Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-31 / 124. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 31. SZÍNHÁZ KASSA ■■■■■■■■■■■ THÁLIA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (vendégjáték Harkácson) 10.30 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■^ JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár (vendégjáték Losoncon) 19 MOZI POZSONY * HVIEZDA: Van Heising (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOST: A visszatérés (orosz) 16, 18, 20 TATRA: Trója (amerikai) 17.30 21 gramm (amerikai) 20.30 AUPARK - PALACE: Holnapután (ameri­kai) 14,15,15.30,16.30,17.30,18,19, 20, 20.50, 21.40 Pán Péter (amerikai) 14.30, 16.50 Bolero (cseh) 19.20, 22 Trója (amerikai) 14.40, 16, 17, 18.30, Í9.30, 20.30 Mackótestvér (amerikai) 14.40 21 gramm (amerikai) 17.10, 19.40 A titkos ablak (amerikai) 21.50 Van Heising (amerikai) 14.50, 17.50, 21 Minden végzet nehéz (amerikai) 15.40, 18.20, 21.10 Hogyan őrzik meg a költők a re­ményt? (cseh) 14.10,19.10, 21.30 A passió (amerikai-olasz) 16.40 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15.20 Halálos ki­térő (amerikai) 18.40, 21.20 PÓLUS - METROPOLIS: Holnapután (amerikai) 14,15,16.15,17.15,17.45,18.30,19.30,20,20.50,21.45 Trója (amerikai) 13.15,14.40,16.20,17.40,19.20, 20.45 Van Hei­sing (amerikai) 15.30,18, 20.30 Minden végzet nehéz (amerikai) 15.15, 18.10 Bolero (cseh) 13.50, 21 A passió (amerikai-olasz) 16.05, 18.25 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.20 Maradok! (francia) 13.20 Halálos kitérő (amerikai) 13.30, 21.15 W1PIIBHHÍIWMBBI KASSA '■■■■ TATRA: 21 gramm (amerikai) 17, 19.30 CAPITOL: Trója (ameri­kai) 17, 19.30 ÚSMEV: Holnapután (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Merülés a félelembe (amerikai) 17.15,19.15 ■■■■■■■Hl DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Vas (amerikai) 21 ÉRSEKÚJVÁR - MI- ER: Országúton (olasz) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bolero (cseh) 16.30,19 ■HMHHHHHK győr 1MHHHMHMNI PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 14.45, 20 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 13.15,20.15 Gothika (amerikai) 16,18 Holnapután .(amerikai) 13, 13.45, 15.15, 16.15, 17.45, 18.45, 20.15 Kill Bill 2 (amerikai) 16.45,19.30 A passió (amerikai-olasz) 15.15,17.45 A rém (amerikai) 14.45,17.15,19.45 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 13, 15 Trója (amerikai) 14, 15.45, 17.15, 19, 20.30 Van Heising (amerikai) 14.15, 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15,20.15 Az Irodalmi Szemle májusi számának tartalmából Jövőnk: Európa LAPISMERTETŐ Az európai uniós csatlakozás al­kalmából ankétot közöl a folyóirat az elvárásokról, fenntartásokról, globalizációs félelmekről meg a vadkapitalizmus és a „szabad ver­seny”, esetenként a szabadrablás, illetve egy jobb, igazabb és embe­ribb világ elérésének várható kilá­tásairól. Irodalmi és politikai éle­tünk kimagasló személyiségei fejtik ki véleményüket a kérdésekkel, ag­godalmakkal kapcsolatban. Pomo- gáts Béla szerint az „újragyarmato- sítás” veszedelme nem fenyeget bennünket. Görömbei András sze­rint a magyarságot „rossz állapotá­ban érte” a csatlakozás, minthogy „fizikai állapotában elöregedett, életakarata megtört, szellemi és er­kölcsi tekintetben saját hagyomá­nyaihoz méltadanul alacsony szín­vonalra süllyedt”. Lovász Attila sze­rint „az új időszámítás már régen elkezdődött”, Grendel Lajos szerint „az integráció éppenséggel a fölté­tele nemzeti megmaradásunknak”. Gál Sándor úgy véli, „mivel az ame­rikai »bizniszterror« mára beteme­tett minden klasszikus európai ér­téket - minden üzletté degradáló­dott”. Duba Gyula azt reméli, hogy a „háborúmentes” Európa eszmé­nye, „amelyet az egyesülés révén el kellene érni, talán nem illúzió”. Alabán Ferenc azt vallja, „a ma­gyarság évezredes európai törté­nelme azt érezteti, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás a nemzeti megmaradás számára nem e küz­delem elejét, hanem ... folytatását igényli”. Csáky Pál szerint „minősé­gileg más Európa van kialakulóban ... s Európa még nagyon sokáig sok- nemzetiségű, többkultúrájú ma­rad”. Öt (húsbavágó!) kérdésre vá­laszolnak az ankét részvevői, izgal­masan, érdekesen, érdemes rájuk odafigyelni! Nem kevésbé izgalmas és érde­kes Duray Miklós írása, aki arra a kérdésre keresi a választ: Leveszi-e vállunkról Trianon nyomasztó ter­hét az Európai Unió? Fonod Zoltán írása (Mi tette Európát Európává? címmel) az európai eszme útját próbálja bejárni, a magyar történe­lem szemszögéből is. A szépirodal­mi rovatban Z. Németh István és Leck Gábor verseit, Szalay Zoltán és Százdi Sztakó Zsolt novelláját, il­letve regényrészletét olvashatjuk. Duba Gyula Mint vagyunk, ha nem vagyunk?! című esszéje az iroda­lomtörténet-írás kérdéseit feszege­ti, Németh Zoltán kritikája pedig Tóth Krisztina verseiről íródott. Közli a lap Popély Gyula A magyar tanügy kálváriája című tanulmá­nyának befejező részét, a Tallózó rovat pedig Csoóri Sándor Elve­szett utak című esszékötetét mutat­ja be, mely akár „énregényként” is olvasható, (dz) íróink munkásságát nem ismerik a kurátorok, mert ritkán publikálnak magyarországi lapokban Negyvennégyből négy díjazott (Somogyi Tibor felvétele) Határon túli magyar szép­írói ösztöndíjpályázat ez évben került kiírásra először. Hodossy Gyulával, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökével beszélgetünk, aki tagja volt a négy - Székely Já­nosról, Gion Nándorról, Schöpflin Aladárról, illetve Benedek Elekről elneve­zett - ösztöndíjra kiírt pá­lyázat kuratóriumának. HIZSNYAI ZOLTÁN Kitől származik ezeknek az új ösztöndíjaknak az ötlete? Nemrég alakult a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumá­nak égisze alatt az Irodalmi Ke­rékasztal, melynek munkájában a Szlovákiai Magyar írók Társasága is részt vesz. Az Erdélyi Magyar írók Ligájával közösen itt vetettük fel a gondolatot, amely szerencsés módon találkozott Hiller minisz­ter úr szándékával, és a költségve­tési megszorítások ellenére már idén is sikerült tizennyolc ösztön­díjat kiírni. Mikor alakult az Irodalmi Ke­rékasztal, mi a célja és kik a tag­jai? A magyar kultúrában való­színűleg az irodalomnak van a legnagyobb súlya, a művésztársa­dalmon belül mégis az írók élet- színvonala a legalacsonyabb. Ha ez igaz - márpedig a különböző írói csoportosulások érdekvédel­mét ellátó szervezetek szerint így igaz -, akkor nyilvánvalóan a kul­turális tárcának is hatékonyabban kell beavatkoznia. Az írószerveze­tek küldötteinek részvételével lét­rehozott Irodalmi Kerekasztal cél­ja ennek a munkának a segítése: új tervezetek kidolgozása és az irodalomra szánt állami pénzek elosztásának felügyelete. A ma­gyarországi írószervezetek eddig is kaptak ugyan anyagi támoga­tást, ennek összege azonban meg­lehetősen alacsony volt, ráadásul most már az új egyesületek és a kisebbségi magyar írótársaságok is szeretnének dotációban része­sülni. A testület tavaly alakult, idén azonban a Magyar írószövet­ségben zajló viharok miatt igen­csak nehézkessé vált a működése. Mindmáig nem született arra vo­natkozó végleges megegyezés, hogy mely írószervezetek kapja­nak meghívást, s hogy melyik mi­lyen nyomatékkai legyen jelen az irodalmi díjak és az ösztöndíjak kuratóriumaiban, az egyes íróe­gyesületek taglétszáma között ugyanis hatalmas különbségek vannak. (Lapzártakor érkezett a hír, hogy az Irodalmi Kerekasztal az áthidalhatatlan nézetkülönb­ségek miatt úgy döntött, hogy megszünteti tevékenységét - a szerk.) Most miként történt a döntés az ösztöndíjak odaítéléséről? A döntést egy tizenhárom tagú kuratórium hozta meg, amelynek Ilia Mihály volt az elnöke. Kikből állt ez a kuratórium? A kuratórium tagjait az Irodal­mi Kerekasztal résztvevői közül - egyelőre a miniszter által - kivá­lasztott írószervezetek delegál­ták. Tizenegy magyarországi író­társaság, illetve az erdélyiek és mi jelöltünk kurátort. Várható-e, hogy a jövőben több határon túli irodalmi ösz­töndíjat is kiad a minisztérium? Ezt most még nem lehet tudni. A kulturális tárcánál ebben az év­ben ennyi pénzt sikerült elkülöní­teni erre a célra. A jelenlegi ma­gyarországi ösztöndíjak összege nagyobb, ráadásul ez a nagyobb összeg nem tíz, hanem tizenkét hónapra nyerhető el. A célunk az, hogy ezeket a különbségeket megszüntessük. Mennyien pályáztak idén? Százharmincöt pályázat érke­zett: Erdélyből ötvennyolc, Vajda­ságból huszonhárom, Kárpátaljá­ról tíz, tőlünk pedig negyvennégy, vagyis az összes pályázat har­minchárom százaléka. A kuratóri­um tagjainak egyöntetű vélemé­nye szerint azonban nem csupán statisztikailag szerepeltünk jól, hanem tartalmi-minőségi szem­pontból is. Az elbírálásoknál vi­szont komoly nehézséget okozott, hogy szerzőink többsége nem, vagy csak igen ritkán publikál ma­gyarországi lapokban, ezért sok jelentős szerzőnk munkásságát a kurátorok nem ismerik kellő mélységben. Akinek a nevével azonban rendszeresen találkoz­nak, azoknak az érdemeiről nem volt szükséges különösebben győzködni őket. Hány szlovákiai magyar író nyert irodalmi ösztöndíjat, és kik ezek? Idén négy ösztöndíjasunk lesz. Székely János költészeti és dráma­írói ösztöndíjban részesült Polgár Anikó és Csehy Zoltán. Schöpflin Aladár kritikusi ösztöndíjat Né­meth Zoltán, Benedek Elek ifjúsá­gi regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab-írói ösztöndí­jat pedig Z. Németh István kapott. Sajnos, a Gion Nándor prózaírói ösztöndíjat egyetlen szerzőnk sem nyerte el. Ha figyelembe vesszük, hogy - Mizser Attilával együtt, aki korábban Móricz Zsigmond ösz­töndíjban részesült - most öt iro­dalmi ösztöndíjasunk van, a ko­rábbiakhoz képest föltétlenül sike­resnek mondható az idei év. OTTHONUNK A NYELV Tulajdonnevek köznevesülése LANSTYÁK ISTVÁN Az előző hónapokban többször is foglalkoztunk olyan szavakkal, amelyeket kétféleképpen kell írni attól függően, hogy mit jelente­nek. Eddig olyan esetekről volt szó, amikor a különbség abban állt, hogy összetett szó részeként egyik jelentésében egybeírtuk az illető szót a másikkal, másik je­lentésében viszont különírtuk. Pl. az orvos feleség különírva olyan feleséget jelent, aki foglalkozásá­ra nézve orvos; ezzel szemben az orvosfeleség egybeírva nem más, mint orvosnak a felesége, attól függetlenül, hogy mi a foglalko­zása. Ez alkalommal főleg tulajdon­nevekkel fogunk foglalkozni. Az egyik érdekes csoportot azok a bolygónevek alkotják, melyek po­gány görög-római istenekről let­tek elnevezve. Ezekről a nevekről tudni kell, hogy magukat az is­tenneveket latinosán, a bolygó­neveket viszont magyarosan kell írni. PL a Venus istennő nevét rö­vid rövid e-vel és szóvégi s-sel ír­juk, Vénusz bolygóét viszont hosszú é-vel és szó végi magyar sz-szel. Ugyanez a helyzet a 5a- tumus-szál, Uranus-sza\ és Nep­tunus-szál. Mercurius esetében a bolygó neve nemcsak helyesírá­sában különbözik az isten ne­vétől, hanem hangalakjában is: az isten Mercurius, természete­sen latinosán írva, a bolygó vi­szont Merkúr. Pluto esetében a különbség csupán két vesszőnyi: az isten nevét rövid u-val és o-val, a bolygóét viszont hosszú u-val és o-val írjuk. Jupiter némüeg rend­hagyó módon viselkedik: ennek latinos alakja ugyanis szókezdő I- vel és két p-vel írott Iuppiter vol­na, ám mind a magyarban, mind más nyelvekben gyakran haszná­latos Jupiter formában; s ilyen­ként az isten és a bolygó neve azonos. Szintén egyformán újuk Mars isten és Mars bolygó nevét, más kérdés, hogy az előbbi lati­nos kiejtése [marsz] volna. Sajátos, hogy a fenti szabály­nak ellentmondóan a milói Vé­nusz, illetve a murányi Vénusz szerkezetben magyaros helyesí­rást követel meg szabályzatunk, pedig ezeknek azért mégiscsak több közük van az istennőkhöz, mint a bolygókhoz, különösen az elsőnek, a milói Vénusz-szobor- nak, amely épp Venust, a szere­lem pogány istennőjét ábrázolja. Néhány pogány istennevet nemcsak bolygók megnevezésére használtak föl magukat keresz­ténynek tartó elődeink, hanem közvetlenül vagy közvetve köz­szavakként, illetve közszavak ele­meiként is. A Venus pl. megtalál­ható két növénynévben, a vé- nuszhaj-ban és a vénuszpapucs- ban; ezekben a vénusz- előtagot magyarosan kell írni. Jupiter ne­ve a jupiterlámpa közszóban for­dul elő: a jupiterlámpát nagy fényereje miatt színházban, film­felvételeknél, orvosi műtéteknél használják. Uránuszról, a bolygó­ról kapta nevét az egyik elem, az urán vagy uránium. A szó görög eredetije, az úranosz egyébként szintén használatos volt közszó­ként is, ’ég, égbolt’jelentésben. Természetesen nemcsak a po­gány istennevek, illetve a bolygó­nevek válhatnak közszóvá, ha­nem más jellegű tulajdonnevek is; üyenkor a tulajdonnév leg­többször az átadó nyelvi formá­ban használatos, s persze nagy kezdőbetűvel, a köznév pedig magyarosan és kis kezdőbetűvel. PL a McAdam mérnökről elneve­zett burkolat-, illetve útfajta nyel­vünkben köznévvé vált, maka- dám, illetve makadámút formá­ban: a zúzott kőből hengerléssel tömörített útburkolatot, illetve magát az utat jelöljük ezzel a ma­gyarosan és persze kis kezdőbe­tűvel írt szóval. Pepita szavunk szintén tulaj­donnévből származik: előzmé­nye a Pepita-kendő összetétel, amelyben a Pepita még tulajdon­név: egy múlt századi spanyol táncosnő jellegzetes kockás ruha­darabját jelölte; ebből az összeté­telből keletkezett elvonódással a kis kezdőbetűvel írt pepita. Ré­gebbi szavaink közül megemlít­hetjük a kaján-1 és a fukar-t. A ka­ján a bibliai Káin nevéből keletke­zett, a fukar pedig az augsburgi Fugger család nevéből. A közne- vesülés ez utóbbi esetben való­színűleg a német nyelvben ment végbe, s mi már közszóként vet­tük át a fukar szó német előzmé­nyét. Végül pedig említsük meg még szendvics szavunkat, amely a 18. században élt angol Sand­wich grófjának nevéből szárma­zik: ez az angol főúr ugyanis annyira szenvedélyes kártyajáté­kos volt, hogy a kártyázást még evés végett sem volt hajlandó ab­bahagyni, ezért kártyázás közben két szelet kenyér közé tett húsfé­lét fogyasztott. www.gramma.sk

Next

/
Oldalképek
Tartalom