Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-06 / 104. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ CSEH LAPOK Ismét Nyugatra indultak a csehországi romák, de a korábbi menekülthullámoktól eltérően most kisebb csoportokban mennek, és munkát szeretnének találni maguknak a régebbi uniós országokban - állítják a roma szervezetek képviselői. A Mladá fronta Dnes szerint néhány kisebb csoport már el is utazott Angliába, valamint Írországba, s ha sikerül megélhetéshez jutniuk, akkor bizonyosan újabbak követik őket. „Úgy vélem, egy nagyobb hullámra kell számítani Észak- Csehországból” - mondta a lapnak az egyik ottani roma szervezet vezetője, Josef Conka. Az északcseh régióban a romák körében majdnem 90 százalékos a munkanélküliség. - Minden elutazót figyelmeztetünk, hogy 11 hónapig nem lesz jogosult szociális segélyre. Ennek ellenére vállalják az utat, ami bizonyítja, hogy ezúttal valóban munkát keresnek Nyugaton - mondta a Právo című lapnak Emil Voráce, a Khamoro roma egyesület vezetője. Kifejtette: a korábbi roma menekülthullámok esetében a többség mindenét eladta Csehországban, s úgy indult Nyugatra. Most kisebb csoportokban mennek, s vagyonukat nem adták el. Miroslav Fe- renäk, az OPAT szervezet vezetője szerint hasonló a helyzet Ostravában és környékén is, ahol szintén sok ezer roma él, és nagyrészt szintén munka- nélküliek. ,A szomszédokkal indulunk Angliába. Az útra kölcsönöztünk némi pénzt, s az angliai rokonok szállást ígértek. Minden munkát elvállalunk, a feketét is. Ha szerencsénk lesz, akkor rokonaink utánunk jönnek” - mondta a lapnak egy 37 éves roma férfi. A küencvenes évek második felében több ezer csehországi roma Kanadába menekült a jobb életkörülmények reményében. Kanada ezért vízumkényszert vezetett be a cseh állampolgárok számára. Néhány éve elsősorban Nagy-Britanniába menekültek a csehországi romák, ami komoly feszültséget okozott London és Prága között is. Prágában ugyanakkor arra számítanak, hogy a közeljövőben felerősödik a szlovákiai romák áttelepülése Csehországba. A fotók miatt érzett felháborodás az, amiért érdemes élni ebben a társadalomban Nincs mentség Bush elnök elkövetett egy hibát: nem vette észre, hogy a háború csak akkor ér véget, amikor a legyőzött is elismeri, hogy vége van - közölte a CNN műsorában az egyik konzervatív elemző. SERES LÁSZLÓ Arra utalt, hogy egy évvel ezelőtt George W. Bush egy amerikai hadihajón állva bejelentette: a küldetést teljesítettük. Nem, a küldetésnek még messze nincs vége, és ennek elsősorban az az oka, hogy a legyőzőitek még nem kívántak nyilatkozni annak végéről. Az új Vietnamban reménykedő iraki fegyveres gerilláknak (és a világ számos államában harcoló terrorista barátaiknak) egyetlen esélyük van a harcok sikeres elhúzására: ha morálisan sikerül megtörniük az amerikaiakat és a briteket. Ha bebizonyíthatják, hogy a „megszállók” nem jobbak, nem erkölcsösebbek, nem demokrati- kusabbak Szaddámnál vagy a világ maradékánál. E pillanatban van rá esély, hogy a vüág ezt el is hiszi nekik. Az amerikaiak és a britek számtalan hibát elkövettek iraki missziójuk során. Most először azonban bűnök elkövetésével is vádolják őket. A CBS és a The New Yorker magazin tényfeltáró riportjai nyomán kiderült, hogy 2003 novembere és decembere között börtönőrök és/vagy katonai hírszerzők több iraki foglyot súlyosan megaláztak, szexuálisan zaklattak, kínoztak kihallgatás közben (perverz módon épp Szaddám hírhedt bagdadi Abu Garib börtönében). A londoni Daily Mirror brit katonákra is kiterjesztette a vádat, fotóik hitelességét azonban szakértők kétségbe vonják. Bush és Blair azonnal és határozottan elhatárolódott az incidensektől, az amerikai vezérkari főnök pedig cáfolta az Amnesty International állítását, amely szerint a kínzás „módszeres gyakorlat” lenne a csapatoknál. Az amerikaiak már januárban vizsgálatot kezdtek, márciusban vádat emeltek az ügyben. Tegnap hat tisztet súlyosan elmarasztaltak, további hat katona hadbíróság előtt felelhet tetteiért. Londonban független vizsgálóbizottság nyomoz az ügyben. Kínzásra, emberek megalázására nincs mentség. Akár háború van, akár nem, akár húsz, akár csak egyetlen esetben igazolódik be a vád. Nem mentség, hogy elvetemült fegyveres harcosokról van szó. Nem mentség, amit egy amerikai lap írt, hogy „Szaddám standardjához képest ez semmi”, hiszen ez a háború éppen arról szól, hogy nem Szaddám a mérce, hanem a nyugati alkotmányos demokrácia. Nem mentség, hogy a börtönben „összeomlott a parancsnoki rendszer”, hiszen ha az amerikaiak a saját soraikban sem képesek rendet tartani, hogyan adják majd át Irakot az irakiaknak? Nem mentség, hogy egyedi esetekről van szó, hiszen a fotók bejárják a világot - márpedig nem kell sok ahhoz, hogy a média képei általánossá hamisítsák azt, ami egy vagy két börtönben megtörtént. „A fotók miatt érzett felháborodás az, ami miatt érdemes élni ebben a társadalomban. Ez különböztet meg minket az ellenségeinktől” - írta egy brit újságírónő, és ez pontosan így igaz. Az amerikaiak és a britek egy terror nélküli Irakot akartak, hogy ne legyen állami hátországuk azoknak, akik a terror exportjában utaznak. Soha rosszabbkor nem jöhetett volna ez az antiterroristákat terroristákként láttató ügy, mint most, amikor már régen nem csak Irakról van szó. Többfrontos harc indult: New York, Báli, Madrid után Jordániában ezreket akartak megölni, Isztambulban felrobbantották volna a NATO-csúcsot, Thaiföl- dön hadseregeket szerveznek. A katonai válasz kevés: morálisan kell jobbnak lenni náluk. A szerző magyarországi publicista A ma ismert adatok szerint a megszállás első hónapjában 72 személy vesztette életét Nem kárpótolják a „68-asokat” SZABADSÁG Az RMDSZ akkor politizál jól, ha a lehető legtöbbet képes kisajtolni az adott pillanatban döntőképes politikai tényezőkből - fejtette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Európában már nem ideológiafüggő a szociális vagy gazdaságpolitikai megoldások vállalása, hanem konjunktúra kérdése - mondta a kolozsvári napilapnak. Szerinte így van ez Romániában a magyar kérdéssel is. Az RMDSZ az általa támogatott jelenlegi kormánypárttal, a Szociáldemokrata Párttal (PDS) együttműködve valósította meg például az aradi Szabadság-emlékmű felállítását. Ebben az ügyben a PSD európaibb, demokratikusabb volt azoknál, akik - demokratikus attitűdökkel - a történelemhamisítást, a nemzetellenes uszítást emelik nemzetvagy pártpolitikai rangra - fűzte hozzá Takács. KOKES JÁNOS Nem kapnak kártérítést Csehszlovákia 1968 augusztusi szovjet megszállásának áldozatai, illetve azok utódai. A cseh ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) által kidolgozott javaslatot váratlanul elvetette a cseh parlament alsóháza, a képviselőház. A javaslat szerint, amelyet első olvasatban tavaly decemberben a képviselők elfogadtak, azon személyek utódai, akik a Varsói Szerződés 1968 augusztusi csehszlovákiai bevonulása következtében életüket veszítették, egymillió koronát kaptak volna. A súlyos, tartós következményekkel járó sérülésért félmillió, míg a kisebb sérülésekért százezer korona járt volna. A polgári demokraták javaslatát a kormányzó szociáldemokraták és az ellenzéki kommunisták együttesen utasították el. Vladimir Tlusty, a polgári demokraták frakcióvezetője a baloldaliak elutasító álláspontját szégyenletesnek nevezte. A szociáldemokraták kezdettől fogva ellenezték a törvényjavaslatot. Lényegében az ő véleményük érvényesült a kormány negatív álláspontjában is. A kormány azért utasította el a polgári demokraták javaslatát, mert szerinte nehéz bizonyítani az eseteket, s ugyanakkor a kártérítés összegét is túl magasnak találta. „Az is helytelen, hogy annak az államnak kelljen fizetnie, amely maga is áldozata volt a megszállásnak. A kárpódást a Csehszlovákiát megszálló országoktól kellene kérni” - jelentette ki decemberben a képviselőházban Pavel Dostál kultuszminiszter. A kommunisták azon a véleményen voltak, hogy a javaslatot át kell dolgozni. Miután ezt az álláspontot senki sem támogatta, a kommunista képviselők csatlakoztak a szociáldemokraták elutasító álláspontjához. Csehszlovákia megszállásával, amelyben a szovjet, a lengyel, a magyar, a keletnémet és a bolgár hadsereg vett részt, az akkori szovjet vezetés a prágai tavasz néven ismert csehszlovákiai reform- mozgalmat akarta letörni. A ma ismert adatok szerint a megszállás első hónapjában 72 személy vesztette életét, 266 ember súlyos, 436 pedig könnyebb sérülést szenvedett. A volt Varsói Szerződés érintett tagországai a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején nyilvánosan megkövették Csehszlovákiát az 1968-as megszállásért. Magyarországon az Országgyűlés fogadott el nyilatkozatot ez ügyben. KOMMENTÁR Egyszerűbb határátkelés NAGY ANDRÁS Hétfőn este két moldáv férfi öntörvényűén úgy döntött, hogy nem állnak meg Opel Campójukkal az osztrák-szlovák határon, tegnapelőtt egy francia férfi hajtott át Csehországból Szlovákiába az autópályán lévő határátkelőn. Az utóbbit csak Pozsonyban sikerült feltartóztatniuk a rendőröknek; akár még büszkék is lehetnénk rájuk, hiszen a belga ámokfutót pár hónapja a szlovákok még üldözőbe sem vették. A határellenőrzés, melyet reményeink szerint már csak pár évig kell elviselnünk, nekem már most nevetségesnek tűnik. Szombaton az első dolgom az volt, hogy elbicikliztem Pozsonyból Rajkára, egyrészt kipróbáltam a személyi igazolványos határátkelést, másrészt láttam a vámosok hűlt helyét, harmadrészt megnéztem, hogy komolyan csak egyszer állítanak-e meg. Minden úgy volt, ahogy gondoltam, de akkor is viccesnek tűntek a határőrök, amikor azt lehetett rajtuk látni, hogy egy kicsit már feleslegesnek érzik magukat, ugyanakkor a személyi igazolványt még tovább vizsgálgatta a szlovák egyenruhás, mint az údevelet szokta. Magyar kollégája inkább csak a válla felett vizsgálódott. De ez a kellemes helyzet is csak két napig tartott, mert hétfőtől újra megszigorították a szlovák határok ellenőrzését, a hó végi NATO-közgyűlés miatt. Ha a fokozott ellenőrzés mellett, röpke három nap alatt ketten áthajtottak a határon, mi lesz még itt a hónap végéig. Teljes örömben csak a schengeni határrendszer kibővítése után lesz részünk, s a múlt heti ünnepségek során sok déli település lakóitól és vezetőitől hallottuk, hogy nekik igazi örömöt csak a határok légiessé válása jelenthet, hiszen attól, hogy vámosok már nincsenek, az ő ideiglenes határátkelőjüket továbbra is csak az ünnepek alatt nyitják meg. Még véletíenül sem akarok senkit szabálysértésre buzdítani, mert a tiltott határátlépés tudomásom szerint legfeljebb csak annak bizonyul. Azért mégis kíváncsi vagyok, hogyan lehet azt egy határ menti település lakójának megmagyarázni, hogy a belga ámokfutót, aki még az EU-csatlakozás előtt száguldott át három országon, végül sehol sem büntették meg. Nekünk viszont még várnunk kell pár évet, hogy a rokonainkhoz papírok nélkül átugorhassunk a szomszéd faluba. És hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc problémája mikor oldódik meg, arra még tippelni sem merek. JEGYZET Az újságíró magányossága KOCUR LÁSZLÓ Kedd szomorú nap volt a szlovákiai sajtó számára. A sajtó felett megint győzött a „független szlovák bíróságok által szolgáltatott igazság”. Ivan Le- xa jogerősen pert nyert a Hos- podárske noviny ellen. A lapnak bocsánatot kell kérnie, és félmilliót kell fizetnie a legsötétebb meäari idők titkosszolgálati vezetőjének, aki a bíróság verdiktje szerint nem egy kommunista nómenklatúrához tartozó családból származó gazfickó. Merthogy ez az állítás képezte a személyiségi jogi per tárgyát. 2002. július 22- én a lap Mit hurcoltak be Afrikából című cikkében Michal Berko Lexát „a kommunista nómenklatúrához tartozó családból származó kis gazfickónak” nevezte. Ám Berkónak nem volt bizonyítéka, hogy Le- xa ifjúsága idején drogozott, lopott, ivott és seftelt volna, a szülők által biztosított büntethetetlenség tudatában. Az újságírónak nem ez volt az első pengeváltása Lexával. 1995- ben Berkót kirúgták a közszolgálati rádióból, mert ismertetett egy külföldi sajtóhírt, mely Lexát összefüggésbe hozta Michal Kovác fiának elrablásával. Másnap elbocsátották. Azt azonban nem sikerült bizonyítania, hogy Lexa állt emögött. A Pozsonyi IV. Járásbíróság egymilliót ítélt meg Lexának. A kerületi bíróság ezt soknak találta, s megfelezte. A dél-afrikai tartózkodása során meg- karcsúsodott férfiúnak ez a második győztes sajtópere. Már a Domino fórum ellen is nyert, bár az ítélet nem jogerős. A KDH-nak olykor csontig benyaló, de egyébként színvonalas értelmiségi réteglapnak az ítélet szerint egymilliót kellene kicsengetnie a bukott főtitkosszolgának. A lap ugyanis gazembernek nevezte Lexát. Az ítélet után közölt szerkesztőségi kommentárban pedig az állt, ők nem tudtak csorbát ejteni Lexa jó hírnevén, hisz azt rég elvesztette. Szlovákiában a Freedom House értékelése szerint a sajtó szabad. Tételezzük fel, hogy a bíróságok is függetlenek, és elmé- lyülten keresik az igazságot, hogy aztán szolgáltathassák. Tételezzük fel, hogy megtalálták az igazságot, vagy legalábbis a hatályos jogi normák szerinti álláspontot. Ezek szerint Ivan Lexa nem gazember és nem gazfickó. És ezért másfél- millió korona jár neki. De nézzük meg a másik oldalt is. Kevés kiszolgáltatottabb ember van az újságírónál. Szavakkal dolgozik, éppúgy, mint az őt eh'télő jogász. De míg a tollnok igyekszik változatos lenni, addig a jogász mindig ugyanazzal a szöveggel dolgozik: a vaskos törvénykönyvekben foglaltakat próbálja meg más-más emberre ráhúzni. Lexa eltűnésének idején, vagy amikor hazahozták, kocsmaasztalok mellett, munkahelyi folyosókon, egyetemi tantermekben, a családi ebédet követő ejtőzés során többször elhangzott a Lexa által inkriminált kifejezés, sőt, a sajtóban már nem közölhető formában is megfogalmazódott. De ahhoz, hogy valaki leírja, bátorság kellett. A két kolléga névvel vállalta véleményét. Ennek ára ma Szlovákiában 1,5 millió korona.- Micsoda tavasz! Ott egy nyiladozó bevásárlóközpont... Ott is..., itt is! (Lehoczki István rajza)
