Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-28 / 122. szám, péntek
10 Kertészkedő ÚJ SZŐ 2004. MÁJUS 28. Akár az állomány 90 százalékát is károsítják Új hagymakártevő HUDÁK KRISZTINA, DR. PÉNZES BÉLA A levélbolhák a kertészek körében a gyümölcsfélék, elsősorban a körte kártevőiként ismertek. Zöldségféléken okozott kártételük régiónkban ismeretlen volt. Az utóbbi esztendőkben, a termesztési módtól függetlenül, növekvő mértékű levélbolha kártételt észleltünk a vöröshagyma-állományokban. A levélbolha kártétele különösen a magról vetett vöröshagyma-állományban gyakori. Főként az áttelelő hagymát károsítja, előfordulását ' és kisebb mértékű kártételét a metélőhagymán és a téli sarjadék- hagymán is megfigyeltük. A kártétel a fiatal növényeken szembetűnő. A levélbolha imágók és lárvák szívogatásának hatására a vöröshagyma levelei kosszarv- szerűen lefelé kunkorodnak, rendellenesen csavarodnak és a fejlődésben visszamaradnak. A károsított áttelelő vöröshagyma levelei a talajra simulnak és pattanva törnek. A levélbolha nyála indítja el a levelek rendellenes növekedését.- A károsított növények aránya elérheti akár a 90%-ot is. A kártevő faj a Trioza (Bacteri- cera) nigricornis. Kifejlett nősténye 2-2,5 mm hosszú szürkésbarna rovar. A testéhez képest nagy, mintás szárnyait nyugalmi állapotban a hátán háztetőszerűen tartja. A hímek kisebbek. Általában a talajhoz közeli növényrészeken szívogatnak, a legkisebb zavarásra pattanva menekülnek, a talajra vetik magukat. Az áttelelő vöröshagymán már szeptembertől megjelennek. A fiatal vöröshagyma leveleit szívogat- ják. Az ivarérett rovarok rendszerint az érési táplálkozást követően párosodnak. A károsított növényeken a tünetek a tél beállta előtt jól láthatók. A hagyma-levélbolha által károsított növények a növekedésben jelentősen lemaradnak és a satnya tövek áttelelési esélyei számottevően romlanak. A nőstényeket a tél folyamán is a növényeken találhatjuk, a hímeket már nem. A megtermékenyített nőstények az enyhébb téli napokon folytatják a táplálkozást és a hó elolvadását követően megkezdik a tojások lerakását. A sárga, szabad szemmel éppen látható, hosszú nyelű tojásokat a nyelével a levél szövetébe süllyesztik. A tojásokból kikelő lárvák tavasszal a leveleken folytatják a táplálkozást, letelepszenek, majd hamarosan gyorsan növekvő, szárnykez- deményes nimfa állapotok követik egymást. A világosbarna nimfákból imágók fejlődnek, amelyek a tavaszi vetésű, vagy akár a dugga- tott vöröshagymán is hasonló kárképet okoznak. A vöröshagymán kisebb-nagyobb egyedszámban, egész tenyészidőszakban megtalálhatók, bár az idősebb növényeken kártételük kevésbé jelentős. A hagyma-levélbolha határozatlan nemzedékszámű faj. Életmódjának minden részlete teljességgel nem ismert. A szakiroda- lom szerint gyakran a fenyőféléken telel, de megfigyeléseink egyértelműen bizonyították, hogy az áttelelő vöröshagymán is áttelel. Előfordul sárgarépán, petrezselymen, burgonyán, cukorrépán, káposztaféléken, retken és számos fűfélén is. A kártevő ellen az áttelelő vöröshagymán a hagymakelés után, az imágó betelepedést követő őszi időszakban feltétlenül indokolt védekezni. Tapasztalatok szerint a piretroid hatóanyagú növényvédő szerek kielégítő védelmet adtak az imágók ellen. A levélbolha kártétele a magról vetett hagymaállományban gyakori. Megjelent a Jó Gazda júniusi száma Időszerű növényvédelem LAPAJÁNLÓ Az időszerű tennivalók és termesztői tanácsok mellett a Jó Gazda júniusi száma elsősorban a növényvédelmi és tápanyagellátási tennivalókra összpontosítja a figyelmet. A káposztafélék termesztéséhez a nyilvántartásba vett legújabb fajták kínálatával ad útmutatást, részletesen taglalja a görög- és sárgadinnye tápanyagutánpótlási kérdéseit, elemzi az áttelelő vöröshagyma termesztésének tapasztalatait és kilátásait. A termesztéstechnológia rovatban ismertetőt közöl egy új technológiai eljárás, a mező- gazdasági szivacson való termesztés eddigi tapasztalatairól, ismerteti a nálunk még kevésbé ismert salátaféléket. A szabadföldi konzervuborka állományvédelmében a sík- és kordonos művelésű uborka kártevőit, valamint a permetezés és az öntözés módjait ismerteti. A gyümölcstermesztők a gyümölcshullások megelőzése érdekében szükséges teendőkről olvashatnak. Tájékoztat a lombtrágyák hatékonyságát befolyásoló tényezőkről, az egyes táphiányos állapotok kezelési lehetőségeiről. A növényvédelmi rovatban a lap az aranyfarú lepke elleni védekezés fontosságára hívja fel a figyelmet, a biológiai védekezési módszerekre is utalva. A szőlő, a paradicsom és az uborka egész évi növényvédelmét az engedélyezett készítmények felhasználásával taglalja. A gombabetegségeket bemutató sorozat ezúttal a lisztharmat jellemzőit ismerteti. A szántóföldi növényvédelemben a parlagfű elleni védekezésben a bodrogközi tapasztalatokat elemzi, ismertetőt közöl a minőségi búza- termesztésben a fuzáriumos megbetegedések ellen alkalmazott integrált védekezési módszerről. A virágtermesztőknek a fukszia és a rododendronok termesztéséhez kínál tanácsokat, az állattartók a homeopatikus készítmények állatgyógyászatban való felhasználási lehetőségeiről olvashatnak összefoglalót, (sz) Tanácsok zöldségtermesztőknek: ha a klímaváltozás tartóssá válik, változtatni kell a termesztési technológián Miért drága a gyökérzöldség? Ha a klímaváltozás állandósul, át kell értékelni az eddig alkalmazott termesztéstechnológiát, és a megváltozott klímához jobban alkalmazkodó fajtákat kell választani (Somogyi Tibor felv.) Mint azt a fogyasztók a pénztárcájukon is érzékelhették, az utóbbi néhány évben a gyökérzöldségek erősen drágultak. A kínálat ugyanis jóval elmaradt a kereslettől. Ez azonban nem a termőterület csökkentéséből, hanem a hozamok számottevő visszaeséséből adódott. SZÉP ISTVÁN Az alacsony hozamok okainak tisztázásához induljunk ki a gyökérzöldségek hőmérséklet-, tápanyag-, talaj- és vízigényéből. A petrezselyem, sárgarépa, zeller a hidegtűrő növények csoportjába tartoznak, a hőmérsékleti optimumuk 16 fok, ettől a hőmérséklet - fejlődési zavarok okozása nélkül - 7 fokkal eltérhet. Azonban a petrezselyem és a sárgarépa vetőmagjának a csírázása már 3-5 fokon megindulhat. Kedvező fejlődéshez viszont 16-23 fok közötti hőmérsékletre van szükség. Az ennél magasabb hőmérséklet, különösen, ha gyenge tápanyagellátással és szárazsággal párosul, súlyos fejlődési zavarokhoz vezethet, hátrányosan befolyásolva a termés mennyiségét, minőségét. A jó gyökérzöldség-termőtalaj könnyű, legföljebb középkötött, cserepesedésre, elfolyásra és rögö- södésre nem hajlamos; az altalaj mély gyökeresedést tesz lehetővé. A jó vízgazdálkodás is fontos kitétel. Különösen a vetés utáni 50. naptól a 100-120. napig fontos a jó vízellátás, ugyanis akkor alakul ki a répatest végleges hossza, dől el a végleges terméshozam. A kötött talajok kevésbé alkalmasak a gyökérzöldségek termesztésére, jó víztartó képességüknek köszönhetően ugyanakkor bakhátas technológiával ezeken a talajtípusokon is eredményesen termelhetők e növények. Az ilyen talajokon a bakhátakat ősszel, a mélyszántás után kell elkészíteni, hogy a tél folyamán kellőképpen megülepedjen és a rögök szétfagyjanak. A gyökérzöldségek közepes táp- anyagigényűek. A friss szervestrágyázás mindenképpen kerülendő. Tápanyagban közepesen ellátott talajon alaptrágyaként hektáronként 80 kg nitrogén (NCL), 150 kg foszfor (PjOs) és 200 g kálium (K2O) hatóanyagot célszerű kijuttatni. A kálisó (KC1) használatát mellőzzük a klór mérgező hatása miatt. A petrezselyem, a sárgarépa és a zeller vízigényes növény. Fejlődésük kezdeti szakaszában különösen az 50. és 100-120. nap közötti időszakban nagyobb és fokozottan egyenletes vízellátást igényelnek. Ezt a természetes csapadék és a hőmérséklet függvényében pótolni kell. Sajnos a hőmérsékletet nem befolyásolhatjuk a szabadföldi termesztéskor. Az utóbbi néhány évben két évszak, a tavasz és az ősz szinte teljesen, vagy részben elmaradt. Különösen a télből a nyárba való fokozatos átmenet hiánya, a nyári, a megszokottnál lényegesen magasabb, 30-40 fok közötti hőmérséklet okoz komoly gondokat a termesztésben. Ha a klímaváltozás állandósul, át kell értékelni az eddig alkalmazott termesztéstechnológiát, és ha lehetséges, a megváltozott klímához jobban alkalmazkodó fajtákat kell választani. Már köztermesztésben is megtalálhatók azok a kimondottan szárazföldi éghajlatra nemesített sárgarépa-hibridek, amelyek a megváltozott körülmények között is eredményesen termeszthetők. A petrezselyem ugyan alacsonyabb hőmérsékleten, de hosszú idő alatt csírázik. A vetés időpontjának megválasztása ezért kulcs- fontosságú az eredményes termesztéshez. Tavasszal a magokat a lehető legkorábban el kell verni. A bakhátas termesztés a síkművelésnél korábbi vetést tesz lehetővé. Későbbi vetésnél, illetve másodvetésnél célszerű az előcsíráztatott vetőmagot választani. Ezeknél az előzetes kezeléssel a mag csíranyugalmát megszakítjuk, így elvetve lényegesen gyorsabban és egyöntetűbben kelnek, mint a kezeletlen vetőmag. Az előcsíráztatott vetőmagot viszont a felhasználásig szigorúan 5-15 fokon kell tárolni, valamint a tasakon feltüntetett határidőig kell felhasználni. Önmagában azonban az előcsíráztatott vetőmag sem szavatolja a biztos kelést, ha nem végzünk kelesztő öntözést, és a magágy nem megfelelő szerkezetű. Az átteleltetéses termesztés (nyári vetés, tavaszi felszedés) régi, jól bevált termesztési mód volt az utóbbi évekig. Ez a módszer a már kész gyökér talajban tárolását, és magszárképződés előtti felszedését jelenti. Sajnos az utóbbi két tél nem kedvezett ennek az eljárásnak, az állományok jelentős része kifagyott. Lényegesen biztonságosabbnak és eredményesebbnek bizonyult a november közepi-végi tél alá vetés, kezeletlen vetőmaggal. A tél alá vetésnek is megvan a kockázata: túl korán kezd csírázni a mag, és a csírát a késői fagy elpusztítja, vagy a kelés utáni hideg időszak elindítja a jarovizációs folyamatot. A folyamatos vízellátásra fokozottan fel kell készülni még azokon a termőhelyeken is, ahol az utóbbi időkig öntözés nélkül is nagy biztonsággal termesztették a gyökérzöldségeket. A kelleténél magasabb hőmérsékleten a fokozott párologtatás miatt a növények vízigénye is növekszik. A megnövekedett vízfelvétel viszont növekvő tápanyagfelvétellel és a tápanyagok folyamatos kimosódásával jár. Elsősorban a nitrogén és a kálium pótlásáról kell gondoskodni, lehetőleg öntözéssel együtt kijuttatott kálium-nitrát adagolásával. Ezt négyzetméterenként 2-3 dkg-os adagban a fejlődés szempontjából legfontosabb 50-120. nap közötti időszakban juttassuk ki, két-három alkalommal. Az öntözéshez olyan berendezést válasszunk, amely a vizet kis intenzitással, apró csep- pekben juttatja ki (mikro-szórófej, nagy konzol). Ezekkel a kelesztő és a vízpótló öntözés is elvégezhető, a túlöntözés veszélye nélkül. A megváltozott időjárás egyes növényi betegségek és kártevők tevékenységét is felerősítette. Különösen érvényes ez a talajlakó kártevőkre és betegségekre, így például a drótféregre, a vetési bagolypillére és a répalégyre. A talajlakó rovar- kártevők elleni védekezést ezért feltétlenül a vetés előtt vagy azzal egy időben végzett talajfertőtlenítéssel kezdjük. A tenyészidő folyamán fokozottan figyeljük a levéltet- vek, kabócák megjelenését, mert ezek nemcsak a szívogatásukkal, hanem vírusbetegségek terjesztésével is súlyos károkat okoznak. Az egyik legfontosabb kártevők a gyö- kérgubacs-fonálférgek. Súlyos fertőzéskor a teljes termést értéktelen gubaccsá tehetik. Kis területen, hajtatásban totális talajfeftótlenítés- sel, vegyszeres kezeléssel védekezhetünk ellenük. Szántóföldön a fertőtlenítés és a vegyszerezés olyan költségnövelő tényező, amit a kultúra már nem bír el. A vetésforgó szigorú betartásával, és a mézontófűnek a forgóba illesztésével eredményesen védekezhetünk. A kötött talajok kevésbé alkalmasak a gyökérzöldségek termesztésére. Az ügyes biokertész júniusban már kóstolgathatja a melegigényes növények terméseit Néhány ötlet biokertészkedőknek KÖTELES GÁBOR Júniusban a hajtatóberendezések nélkül kertészkedők is örvendezhetnek a kert pirosra érett gyümölcseinek. A hónap elején rendszerint már szedhető a szamóca és a cseresznye. Az a biokertész, aki megfelelően előnevelt palántákat ültetett fóliasátor alatt létesített dombágyra, már fogyaszthatja a melegkedvelő zöldségfélék terméseit is. Először az uborkát, majd a pirosló paradicsomot és kicsit később a zöldpaprikát. A paradicsomot és az uborkát a hónap vége felé azok is fogyaszthatják, akik ezeket a növényeket takarás nélküli dombágyon termesztették. Gyűjtsük össze a háztartási és a kerti szerves hulladékot, és ezt minél előbb használjuk fel biokomposztban. A csontokat zúzott állapotban keverjük a komposzthoz. A komposztérés meggyorsítása érdekében célszerű a halom anyagát átforgatni. A forgatásnál figyelni kell az anyag megfelelő nedvességére, mert ha nem elég nedves, penészedik, ha túl nedves, bűzlő rothadás lép fel. Aki nagyobb mennyiségben és forgatás nélkül akar biokom- posztot előállítani, annak Schidt Ferenc, az Abaujszmai Bioklub elnökének módszerét javasolom. E módszer szerint a komposztáló hely alapterületének optimális mérete 1,6 x 5 méter. E területen ássunk két ásónyomnyi gödröt. Aljára terítsünk 0,20 m vastagon istállótrágyát. A trágyát vékony földréteggel takarjuk, utána 0,60-0,80 méterenként a középvonal mentén vastagabb fakarókat állítsunk be. A trágyára 0,20 méter vastagon kerti és konyhai hulladékot terítsünk. Ezt jól átnedvesítve vékony talajréteggel takarjuk, majd a trágya- és kerti hulladékréteget addig váltogatjuk, amíg a halom el nem éri az egy méter magasságot. Utána jó vastagon fűkaszálókkal, esetleg szalmával takarjuk. Schidt Ferenc ezt követően a karókat kihúzza, hogy elősegítse a levegő áramlását. A júniusban összeállított komposzt már tavaszra felhasználásra érett. Az ősszel összeállított viszont csak 1,5-2 év múlva használható. A zöldséges kertben figyeljük a növények érését. A megfelelően éretteket ne hagyjuk elöregedni. Ha nem győzzük frissen elfogyasztani, tegyük mélyhűtőbe, főzzük be. A felszabadult helyekre ültessünk új palántákat, vessünk utóve- teményeket. Palántázható még a téli és a vörös káposzta. A gyökérzöldségek közül a hónap végéig vethető a sárgarépa és a petrezselyem. Elkezdhetjük a fekete és a fehér retek téli fogyasztásra szánt terméseinek a vetését is. Jó tapasztalataim vannak a fekete retek termesztésével a paradicsom sorok között termesztett káposztafélék utóveteménykénti termesztésével. A biokertésznek a gyümölcsfákkal is vannak teendői. Terítsünk újabb fűkaszálék-réteget a fák gyökérzónája fölé. Szükség esetén végezzünk gyümölcsritkítást, tördeljük ki a felesleges és beteg hajtásokat. Figyeljük meg, van-e elegendő katicabogár kertünkben, mely számos kártevő természetes ellensége. A levelek nedvét szívogató atkák természetes ellenséget, a falóatkát, és az almamoly természetes ellenségét, a Trichogammát csak speciális terjesztőktől szerezhetjük be. A szerző a szepsi Mezőgazda- sági Középiskola nyugalmazott szaktanára
