Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-14 / 110. szám, péntek

2004. május 14., péntek 4. évfolyam 10. szám A latin nyelvű magyarországi emlékekhez viszonyuló szlovák diskurzus még mindig az örvendezve felmutatásé, a szeparálásé és nem az integrativitásé Virtuális Pannóniák Jiciiim icJfncftrtm tr' Á//r JTuiiáaiuC1 Jntpl'i ■‘n.CluxJt )i . ^ -u 4í*y • Íínr * *"* «, f r <űe4 o t' m t ó< m. Í Jf n m A Tlí L. tce*rl^, P^^rrx 7T $ f/f n ’j wüJ*. &»Cita**ti MgnMo,, í&*\ Sittéi il. hn: ffi:&£'JhZrGe* eulií cUn, u?tiue+n&r llVylA^ ^vyya tníé'frt^ 'jityuol tostíin 'pvfajMtfU^ -rnC(í' LvrJ -Ctáj trfíi/nfifht' < ictörtJ cvtáJ^r-u-í £t/r QtvYVVH'<f ^ CtVlL&LSfti m^Yn‘*xJ) tit.tr ‘Tt hU-t}L 1 ’ Tritt cn-^C- írt JiitAÍA-n-/ tn-Su. IkJL.-lJC. St-it_<lxJjn> ílf . ....StráLf. , Ja t ff í t [p^íSf; Tritt c-Tr-^C- c/vJmWIl., -ASic »t. fusiJí, StuA-urSú tX~ t^rriLCa. cfr* '•vf'Cu.. ű//€y írtért In.4’ ita^d Jln-U>, £.2f. y-iiríJ-n finik, <ijyt(rCoi-u,n í Cf m/tn. Nemrég jelent meg a Szlo­vák Tudományos Akadémia kiadásában egy „forráski­advány” Pannónia docta címmel Gizela Gáfriková főszerkesztésében, mely a história litteraria kérdéskö­rébe tartozó szelektív szö­vegek szlovák fordításait tartalmazza (Veda, Vyd. SAV, Bratislava, 2003). CSEHY ZOLTÁN Amellett, hogy a szerkesztők hangoztatják (és egy kiváló Gren- del-idézettel is alátámasztják) a soknyelvű Magyarország multikul­turális kontextusait és az irodalom- történet nemzeti-romantikus elfo­gultságainak tarthatatlanságát, konkrét szövegelemzéseikben és szövegreprezentációikban csak alig-alig érvényesítik például a polivalens nemzettudat nyilvánva­lóságát, illetőleg mozgó identitás- képződményeit. A forrásfordítások zömében (milyen üdvös lett volna közölni az eredeti szövegeket is!) minden jó szándékuk ellenére csak fokozzák a káoszt, méghozzá azzal a fő tendenciának is részben ellent­mondó kulturális gyakorlattal, mely a szelektív (nemzeti) domesz- tikáció természetében nyilvánul meg a leginkább. Tény és való: a latin nyelvű ma­gyarországi emlékekhez viszonyu­ló szlovák diskurzus még mindig az örvendezve felmutatásé, a szepará­lásé és nem az integrativitásé. A kö­tetben előforduló szövegek java ré­sze történetileg (tévedés ne essék) nem a szlovák diskurzus része első­sorban, nem is a magyaré, hanem egy összeurópai, neolatin huma­nista-barokk eszmeiségé, egy szel­lemi köztársaságé, melyet az antik­vitásban gyökerező humanista-ba­rokk gyakorlat bizonyos felülstili­záló paramétereivel írhatunk le a leginkább. Ez a korban euro- konform toposzokkal működtethe­tő szellemi birodalom fokozatosan szakad nemzeti elemekre (elsősor­ban a reformáció hatására), válik egymást túllicitáló versengés tár­gyává, és a tizenkilencedik század uralkodó diskurzusaiban akár hangsúlyozottan nacionalistává is. Micsoda Pannónia? Ez az antik tar­tomány a kulcsfogalom, mely a hu­manista szellemi térképre rávetíti Magyarország helyét, a műveltség és művelődés humanista identifi­kációs bázisa, ez az a toposz, mely legitimációt nyújt a nyugati kultúr­körben ahhoz, hogy párbeszédké­pessé tegyük a közép-európai iden­titást, hogy megszólaltassuk egysé­ges erővel (de korántsem mindig kart karba öltve, sokkal inkább a vi­ta hiteles és egészséges légkörét ki­alakítva) akár éppen önnön para­doxonjaiban magát a hagyományt. Meddig szűkíthető Pannónia? A kötet többek közt a magyar iroda- lomtörténet-írás atyjaként számon tartott Czvittinger Dávid (1670/73-1743), a magyar törté­nelem „vázlatán” dolgozó Rotari- des Mihály (1715-1747), a piarista lexikonszerző (Memoria Hungaro- rum) és bölcselő Horányi Elek (1736-1809) és az első magyaror­szági összefüggő irodalomtörténet szlavofil szerzője, Wallaszky Pál (1742-1824) irodalomtörténeti­kultúrtörténeti, lexikonszerű mun­káiból közöl szlovák - vagy mai szemmel nézve szlovákiai - vonat­kozású szócikkeket, előszavakat. A magyarországi irodalomtörténet­írás jeles alkotóinak kanonizációs törekvéseit a mai Szlovákia terüle­tére fókuszálva szemléző válogatás nem elsősorban teoretikus munka kíván lenni, sokkal inkább forráski­advány. Óhatatlanul eszünkbe jut Ján Severini (Severini János, 1716-1789) roppant szórakoztató Pannónia-értelmezése, A Morva folyótól a Tiszáig teijedő Dunán in­neni Magyarország régi lakóiról szóló történeti értekezés (Com- mentatio historica de veteribus in- colis Hungáriáé, Cis-Danubianae a Morava amno ad Tibiscum porrec- tae, Sopron, 1767). Severini - mint ahogy azt Szörényi László is kimu­tatta - a szláv autochtónia dimen­zióit a római birodalom korára is kiterjesztette, s a „szlovák Garant” partján író Marcus Aureliust egyfé­le tartományszervezőként tünteti fel (kiváló humanista érzékkel). A szlováknak titulált jazigok (akik tkp. gótok) aligha ellenfelei a csá­szárnak, sokkal inkább azok a ger­mán kvádok. Marcus Aurelius te­hát a Dunától északra képzelte vol­na a szlovák tartományt - ezáltal Severini a szlovákság etnikai foly­tonosságát igazolja, s a magyaro­kat óriási lelkesedéssel rokomtja mindenféle távolabbi vagy keleti népekkel, hogy minél messzebbre tudhassa őket a Kárpát-medencé­től. Roppant nagy írói erénye a fel­vidéki „Marcus Aurelius-regény” antik toposzokkal (pl. a nevezetes esőcsoda aktiválásával) operáló ki­munkálása, mely máig stabil pont­ja a szlovák kulturális gondolkozás egy jelentős vonulatának, noha azért már a legvérmesebb átörökí- tők is lemondtak az olyan fantaz­magóriákról, hogy pl. Ovidius geta nyelven írt versei szlovákok lettek volna. Severini példája azért érde­kes kivált, mert alig-alig felülstili- záltan mindmáig eleven örökség­ként él a mítoszgyártó történelem regényes szövegeiben. Pannónia története tehát koránt­sem ér véget a rómaiakkal, Pannó­nia története folyamatosan tart, s rendre szellemi térképek és torzké­pek roppant játéktere lesz. Pannó­nia „történetét” megírni a hagyo­mányos történetírás „úgymond ob­jektív” eszközeivel kevéssé tartom elképzelhetőnek, inkább diskur­zusrajzokban lehetne eredménye­sebben gondolkodni. Ez a Pannó- nia-diskurzus nyüvánvalóan a fik­ció terepe, mégis egy mítoszvizsgá­lat talán többet mondana, mint az értelmetlen, mindenáron egységes identitást követelő terminológiai- kronológiai-nemzetkarakterológiai elvárásrendszer szerinti számonké­rés. Végeredményben a Pannónia docta is errefelé halad, ám számos kölönc terheli. Ilyen mindjárt a szlovák helyesírási szabályzat, mely még a forrásközlés fordítás­felfogását is problematikussá teszi, s mindez olykor - kivált a tulajdon­nevek esetében - a nevetségesség határait súrolja. Tótfalusi Kis Mik­lós (1650-1702), a világhírű erdé­lyi nyomdász neve pl. Mikulás Kis Tótfalusius (Slovenskonovovesky) alakban szerepel a kötet egyik for­rásfordításában (79.). A pontos, forráshű névközlés már csak azért is fontos lett volna, mert Czvittin­ger e címszó esetében éppen arról elmélkedik, hogy hogyan szokás a magyaroknál a helynév alapján megalkotni egy-egy író tulajdon­képpeni nevét. A számos ambivalens filológiai gesztus ellenére természetesen a fordításokban megnyüvánuló for­rásközlés az elsődleges: a szerzők nem használják az egyetemesnek mondható szövegkritikai jelrend­szert, sokszor nem tudni, a záróje­lezett részek az eredeti szöveg ré- szei-e vagy pusztán fordítói-inter- pretatív gesztusok, a címek telje­sek-e (olykor a fakszimilékből lát­hatóan nem azok) vagy csak rövidí­tettek, a prózában közölt versbeté­tek eredetileg milyen mértékben íródtak, a kavalkádszerű névára­datból melyik milyen kontextus­ban használható stb. A Czvittinger- lexikonban szereplő (elsősorban talán a gályarab-irodalom klasszi­kusaként számon tartott, nagysza­bású teológiai munkássá­got kifejtő) Otrokocsi Fóris Ferencről szóló címszó szlovák fordítása esetében ezt olvashatjuk: „nazvany podla svojho rodiska v Uhorsku Ottrokocs Otro- kóci - Otrocsky.” A lábjegyzetek to­vábbi eligazításokat, de inkább el­bizonytalanításokat tartalmaznak. Kiderül belőlük, hogy Ottrokocs szlovák neve Otrocok, s hogy Czvittinger az Ottrokocs helynév­ből természetes módon az Ott- rokocsi vezetéknevet vezeti le. Ez utóbbinak hivatalos szlovák átírási módja a szövegben is szereplő Otrokóci. Következetes fordítói alapállás-e, hogy a helynév eseté­ben meghagyja a magyar betűs írást, s csak a jegyzetben utal a szlo­vákra, a személynév esetében vi­szont fordítva? Mit akar sugallni ez a kaotikus demonstráció? Az ilyen tendenciák elburjánzása épp a for­rás forrásértékét kérdőjelezheti meg, s gyanús felülstilizálásokra enged következtetni, és pl. a fenn emlegetett Severini nevével fémje­lezhető hagyománykonstruálás to­vábbélését sugallja. A nemzetközi és a magyar szak- irodalom bevett gyakorlatával homlokegyenest ellentétes tenden­cia kapcsán felmerülhet, miért te­szi magát a szlovák tudomány már e jelenségben is diskurzusképtelen­né. A kötetben Pázmányt Pazman- ként olvassuk, Károli Gáspár Gás­pár Károli vagy Balassi Bálint Valentin Balasa lesz, és még sorol­hatnánk a példákat - ezeket a kez­deti domesztikációs sokk után ke­serű szájízzel ugyan, de csak-csak megemésztjük, ám annál jobban rácsodálkozunk bizonyos látenci­ákra. A magyar, latin és görög nyel­ven egyaránt író Zsámboky János vezetékneve mindvégig őrzi a latin Sambucus alakváltozatot: miért nem lesz például a nemzeti meta­morfózis logikája nyomán mégsem szlávabb? Pier Paolo Vergerio, a ki­váló olasz irodalmár miért és mi­képpen szlovákosul Peter Pavol Vergerre (53.), mely ráadásul lát­ványosan németes hangzást ad ve­zetéknevének? Hallatlan az egyik tanulmányszerző tájékozatlansága (vagy netán ez is csak valamiféle domesztikációs gesztus?): Galeot- to Marziónak a magyar és nemzet­közi szakirodalomban (jogged, hi­szen sosem hívták így) nem Marcus (Marek?) a keresztneve (170.)! Teljes latin neve: Galeottus Martius Narniensis, olasz neve pedig Galet- to Marzio. A Horányi által írt Be- niczky Péter-életrajzban a talán legnagyobb római költő, Horatius neve érthetetlen módon Horácius alakban olvasható (245.). De vajon tehet-e valamit e ferge­teges névtani káosszal a szakem­ber, kivált, ha forrásközléseiben is a jelen reáliáit kénytelen applikálni és éppen ott, az akadémián, ahol, ugye, ez a közép-európai ortográfi­ái kuriózum, jócskán túllépve a 19. századot, megfogant? Bél Mátyás a forrásközlésben is Bratislavában születik, nem mondjuk Presporok- ban, Horányi a felvezető életrajz­ban viszont Budán (Budin) és (na­gyon helyesen!) nem Budapesten... A mitizált és redukált Pannónia és a nemzeti topológia árnya vetül itt is a tudományra: előbb-utóbb lakhatóvá kell tenni mítoszainkat, s ehhez a legjobb eszköz a szlovák irodalomtudomány számára még mindig a domesztikálás. Hunga- rus, Ungarns, Pannonius: fednek-e többet ezek a fogalmak, mint amit mondanak, szükséges-e rájuk vetí­teni a jelen változó kívánalmait? Szükségünk van-e például a ma­gyar oldalon Käfer István erősen nemzeti-romantikus konnotációjú, nyelvtörténeti szempontból is elfo­gadhatatlan, hagyománytalan Ma- gyarhon-terminusára, hogy leké­pezzük az Uhorsko-Madarsko fo­galompár Uhorsko párját? Itt, ha tetszik, ha nem, a valós és szellemi Magyarországról van szó - ebben a diszkurzusban Pannónia örökösé­ről -, s ami a felségterületén zajlik, az egyszerűen magyarországi. Nyelv és nemzet nem cserefoga­lom: a hungarus/ungarus (a szlo­vák fordításban uhor) Szenczi Mol­nár Albert Európában hungarus, latin nyelvűségében hungarus, ám hazai diskurzusban magyar. Czvit- tinger „nemes hungarusnak” mondja magát (nobilis Hungarus), de a nyelv, amelyen ír, latin, s ame­lyet vemakulárisan beszél, német. A régi szerzők által használt Scla- vus, Sclavonicus szavak is mélyen kontextusfüggő értelmezésűek, még sincs olyan törekvése a szlo­vák tudományos gondolkozásnak, Czvittinger Dávid kézírása hogy (mivel a modem szlovák nemzet csak a 19. században jön létre) mindig és mindenütt a Slo­van (szláv) szóval illesse (Czvit- tingernél mindkét szó szlavóniait jelent, de korántsem biztos, hogy a szerzőnek szándékában állt vala­miféle nemzeti karakterológia megkülönböztetése a szlávságon belül), ahogy ezt pl. a Hungarus szóval teszi: minden Hungarus Uhor, azaz homályos identitású magyarországi, a magyarra pedig lényegében „nincs” szó. A Hun­garas fordítható lenne ugyanúgy magyarnak is, hiszen a magyar itt nem feltétlenül mai értelemben vett nemzeti identitást jelöl, hanem egy beszédmód karakteijegyét. A hungarus fogalom a diszkurzus ki­indulópontját adja meg, mely ön- identifikáció és identitás is egyszer­re, persze, amellett, hogy folyama­tosan tudatosítjuk: egy embernek nemcsak egy identitása létezik, az identitások diskurzusonként válta­kozhatnak, illetőleg a szavak nem ültethetők át teljes gyökérzetükkel egyik nyelvből a másikba. A hun- garustudat fokozatosan bomlik fel, és sokszor a barokk nacionalizmus alakzataiba torkollik. Andreas vagy Janus Pannonius neve már latinos alakban honos nyelvünkben, s nem érezzük kényszerét, hogy mondjuk Janus Pannonius identitását egyet­len magyar, horvát, olaszországi és hazai neolatin egóra szűkítsük. A szlovák nacionalista szakirodalom viszont eltökélten monologizálva horvát humanistaként emlegeti (jelen kötetben Ján Pannonius z Cazmy néven lelhető fel), noha a költő magát egyik versében világo­san Hungarusnak nevezi, s (horri- bile dictu?) egy helyütt még hun­ként is megjelenik (De inundatio- ne), ami természetesen (?) a vers modern horvát fordításából (nyil­ván ezt veszélyesnek ítélték az egy­értelmű horvát identitás szószólói a szerző nemzeti integritására néz­ve) egyszerűen kimaradt. Klani- czay Tibor ezt a rendi identitás ha­talmi erődemonstrációja megnyil­vánulásának tartja, teljes joggal, miközben érvelése egyetlen percre sem mossa egybe a szöveg ideje és az értelmezés ideje közti síkokat. A régi magyar (értsd: magyarorszá­gi) identitás bizonyos fokon mozgó identitás, in situ működik, és első­sorban nem nemzeti, hanem rendi, politikai. Érdemes-e foggal-köröm­mel küzdeni a nevetségesen steril és átlátszó domesztikációs tenden­ciák érvényesítéséért, ellenségké­pekben, kisebbségi komplexusok­ban, kulturális alárendeltségi érzé­sekben gondolkodni egy tizenki­lencedik századi ideológia aligha korszerűsíthető metodológiáját kö­vetve? A mi- és ők-struktúrák nem szükségszerűen ellenképződmé­nyek. Amíg nem jön létre párbe­széd a nemzeti identitás bebetono­zásáról, aligha érdemes felesleges frontokat nyitni egy-egy jelentős személyiség kizárólagos birtoklá­sáért, aki, belépve egy jellegzetes diszkurzusba, ösztönszerűen azon­nal megtalálta benne a maga he­lyét, mozgásterét, nyelvi (a szöveg­ben megképződő) identitását is. A latin (de példának hozhatnánk az ószláv nyelvet is) elsősorban a szű­kítéseken felülemelkedő kategória, célja épp az, hogy univerzális le­gyen, s a lehető leginkább hozzá­férhető az egyetemes európai be­szédmód számára, bármiféle re­dukció a koncepció halálát jelenti. Ezt a szlovák tudományosság ko­rábbi válfajaitól elidegenedő tanul­ságot kezdi érzékelni a Pannónia docta című gyűjtemény is, csak egyelőre egy meglehetősen kaoti­kus fogalmi rendszerrel dolgozó közegben keresi, keresgéli autenti­kus hangját. A szerzők, sajnos, nem vagy csak alig ismerik a magyar szakirodal­mat és forrásokat, s ezáltal nem csak rég tisztázott kérdések újra- problematizálásában nyújt számos üresjáratot a kötet, hanem hiányzik a konfrontálódás is, hiányzik a ter­mékeny párbeszéd. Több utalás történik Bőd Péter Magyar Athená- sára, ám a művet magát (egy ma­gyar nyelvű irodalmi lexikonról van szó) láthatóan egyik szerző sem ismeri igazán, holott számos felvidéki portré is szerepel benne. A Pannónia docta című munka ál­tal felvetett problémák egyelőre nyitottak, lezáratlanok, de ez ko­rántsem jelenti azt, hogy megold- hatatlanok, legfeljebb olykor - s ta­lán egyre gyakrabban - már a kér­désfelvetéseket is modifikálnunk kellene. A vizsgálódásba nem árta­na a korszerűbb elméleti gondolko­dás fegyvertárát is bevonni, s bizo­nyos értelemben leszámolni a meg­kövesedett pozitivizmus elméleti talaján sarjadt megközelítésmó­dokkal is. ...szellemi térképek és torzképek roppant játéktere.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom