Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-05 / 103. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza) Német többségű olasz egyházmegye, avagy Istent több nyelven is lehet dicsérni Megbolygatták, rendezték TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Ismét sírokat gyaláztak a Vajdaságban, ezúttal a törökbecsei temetőt rongálták meg ismeretlenek. Az újvidéki lap szerint hétfőre virradóra huszonegy síremléket döntöttek ki a bánáti város temetőjében. A síremlékeket letaszították talpazatukról; amelyek betonra vagy a másik sír kőkeretére estek, összetörtek, amelyek földre hullottak, azok épen maradtak. Mivel a sírok közül tíz a temető római katolikus, tizenegy pedig pravoszláv részében van, sokan kizárják azt, hogy a sírgyalázásnak nemzeti gyűlölet lenne az indítéka. A lap rendőrségi forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a hatóságok forró nyomon vannak, s úgy tűnik, hogy az utóbbi időben elkövetett hasonló cselekedetek közül a törökbecsei lesz az első, amelynek elkövetői rövid időn belül rendőrkézre kerülnek. A Vajdaságban az utóbbi időben szinte nem múlik el hónap temetőgyalá- zás nélkül. Tavaly ősszel 82 sírt rongáltak meg az újvidéki katolikus temetőben, január végén a szabadkai kéri (horvát) sírkertben harminchat sírt gyaláztak meg, s két hónapra rá a város ró- kusi temetőjében száznál több sírt tettek tönkre. NÉPSZABADSÁG Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter a CIA budapesti összekötőjével keresett kapcsolatot, hogy elmondja, a K&H Equitisben elsikkasztott pénz útjai a terrorizmushoz vezetnek. Erről a Fidesz politikusa, a nemrég megszűnt brókerbizottság vezetője számolt be a Budapest TV Sajtóklub című műsorában. Az amerikaiak nem mutattak fogadókészséget, mondván, belügyekbe nem avatkozhatnak. Köny- nyen elképzelhető, hogy a belügyeknek is sajátos formája jelent meg a bejelentéssel. Korábbi lapértesülések szerint ugyanis a Fidesz Vörös Polip néven stratégiai csoportot hozott létre a választási kampányra. A cél elsősorban a szocialisták lejáratása a K&H-ügy megfelelő értelmezésével. A Fidesz politikusai cáfolták, hogy ilyen terv létezne, azt mondták, létezik viszont egy team, amely a maga sajátos eszközeivel a kritikus ügyek végére akar járni. Amikor Tirol déli, tisztán németajkúak által lakott részét az első világháború után Olaszországhoz csatolták, az egykori brixeni egyházmegye (Tirol) is kettészakadt. KASZÁS PÉTER Az Olaszországhoz került régió egyházi életében a legnagyobb viták ettől fogva a püspökök kinevezése körül voltak. Hiszen míg a római kormány kizárólag olasz püspök alkalmazását tartotta elfogadhatónak, az Apostoli Szentszék ragaszkodott a tirolihoz. Hogy a Vatikán az ügyben milyen határozott álláspontot is képviselt, azt mi sem jelzi jobban, minthogy 1928. október 13-án az olasz kormány akaratával szembehelyezkedve nevezték ki apostoli adminisztrátornak a német Josef Mutschlechnert. Mint később kiderült, e döntés egy évtizedeken át tartó belső egyházügyi reform- folyamat első lépéseként is értelmezhető. 1929-ben kiadtak egy konkordátumot, mely kimondta: nem feltétlenül szükséges, hogy egy püspöknek anyanyelve legyen az olasz, elegendő, ha beszéli. Az igazi áttörés azonban 1964. augusztus 6-án történt, amikor a Quo aptius című pápai bullával a bozeni tartomány területén lévő, többségben németek által lakott részt leválasztották a tridenti egyházmegyéről, és a brixenihez csatolták. Több mint negyven év várakozás után létrejött a dél-tiroli német katolikusok álma, a bozenbrixeni egyházmegye, mely 7400 négyzetkilométerével Olaszország harmadik legnagyobb területű egyház-igazgatási egysége lett. Ma az egyházmegye 460 ezer tagjának 68,3%-a német, 27,4%-a olasz és mintegy 4,3%-a ladin. A reformfolyamatok befejező fázisát a Folium Dioecesanum Bauza- nense-Brixinense XXXIV. című dokumentum 1998-as kiadása jelentette; ezt éveken át tartó anyaggyűjtés, illetve az anyanyelvi vallásgyakorlás különböző külföldi példáinak feltérképezése előzte meg. A dokumentum az Istent különböző nyelveken dicsérni alcímet kapta. A szöveg végső megfogalmazása céljából 1998. május 7-én olasz, német és ladin anyanyelvű papok, szerzetesek, hitoktatók és lelkigondozók közreműködésével konferenciát tartottak, melyen minden résztvevő anyanyelvén kapta kézhez a dokumentumot, és bárki megfogalmazhatta észrevételeit, módosító javaslatait. A Folium szövegét néhány héttel később mind a liturgikus bizottság, mind a bozen-bri- xeni püspök jóváhagyta, s ezzel a dél-tiroliak 80 éve megbolygatott egyházügyi helyzetének demokratikus rendezése véget ért. Néhány gondolat a dokumentumból: 1.1. A nyelvi sokszínűség a teremtés mindenütt látható változatosságának egyik formája, mely Isten gazdagságát és hatalmát mutatja. 1.2. A Szentírás is többször utal a különböző népcsoportok közti nehézségekre. A népek közti béke és a különbségeken való túllépés az üdvösség beteljesülésének jele. 1.3. AII. Vatikáni Zsinat tanításával összhangban van, hogy a liturgiát az anyanyelven kell tartani. Az anyanyelvi istentisztelet a hívek számára aktív és tudatos részvételt jelent. 2.1. Az egyház feladata a béke megőrzése, ami konkrétan ebben a helyzetben a nyelvi problémák megoldását jelenti. 2.3. Nem lehet mindent szabályozni, a legfontosabb az együttműködésre való készség. 3.1. Minden embernek joga van az anyanyelvéhez. Sok hívő ember nagy súlyt fektet arra, hogy anyanyelvén imádkozhasson, és anyanyelvén ünnepelhesse a szentmisét. Ezért normális állapotnak az anyanyelvű istentisztelet számít. 3.1.1. A nyelv azonossága biztosítja a kisgyermekkori hitoktatáson tanultak és a felnőtt keresztény élet közti folytonosságot. 3.1.2. Az ember a legmélyebb tapasztalatait - így a hitbelieket is - az anyanyelvén szeretné kifejezni. 3.1.3. Fontos, hogy a szívünk nyelvén imádkozhassunk. 3.1.4. Az istentiszteletek nyelvét a hely és az évszázados hagyományok határozzák meg. Az Egyesült Államokban egyre erősebb a háborúellenesség, a polgárok újabb terrortámadásoktól tartanak Letargiába esett a lakosság a tengerentúlon JOEKUN Az elmúlt hét végén, amikor tíz európai ország lakossága nagy vigadalommal köszöntötte az uniós csatlakozást, Amerikának nem volt sok oka ünneplésre. Ellenkezőleg: politológusok és véleményformáló lapok jórészt csak nehézségeket és növekvő problémákat tudnak megjósolni. Az elmúlt hónapokban az amerikaiak hangulata jelentősen romlott; elmondható: letargiába estek. Ennek fő oka, hogy a polgárok egyre nagyobb számban döbbennek rá, az iraki helyzet a mai körülmények között majdnem megoldhatatlan. A katonai áldozatok száma nyolcszáz fele közeledik, és senki nem tudja pontosan, mennyi a sérült. Bush újraválasztása, amely hat hónappal ezelőtt még valószínűnek látszott, ma kérdéses. Viszont közvélemény-kutatók szerint a választók jó része se őt, se Kerryt nem találja érdemesnek az elnökségre. Sokan, egyre többen nem akarnak szavazni egyik pártra sem, s ez az amerikai demokrácia tradíciójának hanyatlására mutat. Sokan rettegnek attól, hogy az iszlám terroristák akciói újra kiteijednek az amerikai kontinensre. 2001 szeptembere óta nem volt hasonló incidens Amerikában, de a kormány naponta figyelmeztet arra, hogy nyáron vagy ősszel nagy támadásokkal lehet számolni. A republikánusok és demokraták New Yorkban, illetve Bostonban tervezett elnökjelölő konvenciói a legvalószínűbb célpontnak látszanak. Habár a közelmúltban a gazdasági helyzet jelentősen javult, ami Bush előnyére válhat, az élelmiszer- és üzem- anyagárak egyidejű emelkedése ugyancsak befolyásolhatja a választások kimenetelét. így nem csoda, hogy amikor Európa ünnepli az unió bővülését, a hangulat Amerikában nem rózsás. Sokan úgy érzik, az új Európának van jövője, viszont Washington mesterségesen elválasztja magát a világtól. Hogy a hanyatlás szakaszába lépett-e az USA, azt még nem lehet biztosra venni. De egyre többen ébrednek rá: irányváltozásra van szükség, ha a világ többi részével lépést akar tartam. A szerző amerikai munkatársunk KOMMENTÁR Bővítés és biztonság MAUNÁK ISTVÁN A tíz új tagállam nem jelent biztonsági kockázatot, nem növeli a terrorveszélyt Nyugat-Európában. Ezt az Europol vezetője a témáról megtartott hétfői innsbrucki tanácskozáson szögezte le, azzal, hogy a terrorizmus szempontjából sokkal nagyobb fenyegetést jelent kontinensünkre az iszlám fundamentalizmus. Az unió legnagyobb államaiban igen jelentős lélekszámú muzulmán közösségek élnek. A május elsején csatlakozott volt szocialista országokban az iszlám térnyerése elhanyagolható, s olyan terrorszervezeteket sem vittek magukkal, mint a .jellemzően nyugati” IRA vagy ETA. A nyugat-európai muzulmán közösségek nem önmagukban jelentenek veszélyt, de mint biztonsági szakértők figyelmeztetnek: a szélsőséges iszlám terjedésének potenciális melegágyai. A szélsőséges eszmékre különösen az arab vagy észak-afrikai bevándoroltak második (esetleg harmadik) nemzedékében nőtt meg a befogadókészség. Vagyis a fiatalok körében, aminek társadalmi okai vannak. Ezek egyrészt elég zárt közösségek, másrészt jelentős körükben a munkanélküliség, szociális körülményeiket tekintve a (többségi) társadalom perifériájára szorulnak. A sokkal rosszabb gazdasági helyzetben lévő anyaország - ahonnan szüleik vagy nagyszüleik jöttek - életteret nem tud kínálni nekik, az erős érzelmi kötődés miatt azonban ideológiát igen. Sajátos kettősség tapasztalható a nagy nyugat-európai államokban. Vitathatatlan, hogy az ott élő muzulmánok zöme nem a tehetősebb rétegeket gyarapítja, és szociális gondokkal küzdenek. Másrészt ezekben az országokban megállíthatatlanul csökken a születések száma, de továbbra is szükség van az olcsó és viszonylag jól képzett munkaerőre. Tehát a gazdaságnak szüksége lenne a bevándorlókra, a politika viszont rákényszerül, és mindjobban rá fog kényszerülni a bevándorlás korlátozására. Ha tehát a biztonsági szempontokat nézzük, akkor az unió régi államai teljesen ésszerűtlenül viselkedtek, amikor az újak munkavállalóival szemben vezettek be korlátozásokat. Azon túl, hogy ezek nem növelik a terrorveszélyt, az is elmondható róluk, hogy óriási többségüknek nem áll szándékában Nyugat- Európában letelepedni, bizonyos idő után visszatérnének az anyaországba, ami az afrikai, közép- és közel-keleti, ázsiai bevándorlókról nem mondható el. Nem beszélve arról, hogy Ke- let-Európából aligha akarnak annyian kint dolgozni, mint amennyivel az álszent nyugati média riogat, nyomást gyakorolva a kormányokra is. Az új kelet-európai uniós országok mindegyike gazdasági fellendülést, életszínvonal-javulást vár a belépéstől. Ez remélhetően bekövetkezik, ha lassan is. S ha a nyugatiak nem tudják megoldani saját iszlám közösségeik gondjait, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kezdik meg - mellesleg ők is uniós polgárokként - az átszivárgást az új tagállamokba. És akkor majd lehet új elméleteket gyártani arról, hogy ki jelent nagyobb veszélyt a másikra. JEGYZET Schuster viaszból JUHÁSZ KATALIN Hát, kérem, ezt nem fogják elhinni! Rudolf Schuster viaszfigura lett Szlovákia első panoptikumában, méghozzá Bocati- us János álnéven. Nem tudom, miért nem merte vállalni saját nevét, a kassaiak bizonyára jegyet váltottak volna őrá is, hiszen sokan szeretik itt, főleg azok, akik nem látnak a „viaszréteg” mögé. Történt, hogy panoptikumot nyitottak az Or- bán-toronyban, az idegenforgalmat fellendítendő és az országos elsőséget megkaparintandó. Huszonhárom történelmi, közéleti személyiséget formázott meg egy budapesti mester, olyanokat, akik sokat tettek Kassáért, vagy legalábbis volt valami közük a városhoz. Mátyás király, Rákóczi „Frantisek”, Mikes Kelemen, továbbá a kassai dóm tervezője, valamint a híres „szlovák” képzőművész, Andy Warhol mellett Bocatius János, Kassa első főbírója is ott ül délcegen a toronyban. Nem akárkiről van szó, a 16. század második felének egyik legjelentősebb polihisztora volt ez a Ján Bök néven született pedagógus, könyvtáros, költő és történetíró. Egy ideig Bethlen Gábor udvari történészeként tevékenykedett, majd szülővárosában könyvtárat és kiadót alapított, mellesleg korának babérkoszorús császári költője lett. Rektori tevékenységével kiérdemelte a „Felvidék tanítómestere” nevet. Művei, tartózkodási helyei ismertek, csak azt nem tudjuk, hogy nézett ki. Illetve most már azt is tudjuk: pont úgy nézett ki, mint Rudolf Schuster. A feltűnő hasonlóság nem véletlen, a megrendelő egy Schus- ter-fotót is csúsztatott a borítékba, kérését pedig azzal indokolta, hogy mivel amúgy sem maradt fenn használható kép Bocatiusról, legyen a modell Kassa exfőpolgármestere, aki előásta a feledés mély üregéből a nagy kassai polihisztort. Sőt nemcsak hogy előásta (ezt egyébként lehetne vitatni, de minek), hanem drámát is írt róla. Merthogy ő maga is jelentős polihisztor, lám, egészen az államfőségig vitte. Imigyen szóla a panoptikum ötletgazdája, és szavait kétségbe vonni ugyan kinek lenne joga, ha egyszer ő állta a cechet. Aki kíváncsi a középkori szerelésben feszítő Schusterre, százhúsz koronáért nézheti meg. Aki pedig sokallja a belépőt, kénytelen hinni nekem...
