Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-25 / 119. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 25. Könyvbemutató: „a mi Petőfink” Pozsony. A Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság szervezésében holnap 15.30-tól kerül sor A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában (Zizkova 18.) „a mi Petőfink” című emlékalbum könyvavatójá- ra. A kötetet Roncsol László mutatja be, közreműködnek a duna- szerdahelyi Fókusz Diákszínpad tagjai, (ú) Más táj - kiállítás-megnyitó Dunaszerdahely. Más táj címmel holnap 18 órakor nyílik az ArtMa Galériában a Nyugat-szlovákiai Képzőművészek Társaságának kiállítása. A tárlat mintegy hatvan munkát mutat be, amelyek között olajfestmények, fotók, grafikák, szobrok és textilmunkák egyaránt megtalálhatók, (ú) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Mizantróp 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek (vendégjáték Rozsnyón) 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Barabbás 11 MOZI HVIEZDA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Régi, új, kölcsönvett és kék (dán) 16, 18 Rádiofreccia (olasz) 20 TATRA: Trója (amerikai) 17.30 21 gramm (amerikai) 20.30 AUPARK - PALACE: Trója (amerikai) 14.30, 15.45,16.30,17.45,19,20,21 Pán Péter (amerikai) 15,17.20 A titkos ablak (amerikai) 19.40, 21.50 Van Heising (amerikai) 16.10, 18.50, 21.20 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 14.20, 16.20 Maradok! (francia) 18.30 The Dreamers (angol- francia-olasz) 20.40 Minden végzet nehéz (amerikai) 14.50, 17.30, 20.20 A passió (amerikai-olasz)-15.30,18.10, 20.50 Bolero (cseh) 15.20, 18, 20.30 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10, 16.40, 19.10, 21.30 Derült égből Polly (amerikai) 15.10, 17 Halálos kitérő (amerikai) 19.20, 21.10 Mackótestvér (amerikai) 14.10 A tűz óceánja (amerikai) 16.10, 19.30 PÓLUS - METROPOLIS: Bolero (cseh) 13.25, 15.35, 19.25, 21.35 Halálos kitérő (amerikai) 14.40, 17.40 Trója (amerikai) 13.15, 14.45, 16.15, 17.45, 19.15, 20.45 Van Heising (amerikai) 13.10, 15.40, 18.10, 20.40 Minden végzet nehéz (amerikai) 16.10,18.45 A passió (amerikai-olasz) 14.20,16.40,19 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.20, 21.15 Pán Péter (amerikai) 13.45 Maradok! (francia) 14, 21.25 TATRA: Halálos kitérő (amerikai) 17,19 CAPITOL: Trója (amerikai) 17,19.30 ÚSMEV: Trója (amerikai) 16,19IMPULZ: Merülés a félelembe (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - VMK: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 19 GALÁNTA - VMK: Sehol Afrikában (német) 19 KOMÁROM - TATRA: A felejtés bére (amerikai) 18 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Chouchou (francia) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: A passió (amerikai-olasz) 10, 15, 17.30 Vas (amerikai) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A múlt nélküli ember (finn) 19 LÉVA - JUNIOR: A passió (amerikai-olasz) 15.30, 17.45, 20 TORNAIJA - MLADOST: Novo (francia) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hogya őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 16.30,19 győr 4BBBBBB1 PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 20.15 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30 Gothika (amerikai) 18, 20 Horrorra akadva 3 (amerikai) 13.45, 16 Kill Bill 2 (amerikai) 13.45,16.45,19.30 Minden végzet nehéz (amerikai) 17.45 A passió (amerikai-olasz) 17.30, 20 A rém (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (beszélő) 13.30, 15.30 Starsky és Hutch (amerikai) 15.30 Trója (amerikai) 14, 15.45, 17.15, 19, 20.30 Van Heising (amerikai) 14.15.17.19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15, 20.15 ORSZÁGOS RAJZPÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a SZNM-A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony rajzpályázatot hirdet az alapiskolák felső tagozatos tanulói és a középiskolák diákjai számára Balassi Bálint születésének 450., halálának 410. évfordulója alkalmából. Téma: illusztráció Balassi Bálint bármely verséhez (a rajzhoz csatolni kell a választott költemény szövegét is). A pályázók tetszőleges számú munkát küldhetnek be. A rajzokat szakmai zsűri értékeli. Beküldési határidő: 2004. július 10. A pályaműveket a következő címre küldjék: SNM-Múzeum kul- túry Mad’arov na Slovensku, Zizkova ul. 18, Bratislava 810 06 A borítékra írják rá: „Országos rajzpályázat”. Az eredményhirdetésre és a díjátadásra szeptemberben kerül sor, a szervezők az eredményes pályázókat levélben értesítik. Duncsák Attila festőművész kamarakiállítása július 8-áig látható a kassai Löffler Béla Múzeumban Az emlékezet törött tükrei (A szerző felvétele) Duncsák Attila nem tartozik a „könyökölő” festők közé. Talán ezért eshetett meg, hogy három éve, hatvanadik születésnapjára sem kitüntetést, sem kitüntető sajtófigyelmet nem kapott. Képei viszont már akkor is szinte szétfeszítették a Kelet-szlovákiai Galéria három kiállítótermét. JUHÁSZ KATALIN A mostani, Löffler Múzeum-beli kamaratárlatot kis helyre zsúfolták be, így nagy az elégedetlenség bennem. Persze tudom, hogy ez egy sorozat, amelyben kassai vagy a városhoz kötődő festőket mutatnak be, és bizony volt már, hogy túl soknak is tartottam a kiállított munkák számát, közepes dolgok is falra kerültek, a „kicsi, sárga, de a miénk”-filozófia jegyében. Ezért akár azt is el tudom képzelni, hogy Peter Tajkgvnak, a kurátornak komoly kihívást jelentett ilyen gazdag életműből válogatni, azt kihagyni, amit nem bűn kihagyni. Duncsák Kassához való kötődése vitathatatlan, annak ellenére, hogy Ungvárról költözött, szinte menekült a városba 1982-ben. Sok festménye témája, kiindulópontja lett Kassa, de a lokálpatriótákat befolyásoló feltétlen ragaszkodás nélkül tudott szétnézni a „festői” utcákon. Itt-ott bevillan Szentpétervár, a képzőművészeti tanulmányok helyszíne, amelynél festőibb várost keresve sem találni. Észak Velencéje mellett Dél Velencéjébe is eljutott Duncsák, és ez, a többi tanulmányút és a legbelül munkáló magyarságtudat már akkora „culture shock”, ami látatlanban is felkeltheti az érdeklődést festményei iránt. Ezért is kezdtem ezzel a kis földrajzi helyzetelemzéssel. Képekről írni a lehető leghálátlanabb feladat, nehezebb, mint egy filmet eltáncolni. Induljunk el a közvetlen tapasztalás felől. Biztosan előfordult már, hogy önök egy kellemesnek ígérkező rendezvényre indultak, de odafelé a buszon a tömeg kipréselte önökből az életkedvet. Vagy csak egyszerűen meg kellett fogniuk a kapaszkodót, amit két hete nem mostak le. Vagy álmodtak egy kellemes dologról, aztán a végén jött egy nyomasztó szekvencia, amely szétzilálta a mézédes érzéseket. Kirakójátékot is szinte mindenki játszott. Megvan már néhány arc, néhány épületrészlet, csak a többi részecskét kellene megtalálni, össze kellene komi a képeket, a történéseket, a múltat és a jelent. De beszélhetnénk a szelektív emlékezetről is, arról, hogy a pozitív élmények idővel egyfajta szomorú nosztalgiává érlelődnek, a negatívakat pedig ki- törli a láthatatlan radírgumi. Duncsák Attila a részletek embere. Első látásra esetlegesnek tűnő kompozíciói valójában az utolsó részletig céltudatosak, mélységük van, és afféle törött tükrökként funkcionálnak. Ezek a tükrök gyakran a mi csodálkozó arcainkat mutatják, amellett, hogy vizuális feladványoknak is tekinthetőek. Olyanok, mint az agyunk mélyéről felvillanó, érzésekből, hangokból, színekből és képekből álló kollázsok, amelyek egy-egy szó kapcsán („Eposz”, „Hajó”, „Színház”, „Karnevál”) bevillannak. Ezek aztán egymásra torlódnak, tömörülnek, helyet követelnek a térben. Mint mikor a költőnek félmondatok, rímpárok jutnak eszébe álmában, ott kavarog a vers belül, de mire formába önthetné és cizellálná, már nem ugyanaz. Duncsák Attila látszólag szintetizáló szándék nélkül, kollázs-technikával dolgozik. De csak látszólag. A nosztalgikus puzzle-szerűség mögött a világ összerakásának, a valóság kiderítésének, az értékek megőrzésének szándéka lapul. A festő a figuralitásra törekszik, de mintha valami vagy valaki minduntalan összerázná a puzzle-t. Nagyon „teli vannak” ezek a képek, sok rajtuk a néznivaló. Ezért a már ismert, más kiállításokon látott képek is szolgálnak meglepetésekkel. A színek egyszerre szolgálják a dekorativitást és az érzelemkeltést. Megjelennek a már-már védjegyként funkcionáló állandó elemek, a kalapos dáma, az antik oszlop, a ló, vagy mondjuk a pepita padló, az álarcos bohóc, az újabb keltezésű alkotásokon pedig világhírű épületeket vagy kassai utcarészleteket lök a felszínre a karneváli kavalkád. Ez azonban nem mindig vidám karnevál. A múltat féltőn körülöleli a jelen, miközben a konzum-társadalom aggasztó lökdösődése, káosza állandóan jelen van. Több a zilált, mázolásos ecsetvonás, mint a világos körvonal. Az alakok kaotikus örvényben igyekeznek felszínen maradni. Duncsák nemrég még egyet csavart a dolgon: saját festményeiről készült fotókat vagdosott darabokra, és ezekből készített kollázsokat. Azt, hogy előbb-utóbb színes magazinoknak esik neki ollóval, szinte sejteni lehetett, de ez a fotókollázs valami egészen eredeti ösz- szetettséget ad az új alkotásoknak. Nemcsak új történetláncolat sejlik fel, hanem a régi történetek is megújulnak, az évek alatt létrehozott egyéni, külön bejáratú ikonográfia új dimenziót kap. A kamarakiállítás július 8-ig tekinthető meg a kassai Löffler Múzeumban. OTTHONUNK A NYELV Helyesírásunk útvesztői és úttévesztői LANSTYÁK ISTVÁN Az utóbbi hónapokban többször foglalkoztunk az 1999-ben megjelent Magyar helyesírási szótárral, ill. annak ürügyén bizonyos helyesírási kérdésekkel. Előző alkalommal olyan példákat idéztünk szótárunkból, melyekben ugyanazon szót egyik jelentésében egybe kellett írni egy másikkal, egy másik jelentésében viszont nem. Fölhívtuk a figyelmet arra, hogy ez az eljárás eléggé megnehezíti a magyar helyesírás elsajátítását. A Magyar helyesírási szótár szerint pl. a zsoldos előtagot egybe kell írni a hadsereg utótaggal, ha zsoldosokból álló hadseregről van szó, ha viszont a zsoldos hadsereg annyit jelent, hogy ‘fizetett hadsereg’, külön kell írni. E megkülönböztetés, gondolom, nemcsak nekem okoz fejtörést. Hát ha egy hadsereg fizetett, elképzelhető egyáltalán, hogy mégsem zsoldosokból áll? Ha pedig azokból áll, akkor nem zsoldoshadsereg egybeírva? Lehetséges, hogy a hadtudomány vagy a hadtörténet szakértői különbséget tudnak tenni a kettő között, mit csinál azonban a magyar lakosság többi része, akinek nem ez a szakmája? A Magyar helyesírási szótár szerkesztői a mű bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy munkájuk „elveiben és gyakorlatában egyaránt az MTA helyesírási szabályzatának változatlanul érvényben levő 1984. évi (11.) kiadásához igazodik.” Új szótár megjelentetését nem a szabályzat módosulásai tették szükségessé, hanem az elmúlt évtizedben bekövetkezett nagyarányú szókészleti változások. Ha ez így van, akkor viszont magyarázatot igényelt volna néhány eltérés, melyet a figyelmes olvasó e munka és annak elődje, az 1988-ban megjelent Helyesírási kéziszótár között fölfedezhet. Az egyik ilyen eltérés az, hogy a Helyesírási kéziszótárban a kárpátmedencei kis fc-val szerepel, szemben a Magyar helyesírási szótárral, ahol nagy kezdőbetűt találunk. A helyes forma a nagy kezdőbetűs, s természetesen az volt korábban is: a kis k a Helyesírási kéziszótárban sajnálatos sajtóhiba. Jómagam sokszor bosszankodtam az elmúlt évtizedben azon, hogy számos szlovákiai és magyarországi szerkesztő kis kezdőbetűsre javította a kézirataimban helyesen szereplő Kárpátmedencei formát. Ha a szerkesztők ismerték volna a helyesírás ide vonatkozó szabályát, rá kellett volna jönniük arra, hogy a szótárban ez a szó hibásan szerepel: a helyesírási szabályzat ugyanis egyértelműen kimondja, hogy azokban az esetekben, amikor a kötőjeles földrajzi nevek előtagja tulajdonnév (ez a helyzet a Kárpát-medencé-ve 1), ennek nagy kezdőbetűje az -i képző hozzákapcsolása után is megmarad, vagyis a Kárpát-medencei formát is nagy K-val kell írni. Fölmerül a kérdés: mit ér az olyan szabályzat, melyet még azok sem képesek rendesen elsajátítani, akiknek foglalkozásukból eredően a legnagyobb szükségük van rá: a kéziratok javításával hivatásszerűen foglalkozó újság-, folyóirat-, könyvszerkesztők és nyelvi lektorok. A kérdés költői, a választ rábízom a kedves olvasókra. Az 1988-ban megjelent Helyesírási kéziszótárban a cigányasszony, a cigánylány, a cigánygyerek, a cigánycsalád szavak egybeírva szerepelnek, szemben pl. a cigány férfi-val vagy cigány nő-vel, amelyek különírva találhatók ebben a munkában. Aligha képzelhető el, hogy ennyi elírás volna található egy rakáson egy akadémiai kiadványban: nyilvánvaló, hogy 1988- ban a helyesírási szabályzat megalkotói e szavak írásmódját így tartották helyesnek. S annak ellenére, hogy közben a helyesírási szabályok egyáltalán nem változtak meg, az 1999-ben megjelent Magyar helyesírási kéziszótárban az összes idézett szó különírva szerepel. Egyedül a még ha cigánygyerekek potyognak is az égből szólásban tartják a szótár szerkesztői továbbra is helyesnek a két tag egy- beírását. Az 1988-as Helyesírási kéziszótárban a fentieken kívül egybeírva szerepel még a cigány- purdé, cigánysor, cigánytanya is; ezek az 1999-es Magyar helyesírási szótárból, amely elődjénél tízezer szóval többet tartalmaz, teljesen hiányoznak. www.gramma.sk
