Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-20 / 115. szám, csütörtök

14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 20. VIGYORGÓ Bemegy egy férfi a fényképész­hez.- Mondja, tudnak életnagyságú nagyítást is készíteni?- Természetesen, uram.- Pompás! Akkor itt egy dia az Eiffel-toronyról...- Hogyan teremtette Isten a le­gyet? _?-Légy! Két barát horgászik egy tóban. Először fognak egy teáskannát, aztán egy fazekat, majd végül egy cipő akad a horogra. Egy­másra néznek, és az egyikük megszólal:- Te, menjünk innen! Itt lakik lenn valaki. A fiatalember ékszereket válo­gat az ékszerboltban, s végül ki­választ egyet.- Legyen szíves belevésni, hogy Rózsinak Janitól!- Uram - szól a tapasztalt ék­szerész -, elfogad tőlem egy atyai jó tanácsot?-Tessék...- Vésessen csak annyit bele: Ja­nitól! Az anyós felhívja az orvos vejét.- Fiam, kificamodott a bokám, most mit csináljak?- Sántítson mama, sántítson! LÁNGÉSZ Csodaszer a tea? MHNMHHI ismertetés xbhhhhi A tea az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban fogyasztott ital, melyről azt is állítják, hogy a víz után ebből isznak az emberek a legtöbbet. De ez még nem minden! A népszerűsége mellett van egy sokkal fantasztikusabb tulajdonsága, mégpedig az, hogy állí­tólag gyógyító hatása van, úgy is mondhatnánk, egy igazi csoda­szer! A tea minden bizonnyal egy ősi italnak mondható, és legyen bár zöld vagy akár fekete, forró vagy hideg, mindenhogy jót tesz az egészségnek! Mivel a tea valóban majd 5000 éves múlttal rendel­kezik, joggal tehetnénk fel a kérdést: „Mi lenne velünk tea nélkül, mihez kezdene a világ e nélkül a csodás ital nélkül?” S ahogy írtuk is, sokan csodaszernek tartják, állítólag véd az egyes betegségek ellen. Holland kutatók néhány éve majdnem öt­ezer ember bevonásával végeztek felmérést, melynek végeredmé­nyeként az jött ki, hogy azoknál az embereknél, akik naponta leg­alább fél liter teát ittak, felére csökkent a szívinfarktus kockázata a teát nem fogyasztókhoz képest. Ugyanakkor bostoni tudósok azt állapították meg, hogy azok közül a szívbetegek közül, akik napon­ta két vagy több csésze teát ittak, a következő négy évben 44 száza­lékkal kevesebben haltak meg. A harmadik vizsgálatot egyesült ál­lamokbeli tudósok végezték, ez pedig azt támasztotta alá, hogy a tea átlagosan 10 százalékkal csökkenti a vérben az úgymond rossz koleszterin szintjét. Azoknál az embereknek pedig, akiknél már elkezdődött az érel­meszesedés, a teában lévő antioxidánsok, az úgynevezett flavonoidok miatt megállt az érfal további károsodása. Valószínű­leg egyébként ezek a fura nevű flavonoidok a felelősek mindenért, ráadásul azt állítják, hogy majdnem ötven betegség megelőzésé­ben képes részt venni. Ez a tény nem hagyta nyugodni a tudósokat, és további kutatásokat végeztek. Japán szakértők egy vizsgálata mutatott rá, hogy a naponta legalább tízcsészényi zöld tea fo­gyasztása a nőknél közel kilenc, a férfiaknál körülbelül három év­vel késlelteti a rák kialakulását. S ha még nem győztek meg eléggé az eddigi adatok, elárulom, hogy a szívbetegségek és a rák megelőzésén kívül még a csontépí­tésben is nagy szerepe van a teának. Szintén a flavonoidokat kell „okolnunk”, hiszen védik a csontokat is. A teában egyébként még más anyagok is megtalálhatók, mint például a fluorid és a többiek, melyek gátolják a baktériumok megtapadását a fogakon, ezzel egyben a fogszuvasodást is. Egy híres táplálkozáskutató, Jeffrey Blumberg szerint a fekete és a zöld tea egyformán jótékony hatású. Még a jeges tea is védelmet nyújt, bár az általában hígabb. S mivel a flavonoidok idővel lebomlanak, jobb, ha a teát frissen készítjük, mint ha készen vesszük. Blumberg azt is javasolta a teát nem fo­gyasztóknak, hogy legalább napi egy csészével igyanak meg! De vajon mennyi teát kell meginnunk, hogy jót tegyen az egész­ségünkkel? Egyes kutatók szerint naponta négy-öt csészével, má­sok szerint kevesebb is elég. Akármennyit igyunk is, ezek szerint csak a hasznunkra válhat! Aki szereti a teát, annak csak azt tudjuk javasolni, minél több, annál jobb! (n) Minél több, annál jobb! (Képarchívum) Ne gondoljunk azokra a negatív üzenetekre, amelyeket életünk során összegyűjtöttünk Ez már a vizsgaszorongás? Ha azt mondogatjuk magunknak a vizsgára menet, hogy semmire nem fogunk emlékezni, megfo­gunk bukni - akkor nincs min csodálkoznunk, ha valóban rossz lesz az eredmény (Képarchívum) Idén is beköszöntött az érettségi vizsgák időszaka, amit a többség számára a felvételi vizsga is követ majd. Van, aki már leérett­ségizett, ám akadnak olya­nok is, akikre még a nagy megmérettetés előtt állnak. Nagy megmérettetések ezek, melyeket éveken át tartó tanulás előz meg. Kér­dés, hogyan sikerül a befek­tetett energiát a vizsgahely­zetben hasznosítani. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A vizsgaszorongásnak sokféle arca lehet, alapvetően azonban négy nagy területen jelentkezhet és mindegyik esetben jelentősen rontja a komfortérzetet, a haté­kony vizsgázás élményét. Az első ilyen terület a lelkiálla­pot. Mindenki átélheti - termé­szetesen eltérő mértékben - egy Az ember általában elég ponto­san megérzi, mikor van ilyen kivételesen jó, a helyzetmegol­dást segítő bűvös állapotban (Képarchívum) vizsgát megelőzően a bizonyta­lanság érzését, a hangulat inga­dozását, az ingerlékenységet, kedvetlenséget. Testi formájában a nyugtalanság, fejfájás, emészté­si zavarok, fáradtság, szédülés, gombócérzés a torokban vagy a szív tájéki szorítás a legjellem­zőbb élmények. Az önbizalom megingása A vizsgaszorongás sokak által át­élt tapasztalata a szellemi teljesítő- képesség romlása, koncentráció-, figyelem- vagy emlékezeti zavarok, az önbizalom megingása, rágódás a kisebb-nagyobb hibák miatt. Vé­gül a vizsgaszorongással kapcsola­tos viselkedéses jellemzők közül leggyakoribbak az alkohol és nyug­tatok használata, az étkezési szoká­sok megváltozása, a menekülés a rutintevékenységekbe. A vizsgával kapcsolatos szoron­gás már a felkészülés időszaká­ban elkezdődhet, de előfordul az is, hogy csak a vizsgahelyzetben jelenik meg. A szorongás egyik leggyakoribb forrása a kudarctól, „leégéstől” való félelem. Mindez nagyobb részben tanult folyamat, ezért megoldásában a tanulást se­gítő tanácsadás viszonylag gyors sikerrel kecsegtet. Leküzdésében fontos, hogy milyen hangulatban, milyen céllal indulunk a megmé­rettetésre, és mit gondolunk köz­ben önmagunkról. Gondolkozz pozitívan! Ha azt mondogatjuk magunk­nak a vizsgára menet, hogy semmi­re nem fogunk emlékezni, meg fo­gunk bukni - akkor nincs min cso­dálkoznunk, ha valóban rossz lesz az eredmény. A negatív gondolatok ugyanis jelentős mértékben befo­lyásolják érzelmeinket, rossz élmé­nyeket kelthetnek, hatásukra szo­rongás, feszültség, depresszió éb­redhet. A vizsga előtti feszültség azonban ugyanilyen mértékben a jó teljesítményhez is hozzásegíthet, gondoljunk csak a lámpalázra. Elő­fordul, hogy olyan dolgokat is fel­idézünk a feleléskor, amire nem is emlékeztünk, hogy valaha talál­koztunk velük... Az ember általá­ban elég pontosan megérzi, mikor van ilyen kivételesen jó, a helyzet- megoldást segítő bűvös állapotban. Hogyan enyhíthetünk a szorongásunkon? Első lépésként megváltoztat­hatjuk gondolatainkat. Ne gon­doljunk azokra a negatív üzene­tekre, amelyeket összegyűjtöt­tünk életünk során, s amelyek fo­lyamatosan gátolták korábbi megmérettetéseink sikerességét. Sokat segít, ha tudatosan úgy in­dulunk a vizsgára, hogy elhisszük magunknak - meg tudjuk valósí­tani a célkitűzésünket.További le­hetséges beavatkozási pont, ha a vegetatív tünetek elhatalmasodá­sát próbáljuk megakadályozni. Legjobb, ha megtanulunk valami­lyen ellazulást biztosító mód­szert, amellyel vissza tudjuk nyer­ni lelki egyensúlyunkat. Az alapos felkészülést persze egyik módszer sem helyettesítheti, (he, f) Csodálatos muzsikáját számos virtuóz művész képes már évszázadok óta előidézni A rendkívül sokoldalú hegedű MUZSIKATÁR A vonósok közül talán a legnép­szerűbb, de mindenképpen a leg­gyakrabban előforduló és legke­resettebb hangszer a hegedű. Rendkívül sokoldalú: mind a ze­nekarokban, mind szóló- vagy kí­sérőhangszerként megállja a he­lyét. Csodálatos muzsikáját szá­mos virtuóz művész képes már évszázadok óta előidézni. Ismer­kedjünk meg ezúttal a hegedűvel közelebbről! A hegedű, illetve a vonós hang­szerek kialakulásának folyamata a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Bizonyára a felhúzott íj ké­pezte az első húros hangszerek egyikét, amely a megfeszítés kü­lönböző fokával különböző ma­gasságú hangok képzését tette le­hetővé. A fejlődés másik foka, az íj eltűnése volt. Helyére egy meg­munkált nyak és láb került. A re- zonáló testet azonban ekkor már nem a természettől vették, hanem az emberek maguk állították elő. A húrokat egymás mellé rendez­ték, és a nyakhoz kulcsokkal rög­zítették, ami által lehetővé vált a húrok hangolása is. Ez akkoriban következhetett be, amikor a no­mád halászó és pásztorkodó né­pek letelepedtek és áttértek a földművelésre, majd a kézmű­iparra. Mivel Ázsia volt a lovak ős­hazája (minden alapanyagot a lo­vak szolgáltattak), bátran állít­hatjuk, hogy ott alkották meg az első vonós hangszereket. A mai napig találhatunk az indiaiaknál, kínaiaknál és a Belső-Ázsia fenn­síkjain lakó népeknél rendkívül egyszerű vonós hangszereket, amelyek évszázadok óta változat­lanok maradtak. Talán furcsának fogod találni, de az ókori görögök és a rómaiak nem ismerték a vonós hangszere­ket. Bár egyéb művészeti és tudo­mányos ágakban rendkívül nagyo­kat alkottak (lásd matematika, fi­lozófia, irodalom, építészet stb.), a hangszereik elég kezdedegesek voltak. Ezért Európa is később, kb. a 9. században ismerkedett meg igazán a vonós hangszerekkel, ek­kor kezdték egyre művészibb mó­don művelni őket. A hegedű mai formája a 15. század környékén alakult ki. Alapvető alkotóelemei a kávarendszer (oldalak), boltíves tető, hát, nyak, amely csigában végződik, fogólap, húrtartó, láb, kulcsok. Formája, méretei, ame­lyeket az aranymetszés szabályai alapján terveztek, olyan tökélete­sek lettek, hogy mind a mai napig nem változtak A szimfonikus zenekarokban általában 20-24 hegedűs foglal helyet. A hangokat elsősorban vo­nóval szólaltatják meg. A vonó egy rendkívül rugalmas fából készült, körülbelül 70 centiméter hosszúsá­gú pálca, melynek két vége között cserzett lószőmyaláb feszül. A szá­lak feszességét a vonó alsó részén található csavar szabályozza. A hú­rok pengetve is megszólaltathatók. Pengetéssel éles, gyorsan elhaló hang keletkezik, amellyel a vonós hangszerek egy igen jellegzetes színt képviselnek a zenekari hang­zásban. A húrokat a vonó fa részé­vel megütve különleges, zörgő hangot kapunk. A húrok zengése fésű alakú hangtompítóval csök­kenthető. Nemcsak a hegedűn való játék, hanem a hangszer készítése is művészi feladat. Évszázadokon át a különböző mestercsaládok egymásnak adták át a hegedűké­szítés fortélyait. Közülük talán a legjelentősebbek: Nikolaus Amati, Paolo Grancino, Andreas Guamerius és Antonio Stradi- varius, Magyarországon pedig Nemessányi Sámuel Félix. A híres hegedűművészek pedig oly sokan voltak és vannak, hogy a teljesség igényével szülte lehetetlen lenne felsorolni őket. Gyakorolj sokat, ha te is a nyomukba akarsz érni! Sem­mi sem lehetetlen! (s) Évszázadokon át a különböző mestercsaládok egymásnak adták át a hegedűkészítés fortélyait (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom