Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-12 / 108. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 12. 28 Szülőföldünk Az első világháború idején a község száznegyvenhat lakosa halt meg a fronton vagy tűnt el, a második világégésnek pedig nyolcvanöt helybéli esett áldozatául Tardoskedd a hőseire emlékezett Tardoskedd. Eső áztatta az emlékezés virágait és ko­szorúit május 8-án Szlová­kia legnagyobb községé­ben az I. és a II. világhábo­rúban elesett tardoskeddi hősök tiszteletére szerve­zett rendezvényen. BENKÓ TÍMEA A délutáni szentmisét Lénár Károly pápai káplán celebrálta a Szent István-templomban; koráb­ban 15 évig ő volt a község espe­resplébánosa, és tíz évvel ezelőtt ő szentelte fel a háborús hősök ne­vét megörökítő márványtáblákat a falu római katolikus templomá­val szemben álló Hősök szobrán. „A II. világháború befejezésé­nek emlékére évente mutattam be szentmisét Tardoskedd hőseiért. Most ismét itt vagyok köztetek - szólt híveihez az atya. - Hatvan évvel ezelőtt több mint kétszáz­ezer hős menetelt a Don-kányar magyar Golgotájára. Nem azért mentek, hogy gyilkoljanak és le­igázzának idegen népeket, hanem a nagyhatalmak kényszerítették őket a háborúba.” A tardoskeddi Hősök szobrát 1941-ben avatták fel az I. világhá­borúban elesett hősök em­lékére. Az eredeti emlék­oszlop tetejét turulmadár, négy oldalát pedig négy dombormű díszítette, me­lyek a magyarok Nagyasz- szonyát, Szűz Máriát, Szent István királyt, Lehel vezért és az Ismeretlen Honvédet ábrázolták. Az emlékművet 1947- ben megcsonkították, tetejére földgömb és békegalamb került, a négy domborművet és a hősök ne­veit megörökítő márványtáblákat pedig leverték. A Hősök szobrát eredeti funkciójától is megfosztot­ták, hiszen a háborúban elesett szovjet hősök emlékhelye lett, ahol a helybeliek minden év május 9-én kötelesek voltak leróni tiszte­letüket felszabadítóik emléke előtt. Az I. vüágháborúban elesett vagy eltűnt 146 tardoskeddi kato­na nevét megörökítő márványtáb­lák 1993. november 2-án kerültek vissza eredeti helyükre, és ekkor rögzítették az emlékműre azt a márványtáblát is, amelyen a II. vi­lágháború 85 hősi halottjának ne­ve olvasható a következő idézettel együtt: „Nagyobb szeretete senki­nek sincs, mint aki életét adja ba­rátaiért.” „Lám, nemcsak a történelmet, hanem a történelmi emlékeket is meg lehet hamisítani - mondta ünnepi beszédében Dózsa Roland, az MKP helyi ifjúsági csoportjának tagja. - A Hősök szobra visszakap­ta ugyan egykori szerepét, ám régi alakját talán soha többé nem fog­ja. Az elpusztított domborművek azonban magát a magyar sorsot is jeképezik: nincs az a pusztítás, amelyik után ne lehetne újra talpraállni, s ha a régit már nem lehet visszahozni, megpróbálunk újat teremteni a régi romjain. A megemlékezés végén megko­szorúzták az emlékművet: Ladá­nyi Lajos, az MKP parlamenti kép­viselője, Benkő Andor, alezredes - a Magyar Köztársaság katonai at­taséja, Farkas István, a Nyitrai Ke­rületi Hivatal elöljárója, a Tardoskeddi Vasutas Zászló egye­sület és a 60. számú Sík Sándor cserkészcsapat tagjai, valamint a községi és egyházi elöljárók. Az MKP tardoskeddi alapszer­vezete a rendezvény szervezője­ként az idei ünnepséget hagyo­mányteremtőnek szánja. A hősök emlékművét 1947-ben barbár módon megcsonkították. Tiszteletadás a tardoskeddi Hősök szobránál (Mészáros Imre felvétele) Vághosszúfalun a külső munkálatokat hamarosan befejezik, azután az épületbelső felújítása következik Összesen tizennyolc népdalkor és szólista lépett fel Vörösrézbe öltöztetett templomtorony GAÁL LÁSZLÓ Vághosszúfalu. Aki az utóbbi hetekben járt a Vágsellyei járás legkisebb, 900 lelket számláló fa­lujában, biztosan nem kerülte el a figyelmét, hogy a község közepén álló templom körül nagy a sürgés forgás, folyik az épület felújítása. A templom körül volt állványozva, az állványzat mellett habarcsot kevertek az állványokon kőműve­sek vakolták a falat, feljebb bádo­gosok készítették az esőcsatorná­kat, legfelül, a tornyon pedig vö­rösrézre cserélték a helyenként már rozsdamarta, pirosra festett bádolemezt. Jómagam egy kőhají- tásnyira lakom a temp­lomtól, így naponta lát­hattam, hogyan halad­nak a munkálatok. Ottjártamkor a vágkirályfai magáncég­nek dolgozó parti leg­idősebb tagja, a peredi „Lackesz” éppen az állványzat egy viszony­lag alacsonyabb részén az esőcsa­tornát szerelte, de kedvemért fel­mászott a toronyra, hogy saját ka­lapácsával mutassa be, hogyan ké­szül a minőségi rézborítás. Fiatal kollégái vágták, hajtogatták, il­lesztették sorban egymáshoz a rézlemezeket. A toronytetőre a templom belsejéből, a harangok­hoz vezető csigalépcsőn lehetett felmenni, majd a harangok mel­letti toronyablakon kimászni az állványzatra, hogy ott további lét­rákon felkapaszkodva a torony te­tejét körülvevő állványra jussunk. Az új csatorna nem olyan csillo­gó, mint a toronytető, ugyanis nem vörösrézből, hanem barnára festett alumíniumból való. Hogy miért, arra már Izsóf Róbert polgámestertől kaptam választ. Elmondta, a tetőt eredetileg fa­zsindely, később cserép fedte, de a legutóbbi felújítás során, 1990- ben új alumínium bádogtető ke­rült a padlásrészre. Akkor a torony borítását nem cserélték ki, de most már ez is elengedhetetlen, hiszen a régi borítás sok helyen beázott. „Mivel manapság a festé­kek sem olcsók, a képviselő-testü­let úgy döntött, a torony borítását és egyéb tartozékait nem festést is igénylő bádoglemezből, hanem vörösrézből készíttetjük el. Igaz, ez nagyobb egyszeri beruházást igényel, de tartósabb és hosszú tá­von kifizetődő megoldás” - tájé­koztatott a polgármester. Elmond­ta, az esőcsatornákat azért nem készíttették vörösrézből, mert ez az alumíniummal érintkezve elektrokémiai reakciókat indíthat­na be, ami korróziót eredményez­ne. A felújítást - amelyben köz­hasznú munkások is közreműköd­tek - már tavaly elkezdték a külső vakolat eltávolításával. A külső munkálatokkal még májusban vé­gezni szeretnének, de a templom­A vörösréz borítás na­gyobb beruházás, de tartósabb megoldás. Várják az adományokat Vághosszúfalu. A felújítás összköltsége mintegy 2,2 millió koro­na. Ezt részben a gyülekezeten belüli gyűjtésből próbálják fedezni, ebből a forrásból a plébániahivatal 650 ezer koronával rendelke­zik. Az önkormányzat hozzájárulása 250 ezer korona. Meg akar­ják szólítani a nagyszombati püspökséget is, hogy a község terüle­tén fekvő, mintegy 40 áras, építkezésre is alkalmas és egyházi tu­lajdonban lévő telket eladhatná, és ennek bevételét a templomfel­újításra fordíthatná. A hiányzó összeget alapítványoktól és szpon­zoroktól szeretnék megszerezni, de minden adományt szívesen fo­gadnak. E célra külön bankszámlát is nyitottak a VÚB vágsellyei fiókjában: 1696164955/0200. (gl) Rézlemezre cserélik a rozsdamarta bádogot (Szőcs Hajnalka felvétele) belső felújítása csak ezután követ­kezik. A nedves és salétromsótól kivert vakolatot belül is el kell tá­volítani, hogy azt szanációs vako­lattal helyettesítsék. A renováció várhatóan őszre befejeződik. Műemlékké nyilvánítják A levéltári adatok szerint a templomot említő első írásos em­lék 1252-ből való. Egy az 1390-es évekből származó dokumentum szerint római katolikus plébánia működött a község területén. Az eredeti teplom valószínűleg a tö- rökdúlás vagy árvíz következté­ben megsemmisült, mert a 16. századból már nem említik az ok­levelek. A Szentháromságnak szentelt templom a nagyszombati jezsuiták támogatásával épült 1766-ban, az akkori község északi részén, ahol a Vág folyó gyakori áradásai kevésbé veszélyeztették. Tűzvész vagy árvíz következtében azonban ez a is tönkremehetett, mert a 18. század kilencvenes éve­iben alapos rekonstruálásra szo­rult a szakrális épület, akkor nyer­te el a mai formáját. A templom egyelőre nem számít hiavatalosan elismert műemléknek, de már fo­lyamatban van az ilyen jegyzékbe való felvétele. Sikeres nemzetközi népzenei fesztivál Békén P. VONYIK ERZSÉBET Béke. Késő éjszakáig nótaszótól volt hangos szombaton a felső­csallóközi kisközség művelődési háza, ahol első ízben rendeztek nemzetközi népzenei fesztivált. Összesen tizennyolc népdalkor és szólista váltotta egymást az utolsó helyig megtelt terem színpadán, és a lelkes közönség nem egyszer ovációban tört ki a produkciók lát­tán, hallatán. Viharos sikert ara­tott a hat évvel ezelőtt alakult Bé­kéi Férfi Éneklőcsoport, amely Bódis István vezetésével nemrég Budapesten nagydíjat nyert a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát­medencei döntőjében. A kilencta­gú éneklőcsoport hazai pályán is előadta katonadalokból összeállí­tott nótacsokrát, amellyel a nagy­díjat kiérdemelte. Lányokkal, asz­szonyokkal kiegészülve pedig a Békéi Vegyes Kar e tájegység nép­dalkincséből nyújtott ízelítőt. A többi énekes és éneklőcsoport - így a nyékvárkonyiak, a padányiak, a bögellőiek, a csallóközkürtiek, valamint Kosár Etelka, Paksi Szilvia és Vendég Zsuzsanna is - elsősorban csalló­közi népdalokat adott elő. Az este kellemes színfoltját jelentette a vági éneklőcsoport, amely a Rába­közből érkezett, valamint az Ifjú Szivek féli Kisduna Gyermektánc- csoportja. A jól sikerült rendez­vény végén Szerda Mária, Béke község polgármestere - aki éppen ezekben a napokban jubilál, hi­szen 25 éve áll a falu élén - úgy nyilatkozott, a helyi vállalkozók és szponzorok támogatásában bízva jövőre is szeretnék megrendezni a nemzetközi népzenei fesztivált. A Békéi Férfi Eneklőcsoport (fent) és a fesztivál összes szereplője a színpadon (Somogyi Tibor felvételei) SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet nyugat-szlovákiai kiadását szerkeszti: Korpás Árpád Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 436, fax: 02/59 233 469, e-mail: nyugatiregio@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom