Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-20 / 115. szám, csütörtök

18 Sport ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 20. MEGKÉRDEZTÜK Gondot okozott a nevezés az őszi Világ-kupa előtt? Ján Filc, a szlovák jég­korong-válo­gatott szövet­ségi kapitá­nya. Három esetben okozott fejtö­rést a névsor összeállítása. Ka­pusposzton Budaj és Krizán kö­zül az AHL-ben kiváló teljesít­ményt nyújtott Budajt nevez­tük harmadiknak. A védelem­ben Ciemy, Granák és Mezei közül az utóbbira esett a vá­lasztásunk. Mindkét esetben az észak-amerikai profiligákban (NHL, AHL) szerzett tapaszta­latok döntöttek a nevezettek ja­vára. A csatársor legérzéke­nyebb pontja a negyedik center személye volt. Ebben a szerep­körben is hárman, Richard Pav- likovsky, Róbert Petrovicky és Miroslav Hlinka vetélkedtek az egyetlen szabad helyért, végül is a fizikailag rátermettebb Hlinkát választottuk. Kreativi­tása mellett ugyanis a palán- koknál vívott kemény csatáktól sem riad vissza. Egyébként mindhárom esetben a bővebb keret tagjairól van szó, mivel a Világ-kupa egy-egy találkozójá­ra csupán 18 mezőnyjátékost és két kapust nevezhetünk. Sze­rencsére addigra felépülnek a sérültek is. Szerintem soha nem volt még ilyen erős orszá­gos válogatottunk rangos nem­zetközi erőpróbán. Még mindig nem állt össze a szakmai stáb. Miért? Arra vártunk, vajon meg- hosszabbítják-e az A válogatott edzőjének, Frantisek Hossának szerződését. Mivel az érintett fe­lek elvben már megegyeztek a folytatásban, ezért már csupán napok kérdése, hogy közreadjuk segítőtársaim névsorát. Annyit elárulok, már csak három helyet kell nevesítenünk. (ái) Kanada Budapesten randevúzik riválisaival Csak a külföldön játszók ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. Egyetlen élvonalbeli szlovák klub játékosát sem nevez­te a jégkorongozók augusztus 30. és szeptember 14. között zajló Vi­lág-kupájára Ján Filc, a szlovák válogatott szövetségi kapitánya, íme a 26-fős szlovák hokiváloga­tott névsora: Peter Budaj, Ján Lasák, Rastislav Stana (kapusok), Zdeno Chára, Richard Lintner, Ivan Majesky, Branislav Mezei, Ja- roslav Obsut, Martin Strbák, Ra- doslav Suchy, Eubomír Visnovsky (védők), Eubomír Bartecko, Peter Bondra, Pavol Demitra, Marián Gáborík, Michal Handzus, Miros­lav Hlinka, Marián Hossa, Ladis- lav Nagy, Vladimír Országh, Zig­mund Pálffy, Branko Radivojevic, Miroslav Satan, Radovan Somík, Jozef Stümpel és Richard Zedník (csatárok). A Szlovák Jégkorongszövetség tegnapi sajtótájékoztatóján arról is értesültünk, hogy Kanada jövő év februárjában Szlovákia és Né­metország részvételével nemzet­közi tornát szervez Budapesten. „A kanadaiak alighanem belesze­rettek a magyar fővárosba. En­nek tudható be, hogy az olimpiai selejtezők időszakában éppen oda invitálják azt a két válogatot­tat, mely velük együtt már kihar­colta az ötkarikás részvételt” - kommentálta az érdekes infor­mációt Igor Nemecek, a szövet­ség főtitkára, (ái) SPORT A KÉPERNYŐN ORF 1 - 13.45: Forma-l-es EUROSPORT - 14.45: Giro Monacói Nagydíj, szabadedzés d’Italia országúti kerékpárver- (élő) seny, 11. szakasz (élő) 16.30: Sturm Graz-Bregenz STV 2 - 01.35: Philadelphia bajnoki futballmérkőzés -Tampa Bay NHL-meccs (élő) Két gól, egy gólpassz - ez volt Michael Ballack mérlege a Győri ETO FC-Bayern München centenáriumi mérkőzésen. Nem hiába vá­lasztották 2002-ben és 2003-ban Németország legjobb játékosává (Somogyi Tibor felvétele) Kell egy kis szórakozás, vélték a Bayern-drukkerek, görögtüzeikre azonban magyar pofonok érkeztek válaszként Ha gálameccs, akkor egy négyes Győr. A bajorok késtek, a magyarok vártak. Eleinte kedélyes majálisnak in­dult: tűző napsütés, ürülő söröshordók, ingyen-me­zekben feszítő drukkerek: mindenki boldognak tűnt. A „niggerezés” csak ezután következett. J. GAZDAG JÓZSEF A klubház mögött tolongó tö­meg egyszer csak megélénkült: megjött a Bayern. Némi üdvrival­gás, hódolat Ballacknak, Makaay- nak, Santa Cruznak. A müncheni konvoj elhozta a sérült Öli Kahnt is: volt, aki ájultan visított az idolt látva, a leleményesebbje viszont azonnal Szabics Imi nevét kezdte skandálni, a bajorok hétvégi stutt­garti vereségére és a magyar csa­tár Kahnnak lőtt góljaira utalva. Aztán kiszállt Patrice M’Bock, a Bayern kameruni légiósa. A taps elmaradt, de nem maradt el a „Herzlich Willkommen” magyar változata, valaki ugyanis teli to­rokból üvöltötte: „Nigger ci­gány!”, s az ismételt „Takarodj in­nen” az előbbihez képest tulaj­donképpen már udvarias szólam­ként hatott. Centenáriumi zakó Már egy órával a meccs előtt hivatásos mókamester próbálta heccelni a lelátókon lézengőket. - Kiáltsuk azt: Hajrá ETO! - riká­csolta a mikrofonba, de a vissz­hang megmakacsolta magát, és csak nem akart jönni. A cirkuszi attrakció mégsem maradt el: a két csapat játékosai nyitott fe­delű Audi Cabrioletekben érkez­tek a pályára, párokat alkotva a luxuskocsikban. Ha valaki nem ismerte volna a futballistákat, a karavános felvonulás alatt könnyen beazonosíthatta, ki me­lyik csapathoz tartozik: míg a Ba- yern-játékosok arra a tíz percre profi integetőkké váltak, addig a mellettük ülő győriek - nyilván a pályán tartandó, immár labdás randevúra gondolva - kényel­metlenül feszengtek. Utóbb kide­rült, baljós előérzetük nem volt megalapozatlan. Mert bár igaza volt annak, aki azt hitte, a Bayern a BL-szereplés szempontjából kulcs­fontosságú szombati Bundesliga- meccse előtt jobb esetben is csak af­féle könnyített edzésként áll hozzá a centenáriumi mérkőzéshez, de ettől még nem került egy súlycso­portba a két együttes. Pedig eleinte úgy tűnt, a bajorok nem szeretnék elrontani az ünnepet: Hargreaves, a kanadai származású, német klub­ban légióskodó angol válogatott középpályás meglepő módon bal­hátvédként kezdett (hagyta is for­golódni Pericet a szélen), és Sagnol már az első percben helyzetbe hoz­ta Nicsenkót. A folytatás már ke­vésbé volt nagyvonalú a vendégek részéről, részint Michael Ballack­nak köszönhetően, aki könnyedén szlalomozgatott a győriek között, és két góljával rácáfolt azokra, akik formahanyatlását emlegették. A Bayem München ugyan nem a brazil válogatott, de ők is úgy rúg­tak egy négyest, hogy látszott: ha tétje lenne a találkozónak, a kü­lönbség kétszámjegyű lenne. Tétje azonban nem volt, és örömfoci is csak módjával, maradt hát a már bevált 1:4, amin végül Hargreaves sem változtatott: az utolsó percek­ben már csak a felső lécnek üzent. Bokszgála és magyar virtus Commando Bavaria - állt a né­met drukkerek zászlaján, s a „ba­jor kommandó”, amely népesebb és hangosabb is volt, mint a szom­széd szektorban ácsorgó győri B- közép, a második félidő elején érezte úgy, hogy ez a gála bizony unalmas. Ein bisschen Spass muss sein - kell egy kis szórakozás, hirdették egykoron Milánóban, amikor szin­te felgyújtották a San Sirót, és ezúttal is nagyszabású tűzijáték­kal kívánták emlékezetessé tenni győri kiruccanásukat. Vesztükre. A biztonsági szolgálat emberei ri­adtan állapították meg, hogy ez a műsorszám bizony nincs az erede­ti forgatókönyvben. Nem késleke­dtek az ETO-hívek sem, a magyai virtusnak megfelelően harsány ci­gányozásba kezdtek, és megtap­solták a felbőszült biztonságiakat amikor azok gyors rohammal be­vették a vendégszektort, s a bajo­roknak kiosztott okító jellegű po­fonok után végre szólhatott e „Szép volt, fiúk”... De ne keseregjünk, hiszen teg nap a brazilok, ma a Bayem, s k: tudja, holnap talán a Matáv-Sop ron jelenti be, hogy a szezonzáró ra a Káposztás utcai stadionjábt váija a Barcelonát. Elvégre fut ballnemzet vagyunk. NIKÉ Csütörtök, május 20. NBA, rájátszás (4 győztes mécs­esig): 336. Detro- it-New Jersey (3:3) 1,45-12­2,6-1,3-2,3. Barátságos futballmérkő­zés: 342. Franciaország-Brazüia 2,25-2,9-2,95-1,3-1,4. Osztrák labdarúgóliga: 363. Ad- mira-GAK Graz 2,3-3,2-2,65-1,35- 1,4; 364. Austria-Kärnten 1,95­3,6-2,95-1,3-1,55; 365. Pasching- Mattersburg 1,55-3,6-4,8-1,1-2; 366. Salzburg-Rapid 2,15-3-3,05­1,3-1,45; 367. Sturm Graz-Bregenz 1,35-4-7,1-1-2,55. Osztályozó a belga I. labdarúgó­ligába jutásért: 368. Tubize-Geel 1,8-3,2-3,8-1,2-1,7; 369. Roesela- re-Oostende 2,25-3-2,85-1,3-1,4. Svéd futballbajnokság: 374. Sundsval-Hammarby 3,1-3,2-2­1,55-1,25; 375. Örgryte-Trelleborg 1,95-3,2-3,25-1,25-1,55. Labdarúgó Dán-kupa, döntő (Koppenhága): 611. FC Koppenhá- ga-Aalborg 1,9-3,2-3,4-1,25-1,6. Nyári olimpiai játékok - 1936 Berlin: Csák Ibolya hármas holtverseny után hallatlan küzdeni akarással nyerte a magasugrás döntőjét Jesse Owens, az amerikai csodaatléta négy aranyérme TOMI VINCE Ahogy az várható volt, az 1933-ban uralomra került Hitler a náci propaganda céljaira hasz­nálta fel az olimpiát. Ezért az­után teljes állami támogatással épült fel a 100 ezer férőhelyes vasbetonstadion, valamint az olimpiai falu. A nézőteret zsúfo­lásig megtöltő közönség csak ak­kor volt elemében, ha „Heil”-lel üdvözölhette a német győzelme­ket. Sovinizmusán sokszor nem bírt uralkodni, tüntetett a külföl­di sportolók ellen, lenézte az ala­csonyabb rendűnek tartott szí­nes, főleg néger sportolókat. Micsoda iróniája a sorsnak, hogy az olimpia legkiemelkedőbb sportolója éppen egy néger atléta, a 23 éves Jesse Owens lett. Neve egyenlő a gyorsaság fogalmával. 1935 májusában Ann Arbor város­kából fantasztikus hír röpült vi­lággá: Owens két óra leforgása alatt hat világrekordot állított fel. Ilyesmire nincs példa a sporttör­ténelemben. 813 centiméteres tá- volugró-eredményét kerek ne­gyedszázadig nem tudták túlszár­nyalni. Nem csoda hát, hogy szu­verénül, olimpiai csúcsokkal győ­zött 100 és 200 méteren (10,3 és 20,7), 806 centiméterrel a távo­lugrásban, és tagja volt a 4x100 méteren első amerikai váltónak. Owens az olimpia után búcsút mondott az amatőr versenyzés­nek és az egyetemnek. Szerződé­se értelmében az USA különböző városaiban lovak, kutyák, és ken­guruk (!) ellen versenyzett. Rövi- debb távokon legyőzhetetlen volt. Nem nagyon lelkesedett a „kutya­életért”, de valamiből el kellett tartania népes családját. Később rádióriporter lett, és csak Ken­nedy elnök idején kapott élete vé­géig járó nyugdíjat. Nagyszerű eredmények szület- í tek a német fővárosban. Itt jutot­tak túl a magasugrók a kétméte­res határon (Cornelius Johnson, 203), hármasugrásban a japán Tadzsima érte el elsőként a bűvös 16 méteres határt, a női versenyek során az amerikai Stephens, a fiús mozgású farmerlány 11,5 másod­perces világrekorddal szerzett aranyérmet 100 méteren. Két év­tizeddel később, az 1956-os játé­kokon ugyanilyen idővel győzött az ausztrál Cuthbert. Az olimpiák történetében először került ma­gyar atlétanő a dobogó legtetejé­re. Csák Ibolya hármas holtver­seny után hallatlan küzdeni aka­rással nyerte a magasugrás döntő­jét. Az úszás nagy vesztesei a japá­nok lettek, túledzett ver­senyzőiket váratlan vereségek ér­ték. Óriás meglepetésnek számí­tott, hogy a 100 méteres gyorsú­szást a 23 éves magyar orvostan hallgató, Csík Ferenc nyerte. A vi lág leggyorsabb embere lett! Ha jós Alfréd után Csík Ferenc a; egyetlen európai, aki 100 gyorsoi győzött az olimpián. Kivétel per sze Moszkva, ahol a tengerentúli ak nem indultak. A tévé kamará is ott voltak a játékokon (elő szőr!), néhány nagy berlini mozi ba továbbították a képet... ÖTKARIKÁS KRÓNIKA HOL, MIKOR: Berlin, 1936. aug. 1-16 INDULÓK: 49 ország 3980 sportolója (ebből 327 nő) SPORTÁGAK/VERSENYSZÁ- MOK: 21/144 MAGYAR ARANYÉRMESEK: Kabos Endre (kardvívás); Haran­gi Imre (ökölvívás, könnyűsúly); Csík Ferenc (100 m gyorsúszás, 57,6 mp); Csák Ibolya (magasug­rás, 160 cm); Lőrincz Márton (kötöttfogású birkózás, légsúly); Zombori Ödön (szabadfogású birkózás, légsúly); Kárpáti Ká­roly (szabadfogású birkózás, köny-nyűsúly); Elek Ilona (tőrví­vás); kardcsapat (Berczelly Ti­bor, Gerevich Aladár, Kabos End­re, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre); vízilabdacsapat (Bródy György, Hazai Kálmán, Homonnai Márton, Halassy Oli­vér, Brandi Jenő, Németh János, Bozsi Mihály, Kutasi György, Molnár István, Sárkány Miklós, Tarics Sándor). (CSEH) SZLOVÁK GYŐZTE­SEK: Vladimír Syrovátka-Jan Brzák (kenu kettes, 1000 méter); Václav Mod-Zdenék Skrddand (kenu kettes, 10 000 m); Alois Hudec (torna, gyűrű).

Next

/
Oldalképek
Tartalom