Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-07 / 130. szám, hétfő
22 Kitekintő Kétségtelenül jelentős lépés, hogy végre van orvosi ellátás az apró faluban is, de azért a kórházi látvány nem túl meggyőző és lenyűgöző ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 7. Kur disz tán, a hegyek között PKK szabadharcosok. Ismerik a vidéket, tudják, hova lépjenek. kok mellett halad el. A Kani Masi fölé magasodó hegy is török katonai bázisként szolgál. A török hadsereg csaknem másfél évtizede van jelen az iraki kurd hegyekben. Több mint évtizednyi belháború után a kilencvenes évek elgére sikerült kiszorítani Törökországból a kurd gerillaszervezet, az Abdullah Oca lan vezette PKK szabadharcosait. A PKK ekkor az iraki hadseregtől már megszabadult iraki Kur- disztán hegyei köze vette be magát. A török hadsereg éveken át minden tavasszal valóságos hadjáratot indított a határon keresztül a terroristacsoportnak tekintett szervezet ellen. A KDP és PÚK, a két vezető kurd párt viszonya a PKK-val és a „rendcsináló” törökökkel, akárcsak egymással, meglehetősen változékony volt. Általában a pillanatnyi erőviszonyok döntötték el, hogy épp ki támogatja a PKK-t, és ki hívja be a törököket, hogy segítsenek megszabadulni a helyi lakosság (mégpedig elsősorban a hagyományos társadalom fullasztó kötelékeiből szabadulni vágyó szebbik nem) soraiból is toborzó, a törzsifeudális rendszer maradványai ellen lázító, és a kurd hegyvidékből saját miniállamot kikanyarító kommunista szervezettől. A PKK egységeit azonban, ha jelentősen meggyöngültek is, a mai napig nem sikerült kifüstölni a kurd hegyekből - erre enged következtetni a török bázistól alig félórányi (igaz, kanyargós hegyi) útnyira a sziklák között felszálló füst „PKK-sok barlangja” kommentálják a helyi viszonyokat jól ismerő kurdok A törökök nem buják utolérni őket, a KDP meg mostanában vaknak és süketnek tetteti magát, ha a PKK- ról van szó. Futólag felmerül egy gyors interjú lehetőségének a gondolata, de az út mentén az errefelé oly jól ismert háromszög alakú, koponyát ábrázoló táblák jobb belátásra térítenek. A hajdani kaki hadsereg katonái itt is taposóaknákkal vetették be a termőföldet. „De a PKK-sok ismerik a vidéket, tudják, hova lépjenek.” A kanyaron túl már a sárga KDP-zászló leng. A török hadsereg kurdisztáni állásai amúgy is igencsak meggyöngültek a háború óta, amikor is a törököknek sikerült kellően magukra haragítaniuk nagy hatalmú tengerentúli szövetségesüket. Azóta az USA is kevésbe hangoztatja, hogy a PKK-t üldözendő terroristaszervezetnek tekinti. Újabban (vagyis amióta a KDP a háborús segítségért hálás amerikai hadsereg támogatását tudhatja maga mögött) a török egységek csak a KDP külön engedélyével mozoghatnak a kurd utaAz iraki Kurdisztánban nincs távolsági tömegközlekedés. Az autóbérlés drága mulatság, főként mivel a kocsihoz kötelezően sofőr is jár. így hát kapva kapok az alkalmon, hogy ismerőseim a hegyekbe tartanak, van még egy üres hely a kocsiban. Ez persze csak nekem kirándulás, nekik munka. SPÄT ESZTER A számítógépes cég az UNICEF- fel kötött szerződésben vállalta, hogy szakemberei pár hetente végiglátogatják a kórházakat, hogy a számítógépeket ellenőrizzék. Mert itt minden kórháznak van számítógépe. Más kérdés persze, hogy mi a helyzet az orvosi felszereléssel és személyzettel. Első állomásunk, a határ menti, amúgy igen jómódú Zakho. A kis városszéli rendelőintézetnek egyeden orvosa van. A folyosón pityergő, maszatos gyerekek várnak a kötelező oltásra. Zakhót elhagyva az út csodálatos tájon vezet keresztül. A hegyekbe még csak most érkezett el a tavasz, minden friss, smaragdzöld. A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években az iraki hadsereg lángszóróval és a levegőből szórt kémiai anyagokkal újra és újra felégette a kurd hegyeket borító sűrű erdőséget. Előbb, hogy a kurd partizánokat megfosszák búvóhelyeiktől, később, hogy távozásra kényszerítsék a partizánokat élelemmel titokban ellátó lakosságot. Útitársam legutóbb 1992-ben járt erre, amikor a hegyoldalakat elszenesedett facsonkok borították Másfél évtized béke alatt magára talált a természet, újra zöld minden. Meg tizenöt év, és az északi hegyeket talán megint őserdő borítja. A völgyekben zöldelló mezők mellett lerombolt falvak maradványai. Ez is a Szaddám-éra mementója. De a földeket itt-ott már újra megművelik Igaz, ez er-' refelé nem veszélytelen vállalkozás. Az iraki hadsereg az évek során mintegy tízmillió taposóaknát rakott le Kurdisztánban. Kétségtelen, hogy az aknák többsége az iraki-iráni határon található, ahol a még hagyományos életmódot folytató nomádok (illegális) határátkeléskor maguk előtt terelik nyájaikat; inkább a juh repüljön, mint ők De azért jutott kurd pesmergáknak szánt akna elég az északi hegyekbe is. Bár lakott - művelt - területeken járunk, társaim fonón óvnak attól, hogy az útról bármiféle panoráma kedvéért is letérjek Pedig a kurdok egyik kedvenc időztöltése a zöldben való piknikezés - de csak jól ismert helyeken. Kani Masi apró település a hegyek között. Nevezetessége, hogy a közelmúltig csak keresztények lakták méghozzá az arameus egy modem változatát beszelő nesztoriánus keresztények vagy ahogy ók büszkén nevezik magukat, az asszírok A kilencvenes évek óta Kani Masi egy apró kis kórházzal is büszkélkedhet A Rózámra Kórház a hegyvidék egyeden orvosi rendelője. Névadója az a fiatal nyugati újságírónó, akit 1991- ben, amikor a törökországi menekülésből visszatérő kurdok között tudósított, megerőszakoltak és meggyilkoltak a szomszédos hegyi falucskában. A tettes küéte a mai napig ismeretien, de a helybéliek leginkább az újságírónő saját, a déli nagyvárosból, Szuleymamból jött kurd testőreire gyanakszanak A kórházat az áldozat édesanyja alapította leánya emlékére. Kétségtelenül jelentős lépés, hogy végre van orvosi ellátás a hegyek közt is, de azért a látvány nem túl meggyőző. így gondolhatják a helybéliek is, mert a két jéghideg kórteremben csak egyetlen beteg fekszik Igaz, a komolyabb eseteket a síkvidéki nagyvárosokba küldik a kórház mentőautójával. A mellékhelyiség (itt is) megközelíthetetlen. A kórháznak saját szülőszobája is van, de az asszonyok többsége még mindig szívesebben szül otthon. Ez némileg érthető. A szülőszoba függönnyel leválasztott előterében munkások falatoznak festékes ruhában. Szülőágyként egy kengyelétől megfosztott nőgyógyászati szék szolgál, az ágy alá helyezett fémvödrön megszáradt vércsíkok futnak végig. A számítógép előírásszerűén végrehajtott vizsgálata után visz- szaindülünk a síkság felé - a hegyeken keresztül vezető kanyargós, sáros földúton, ami itt-ott török tanAmerikai katonák a PÚK moszuli székhazánál ( CTK/AP-felvétel) A határ menti, amúgy jómódú Zakho és Moszulfélé (Képarchívum) kon. Sőt van, ahol a rikító sárga KDP-zászló is ott leng egy órbódé tetején, alig száz méterre a török tankoktól - mintha KDP-bázisról lenne szó, gondolhatná az avatatlan szemlélő. A bamemii repülőtéren, amely több mint egy évtizede a törökök egyik fő bázisának számít, a kurdok politikai törekvéseit gyanakvással szemlélő törökök még a múlt nyár végén kitűzték a török zászlót a reptéri épület tetejére. Amikor a kurdok ismételt kérése ellenére sem vonták be a szomszédos ország zászlaját Kundisztán szívében, az kaki hadsereg nehézfegyverzetével gazdagodott pesmergák hirtelen rajtaütéssel foglyul ejtették a bázist tankostul, katonástul. Azóta meg a török tankokról is eltűnt a felségjelzés. Még épp idejében érünk vissza Duhokba, hogy részt vegyek egy amerikai szemináriumon, a KDP nóegyietében. A téma a kurd nők helyzete és a politikai életben való szerepvállalása. A Duhok-szerte Barbara néven közismert, középkorú, hatalmas gyöngy fülbevalós, energikus amerikai hölgy a rendszerváltás után mifelénk is oly népszerű „személyiségfejlesztő tréning” helyi viszonyokra adaptált változatát vezényli le. Az erősen festett, magas sarkú cipellőkben imbolygó hölgyek kis csoportokra osztva vitatják, milyen akadályai is vannak a kurd nők politikai szerep- vállalásának így egyszersmind a demokratikus párbeszédben való aktív részvételt és az asszertív magatartást is gyakorolják, magyarázza Barbara. Lelkesedését még az sem csökkenti, hogy szemmel láthatólag a jelen lévő néhány férfi viszi a prímet. Mint utólag megtudom, az egyik határozott, mankókra támaszkodó öregúr, aki ki tudja milyen harci balesetben vesztette el két lábát, valóban kitűnő ismerője a női nemnek: három feleséget is tart egy fedél alatt. A kiscsoportos diszkusszió után minden egyes csoport a placcra küld egy-egy vállalkozó szellemű hölgyet, hogy elmondja, mire is jutottak. A kurd, ü- letve arab nyelvű beszédekből egy árva szót sem értő amerikai hölgy lelkes szavai zárjak a szemináriumot: lám-lám, már megtették az első lépéseket a demokrácia és a nemek közti egyenlőség rögös útján. Kész szerencse, hogy Barbara nem tudja, angol szakot végzett ifjú tolmácsa csak nevetni szokott az olyan ötleteken, mint a nők jogai, és ó lenne az utolsó, aki gyönyörű, ám iskolázatlan és csendes feleségét kikergetné a konyhából. Élve a nyugati nők szabad mozgásának jogával, sötétedés előtt felhajtok még pár pohár gyümölcslevet a duhoki bazárban. A gyümölcsléárusok utcájában óriási (bár főleg gyerek-) tömeg vesz körbe néhány amerikai dzsipet. A golyóálló mellényes, egzotikus vonású katonák nepáli gurkák. Néhány, megjelenésében Rambó- ra emlékeztető civü ruhás amerikai kíséri őket. Leszerelt tengerészgyalogosok, a Szomáliái, balkáni, afgán és dél-amerikai harcok veteránjai, akik most zsoldosként vállalják a katonák védelme- zését. Egy bőrszíjakkal övezett volt fóka a politikai korrektség és a szexuális zaklatás szigorú amerikai játékszabályairól megfeledkezve bókol, „you have beautiful eyes”. Talán a hosszas iraki tartózkodás fertőzte meg. Dühök, 2004. május (Reuters-felvétel)