Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-02 / 126. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Drágám, ágy hiányzol, mint Ruskónak a mohi atomerőmű befejezése. (Peter Gossányi rajza) Összeegyeztethetetlen az amerikai demokráciával a foglyok megalázása Amerika nem feledheti el a fogolykínzásokat! KOMMENTÁR Lengyel párhuzamok MALINÁK ISTVÁN Hasonló történelmi helyzetek, fejlődési út, a párhuzamok miatt mindig érdemes volt Pozsonyban is figyelni arra, ami Varsóban történik. Lengyelországot csak egy tyúklépés választja el az őszi, idő előtti parlamenti választásoktól. Amikor ott szétesett a legerősebb kormánypárt, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), Leszek Miller kormányfő rákényszerült arra az ígéretre, hogy az uniós taggá válás utáni napon benyújtja lemondását. Megtette. A mi miniszterelnökünk nem, pedig ő is szétverte a legerősebb kormánypártot - de ez nem változtat az analógián. Millerek a teljesítetlen választási ígéretekbe, s az olyan korrupciós botrányokba buktak bele, mint például a hírhedt Rywin-ügy. S bár a bíróság azt mondta ki, hogy az SLD csúcsvezetői a kenőpénz-affért illetően patyolatfehérek, - felmérések szerint - lakosság 90 százaléka ezt nem hitte el. Ezért zuhant az SLD támogatottsága 40-ről 7 százalékra. Kwasniewski államfő a gazdasági szakembernek tartott Marek Belkát bízta meg a kormányfői feladatok ellátásával. A parlament első körben nem hagyta őt jóvá. A második körben a honatyáknak kellett volna megegyezniük egy elfogadható főjelöltben; nem sikerült. A labda így visszakerült Kwasniewskihez, aki közölte: Belkát és csakis őt fogja megint jelölni. Két lehetőség van. Belka átmegy, hiszen az SLD szakadásai megígérték - őket nem egy Martináková-Simko-féle duó vezeti -, abban az esetben támogatják, ha garanciákat kapnak arra, hogy lesznek ősszel idő előtti választások. A másik lehetőség: Belka nem megy át, akkor ezért hozzák előre a választásokat. Az a változat, hogy az államfő találna egy elfogadhatóbb jelöltet, az elemzőkben fel sem merül. Mert Lengyelországban is az a helyzet, hogy egy populistának, szélsőségesnek tartott párt, az Andrzej Lepper vezette Önvédelem vezeti a népszerűségi listákat. Nyomulása feltartóztathatatlannak tűnik, a rendes választásokig még tovább erősödne, vagyis biztosan nyerne. Kwasniewski a szélsőségesség térnyerését mindenképpen meg szeremé akadályozni, át akaija menteni a demokratikus (abb) erők hatalmát. Magyarán: állítólag azért erőlteti Belkát, hogy mindenképpen kikényszen'tse az idő előtti választásokat, ez az egyeden lehetőség, hogy eléije célját. És itt már nyoma sincs a párhuzamnak, nálunk a demokratikus (abb) erők nem is álmodhatnak arról, hogy az új államfő majd egy szalmát is keresztbe tegyen értük. Tehát Varsóban pillanatnyilag Kwasniewski kavaija a dolgokat. Az az ember, akit pár hónapja még a NATO-főtítkári posztra is esélyesnek tartottak. Egy volt kommunistát! Szó mi szó: furák ezek a lengyelek, nem? De nem az a titkuk, hogy többen vannak. JEGYZET TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Ismét súlyos magyarellenes incidensről számolt be az újvidéki napilap. Az észak-bánáti Törökkanizsán (Növi Knezevac) súlyos utcai tömegverekedéssé fajult egy hét végi zártkörű mulatság. Magyar fiatalok zártkörű mulatságot szerveztek egy kibérelt házban. Éjfél után 20-30 szerb fiatal érkezett gépkocsikkal és megtámadta a szó- rakozókat. A magyar fiatalok nem tudtak védekezni a túlerővel szemben, sem elmenekülni. Súlyos sérüléseket szenvedtek, a helyszínre érkezett rendőrök szállították be őket a törökkanizsai kórházba. „Néha már-már azt gyanítom, hogy divathóbortként kell kezelnünk az incidenseket: jobb híján a másfélék levadászásával múlatják az időt az államalkotó nemzet tagjaiból összeverbuválódott bandák” - írja a lap jegyzetírója. PRÁVO A cseh nacionalistáknak ott van a Benes-törvényük, a kitelepített csehországi németeknek meg Edmund Stoiber cseh- ellenes vasárnapi beszéde. A kettőben van valami közös: régi indulatokat kavarnak fel - bírálta a lap a bajor kormányfőt. Stoiber gondolatmenete nehezen követhető. Tüdhatná, hogy nincs Csehországban olyan politikai garnitúra, amely egyoldalúan feloldaná a Benes-dekrétumokat anélkül, hogy az (1938-as) müncheni egyezményt is ne nyüvámta- nák kezdettől fogva érvénytelennek. A határokon átnyúló uszításban azonban az a legrosszabb, hogy Csehországban épp azokat erősíti, akik ellenzik a jogos humanitárius gesztust: nevezetesen a Csehországot 1938-ban fegyverrel védő csehországi német demokraták és az éveken át hátrányos megkülönböztetést elszenvedő német kisebbség irányában. METRO MEDIA Biztos vesztesnek látszik a magyargyűlöletéről hírhedt Gheorghe Funar kolozsvári polgármester a vasárnapi romániai választások előtt közzétett közvélemény-kutatások szerint. A kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeit képviselő loan Rusnak belügyminiszter, valamint az ellenzéki Demokrata Párt (PD) ügyvezető elnöke, Emil Bocnak van a legnagyobb esélye, hogy bejusson a második fordulóba. Az indulók között szinte mindegyik felmérésben csak a harmadik helyet foglalja el a negyedik mandátumára készülő Gheorghe Funar. A Babes-Bolyai Tudományegyetem diákjai által készített közvélemény-kutatás szerint Boc vezet 37,7 százalékkal, Rusra a kolozsváriak 30,8 százaléka szavazna. A napokban a Metro Media és az Insomar közvéleménykutató intézet rukkolt elő egy közös felméréssel, amely megerősítette, hogy loan Rus és Emil Boc kerülne a második fordulóba, Funar 17 százálék- kal marad le. A nacionalista polgármester legyőzése érdekében az RMDSZ arra szólította fel a választókat, hogy Rusra adják szavazatukat. Az iraki börtönképek felháborították az amerikai közvéleményt. Egy-két héttel ezelőtt a sajtó és a televízió tele volt az amerikai katonák egy csoportja által elkövetett szörnyűségekkel. JOEKUN Ki ez a fiatal lány, aki a meztelen iraki rabok előtt nevetgél? Kik ezek a fiatal katonák, akik élvezik a rabok megalázását és szenvedéseit? Nem volt olyan amerikai lap, amelyik ne ítélte volna el a fogolykínzókat. Nem volt olyan televíziós adás, amely Válasz Hushegyi Gábornak Az Új Szó 2004. április 22-én megjelent, május 28-án kivonatolt Zsánerszobor vagy vásári attrakció című cikkére reagálva előrebocsátom, szüárd erkölcsi normáim nem engedik meg, hogy a cikk szerzőjének „zsánerében” válaszoljak, ezért csak néhány elengedhetetlen megjegyzést fűznék írásához. 1. Ha a cikk szerzője valóban csak művészetkritikai szempontokból mérlegelne, nem süllyedne odáig, hogy látatlanban, fénykép után mondjon kritikát egy műalkotásról. 2. A meghívott művészek névsora a pályázat kiírása után megjelent a sajtóban. Ha segítő szándék és Márai Sándor értékrendjének a megóvása vezérelte volna, akkor időben megszólal. 3. Nem tudom, Nagy János miért nem vállalta a megmérettetést, lelke rajta. A kiírók részéről szó sem volt senki preferálásáról. Ha valakinek az agyában ilyen gondolat születik, annak csak a közmondást tudom idézni - „Mindenki magán keresztül ítél”. 4. A 25 tagú előkészítő bizottságot elnöke, Süli János képviselte, ne kérdezett volna rá: mi történik itt? A fényképeken látható személyek feltétlenül felelősek tetteikért, azonban a felelősség nem kérhető számon csak a végrehajtókon. Nyilvánvaló, hogy a börtön kihozza az emberekből a legrosz- szabbat. Nemcsak a foglyokból, hanem a börtönőrökből is. így volt ez az Andrássy út hatvanban, és valószínű, hogy így van máshol is. A kínzás nem amerikai módszer, a demokratikus rendszer nem tolerálhat ilyesmit. A botrány kirobbanása után a felháborodás hatalmas volt, de úgy látszik, lassan feledésbe merül az ügy. Azonban az amerikai nemzet lelkiismeaki egyben Kassa Óvárosának polgármestere. Ezért nem lehetett jelen Szaszák György, aki nem az előkészítő bizottság tagjaként, hanem újságíróként akart részt venni, a zsűri tagjai viszont ezen az alapon nem egyeztek bele, annál is inkább, mert nem akartak kivételt tenni egyetlen újságíróval sem, ez a többiekkel szemben inkorrekt lett volna. 5. Ján Hoffstádter rektor úrnak hálásak vagyunk, hogy elvállalta a zsűritagságot és az elnökséget. Korrekt módon, hozzáértéssel értékelt minden pályamunkát. Az olvasó félrevezetése, ha valaki azt állítja, hogy nem vették figyelembe véleményét, de hála Istennek, ma már mindenkinek lehet önálló véleménye is. 6. A következő nagy csúsztatás a cikkben Thomas Strauss professzor úrral kapcsolatos. Két nappal a zsűri ülése előtt jelezte, hogy ő csak repülővel tud jönni. Az 5000 koronás repülőjegy és a szállás térítéséről egyedül a jóváhagyott költségvetéssel szemben nem dönthettem, de felajánlottam, hogy megpróbálok más megoldást találni. Erre az volt a felelete, hogy ő maga sem gondolta, hogy ennyibe fog kerülni, így inkább nem vállalja az utat, hisz rete nem hagyhatja, hogy mindez el legyen felejtve! A következő hetekben az iraki kérdés méginkább kiéleződik. A hónap végén a megszálló hatóságoknak át kellene adni a hatalmat a helyi adminisztrációnak, de az ország jövője még nem dőlt el. A börtönben történt kegyetlenkedések nehezebbé teszik az átállást. Ha egy szélsőséges iszlám rezsim jönne létre, lehet, hogy mi leszünk érte a felelősek. Mindezt mindenki megérti Amerikában, de egyelőre nincs válaszunk az iraki kérdésekre. A szerző amerikai munkatársunk szerinte is elég szakértő lesz a bírálóbizottságban. 7. Márai Sándort tizenévesen kezdtem olvasni és tudatosan tanulmányozni - abban az időben, amikor a cikk szerzője még meg sem született. Jól ismerem élet- történetét és ajánlom neki is ismeretei elmélyítését. 8. Ellentétben azokkal, akik egy fénykép alapján mondanak „tévedhetetlen” és Jól időzített” kritikát, a pályázat kiírói tudják első perctől kezdve, hogy mit csinálnak és miért. Sokkal jobban tisztelik Márai Sándort annál, mintsem „vásári attrakciót” csináljanak a tiszteletére készülő emlékműből. 9. Sajnos, évtizedeken keresztül „élveztem” a káderezés következményeit, éppen ezért erősen remélem, hogy soha többé nem történhet meg, hogy egy művész vagy egy műalkotás értékéről nem szakmai, hanem politikai szempontok döntsenek. 10. A szervezők társadalmi munkaként végzik önként vállalt feladatukat és kizárólag Márai, az irodalom és a művészet iránt érzett tisztelet és szeretet vezérli tetteiket. Csala Kornélia a pályázatot kiíró Magyar Közösségi Ház elnöke Tenger és trágyadomb BUCHLOVICS PÉTER Két meghatározó élményem volt az utóbbi másfél hónapban. Az egyik lesújtó, de végtelenül pitiáner és nevetséges is egyben. Gondoltam, nem is teszem szóvá, de mivel szereplői az Európai Parlamentbe készülnek, nem kerülhetem meg. Egy 1848 ünnepségen történt, idehaza, hogy önjelölt szónokok markolták meg hirtelen a mikrofont, és olyan ultrajobbos szájtépést műveltek, melyhez Slota is gratulált volna. Nagy show volt, csak azt nem értem, miért akarnak annyira az EP-be kerülni, ha gyűlölik az Uniót, miként az MKP-t is, továbbá mindenkit, aki nem rájuk szavaz majd? Ha mindenki áruló, aki nem úgy és annyira magyar, mint ők... Azért a szervezők szólhattak volna: ez itt tiszteletadás, nem hordószónokok körzeti versenye... Arról már nem is beszélve: a honfoglalás előtti magyar történelmet pillanatok alatt átvarázsolták, hogy Györffy György, Kristó Gyula, Engel Pál és Szűcs Jenő is egyszerre foroghattak a sírjukban - már bocsánat az elhunyt tudósoktól. Csak abban bízom, ezt a mártírkodó, agresszív demagógiát senki sem vette be. Bejutni meg úgysem fognak. Ehelyett inkább Katona Tamást kellene olvasniuk, és bocsánatot kérni a szabadságharc legkisebb közkatonájától is. Tudom, ez reménytelen vállalkozás lenne, de meg kéne próbálni. Hátha meggyógyulnak, vagy tünetmentessé válnak - egy időre. A másik élmény: Czajlik Jóska csapatának előadása a budapesti Bárka Színházban. Gombrowicz Operett című „harcos operettjét” vitték színre. Katarzis. Szellemi, lelki tisztítótűz. Nemcsak az előadás miatt, nemcsak, mert ez Witold mester egyik legjobb darabja, s a legkegyetienebb tükröt tartja elénk a közép-európai történelem valós abszurditásáról. De úgy, hogy sírva röhögünk, s röhögve sírunk. Az előadást nézve jóleső büszkeséget éreztem a szlovákiai magyarok tehetsége és tudása miatt. Azok a fiatal színészek, akiknek elegük lett a küldetéstudatos, megideologizált, melldöngetéses nyomorból, s vállalva a kihívásokat, most máshol teremtenek értékeket. S azé a fiatal rendezőé, aki sose gondolkodott karámban és nyájszellemben. Szlovákiai magyarok, de nem az a legfontosabb számukra, hogy magyarok. Csak az, hogy a szakmájuknak élhessenek, hogy hagyják őket dolgozni. Az identitás magától értetődő és természetes. Miként a kulturális közeg és a gyökerek is. Tudják, honnan indultak, de nem csinálnak belőle kokárdát és plecs- nit. S ami lényegesebb: undorodnak a mártírköntösbe bújt düettantizmustól. Amit ők a Bárkában tesznek, annak szellemisége előbb-utóbb hozzánk is tengeri levegőt hoz. S most nem is színházra gondolok. Csak a normális életre. VISSZHANG
