószínűleg igazuk is van. Már az És a te anyád is!-nál ke­vesebb közelit csináltam, mert az a véleményem, hogy a mai mozi sok­kal dinamikusabb, a koreográfia dominál, nem a mimika. A túl sok közeli szerintem ósdi. Úgy válto­gattam a közeliket a totálokkal, hogy minden arc hangsúlyos le­gyen. Ez a film Harry érzelmi hul­lámzását követi, s ennek megfe­lelően a kamera szinte állandóan mozgásban van. Csak hát ezzel technikailag jól behúztam magam a csőbe, mert így rendezni olyan, mint a dominóeffektus. Ha valahol elszúrom, az egész maga alá temet. Említette, hogy a Harry Pot­terről lévén szó, a stúdió nem volt szűkmarkú, de ekkora költségvetéssel még sosem dol­gozott. Nem nyomasztotta? Kis pénz vagy nagy pénz, ha nem az enyém, felelős vagyok ér­te. Amikor végül is beleszerettem a Harry Potter-világba, és tüzete­sebben átgondoltam a dolgot, rá­jöttem, hogy Chris Columbustól (az első két rész rendezője - a szerk.) remek díszletet és kiváló színészeket örököltem. Ami a pro­dukció méreteit illeti, ha egy ren­dező belemerül, erről teljesen el­feledkezik. Olyannyira, hogy mi­kor befejeztük a műteremmunkát és felköltöztünk a külső helyszí­nekre Skóciába, elkezdtünk csúsz­ni. Teljesen egyértelmű, hogy az én hibám volt. Gyorsan átnéztem a forgatókönyvet, hogy mit tudok húzni és felhívtam a gyártó stúdi­ót, a Warnert, mert kutyaköteles­ségemnek éreztem, hogy vállal­jam a blamát. Csúszunk, mond­tam, de ezt meg ezt ki tudom hagyni. A pénzzel ne törődj, vág­ták rá a vonal túlsó végén Holly­woodban. Csak az a fontos, hogy úgy csináld meg a filmet, ahogy a legjobbnak látod. Hát ilyen bizal­mat kaptam a Warnertől. így az­tán álom volt dolgozni. És most? Kész a film, túl van a kampányon, merre tovább? Élhetek egy hasonlattal? Annak idején az anyu folyton müzlivel tö­mött. Fene nagy doboz volt, dugig müzlivel. De tudtam, hogy ott az alján az a kis műanyag vacak, vala­milyen játékbábu. Csak nyeltem- nyeltem a müzlit, hogy minél ha­marabb eljussunk a jutalomig. Ne­kem az a két film volt a müzli, amit a pálya elején lenyomtam a torko­mon Hollywoodban. A jutalom meg az És a te anyád ij. Vagyis a szíve a rétegfilmhez húzza. Tud titkot tartani? Igazából a müzlivel se volt semmi bajom. London, 2004. június Dániel Radcliff, Harry Potter alakítója és Alfonso Cuaron. A mexikói rendező végérvényesen feli­ratkozott arra a listára, ahonnan Hollywood szemezget. (TASR/AFP-felvétel) A jó befektetésre! A részesedési alapok azok számára is előnyös befektetési lehetőséget jelentenek, akik úgy vélik, hogy a befektetés csupán a gazdagok kiváltsága. A részesedési alapokba való, akár kisebb összegű befektetés által is az Ön megtakarított pénze a hazai és külföldi pénzpiacokon sokasodhat. Befektethet egyszeri betét vagy rendszeres spórolás formájában. A rendszeres megtakarításos alapon történő befektetés ráadásul további előnyökhöz juttatja! Hívja a Sporotel 0850 111 888-as számát, keresse fel a Slovenská sporitefría internetes honlapját a www.amslsp.sk címen vagy látogasson el a Slovenská sporitel’na bármely ügyfélszolgálati kirendeltségébe. A részesedési alapokba való befektetés kockázattal jár. Az eddigi hozam nem szavatolja a jövőbeni hozam mértékét. Az alap kezelésével, gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat a statútum és az értékesítési útmutató tartalmazza, mely a Slovenská sporitefna, a.s. bármelyik kirendeltségén megtekinthető. SLOVENSKÁS SPORITELNA Vasa banka UP1645

Next

/
Oldalképek
Tartalom