Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-14 / 136. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 14. Idén az előző évekénél magasabb színvonal várható A 41. Jókai Napok elé SOÓKY LÁSZLÓ Nem vállalkoznék arra, hogy el­döntsem, az előző negyven évad valamelyike vált-e meghatározóvá a felvidéki magyar műkedvelő szín­játszás történetében vagy éppen a ma kezdődő 41. Jókai Napok egy- egy előadása juttat bennünket ma­radandó élményhez. Az viszont ma már kimondható, hogy 41 évvel ez­előtt Tőzsér, Gál Sándor, Gyurcsó István, Tóth Elemér, Cselényi Lász­ló, Gáspár Tibor, Beke Sándor s mindazok, akik jelen voltak az ak­kori Centrál kávéházban - ahol ma­ga az ödet megszületett -, mara­dandót alkottak. A kezdetektől el­telt idő alatt mostanáig a közönség közel ezer előadást nézhetett végig, s a Jókai Napok különböző színpa­dain 15 000 színjátszó* fordult meg, olyanok is, akikre ma, akár mint művészekre, akár mint a köz­élet különböző területein tevé­kenykedőkre büszkeséggel és sze­retettel gondolhatunk. S mi, akik már többet emlékezünk, mint áb­rándozunk, jobb híján legalább gondolatban tegyünk egy-egy szál virágot azok fejfájához, akik már nem vehetnek részt ezen az esemé­nyen. A teljesség igénye nélkül csak néhány nevet említenék: a kassai Drobka Géza, a lévai Nagy Laci bácsi, a nagymegyeri Varga Ti­bor, az aranyosi Szűcs Jenő, a búcsivá lett Szobi Kálmán vagy a felvidéki magyar műkedvelő szín­játszás egyszemélyes intézménye, Tóth Sanyi bácsi. Csengd Mónika - aki Varga An­nával és Kiss Péntek Józseffel együtt az idei seregszemle egyik főszervezője - lapunknak elmond­ta, hogy a 41. Jókai Napokon mint­egy háromszáz szereplő közremű­ködésével húsz előadást láthat a közönség. A válogatóktól kiszivár­gott hírek szerint idén az előző évekénél magasabb színvonal vár­ható, mivel mind a felnőtt, mind pedig a diákszínjátszó csoportok között számos olyan előadást lát­tak, amelyek emlékezetes pillana­tokat szerezhetnek a színház iránt érdeklődők számára. Érdeklődésünkre, hogy a Falusi Színjátszók Országos Fesztiválja konkurens rendezvénye-e a Jókai Napoknak, Csengd Mónika azt vá­laszolta, hogy a két rendezvény ki­egészíti egymást, hiszen azon túl, hogy állandó kapcsolatot tartanak fenn a szepsi szervezőkkel, s az ő is­mereteik alapján a Pódium Színhá­zi Társaság nagyobb áttekintést nyer a Felvidéken működő és játszó csoportokról, szakmai kérdések­ben is rendszeresen eszmét cserél­nek, ami a most tapasztalható visz- szajelzések szerint hasznos. Talán éppen ennek köszönhető egyebek között, hogy egyre igényesebb pro- dukdók születnek, s figyelmet ér­demel az is, hogy egy-egy amatőr együttesünk idei darabját vagy pro­fi, vagy a hivatásos színjátszáshoz nagyon közel álló szakember viszi színre. Csengd Mónika arról is tájékoz­tatott, hogy ennek a fesztiválnak a megrendezésére érthetetlen mó­don sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint tavaly - amikor kerek évfor­duló volt -, ugyanakkor a szereplők száma nem csökkent, mint ahogy nem csökkent a szolgáltatások, a szállás vagy a koszt ára sem, sőt! A 41. Jókai Napok ünnepélyes meg­nyitásához azonban mégis minden elkészült. Készek a plakátok, a mű­sorfüzetek, készenlétben áll a stáb, a szereplők és a fesztivál zsűrije is. Egyeden kétséges pont maradt, ez pedig Komárom városának és környékének közönsége, amely im­máron több mint egy évtizede vala­milyen megmagyarázhatatlan ok­ból elfordult a rendezvénytől. Őszintén reméljük - mondta Csengd Mónika -, hogy az idén ezen a téren is pozitív változás áll be. Azáltal, hogy egyre igényesebb produkdók kerülnek a fesztivál színpadjára, talán megváltozik a közönség egy részének véleménye is, különös tekintettel arra, hogy a közeljövőben a Jókai Napok akár a két szomszédvár közös fesztiváljá­vá válhat. Az imposztorral kezdődik a fesz­tivál, majd Heltai, Moliere, Petőfi, Ionesco, Csáth Géza, Comenius, Szép Ernő, Arany János, Vonnegut, Goldoni, Shakespeare egy-egy darabjának átiratával vagy dramatizált változatával folytató­dik. Olyan pillanatok, órák, napok elé nézünk a ma kezdődő 41. Jókai Napokon, amelyek részévé válnak a magyar színháztörténetnek, kul­túrának, s amelyeket vétek lenne elszalasztani. SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Az imposztor 19 MOZI HVIEZDA: Trója (am.) 16.30,19.30 MLADOST: A szemközti ablak (ol.) 17.30, 20 TATRA: Elveszett jelentés (am.-jap.) 18.30, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Baromi jó 2 (cseh) 14.10, 16, 18.10, 20, 21.50 Starsky és Hutch (am.) 13.20,15.25,17.30,19.35,21.40 Éle­teken át (am.-kan.) 13.10, 15.35, 18.05, 20.30 Holnapután (am.) 14, 15, 16.15, 17.15, 18.35, 19.30, 21,21.45 Trója (am.) 13.15, 14.40, 16.20, 17.40, 19.20, 20.45 Van Heising (am.) 21.15 Bolero (cseh) 14.35,16.45 Minden végzet nehéz (am.) 18.50 TATRA: Baromi jó 2 (cseh) 16.30, 18, 20 CAPITOL: Starsky és Hutch (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Bolero (cseh) 16 Holnapután (am.) 18, 20.30 IMPULZ: Órák (am.) 17.15,19.15 ■■■■■MMk dél-szlovákia MHMMHMI SZENC - AMFITEÁTRUM: A titkos ablak (am.) 21.30 ÉRSEKÚJ­VÁR - MIER: Trója (am.) 17, 20 VÁGSELLYE - VMK: Trója (am.) 17,20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Felül semmi (ang.) 16.30,19 GYŐR 4M PLAZA: Gothika (am.) 13.15 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.30, 16.45, 18, 19.15, 20.30 Kill Bill 2 (am.) 15.45, 19.30 A rém (amerikai) 17.45, 20.15 A titkos ablak (am.) 16,18, 20 Van Heising (am.) 17,19.45 Az 50 első randi (am.) 16.15,18.15, 20.15 Beszélgetés Zsok Gizellával, a komáromi Duna Menti Könyvtár igazgatójával Fontos a jó ötlet, a menedzselés Szakmai napon találkoz­tak a közelmúltban a Nyitrai kerület magyar könyvtárosai Komárom­ban, a Duna Menti Könyv­tár szervezésében. Bár a könyvtárak Szlovákia-szer- te anyagi gondokkal küz­denek, sok helyen még a működtetésükre sincs elég pénz, a Duna Menti Könyv­tár Zsok Gizella igazgató vezetésével az utóbbi idő­ben jó néhány olyan ren­dezvényt szervezett, amelynek célja a könyvtá­rosok továbbképzése volt. MISLAY EDIT A könyvtári hálózat transzfor­mációja elkerülhetetlen, a szűkös anyagi források miatt azonban erre csak fokozatosan, lépésről lépésre kerülhet sor. Zsok Gizel­lával a könyvtárosok találkozójá­nak tapasztalatairól, valamint a három éve alakult Szlovákiai Ma­gyar Könyvtárosok Egyesületé­nek munkájáról, terveiről beszél­gettünk. Mi volt a találkozó programja? Elsősorban dr. Fodor Péternek, a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójának szak­mai előadását emelném ki. Azért hívtuk meg, mert a Szabó Ervin Könyvtár az egyik legnagyobb könyvtár Magyarországon, és na­gyon jól működik náluk a könyv­tári tevékenység menedzselése, tehát a főigazgató úr sok hasznos tapasztalatot adhatott át a szak­embereinknek. Mi volt az előadás fő hozadé- ka a hazai könyvtárosok számá­ra? A fő tanulság az, hogy fontos a jó ötlet, a menedzselés, hogy megpróbáljuk egy kicsit „eladni magunkat”. Mert nálunk a kis fal­vaktól kezdve a nagyvárosig a könyvtárosok mindenhol hangya­munkát végeznek, de keveset hal­latnak magukról. Szó volt az állo­mány kezeléséről. A magyaror­szági gyakorlat azt mutatja, nem kell minden könyvtárban minden kiadványnak meglennie, mert van egy országos dokumentumel­látó rendszerük, és a teljes irodal­muk megtalálható az interneten. Mennyire alkalmazhatók ná­lunk a magyarországi tapaszta­latok? Azt most inkább ne is feszeges­sük, hogy nálunk a fenntartásra sem kapja meg minden könyvtár a teljes összeget, vegyük csupán a szakmai oldalt: nincs pénz az ál­lománygyarapításra. Akkor miből vásárolnak új könyveket? Pályázunk, pénzért könyör- günk meg az olvasókhoz fordu­lunk, hogy adják be a saját köny­veiket, amelyek nekik már nem kellenek. Egyetlen lehetőség van állománygyarapításra: a kulturá­lis minisztérium minden évben kiír ilyen célra egy pályázatot, de az az összeg is alacsony és sok felé oszlik. A könyvtárak megpró­bálják legalább a folyóiratokat biztosítani. Az állománygyarapí­tásra hiányzó pénzforrás 6-7 éves gond, vagyis 6-7 év fontos irodalma kiesett, és a helyzet csak rosszabb lesz. így persze nehéz megfelelő szolgáltatásokat nyújtani az ol­vasóknak. Ezért is lenne jó a Magyarorszá­gon bevált módszerek egy részét nálunk is alkalmazni. Az ottani országos dokumentumellátó min­tájára itt is létre lehetne hozni központokat, amelyek támogatást kapnak, hogy több példányban vegyenek meg bizonyos kiadvá­nyokat, ebből egy maradna a bá­ziskönyvtárnál, a többit pedig le­hetne köröztetni. Egy ilyen köz­pont kialakítása persze hosszú fo­lyamat, de ilyen pénzínséges időkben megoldást jelenthetne. Mennyire fogja össze a szak­mabelieket a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete? A könyvtáros társadalom saj­nos elég elkeseredett a helyzete miatt, ezért még nem igazán tud­tuk „összerázni” a társaságot. Az egyesületnek van már vezetősé­ge, és dr. Halász Péterrel, a kassai városi gyermekkönyvtár vezető­jével megegyezve most már elin­dítottuk a tagtoborzást is. Remé­lem, kicsit föléledünk, mert csak összefogva érhetünk el ered­ményt akár az állománygyarapí­tás, akár az elektronizáció kérdé­sében, amely a másik fontos meg­oldandó probléma. Őszre szeret­nénk összehívni egy egyesületi gyűlést, amelyen elfogadnánk az alapszabályzatot és további rész­leteket is megbeszélnénk. Pár hónapja a Duna Menti Könyvtár az EU-támogatások megpályázásának módjáról is tartott tanfolyamot a könyvtá­rosoknak. Ez lehetne az ínséges helyzetben lévő könyvtárak számára az egyik megoldás? Ha kidolgoznánk egy fejlesztési koncepciót, stratégiát, akkor látok rá esélyt. De ahhoz, hogy egy na­gyobb EU-pályázatban sikeresek legyünk, össze kell fognunk. És még ha a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete nevében adnánk is be egy nagyobb pályáza­tot, amellyel sikeresek lennénk, az sem csupán a szlovákiai magyar kultúrát gazdagítaná, hiszen a könyvtárak nagyrészt vegyes lakos­ságú területeken működnek. (Milan Drozd felvétele) Zsok Gizella OTTHONUNK A NYELV Az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban SZABÓMIHÁLY GIZELLA Az Új Szó 2004. június 4-i szá­mában összeállítást közölt a bíró­sági szervezeti rendszer átalakítá­sáról. Az egyik írás ezekkel a mon­datokkal zárul: ,J\ bírósági reform­mal kapcsolatban néhány polgár- mester aggodalmának adott han­got; egyebek mellett attól tartot­tak, hogy a kialakítandó körzetek határait majd úgy vonják meg, hogy nem lehet a kisebbségek nyelvét használni. A jóváhagyott törvény értelmében azonban Dél- Szlovákiában olyan körzetek lesz­nek, melyekben húsz százalék fö­lött van a magyarok számaránya, és Nyitrán sem okozhat gondot a magyamyelv-használat." Az idézet azt példázza, milyen félreértések kapcsolódnak a 20%- os kisebbségi részarányhoz. Első­sorban is ez a határ sohasem vala­mely földrajzi körzethez, hanem konkrét településekhez kapcsoló­dik, továbbá bizonyos szférákban- pl. az igazságszolgáltatásban - nem érvényesül. A kisebbségi nyelvhasználati törvény (1999. évi 148. számú tv.) értelmében ugyan egy kisebbségi nyelv olyan településeken használható a hiva­talos érintkezésben, ahol az adott kisebbség a lakosságnak legalább 20%-át alkotja [2.§ (1) bek.], a törvény 5.§ (1) bek. azonban ki­mondja: ,A kisebbségi nyelvek bí­róság előtti és más területeken va­ló használatának jogát külön tör­vények szabályozzák. ” Tekintsük át tehát a vonatkozó törvények idevágó rendelkezéseit! A Büntető Perrendtartás (1961. évi 141. sz. tv.) 2.§ (14) bek. kimond­ja: ,A büntetőeljárás során az eljá­ró szervek előtt mindenki jogosult anyanyelvét használni.” E jog ér­vényesítése érdekében az adott szerv köteles tolmácsot biztosítani: „Ha a vallomás vagy írásos anyag tartalmát le kell fordítani, illetve ha a vádlott nyilatkozata szerint nem beszéli a tárgyalási nyelvet, a bíróság tolmács segítségét veszi igénybe; [...]” (28.§) Az idézett rendelkezések egyébként nemcsak a büntetőügy bírósági szakaszára, hanem az előkészítő szakaszra is érvényesek. Hasonló elvek szerint jár el bíróság a polgári peres eljárá­sokban is: .A polgári peres eljárás­ban a felek egyenrangúak. Joguk van arra, hogy a bíróság előtt anyanyelvűket használják. A bíró­ság köteles számukra a jogérvé­nyesítéshez szükséges azonos le­hetőségeket biztosítani” (a több­ször módosított 1963. évi 99. szá­mú törvény 18. §-a 1. még az Alkot­mány 12.§-át). A tolmács igénybe­vételével járó kiadások mindkét esetben az államot terhelik (1. Bün­tető Perrendtartás 151. §, a polgári eljárási törvény 141.§). Tehát Szlo­vákia területén bárhol folytassák le is a büntető vagy a polgári peres el­járást, a terheltnek (vádlottnak), ületve a feleknek és a tanúknak jo­guk van arra, hogy tolmács igény- bevételével az anyanyelvűket hasz­nálják, s ez az alapvető nyelvi em­beri jog nemcsak a szlovák állam­polgárokat, hanem a külföldieket és a hontalanokat is megilleti. To­vábbá meg kell még említem, hogy a magánszemélyek anyanyelvűket használhatják az alkotmánybírósá­gi tárgyalás során (1993. évi. 38. sz. tv. 23. §), valamint az állampol­gári és emberi jogok biztosával va­ló kapcsolattartás során (2001. évi 564. sz. tv. ll.§). A bíróságokkal kapcsolatban annyiban érvényes a fent már emlí­tett 20%-os küszöb, hogy rájuk is vonatkozik az információkhoz való szabad hozzáférésről rendelkező törvény (2000. évi 211. sz. tv.). E törvény 6.§ (5) bek. értelmében a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alá tartozó településeken a tájékoztatásra kötelezett szerv (in­tézmény) a törvényben meghatáro­zott közérdekű adatokat kisebbségi nyelven is közzéteszi. www.gramma.sk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom