Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-13 / 109. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ EL PAÍS Az Egyesült Államok most először a bizonytalanság forrásává vált a Közel-Keleten - jelentette ki Bassár el-Aszad Szíriái elnök. Szíria az ellentétek dacára stabilizáló hatalomnak tartotta az Egyesült Államokat, de az ország most először a bizonytalanság forrásává vált - mondta az El País című spanyol lapnak, az iraki háború térségre gyakorolt hatását elemezve. Közvetlenül össze kell kapcsolni Afganisztán, Irak, Palesztina és a terrorizmus ügyét, az afganisztáni, majd az iraki háború olyan gyűlöletet szított, amelyre a terrorizmus mindenféle fajtája támaszkodni tud. A terrorizmus elleni küzdelemhez az okokat kell kezelni: Irakot és Palesztinát. Irak elfoglalása Szíria számára káoszt, fegyverek becsempészését, a szélső-ségek teijedé- sét és olyan Amerika-ellenes gyűlöletet hozott, amüyen azelőtt nem létezett - jelentette ki a szíriai államfő.-Innen a hegyoldalról milyen szép a falunk, még a fatoronyból is kettő lett! (Lehoczki István rajza) Lehetetlen nem felismerni a párhuzamot a felszabadított iraki nép és egykori önmagunk között Kínzás vagy terrorizmus? Nem érdemes nevesíteni a fenti kérdés feltevőjét, mert időről időre felteszi valaki, más formában, más helyzetben, mindig széttárt kezekkel, mindig elfoglalt, gondterhelt arckifejezéssel. PARA-KOVÁCS IMRE Szinte már sajnálkozva: mi azért vagyunk, hogy megvédjünk titeket, kiszolgáltatott, békés állampolgárokat, ilyen a munkánk, tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha nem is tudnátok az egészről. Nem sejtenétek, hogy nyugodt álmotoknak mi az ára, de ezek az izgága újságírók addig turkálnak a szemétben, míg előbányásznak mindenféle fotókat, iratokat, és akkor magyarázkodnunk kell. Mocskos munka az álomőrzés, embert próbáló, véres feladat. A kérdés persze, amely szerint a terrorizmust választjuk-e, vagy a kínzásokat, éppen azért kiemelten szemét és minősítetten aljas, mert be akar vonni minket a játékba. Azzal operál, hogy a biztonságáért mindenre képes, alulinformált csürhe, akik mi vagyunk, megadja a lelki felhatalmazást (a ténylegest már megkapták a kínzók a felettes szervektől), mintegy utólag is legitimálva emberek pórázon vonszolását, levizelését és egyéb módokon történő megalázását. Mi majd felsóhajtunk, és kelletlenül bár, de visszafordulunk rántott húsunkhoz, és némileg gondterhelten folytatjuk a félbehagyott ebédet. Hát igen, sóhajtunk fel, mégiscsak jobb egy kis kínzás, mint a terrorizmus, szentesítsük a célt, de aztán nem akarunk tudni róla, legyenek szívesek az illetékesek az újságírókat is elintézni, mert a kínzás csak akkor elfogadható módszer, ha nem kell a reggeli kávé mellett olvasni róla. A világ legnagyobb hatalmával rendelkező államának vezetői sorra csődöt mondanak. Bili Clinton képtelen volt a farkának parancsolni, George W. pedig a katonáinak. Elképzelhetetlen horderejű döntések összpontosulnak olyan emberek kezében, akik egy emelt szintű, de alapfokú morális vizsgán simán elbuknának. Vezetők, de nem rendelkeznek azokkal a vezetői képességekkel, amelyek már a törzsi társadalmakban alapkövetelményeknek számítottak. Eközben az amerikai katona mítosza is lenullázódik. Lehetetlen nem felismerni a párhuzamot a felszabadított iraki nép és egykori önmagunk között, a Vörös Hadsereg és az amerikai felszabadítók között, csak a kérdés változott azóta: fasizmus vagy kínzás? Tisztában vagyok a különbségekkel, de ezeket lenullázza egyetlen fénykép, egyetlen ilyen simulé- kony náci modorban feltett kérdés: kínzás vagy terrorizmus? Nincs üyen kérdés, vagy ha mégis, sürgősen másik bolygót keresek. Kínzás vagy rák? Kínzás vagy bűnözés? Kínzás vagy szemetelés? Kínzás vagy kátyús utak? Egy súlyosan beteg elme felvetései. Én azok közé tartozom, akik fontosnak tartják az amerikai jelenlétet Irakban, hiszem, hogy a kivonulás elhamarkodott, elhibázott döntés lenn?, hasonlóképpen a ruandai ENSZ-szökéshez, amelynek következtében az elképesztő népirtás kiteljesedett. Úgy gondolom, ott kell maradni, míg lesz kinek átadni a hatalmat, és valamelyest lecsillapodik a helyzet, de ha érveket kell ehhez találnom, egyre kellemetlenebb helyzetben vagyok. Tudom, a Ki Irakból! parancs totális káoszt, elhúzódó polgár- háborút és elképzelhetetlen mennyiségű szenvedést okozna, ráadásul további frusztrációkat az egyik, diadalittas nyilatkozatokat a másik oldalon. A kivonulás valóban ráerősítene a terroristák egojára, ráadásul nem oldana meg semmit. De otthagyni ezeket az embereket, akik a hatalmat azonnal lefordítják a testnedvek és az ember alatti ösztönök nyelvére, nos, erre sem mondhatok tiszta szívből igent. Visszafordulok a rántott húsomhoz, és azt hazudom magamnak, hogy majd az idő megoldja ezt is valahogy. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa Felsóhajtunk, és kelletlenül bár, de visszafordulunk rántott húsunkhoz. VISSZHANG Konstruktív vita volt Engedjék meg, hogy reagáljunk a május 11-én közölt, Hatvan százalékkal drágábban kínálják az öntözővizet című cikkre. Az agrárvállalkozókkal ötödik alkalommal találkoztak a Hydro- meliorácie állami vállalat képviselői május 10-én Dunaszerdahe- lyen. A cél azon problémák megvitatása volt, amelyeket az öntöző idényben kell megoldani, valamint a jelenlévők tájékoztatása a földművelésügyi miniszter áprilisi, öntözésre, öntözővízre vonatkozó támogatásnyújtási utasításáról. A találkozó konstruktív volt, megoldást kerestünk arra, hogyan lehet változtatni azon a helyzeten, hogy az öntözések szokásos támogatási rendszere és a dotációk magas százaléka az öntözővízért és a villanyáramért (70%) nem felel meg az uniós normáknak. Az új támogatási rendszer nem bőkezű, az anyagi megterhelés nagy részét a termelőre viszi át, azonban a pénzforrások útjának egyengetését és ellenőrzését alkalmazza. Annál inkább is bánt minket a becsmérlő újságcikk, amelyben a szerkesztő pontatlanul, demagógiával határos módon írta le a du- naszerdahelyi találkozó légkörét. Öt termelő kivételével, Mészáros Árpád mérnök úr vezényletével nagyon tárgyilagos vita folyt. Úgyszintén a részvevők többsége világosan deklarálta, hogy alá szeretné írni az öntözővíz-szolgáltatásról szóló idei szerződést, néhányan már alá is írták. A gazdaság reformok, a gáz, víz és vü- lany drágulása mindenkit érint, természetesen az agrárvállalkozókat is. Azonban meg kell mondani, hogy rendkívüli problémák részben azért adódtak, mert az előző időszakban az öntözővízhasználók több tízmillióval maradtak adósok. Ezen probléma közvetlenül azokat érinti, akik nem voltak hajlandók respektálni az EU-ban szokásos támogatási feltételeket. Ami az öntözővíz árának szerkezetét illeti, minden egyes tétel részletesen meg volt magyarázva. Érdekes, hogy a méltányos kiadások nagyságán kívül a vita a szivattyúállomások csőhálózatának javításáról és a vízszolgáltatás méréséről folyt. A műszaki berendezések javítása a földművelésügyi miniszter rendeleté alapján csupán 80%-ban lesznek támogatva. Honnan lehet pénzt előteremteni a hálózat javítására, a csatornavezetékek tisztítására, a transzformátorok kicserélésére, javítására, a vízelvezető szivattyúállomások üzemelésére, a víz átszivattyúzására, el- folyásának biztosítására stb.? A demagógia és a kontraproduktiv kijelentések a problémát nem oldják meg. Az öntözővíz használóinak fokozatos bekapcsolása nélkül az üzem, a javítások, a karbantartás és a rendszer működőképességének fenntartása, a mezőgazdasági őstermeléshez való feltételek megteremtése a jövőben nem lehetséges. RNDr. Stefan Rehák, CSc. a Hydromeliorácie á.v. igazgatója KOMMENTÁR Ne várd a hétfőt MOLNÁR NORBERT Mikulás Dzurinda összeszedte magát. Hétfőre tárgyalásra hívja a Szabad Fórumot (SF). A fórumosok is összekaparták magukat, és elfogadták a kormányfő-pártelnök meghívását. Van mit megbeszélniük, de azért csodákat ne várjunk, a koalíció bizonyára továbbra is kisebbségben kormányoz majd, azonban legalább elmozdulás tapasztalható a vérmezőn. Dzurinda természetesen nem a kormánykoalíció stabilizálásáról akar tárgyalni Simkóékkal, pontosabban Martináková- ékkal, hanem a kormányprogram teljesítéséről, ami alapvetően a koalíció feladata lenne, de a bűvös hatvannyolc szavazat kevés, ami a kormányfőt eddig nem is zavarta. Ám, úgy látszik, a partnerek felháborodása némileg meghatotta Dzurindát, és kötélnek állt, hajlandó egy levegőt szívni a fó- rumosokkal. Ivan Simko alelnök még azt mondta, konkrét törvényekről tudnak majd tárgyalni Dzurindáékkal, Zuzana Martináková szerint hallgatni fogják, mivel jön a tárgyalni akaró fél, majd gyorsan hozzátette, továbbra is tartják magukat ahhoz, hogy addig nem lépnek be a koalícióba, amíg Dzurinda a miniszterelnök. Ezek után mit várhatunk a tárgyalásoktól? Igazából semmit. Ahhoz, hogy eredményük legyen a megbeszéléseknek, kompromisszumokra van szükség. Mennyit engedhet az egyik oldal és mennyit a másik? Dzurinda - ha nem akarja szembeköpni magát - szinte semmit, csak ismét megpróbálhat a fórumosok lelkiismeretére apellálva kicsikarni belőlük egy halovány támogatási ígéretet a kormányprogramnak, ami semmit sem változtat a jelenlegi helyzeten. Lemondása meg sem fordul a fejében, már a partnerek sem követelik tőle, úgyhogy nincs nagyon mit felajánlania, hacsak nem veti be a függetlenek esetében már jól bevált módszerét: szavazatért kockacukrot. De, hogy mit képes lenyelni a fórum, azt egyelőre senki sem sejti, tán még maga Martináková sem. Áz SF mit engedhet azon követeléséből, hogy ne Dzurinda legyen a miniszterelnök? Hogy csak egy kicsit legyen? Vagy szűkítsék jogköreit? Ugye, már a felvetés is nevetséges. Hétfőn minden kiderül. Azt már most borítékolni lehet, hogy minden marad a régiben. A koalíciós szerződést mindenfélével megpróbálják megtoldani, a kereszténydemokraták fölfoghatatlan életvédelmi, magzatelhajtás-ellenes toldalékára hivatkozva a többi párt is majd megpróbál valamit hozzátenni, folytatódik az acsarkodás, az SF pedig kormányon kívüli párt lesz, amely többnyire megszavazza a kabinetjavaslatait, néha bekeményít, de akkor majd megsegítik a miniszterelnököt a függetlenek. Pofonegyszerű, mint a karikacsapás. JEGYZET Költözzenek az új lakónegyedbe, ahol európai színvonalú, két-háromszobás lakások vannak. Kérésre falat bontanak és korszerű dolgozószobával is megtoldják, ha kell. Azt nem mondták, hogy az általuk - agglegényestül!- nyújtott kölcsön csak a lakást lefoglaló, előzetes szerződésre elég, mert ára meghaladja a másfél milliót. A bankban is kedvesek voltak Zsomborékhoz, jelzálogkölcsönt ajánlottak, huszonötharminc éven át havi tízezerrel kell törleszteni. Megsúgták azonban, hogy a bank becsüse két-háromszázezer koronával kevesebbre értékeli az új lakásegységet, mint amennyiért az ingatlant kínáló cég eladná. Azt teremtsék elő valahonnan, na meg a jelzáloghitel hetven százalékához is a fennmaradó összeget - ez így együtt már vagy félmillió. A fiatalok feje zúgott a számoktól, amikor este hazatértek kicsi bérlakásukba. A beépített gardróbba bedugták a kölcsönkapott számítógépet, az lett polcostul, fiókostul a dolgozószoba, a rothadó parkettára hamarosan régi szőnyeg került. Az albérletre futja még, de egy fillért sem tudnak félretenni. Zsombor szerint majd az uniós fizetésből sikerül. Addig? Egyelőre elmarad az esküvő, és nem vállalnak gyereket se, nehogy a „prolinegyedben” tényleg elzülljön szegény. Maradnak a „prolik” közt SZÁZ ILDIKÓ Azt mondja Zsombor, hogy az egyetemi évek, csillagszámláló andalgások után, az Európai Unióba történő csatlakozás hajnalán végre megkérte kedvese kezét. Új idők jönnek, szerinte fel kell vonni a vitorlákat, bolond, aki nem használja ki a nyugatról érkező kedvező fuvallatot. Zsomborról tudni kell, hogy diplomás pályakezdőként átlagbére a létminimum háromszorosa, a kedveséé ennél is kevesebb. Kis lakótelepi lakást bérelnek, ahol az egykor mázas kád, rozsdás lefolyók és ablakpántok mintegy négy évtizede állják a sarat. Az egykor a nagymamát álomba ringató rekamiéval berendezett nappalijukban már rothadásnak indultak a parketták. Fel is keresték az egyik hitelközvetítő irodát, ahol örömmel fogadták őket. Három- százezer koronát kaphatnak állami prémiummal zsírozva, ha elég kitartóak. Ehhez keresniük kell egy kezest, legjobb, ha az illető agglegény és többet keres, mint ők. Hozzátették, jobb mielőbb otthagyni a „prolinegyedként” emlegetett lakótelepet, ahol a gyerekből majd kábítószerest nevel a környék.
