Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-11 / 134. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Ismét egy vajdasági magyar gimnazista, Pap Szabolcs bántalmazásáról számolt be a napilap. „Vertek és közben hangosan szidták a magyar anyámat, azt tanácsolták, hogy pucoljak el innen, semmi keresnivalóm nincs itt. Barátom látva, hogy mi történik, azt is, hogy túlerővel állunk szemben és tehetedenek vagyunk, egy kicsit távolabb szaladt, és szerbül, magyarul segítségért kiabált” - számol be az esetről a törökbecsei Pap Szabolcs, aki komoly sérüléseket szenvedett az üdegelésben. Szülei orvoshoz vitték, s az hivatalból értesítette a rendőrséget. A-Az Európai Unió többet vár ám a férfiaktól. (Peter Gossányi karikatúrája) Aki vasárnap otthon marad, valójában az is választ a két lehetőség közül, csak éppen rosszul és felelőtlenül Talán fontosabb a Big Brothernél A briteknél többen szavaztak a Big Brother valóság- show-ban, mint a legutóbbi európai parlamenti választásokon - panaszkodott nemrég Pat Cox. Az EP rövidesen leköszönő ír elnöke nyilván az idén sem lesz elégedett, hiszen legfeljebb 40-50 százalékos, néhány államban még ennél is alacsonyabb részvétellel számoltak a Nagy-Britanniá- ban és Hollandiában tegnap kezdődött s vasárnap este a többi EU-országban befejeződő voksolásokon. SZILVÁSSY JÓZSEF Szlovákiában az eddigi felmérések szerint kevesen készülnek szavazni. - Engem sokkal jobban aggaszt, hogy miből fizetem ki a több ezer koronás, évi fogyasztást ösz- szegző gázszámlámat, mint az, hogy ki jut ki Brüsszelbe. Nekem aztán mindegy, ki markolja fel a havi nyolcvanötezret. Ezért a polgárt kifosztó, pökhendi kormányért semmit sem teszek! - mostanság ilyen és ehhez hasonló vélemények forognak közszájon. Nincs mit csodálkozni ezen, mert a tavaly megkezdett radikális reformokból a hazai polgárok nagy többsége egyelőre csupán a szociális segélyek lefaragását, az energia drasztikus drágulását, a megélhetési költségek lényeges növekedését érzi. Meg azt, hogy a hócipője már telis-tele a kiváló makrogazdasági eredményekről áradozó és szebb közeljövőt ígérő politikusi megnyilatkozásokkal. Mindezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy ezekért a súlyos megpróbáltatásokért milliók szidják és vasárnap nagyon sokan a távolmaradásukkal óhajdák megbüntetni a kormánypártokat. Az indulat azonban ezúttal is rossz tanácsadó. Ugyanis lesznek, akik elmennek voksolni, s mivel bármüyen alacsony részvételi arány esetén is érvényes lesz a voksolás, Szlovákia tizennégy képviselői helyét is betöltik az Európai Parlamentben. És bizony nem mindegy, hogy kik lesznek azok. Miként az sem, hogy a Magyar Koalíció Pártjának lesz-e képviselője, s mennyi. Nem növeli a választókedvet, hogy a legtöbb szlovákiai polgárnak még alapvető ismeretei sincsenek az Európai Parlament működéséről, s a pártok a rendkívül fantáziádan, unalmas kampányban szinte semmit sem tettek azért, hogy legalább valamivel többet tudjunk erről a testületről. Ahogy Inotai Edit magyar publicista írja, az Európai Unió ugyanis nem állam, az Európai Bizottság sem kormány. Nem létezik hát a parlamentben kormánytöbbség és ellenzék sem. Sőt, nincsenek európai pártok sem. Ezzel nemsokára 732 euroképviselő úgy dolgozik, mintha tényleg egy Európai Parlament honatyája-honanyája volna. Az eddig tizenöt, nyártól huszonöt tagállamból összesereg- lett hölgyek és urak nem nemzed, hanem pártcsaládi alapon oszlanak csoportokra. Az utóbbi időben a legnépesebb az Európai Néppárt, s ez valószínűleg így marad a mostani választások után is. Ebben a frakcióban tevékenykedhet, s elsősorban itt lobbizhat majd az MKP egy vagy több, a választóktól bizalmat kapott jelöltje is. Az eddiginél több mandátuma lehet az Európai Szocialisták Pártjának, s valószínűleg az Európai Liberális, Demokratikus és Reformista Csoportnak. Főleg a német zöldek eredményétől függ, hogy több vagy kevesebb képviselője lesz az Európai Zöldeknek, akikkel eddig egy csoportot alkotott az Európai Szabad Szövetség. Viszont az Északi Baloldali Zöldek nem velük, hanem az Európai Egyesült Baloldallal társultak. Külön csoportot alkot a Nemzetek Európájának Uniója, illetve a Demokráciák és Különbözőségek Európája, s van két függeden rész: az egyik a függedenek technikai csoportja, a másik a tizennégy, tényleg „magányos farkasként” ügyködő képviselő. A nagy csoportok egymás között osztják el a parlament elnöki, alelnöki, bizottsági elnöki és más tisztségeit. Az elnökséget meg is osztják, a búcsúzó EP-ben két és fél évig néppárti, utána két és fél évig liberális elnök volt. Mint hírlik, a következő fél periódus egy szocialistáé lesz. A csoportoknak van elnökük és titkáruk (az utóbbit ostornak nevezik), de frakciófegyelem csak akkor van, ha erről minden tag megegyezik. Ugyanez vonatkozik arra is, hogy mennyire egyeztetnek egymással az egy tagállamhoz tartozó képviselők. Szavazattöbbséget csak az szerez, aki eléri, hogy saját pártcsaládja körében, sőt a politikai ellenfelek közül is minél többen egyetértsenek vele. Ez a belső lobbizás a képviselő munkájának oroszlánrésze és értékmérője is. Ezekről az alapvető tényekről semmit sem hallottunk - tegyük hozzá: nemcsak Szlovákiában - a kampány során, amelyben huszonöt országban jórészt kétféle tendencia érvényesült. Magyarországon a parlamenti pártok egyezsége ellenére indulattól sistergett és sárdobálásokkal volt teli a kampányhajrá, amelyben leginkább az MDF és az SZDSZ őrizte meg a méltóságát. Hisztérikusra, a végén pedig tragikusra sikeredett a meggyőzés Portugáliában, ahol Antonio de Sousa Franco, a szocialisták listavezetője egy politikai vita közepette szívrohamban életét vesztette. A tévék beszámolója szerint a legtöbb érdekelt országban látványelemekkel, ödetes rendezvényekkel igyekeztek megtörni a politika iránt alig érdeklődő polgárok közönyét. A csehek most sem tagadták meg önmagukat: nyugati szomszédunknál ezúttal is elmaradtak a hordószónoklatok és a nagygyűlések. Fogyott viszont rendesen az ingyensör meg az ingyenvirsli. Kedélyes riposztok, szellemes véleményütköztetések jellemezték az utcai politikai párbeszédeket. A Vladimír Spidla vezette szocdemek eurokaravánja végigjárta az országot, Josef Zieleniec volt cseh külügyminiszter pedig a flasztert koptatta, sok ezer polgárral kezelt le és beszélgetett el. Az álmosító tévéreklámok közül Dolly Buster néhai pornósztár - ma stireres üzletasszony - jelenete volt az üdítő kivétel, amelyben egy tehenet fej, miközben azt kiabálja, hogy ugyanígy facsatja ki a prágai kormány is a jobb sorsra érdemes polgárokat. Ezután villát ragad és a trágyába vágja, azzal a harcias mondattal, hogy ugyanígy kell kihajítani mindazt a szennyet, amely a cseh közéletre rakódott. Erre pedig főleg ők, a függetien kezdeményezés jelöltjei képesek. A kis epizód nem elsősorban a dús keblű hölgy miatt figyelemre méltó, hanem az üzenete miatt. Csehországban valamivel jobb, de azért ott sem könnyű a megélhetés. Mégsem akkora a közöny, a kiábrándulás és a nekikeseredés, mint nálunk. A csehek nagy többségét mostanság sem hagyta el az életkedve, a derűlátása, a jótékony humora. Mindezek a tulajdonságok értelmes cselekedetekre ösztönzik őket. Ma és holnap egyebek között sokukat arra is, hogy mozduljanak voksolni. Valamiképp lekoppint- hatnánk tőlük ezt a súlyos gondokon is felülkerekedő egészséges életszemléletet. Már most vasárnap. Ha van időnk és kedvünk órákig nézni az úgynevezett valóságprodukciók epizódjait és izgulni a történteken, találjunk magunkban annyi közösségi és morális erőt, hogy menjünk el szavazni. Mert tényleg nem mindegy, kik képviselik Szlovákiát és a felvidéki magyarságot Brüsszelben. Ebbe már nekünk is lehet beleszólásunk. Erőteljesen azonban csak akkor nyilvánulhatunk meg, ha minél kevesebben maradunk otthon. Ami ugyancsak egyfajta döntés, csak rossz, és főleg gyermekeink, de nemzeti közösségünk szempontjából is nagy felelődenség. VISSZHANG Gyorsan fogynak a magyarok Az Új Szó június elsejei számában Soóky László tollából megjelent, Dacsókeszin (is) fogynak a magyarok című riporthoz szeretnék pár mondatot hozzáfűzni. A leírtak iskolapéldáját képezik annak a megál-lapíthatadan folyamatnak, mely a szlovák-magyar nyelvhatáron zajlik napjainkban (is), vészes gyorsasággal. De nemcsak ott. Olyan falvak olvadnak be a szlovák nyelvközegbe, melyek egy-két évtizeddel ezelőtt, úgymond, színmagyar települések voltak. Kezdődik a régi nóta. Államnyelven jobban érvényesül a gyerek. Ott majd a történelemórán megtanulhatja az úgynevezett ezeréves magyar elnyomás szlovák mítoszát, és más történelemhamisítók által sugallt egyéb más kitalációkat. Egy biztos: kisebbségi létünk megmaradásának egyik legfontosabb feltétele anyanyelvűnk ápolása, iskoláink működése. Sajnos, az annyira beharangozott gazdasági felemelkedés még várat magára. Meddig? A magyarság nagyobb hányada ellehe- tedenült. Ennek az állapotnak a mellékterméke a közömbösség és a kiábrándultság. így van ez anyanyelvűnk használatával is. Ha nem történik előrelépés ezen a téren, akkor a magyar nyelv Szlovákiában konyhanyelvi szintre zsugorodik. Németh Géza Alis tál KOMMENTÁR Korrekt középszerűség TÓTH MIHÁLY Öt esztendeje, kissé diplomatikusan, valami olyasmit írtam a hivatalából távozni készülő Michal Kovác köztársasági elnökről, hogy jobban szerepelt, mint megválasztásakor remélhettük. Jobban, mert volt mer- sze nemet mondani. Apaként drágán fizetett ezért, politikusként viszont profitált, erkölcsi győztesként került ki a Meciar és holdudvara által gerjesztett konfliktusból. Most, amikor Rudolf Schuster készül visszavonulni, semmi okom arra, hogy szerepléséről hasonlóan vélekedjem. Pontosan olyan elnökünk volt, amilyenre 1999-ben számíthattunk. Korrektül, már-már zavarba ejtően középszerű. Nem hagy űrt maga után. Jelölésekor egyetlen, magát demokratikusnak minősítő párt, egyeden közéleti tekintély se merte túllépni árnyékát, így a kisebbik rosszat választottuk. Ennek mérlegelésénél e konkrét esetben súlyosbító körülmény, hogy közveden, tehát lakosság általi államfőválasztásról volt szó. Mintha akkor se mernénk bátrak lenni, ha bátornak lenni szabad! Kísérteties egybeesés, hogy amiként a tíz évvel ezelőtti királycsináló, Meäar haragban vált el protezsáltjától, hasonlóképpen Rusko és a televíziója által pajzsra emelt Schuster között is megromlott a kapcsolat. Kár, hogy majd csak a történészek derítik ki, milyen megfontolások, érdekek vezérelték annak idején Meäart és milyenek Ruskót. Elnökségének utolsó évében „baloldalira vette a figurát”, és ebben nyilván az is közrejátszott, hogy ambicionálta újraválasztását. Nem azért szerepelt harmatgyengén, mert Szlovákiában nem volt számottevő párt, amely rokonszenvezőit az ő megválasztására ösztönözte volna. Egy öt évig hivatalban levő elnöknek ezer lehetősége van népszerűvé válásra. Elnökünk mindent elkövetett, hogy ne váljék népszerűvé. A „kétplatnis re- zsó” igénylésével szerénységét próbálta bizonygatni. Rosszul végződött. Még Szlovákiában sincs olyan véresszájú ultrabalos agitátor, aki helyeselné, hogy köztársasági elnöke tábori körülmények között él. Aztán ott volt a betegsége, amely nagymértékben gyarapíthatta volna az elnök iránti rokonszenvet. Ez is félresikeredett; megbotránkozást keltett a külföldi klinikán tett kijelentése, hogy mostantól bárki kezeltetheti magát, ahol csak akaija. Az egyház kebelére való megtérése is balul ütött ki. Talán mert mindig gondoskodott róla, hogy „véledeniil” ott legyen néhány tévékamera, ahol ó éppen imádkozik. A sajtóhoz fűződő viszonya pontosan olyan volt, mint minden rendszerváltás előtti és utáni apparatcsi- ké; nem volt képes felismerni, hogy még egy államfő számára se kifizetődő rosszban lenni az újságírókkal. Ahogy a külpolitikát művelte - főképp a kevésbé szalonképes államfőkhöz fűződő viszonyát illetően -, az egyszerűen hírbe hozta. Ahhoz képest, hogy nem volt egy Churchill, meglehetősen önközpontú volt. Panaszkodott egy újságíró kolléga, aki az elnök egyik könyvéből szemelvényeket próbált kiemelni. Nem sikerült. Ugyanis a mű minden mondata így kezdődött: Én... Magatartása valahogy mindig azt sugallta, megengedhetem magamnak, mert köz- társasági elnök vagyok. Kissé V. Ferdinándra, I. Ferenc József elődjére emlékeztetett. Ferdinándot lemondatták, Bécsból a prágai várba költöztették. Orvosai tanácsára mérsékelnie kellett volna a knédlifogyasztást. Mire Ferdinánd: Császár vagyok, jogom van knédlit enni. Most új elnökünk lesz, öt év múlva őt búcsúztatjuk. JEGYZET Az ígéret szép szó... PÉTERFI SZONYA Amikor a szklerózis multiplex kapcsán neves ideggyógyászok az interferon-injekciók áldásos hatását magyarázták, nem az orvostudomány sikereire gondoltam, hanem arra: beváltotta-e az egészségügyi miniszter novemberben tett ígéretét? Akkoriban ugyanis olyan „holtbiztos” értesülések riogatták a betegeket, hogy az évente 500 ezer koronába kerülő kezelés jelentős hányadát ezentúl nekik kell fizetniük. Az érintettek - a még dolgozók és a rokkant- nyugdíjasok is - tisztában voltak azzal, hogy képtelenek állni a tetemes költséget. Rudolf Zajac nyomban hallatta hangját, nemcsak azzal nyugtatta meg a kedélyeket, hogy nincs baj javul az ellátás elérhetősége, megszűnik a huzavona az interferonos kezelés engedélyezése körül, hanem azzal is: minden ráutalt részesülhet a korszerű gyógymódban. Ahogy az lenni szokott, a miniszter állítása csak részben fedi a valóságot. Kisebb gond, hogy Szlovákiában hét központ jogosult a drága gyógyszer felírására (a gyakran tolókocsiba kényszerült betegnek utaznia kell), de hát muszáj takarékoskodni. Jelentősebb az, hogy míg az EU államaiban a rászorulók 30-40 százalékát kezelik interferon-injekciókkal, addig a hazai 5-8 ezer beteg csupán 10 százalékát, tehát 500 beteget. És ami még drasztikusabb: életkori megszorításokat léptettek életbe az illetékesek. Igaz, nem csupán az egészségügyi tárca bánik mostohán a szenvedőkkel, a szociális minisztériumra sem mondható, hogy betegbarát politikát folytat, hiszen sok embertől megvonta a kompenzációkat. A súlyos tünetekkel, önellátó képesség elvesztésével járó szklerózis multiplex - miután az egészségbiztosítók hatáskörébe került az engedélyezés - kiesett az „ingyenes” betegségek listájáról. Az új jegyzék szerint a betegek ezentúl napi 200 koronás hozzájárulást fizetnek a gyógyfürdőben - 20 napra 4 ezer koronát -, holott a rendszeres rehabilitáció álló- képességük megtartását, a kórházi kezelés elkerülését segíti. Pontosabban segíthetné, ha a tetemes kiadásokat a zömmel rokkantnyugdíjas betegek állni tudnák! Amikor a parlament átengedte az egészségügyi reformtörvényeket a második olvasatba, a miniszter azt nyilatkozta: reméli, hogy szavak helyett a képviselők konkrét javaslatokkal teszik majd jobbá. Jó lenne, ha őszig az MKP honatyái is odafigyelnének a rászorulók szükségleteire.
