Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-28 / 122. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 28. VISSZHANG „Nem vagyunk bábuk” Dunaszerdahely MKP-s önkormányzati képviselőinek becsületét sértő, a testület 21 tagjának lejáratását célzó megállapításokat tartalmazó interjút közölt az Új Szó 2004. május 14-i számának 8. oldalán, ezért a bennünket rágalmazó mondatait nem hagyhatjuk szó nélkül. ÁLLÁSFOGLALÁS Az interjúalany ezúttal is, mint általában, vagdalkozik, feljelentőkről, a pártból való eltávolításáról, kinyírásról, vádlottakról, koncepciós eljárásról, az MKP színeiben garázdálkodók- ról, hataloméhes, öntelt csoportokról, szimpla hazugságokról, szájon vágásról, koholt vádakról nyilatkozik. Barak László szó- használatát azonban nem kívánjuk minősíteni, mert az őt magát minősíti. Lélekbúvár valószínűleg találna rá szakavatott magyarázatot. A leghatározottabban visszautasítjuk a nyilatkozónak azt a megállapítását, hogy Pázmány Péter és csapatának jelöltlistája a 2002-es önkormányzati választások előtt „egy kliensi lista volt, tehát olyanok kaptak helyet rajta, akik valamilyen módon függtek a várostól”. Az interjú alanya mindezt még megtetézi azzal a rágalommal felérő állítással, hogy „az ő listájukon egyetlen olyan ember neve sem szerepelt, aki azelőtt a polgár- mesterrel szemben felemelte a szavát”. Konkrét példát ugyan nem említ, de ha lett volna mit felhoznia, nyilván nem tartotta volna meg magának. Az MKP-s képviselők a dunaszerdahelyi képviselő-testületben nem bábuk, akik beintésre várnak, mielőtt megnyomják a szavazógombot. Meggyőződhet erről bárki, aki rákattint a város internetes honlapjára: megtalálhatja ott a határozatokat és szavazásokat, visszakeresheti azt, hogy ki, mikor, miről és miként szavazott. Szembesülhet azzal, hogy a városi tanács, sőt a polgármester beterjesztései sem kerülnek mindig elfogadásra, ami teljesen demokratikus eljárás. Mint ahogy teljesen demokratikus módon zajlott le két éve az MKP városi alapszervezetében a polgármesterjelölt-állítás is, és a titkos szavazáson Pázmány Péter 70 szavazatot kapott, míg Világi Oszkár 27-et. Meglátásunk szerint nem az interjúban emlegetett állítólagos kliensi lista, hanem ez a vereség volt az oka annak, hogy MKP-sek csoportja nagy hirtelen társulást alakított, és ellenjelöltet indított Huncík Péter személyében. A társulást csak 2002. november 7-én jegyezték be, egy hónappal a december 6-7-én tartott önkormányzati választások előtt. A rengeteg óriásplakát, a le- pedőnyi reklámhirdetés és a Du- naszerdahelyen is megjelenő hetilapban közölt, a városvezetést gyalázó cikkek ellenére sem hullott az ölükbe a polgármesteri poszt. Sőt: Huncík Péter a fergeteges reklámkampány ellenére 1741 szavazattal kevesebbet szerzett, mint Pázmány Péter, képviselőjelöltként pedig 493 szavazatot mondhatott a magáénak, kétszázzal kevesebbet, mint négy évvel korábban. E kudarc óta erősödtek fel, sajnos, Dunaszerdahelyen a magyar-magyar viszálykodások, amelyek egyik lehetséges okát abban látjuk, hogy maroknyi MKP-s csoport etikátlan módon a párt soraiban maradva független ellenlábasként indult a mi jelöltjeinkkel szemben. Ezt sérelmesnek tartottuk, ezért csak helyeseljük az országos etikai bizottság döntését a kizárásokról. Szó sem volt valamiféle koncepciós eljárásról, mint ahogy az interjúalany állítja. S azt, hogy az MKP kongresszusa időközben módosította a foghíjas alapszabályt, és már nem engedélyezi a fentebb leírt magatartást, úgy értékeljük, hogy épp a Dunaszerdahelyen történtek megismétlődésének a megakadályozására kellett változtatni az MKP szabályzatán. Meggyőződésünk, hogy ez esetben az interjúban sugalltakkal ellentétben nem személyekről és nem bosszúról van szó, hanem etikáról és elvekről. Arról, hogy ezentúl eleve kizárják a párttagok etikátlan eljárását a jelöltállításnál. A terjedelmes beszélgetés közlésének azonban volt némi hoza- déka is: ebben B. L. lapkiadó beismerte, hogy „de az újságon keresztül segítettem a VPT jelöltjeit”. S teszi ezt azóta is az általa kiadott hetilapban, amely teljesen egyoldalúan tálalja a helyzetet Dunaszerdahelyen, és igyekszik lejáratni a város MKP-s ön- kormányzatát. Tette ezt legutóbb is, amikor a 9,6 millió koronával csökkentett állami dotáció miatt az önkormányzat arra kényszerült, hogy két magyar óvodából az osztályokat áthelyezze másik két, nem teljes ki- használtságú épületbe, az óvónőkkel együtt, miközben csak kettővel csökkent a magyar osztályok száma, de a népszaporulat is csökkent. „MKP-s képviselők magyar óvodákat zárnak be” - harsogta a sajtó. Nehezményezzük, hogy az Új Szó is hasonló szellemben számolt be képviselő-testületünknek erről a döntéséről. Márpedig ha ezentúl is egyoldalú, az objektivitást nélkülöző cikkekkel traktálják az olvasókat, a Csallóköz „fővárosában” a magyar-magyar viszály elmérgesedhet. Megítélésünk szerint ez senkinek sem lenne jó, hiszen választóink megcsömörléséhez vezethetne. Az ellenkezőjét mértéktartó, objektív tájékoztatással lehetne elérni. Ez azonban a városunkban megjelenő hetilapra és kiadójára nem jellemző. A szóban forgó interjúban, mint említettük, maga B. L. is elismerte, lapjában egy kapura játszik. Mi ezt a fajta magatartást tekintjük garázdaságnak, mert a folyamatos agymasszázs és a vélt botrányokról való cikkezés a magyar választók körében azt eredményezheti, hogy megcsömörlenek a közügyektől. Bízunk abban, hogy most, miután az alkotmánybíróság döntött a 2002-es dunaszerdahelyi polgármester-választás ügyében és elutasította Huncík Péter beadványát, amelyben a választási eredmény semmissé nyilvánítását kérte, lecsillapodnak a kedélyek és az önkormányzati munkában is feloldódnak a meglévő feszültségek. A maga területén mindenki tehet ennek érdekében, s bízunk benne, hogy az Új Szó is rendszeresen és elfogulatlanul számol be ezentúl a városi önkormányzat munkájáról. A dunaszerdahelyi városi ön- kormányzat MKP-s képviselői: Andrássy Ferenc, Hozák Margaréta, Bognár József, Keszegh Pál, Török Elemér, Molnár Zoltán, Garay László, Fekete György, Huszár László, Kulcsár Tibor, Bugár György, Hulkó Gábor, Hegyi Gyula, Lelkes Ernő, Nagy Frigyes, Varga István, Cseh József, Zirig Ferenc, Lipcsey György, Ka- novits György, Gogh Tamás VÁLASZ Néhány mondat a csapatszellemről BARAK LÁSZLÓ Őszintén szólva felötlött bennem a „Pázmány Péter és csapata” által aláírt dühös kis fogalmazvány olvastán, hogy tulajdonképpen irántuk érzett részvétemnek kellene hangot adnom. Nem kis lelki tehertétel lehet a csapat tagjai számára ugyanis, hogy vélt vagy nagyon is valós személyes érdekek miatt, magyarán, ilyen-olyan koncokért, évek óta háborúskodásra kényszerülnek olyan emberekkel, akikhez valamikor őszinte baráti kapcsolatok fűzték őket. Ennyit a fogalmazványban szereplő „lélekbúvár” esetleges bevetéséről. Ártól, hogy kire férne rá némi „szakavatott” kezelés... „Pázmány Péter és csapata” ugyan konkrétumokat követel rajtam, ám az Új Szóban 2004. május 14-én közölt interjúm egyetlen állítását sem képesek megcáfolni. Ellenben vehemensen visszautasítják állítólagos „rágalmaimat” egy olyan önkormányzati honlapra hivatkozva, amelynek tartalma semmit nem bizonyít és főként, semmit sem cáfol. Meggyőződésem egyébként, hogy az Új Szó kellőképpen felnőtt olvasói - nem utolsósorban pedig a dunaszerdahelyiek biztonsággal képesek megállapítani, hogy ki az, aki évek óta célirányosan ferdít, hazudik a városban, ki alkalmaz folyamatos, Páz- mányék szóhasználatával élve, „agymasszázst” a dunaszerdahelyi polgárokkal szemben. Ezért itt és most egészen biztosan nem nekem kell magyarázkodnom! A „Csallóköz fővárosában” bezárt két magyar óvodával kapcsolatban sem. A tények ugyanis makacs dolgok, nem szorulnak magyarázatra. A két magyar óvodát bezárták annak ellenére, hogy eredetileg a szlovák nevelési nyelvű óvodát akarták áthelyezni. Ilyen értelemben tehát fölösleges és visszatetsző dolog, hogy a Csallóköz regionális hetilappal együtt az Új Szónak is beszél „Pázmány Péter és csapata”. Mi újság a fogalmazványban is említett alkotmánybírósági döntés ügyében? Igaz, hogy a szóban forgó döntés nem rendeli el Dunaszerdahelyen a 2002-es önkormányzati választások megismétlését. Ám fehéren feketén kimondja: bizonyítást nyert többek között, hogy „körülbelül harminc roma választónak pénzt ígértek s adtak is azért, hogy az alperest (Pázmány Pétert - a szerző megjegyzése) válasszák meg polgármesternek”. Ezen idézet, valamint Pázmány és csapata egyéb evidens választási törvénysértéseinek története és listája szó szerint ott van a vonatkozó alkotmányjogi panaszról szóló, 2004. április 26-án kelt alkotmánybírósági döntésben, amely teljes terjedelmében elolvasható az www.concourt.sk alkotmánybírósági honlapon a PL. US 5/03 nyilvántartási szám alatt. Eszerint az Alkotmánybíróság nagyon is vitatható döntését - miszerint Pázmányék törvénysértéseinek ellenére sem kell megismételni a választásokat Dunaszerdahelyen - a legkevésbé sem tehetik ki a kirakatba...! Ellenben perdöntő bizonyítékul szolgálhat arra nézvést, hogy erkölcsökről és etikáról sokan értekezhetnek ugyan, viszont a legkevésbé sem alkalmasak erre az olyan emberek - „Pázmány Péter és csapata” -, akik nyilvánvaló törvénysértések résztvevői vagy törvény- sértők, akárcsak passzív cinkosai voltak! Ilyen alapon bizony visszatetsző dolog az is, hogy elfogultság miatt tesznek a sajtónak szemrehányást ugyanezek az emberek. A „választók meg- csömörlésének” okozójaként feltüntetni a sajtót és azokat az embereket, akik vicinális és országos pártemberek nagyon is kifogásolható viselt dolgaira figyelmeztetnek, pedig, enyhén szólva is, szemtelenség. Talán, ha tetszenének a dühös kis fogalmazvány aláírói többször a tükörbe nézni, mielőtt feltételek nélkül alávetik magukat a csapatszellemnek... Vitazáró helyett Semmiképpen sem tudok egyetérteni a dunaszerdahelyi képviselőkkel, akik szerint elfogultan tudósítottunk, szerkesztettünk volna, hiszen az általuk kifogásolt interjú mellett a sajtóetika szabályainak eleget téve közöltük Pallya Gábornak, az MKP etikai bizottsága elnökének véleményét is. Az óvodabezárásokról szóló tudósításokban pedig minden alkalommal kifejtette álláspontját Pázmány Péter polgármester vagy más önkormányzati illetékes. Az egyre indulatosabb pengeváltását ezennel lezárjuk. Szilvássy József főszerkesztő Vita - kitekintő 15 Az előkelő helyezésben szerepe lehet, hogy sok a park Bécs a világ harmadik legélhetőbb városa SZÁSZI JÚLIA A bécsiek igencsak elégedettek városukkal, amelyet egyébként egy - az életminőség szerint osztályozó - nemzetközi felmérés az idén Zürich és Genf után Vancouverrel holtversenyben a harmadik helyre rangsorolt. Az előkelő helyezésben szerepe lehet, hogy sok és gondozott a park. Ami azt illeti, jó cégér a városi kertészet gyönyörű jugendstíl székháza a Stadtpark városhoz közelebbi bejáratánál: számomra a nem túl nagy kert designjának változása jelzi a legbiztosabban, ha új évszak köszönt be, vagy akárcsak eltérő időjárási viszonyokra kell számítani. Télen rénszarvasszobor húz szánt a kertben az időjárást még éppen csak elviselő növényzet közepette. A kora tavasz kopár- ságát virágból kirakott bil- lentyűzetű zongora feledteti, a sarkon túl pedig, ahol a járókelők a metróállomás felé haladnak, díszkáposzta-kiállítással jelentkeznek a kertészeti iskola növendékei. A tavasz velejárója a virágvásár: Bécs több mint hatvan pontján gondosan megtervezett menetrend szerint vásárolhatják meg az erkélytulajdonosok az elmaradhatatlan muskátlit minden hozzávaló kellékkel. A vásárokon, amelyek időpontját és helyszínét jó előre közzéteszik, kertészek és virágárusok látják el tanáccsal a hozzájuk fordulókat. Aki a bécsi parkokat ismeri és figyelemmel ldséri, biztos lehet benne: jó tanácsot kap. A városháza egyik osztálya felelős a parkokért, amelyek pontos adatairól szívesen ad felvilágosítást a szépséges szecessziós házban működő hivatal egyik munkatársa. Claudia Heinzmann történetesen magyarul is jól beszél: édesanyja szlovéniai magyar, aki 18 éves kora óta bécsi lakos. Gondoskodott arról, hogy lánya megtanulja anyanyelvét. Bécs 414 négyzetkilométeres területéből csaknem 20 négyzetkilométert foglalnak el a városi parkok - nem tartoznak ezek közé olyan szövetségi tulajdonú parkok, mint például a schönbrunni Palotakert, illetve értelemszerűen a többi, nagyobb épületegyüttest körülvevő park. Összesen 85 ezer fa ékesíti a bécsi sétányokat - évente 2500- at ültetnek újonnan, és bizony Összesen 85 ezer fa ékesíti a városi sétányokat nem egyszerű megszerezni az engedélyt egy régebbi, és bizonyítottan beteg vagy gyökerével épületet veszélyeztető régi fa kivágásához. A kertészeti mester- vizsgát tett Claudia Heinzmann pontos adatokat idéz arról, hány virághagymát helyeznek ki kora tavasszal, majd kicsit később (összesen egymillió-egyszázez- res számot említ), ám ehhez még egyszer ennyi virágpalánta jön a nyári hónapokban a hirchstetteni saját kertészetből. Az osztály munkatársai nem restek, és külföldön járva is nyitva tartják a szemüket: fotóznak, és a hasznosítható ötleteket hazahozzák. A kertészeti osztálynak 900 állandó alkalmazottja van, ehhez szezonban - áprilistól szeptemberig- még vagy 600 szerződéses szezonmunkás jön. Egyébként nemcsak a nagyobb parkok, hanem a 266 iskolaudvar, 288 óvodakert, 208 labdajátékpálya, 500 gyermekjátszótér is a városházi osztály hatáskörébe tartozik, nem beszélve a napozásra kijelölt füves területekről és a kutyasétáltatásra fenntartott övezetekről. Munkájuk eredménye jól látható, és sokaknak okoz örömet. Bécs, 2004. május Kertészek és virágárusok látják el tanáccsal a hozzájuk fordulókat. A bécsi városi kertészetnek 900 állandó alkalmazottja van (Fotók: képarchívum)
