Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-14 / 110. szám, péntek
2004. május 14., péntek 4. évfolyam 10. szám A latin nyelvű magyarországi emlékekhez viszonyuló szlovák diskurzus még mindig az örvendezve felmutatásé, a szeparálásé és nem az integrativitásé Virtuális Pannóniák Jiciiim icJfncftrtm tr' Á//r JTuiiáaiuC1 Jntpl'i ■‘n.CluxJt )i . ^ -u 4í*y • Íínr * *"* «, f r <űe4 o t' m t ó< m. Í Jf n m A Tlí L. tce*rl^, P^^rrx 7T $ f/f n ’j wüJ*. &»Cita**ti MgnMo,, í&*\ Sittéi il. hn: ffi:&£'JhZrGe* eulií cUn, u?tiue+n&r llVylA^ ^vyya tníé'frt^ 'jityuol tostíin 'pvfajMtfU^ -rnC(í' LvrJ -Ctáj trfíi/nfifht' < ictörtJ cvtáJ^r-u-í £t/r QtvYVVH'<f ^ CtVlL&LSfti m^Yn‘*xJ) tit.tr ‘Tt hU-t}L 1 ’ Tritt cn-^C- írt JiitAÍA-n-/ tn-Su. IkJL.-lJC. St-it_<lxJjn> ílf . ....StráLf. , Ja t ff í t [p^íSf; Tritt c-Tr-^C- c/vJmWIl., -ASic »t. fusiJí, StuA-urSú tX~ t^rriLCa. cfr* '•vf'Cu.. ű//€y írtért In.4’ ita^d Jln-U>, £.2f. y-iiríJ-n finik, <ijyt(rCoi-u,n í Cf m/tn. Nemrég jelent meg a Szlovák Tudományos Akadémia kiadásában egy „forráskiadvány” Pannónia docta címmel Gizela Gáfriková főszerkesztésében, mely a história litteraria kérdéskörébe tartozó szelektív szövegek szlovák fordításait tartalmazza (Veda, Vyd. SAV, Bratislava, 2003). CSEHY ZOLTÁN Amellett, hogy a szerkesztők hangoztatják (és egy kiváló Gren- del-idézettel is alátámasztják) a soknyelvű Magyarország multikulturális kontextusait és az irodalom- történet nemzeti-romantikus elfogultságainak tarthatatlanságát, konkrét szövegelemzéseikben és szövegreprezentációikban csak alig-alig érvényesítik például a polivalens nemzettudat nyilvánvalóságát, illetőleg mozgó identitás- képződményeit. A forrásfordítások zömében (milyen üdvös lett volna közölni az eredeti szövegeket is!) minden jó szándékuk ellenére csak fokozzák a káoszt, méghozzá azzal a fő tendenciának is részben ellentmondó kulturális gyakorlattal, mely a szelektív (nemzeti) domesz- tikáció természetében nyilvánul meg a leginkább. Tény és való: a latin nyelvű magyarországi emlékekhez viszonyuló szlovák diskurzus még mindig az örvendezve felmutatásé, a szeparálásé és nem az integrativitásé. A kötetben előforduló szövegek java része történetileg (tévedés ne essék) nem a szlovák diskurzus része elsősorban, nem is a magyaré, hanem egy összeurópai, neolatin humanista-barokk eszmeiségé, egy szellemi köztársaságé, melyet az antikvitásban gyökerező humanista-barokk gyakorlat bizonyos felülstilizáló paramétereivel írhatunk le a leginkább. Ez a korban euro- konform toposzokkal működtethető szellemi birodalom fokozatosan szakad nemzeti elemekre (elsősorban a reformáció hatására), válik egymást túllicitáló versengés tárgyává, és a tizenkilencedik század uralkodó diskurzusaiban akár hangsúlyozottan nacionalistává is. Micsoda Pannónia? Ez az antik tartomány a kulcsfogalom, mely a humanista szellemi térképre rávetíti Magyarország helyét, a műveltség és művelődés humanista identifikációs bázisa, ez az a toposz, mely legitimációt nyújt a nyugati kultúrkörben ahhoz, hogy párbeszédképessé tegyük a közép-európai identitást, hogy megszólaltassuk egységes erővel (de korántsem mindig kart karba öltve, sokkal inkább a vita hiteles és egészséges légkörét kialakítva) akár éppen önnön paradoxonjaiban magát a hagyományt. Meddig szűkíthető Pannónia? A kötet többek közt a magyar iroda- lomtörténet-írás atyjaként számon tartott Czvittinger Dávid (1670/73-1743), a magyar történelem „vázlatán” dolgozó Rotari- des Mihály (1715-1747), a piarista lexikonszerző (Memoria Hungaro- rum) és bölcselő Horányi Elek (1736-1809) és az első magyarországi összefüggő irodalomtörténet szlavofil szerzője, Wallaszky Pál (1742-1824) irodalomtörténetikultúrtörténeti, lexikonszerű munkáiból közöl szlovák - vagy mai szemmel nézve szlovákiai - vonatkozású szócikkeket, előszavakat. A magyarországi irodalomtörténetírás jeles alkotóinak kanonizációs törekvéseit a mai Szlovákia területére fókuszálva szemléző válogatás nem elsősorban teoretikus munka kíván lenni, sokkal inkább forráskiadvány. Óhatatlanul eszünkbe jut Ján Severini (Severini János, 1716-1789) roppant szórakoztató Pannónia-értelmezése, A Morva folyótól a Tiszáig teijedő Dunán inneni Magyarország régi lakóiról szóló történeti értekezés (Com- mentatio historica de veteribus in- colis Hungáriáé, Cis-Danubianae a Morava amno ad Tibiscum porrec- tae, Sopron, 1767). Severini - mint ahogy azt Szörényi László is kimutatta - a szláv autochtónia dimenzióit a római birodalom korára is kiterjesztette, s a „szlovák Garant” partján író Marcus Aureliust egyféle tartományszervezőként tünteti fel (kiváló humanista érzékkel). A szlováknak titulált jazigok (akik tkp. gótok) aligha ellenfelei a császárnak, sokkal inkább azok a germán kvádok. Marcus Aurelius tehát a Dunától északra képzelte volna a szlovák tartományt - ezáltal Severini a szlovákság etnikai folytonosságát igazolja, s a magyarokat óriási lelkesedéssel rokomtja mindenféle távolabbi vagy keleti népekkel, hogy minél messzebbre tudhassa őket a Kárpát-medencétől. Roppant nagy írói erénye a felvidéki „Marcus Aurelius-regény” antik toposzokkal (pl. a nevezetes esőcsoda aktiválásával) operáló kimunkálása, mely máig stabil pontja a szlovák kulturális gondolkozás egy jelentős vonulatának, noha azért már a legvérmesebb átörökí- tők is lemondtak az olyan fantazmagóriákról, hogy pl. Ovidius geta nyelven írt versei szlovákok lettek volna. Severini példája azért érdekes kivált, mert alig-alig felülstili- záltan mindmáig eleven örökségként él a mítoszgyártó történelem regényes szövegeiben. Pannónia története tehát korántsem ér véget a rómaiakkal, Pannónia története folyamatosan tart, s rendre szellemi térképek és torzképek roppant játéktere lesz. Pannónia „történetét” megírni a hagyományos történetírás „úgymond objektív” eszközeivel kevéssé tartom elképzelhetőnek, inkább diskurzusrajzokban lehetne eredményesebben gondolkodni. Ez a Pannó- nia-diskurzus nyüvánvalóan a fikció terepe, mégis egy mítoszvizsgálat talán többet mondana, mint az értelmetlen, mindenáron egységes identitást követelő terminológiai- kronológiai-nemzetkarakterológiai elvárásrendszer szerinti számonkérés. Végeredményben a Pannónia docta is errefelé halad, ám számos kölönc terheli. Ilyen mindjárt a szlovák helyesírási szabályzat, mely még a forrásközlés fordításfelfogását is problematikussá teszi, s mindez olykor - kivált a tulajdonnevek esetében - a nevetségesség határait súrolja. Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702), a világhírű erdélyi nyomdász neve pl. Mikulás Kis Tótfalusius (Slovenskonovovesky) alakban szerepel a kötet egyik forrásfordításában (79.). A pontos, forráshű névközlés már csak azért is fontos lett volna, mert Czvittinger e címszó esetében éppen arról elmélkedik, hogy hogyan szokás a magyaroknál a helynév alapján megalkotni egy-egy író tulajdonképpeni nevét. A számos ambivalens filológiai gesztus ellenére természetesen a fordításokban megnyüvánuló forrásközlés az elsődleges: a szerzők nem használják az egyetemesnek mondható szövegkritikai jelrendszert, sokszor nem tudni, a zárójelezett részek az eredeti szöveg ré- szei-e vagy pusztán fordítói-inter- pretatív gesztusok, a címek teljesek-e (olykor a fakszimilékből láthatóan nem azok) vagy csak rövidítettek, a prózában közölt versbetétek eredetileg milyen mértékben íródtak, a kavalkádszerű néváradatból melyik milyen kontextusban használható stb. A Czvittinger- lexikonban szereplő (elsősorban talán a gályarab-irodalom klasszikusaként számon tartott, nagyszabású teológiai munkásságot kifejtő) Otrokocsi Fóris Ferencről szóló címszó szlovák fordítása esetében ezt olvashatjuk: „nazvany podla svojho rodiska v Uhorsku Ottrokocs Otro- kóci - Otrocsky.” A lábjegyzetek további eligazításokat, de inkább elbizonytalanításokat tartalmaznak. Kiderül belőlük, hogy Ottrokocs szlovák neve Otrocok, s hogy Czvittinger az Ottrokocs helynévből természetes módon az Ott- rokocsi vezetéknevet vezeti le. Ez utóbbinak hivatalos szlovák átírási módja a szövegben is szereplő Otrokóci. Következetes fordítói alapállás-e, hogy a helynév esetében meghagyja a magyar betűs írást, s csak a jegyzetben utal a szlovákra, a személynév esetében viszont fordítva? Mit akar sugallni ez a kaotikus demonstráció? Az ilyen tendenciák elburjánzása épp a forrás forrásértékét kérdőjelezheti meg, s gyanús felülstilizálásokra enged következtetni, és pl. a fenn emlegetett Severini nevével fémjelezhető hagyománykonstruálás továbbélését sugallja. A nemzetközi és a magyar szak- irodalom bevett gyakorlatával homlokegyenest ellentétes tendencia kapcsán felmerülhet, miért teszi magát a szlovák tudomány már e jelenségben is diskurzusképtelenné. A kötetben Pázmányt Pazman- ként olvassuk, Károli Gáspár Gáspár Károli vagy Balassi Bálint Valentin Balasa lesz, és még sorolhatnánk a példákat - ezeket a kezdeti domesztikációs sokk után keserű szájízzel ugyan, de csak-csak megemésztjük, ám annál jobban rácsodálkozunk bizonyos látenciákra. A magyar, latin és görög nyelven egyaránt író Zsámboky János vezetékneve mindvégig őrzi a latin Sambucus alakváltozatot: miért nem lesz például a nemzeti metamorfózis logikája nyomán mégsem szlávabb? Pier Paolo Vergerio, a kiváló olasz irodalmár miért és miképpen szlovákosul Peter Pavol Vergerre (53.), mely ráadásul látványosan németes hangzást ad vezetéknevének? Hallatlan az egyik tanulmányszerző tájékozatlansága (vagy netán ez is csak valamiféle domesztikációs gesztus?): Galeot- to Marziónak a magyar és nemzetközi szakirodalomban (jogged, hiszen sosem hívták így) nem Marcus (Marek?) a keresztneve (170.)! Teljes latin neve: Galeottus Martius Narniensis, olasz neve pedig Galet- to Marzio. A Horányi által írt Be- niczky Péter-életrajzban a talán legnagyobb római költő, Horatius neve érthetetlen módon Horácius alakban olvasható (245.). De vajon tehet-e valamit e fergeteges névtani káosszal a szakember, kivált, ha forrásközléseiben is a jelen reáliáit kénytelen applikálni és éppen ott, az akadémián, ahol, ugye, ez a közép-európai ortográfiái kuriózum, jócskán túllépve a 19. századot, megfogant? Bél Mátyás a forrásközlésben is Bratislavában születik, nem mondjuk Presporok- ban, Horányi a felvezető életrajzban viszont Budán (Budin) és (nagyon helyesen!) nem Budapesten... A mitizált és redukált Pannónia és a nemzeti topológia árnya vetül itt is a tudományra: előbb-utóbb lakhatóvá kell tenni mítoszainkat, s ehhez a legjobb eszköz a szlovák irodalomtudomány számára még mindig a domesztikálás. Hunga- rus, Ungarns, Pannonius: fednek-e többet ezek a fogalmak, mint amit mondanak, szükséges-e rájuk vetíteni a jelen változó kívánalmait? Szükségünk van-e például a magyar oldalon Käfer István erősen nemzeti-romantikus konnotációjú, nyelvtörténeti szempontból is elfogadhatatlan, hagyománytalan Ma- gyarhon-terminusára, hogy leképezzük az Uhorsko-Madarsko fogalompár Uhorsko párját? Itt, ha tetszik, ha nem, a valós és szellemi Magyarországról van szó - ebben a diszkurzusban Pannónia örököséről -, s ami a felségterületén zajlik, az egyszerűen magyarországi. Nyelv és nemzet nem cserefogalom: a hungarus/ungarus (a szlovák fordításban uhor) Szenczi Molnár Albert Európában hungarus, latin nyelvűségében hungarus, ám hazai diskurzusban magyar. Czvit- tinger „nemes hungarusnak” mondja magát (nobilis Hungarus), de a nyelv, amelyen ír, latin, s amelyet vemakulárisan beszél, német. A régi szerzők által használt Scla- vus, Sclavonicus szavak is mélyen kontextusfüggő értelmezésűek, még sincs olyan törekvése a szlovák tudományos gondolkozásnak, Czvittinger Dávid kézírása hogy (mivel a modem szlovák nemzet csak a 19. században jön létre) mindig és mindenütt a Slovan (szláv) szóval illesse (Czvit- tingernél mindkét szó szlavóniait jelent, de korántsem biztos, hogy a szerzőnek szándékában állt valamiféle nemzeti karakterológia megkülönböztetése a szlávságon belül), ahogy ezt pl. a Hungarus szóval teszi: minden Hungarus Uhor, azaz homályos identitású magyarországi, a magyarra pedig lényegében „nincs” szó. A Hungaras fordítható lenne ugyanúgy magyarnak is, hiszen a magyar itt nem feltétlenül mai értelemben vett nemzeti identitást jelöl, hanem egy beszédmód karakteijegyét. A hungarus fogalom a diszkurzus kiindulópontját adja meg, mely ön- identifikáció és identitás is egyszerre, persze, amellett, hogy folyamatosan tudatosítjuk: egy embernek nemcsak egy identitása létezik, az identitások diskurzusonként váltakozhatnak, illetőleg a szavak nem ültethetők át teljes gyökérzetükkel egyik nyelvből a másikba. A hun- garustudat fokozatosan bomlik fel, és sokszor a barokk nacionalizmus alakzataiba torkollik. Andreas vagy Janus Pannonius neve már latinos alakban honos nyelvünkben, s nem érezzük kényszerét, hogy mondjuk Janus Pannonius identitását egyetlen magyar, horvát, olaszországi és hazai neolatin egóra szűkítsük. A szlovák nacionalista szakirodalom viszont eltökélten monologizálva horvát humanistaként emlegeti (jelen kötetben Ján Pannonius z Cazmy néven lelhető fel), noha a költő magát egyik versében világosan Hungarusnak nevezi, s (horri- bile dictu?) egy helyütt még hunként is megjelenik (De inundatio- ne), ami természetesen (?) a vers modern horvát fordításából (nyilván ezt veszélyesnek ítélték az egyértelmű horvát identitás szószólói a szerző nemzeti integritására nézve) egyszerűen kimaradt. Klani- czay Tibor ezt a rendi identitás hatalmi erődemonstrációja megnyilvánulásának tartja, teljes joggal, miközben érvelése egyetlen percre sem mossa egybe a szöveg ideje és az értelmezés ideje közti síkokat. A régi magyar (értsd: magyarországi) identitás bizonyos fokon mozgó identitás, in situ működik, és elsősorban nem nemzeti, hanem rendi, politikai. Érdemes-e foggal-körömmel küzdeni a nevetségesen steril és átlátszó domesztikációs tendenciák érvényesítéséért, ellenségképekben, kisebbségi komplexusokban, kulturális alárendeltségi érzésekben gondolkodni egy tizenkilencedik századi ideológia aligha korszerűsíthető metodológiáját követve? A mi- és ők-struktúrák nem szükségszerűen ellenképződmények. Amíg nem jön létre párbeszéd a nemzeti identitás bebetonozásáról, aligha érdemes felesleges frontokat nyitni egy-egy jelentős személyiség kizárólagos birtoklásáért, aki, belépve egy jellegzetes diszkurzusba, ösztönszerűen azonnal megtalálta benne a maga helyét, mozgásterét, nyelvi (a szövegben megképződő) identitását is. A latin (de példának hozhatnánk az ószláv nyelvet is) elsősorban a szűkítéseken felülemelkedő kategória, célja épp az, hogy univerzális legyen, s a lehető leginkább hozzáférhető az egyetemes európai beszédmód számára, bármiféle redukció a koncepció halálát jelenti. Ezt a szlovák tudományosság korábbi válfajaitól elidegenedő tanulságot kezdi érzékelni a Pannónia docta című gyűjtemény is, csak egyelőre egy meglehetősen kaotikus fogalmi rendszerrel dolgozó közegben keresi, keresgéli autentikus hangját. A szerzők, sajnos, nem vagy csak alig ismerik a magyar szakirodalmat és forrásokat, s ezáltal nem csak rég tisztázott kérdések újra- problematizálásában nyújt számos üresjáratot a kötet, hanem hiányzik a konfrontálódás is, hiányzik a termékeny párbeszéd. Több utalás történik Bőd Péter Magyar Athená- sára, ám a művet magát (egy magyar nyelvű irodalmi lexikonról van szó) láthatóan egyik szerző sem ismeri igazán, holott számos felvidéki portré is szerepel benne. A Pannónia docta című munka által felvetett problémák egyelőre nyitottak, lezáratlanok, de ez korántsem jelenti azt, hogy megold- hatatlanok, legfeljebb olykor - s talán egyre gyakrabban - már a kérdésfelvetéseket is modifikálnunk kellene. A vizsgálódásba nem ártana a korszerűbb elméleti gondolkodás fegyvertárát is bevonni, s bizonyos értelemben leszámolni a megkövesedett pozitivizmus elméleti talaján sarjadt megközelítésmódokkal is. ...szellemi térképek és torzképek roppant játéktere.