Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-12 / 108. szám, szerda
27 ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 12. Szülőföldünk A törvény értelmében megítélhető a tolókocsi javításának költsége, ám az egészségkárosult férfi úgy látja, az illetékes dunaszerdahelyi hivatalban packáznak vele Jakus Jenő reméli, hamarosan rendeződik az ügye (Somogyi Tibor felvétele) Munkába indulás előtt azzal búcsúzott fiaitól és feleségétől, hogy délután találkoznak. Otthonába nyolc hónap elteltével tért vissza. Tolókocsiban. PÉTERFI SZONYA „Amikor a kórházban magamhoz tértem, fel sem fogtam, hogy sérülésem tartós marad. Hittem, hogy úgy, mint a bevérzett tüdőm és gyomrom, a törött bordám és a hátgerincem is meggyógyul. Abban bíztam, hogy majd fokozatosan lábra állok. Harminchárom évesen nem akartam elfogadni, hogy életem hátralévő éveit tolókocsiban kell töltenem - idézte fel Jakus Jenő a hat éve történt munkabalesetet, miközben bevallotta, tartós megbetegedése lelkileg is megviselte. A másfél hónapos kórházi kezelést hét hónapos rehabilitáció követte, hónapokig megmozdulni, az ágyban megfordulni sem bút. - Az első tolókocsim otromba és nehéz volt, alkalmatlan arra, hogy az ember egyedül közlekedhessen. Ráadásul egy bérház harmadik emeletén laktunk, ahol felvonó sem volt. A négyszobás lakás hiába volt tágas, a bezártság érzésével is szembesülnöm kellett. Hiszen ha nem akadt senki, aki lecipelt volna a ház elé, nem mozdulhattam ki a lakásból.” Kérvények sora A család eldöntötte: az egyedüli megoldás a szülői házba költözés és az épület megfelelő átalakítása. Tudomásukra jutott, hogy a szociális hivatalok - a hatályos törvények értelmében - anyagi támogatást nyújtanak az átépítéshez. Benyújtották a kérvényt, de válaszra sem méltatták őket, és amikor személyesen érdeklődtek, az illetékes hivatalnok tudatta velük: kizárólag a zuhanyozó kialakításának költségeihez járulhat hozzá a szociális osztály. „A fürdőszobából el kellett volna távolítani a kádat, amibe nem egyeztem bele. Mert bár nekem nem ‘jád a kádfürdő, de a családom többi tagja miért mondjon le róla? Akkor kerültem kapcsolatba Bugán Józseffel, a szociális osztály dolgozójával, s viszonyunk azóta nem felhőtlen. A kérvényeimet sorra visszautasítja, írásos indoklás, magyarázat nélkül” - mutatott az úatkötegre. A leszázalékolt, rokkantnyugdíjas férfi - csigolyatörés következtében deréktól lefelé lebénult - sérülését 90 százalékosra értékelte a bizottság. Két évvel ezelőtt először a személyi asszisztens szolgáltatásait kérvényezte, majd egy könnyebb tolókocsit is igényelt, de nem járt sikerrel. Bár az eltelt évek alatt sok mindent tolókocsiból is képes elvégezni, néhány művelethez kell a külső segítség. Főleg akkor, ha egyedül marad a házban. A fiai más városban tanulnak, ápolónő felesége váltott műszakban dolgozik. Jakus Jenő az emberi irigységet is szóba hozta. „A nekem ítélt kártérítésből új házat építettünk, és ez nemcsak az illetékeseknek, hanem néhány hősinek is szemet szúrt. Míg bérházban éltünk, az ismerősök sajnálkoztak a sorsom felett, részvéttel viseltettek irántam, most viszont összesúgnak a hátam mögött. Pedig ha a házat ép lábra cserélhetném, elhiheti, megtenném. Lemondanék a szociális osztály támogatásából vásárolt kézi vezérlésű személyautóról, a gondozó segítségéről, a ruha- és benzinjáradékról, nem kellene új tolókocsi, de a régi javítását sem kérvényezném- szomorodott el a kétgyerekes családapa, majd beszámolt legfrissebb sérelméről. A jelenlegi tolókocsit 1998. december 21-én kapta, a majd 48 800 korona vételárat a járási hivatal szociális osztálya térítette. Az eltelt évek alatt nemcsak az ülése süppedt be, hanem a csapágyak is kikoptak, letörött a kocsi támlája, elromlott a fék és a lábtartó. Jakus Jenő, mivel tagja az egészségkárosodottak szövetségének és több barátja ugyancsak tolókocsis, megtudta, hogy kérvényezheti a javíttatását. - Két hónappal ezelőtt a feleségem kíséretében elmentünk a Dunaszerdahelyi Körzeti Munka-, Szociális és Családügyi Hivatalba, Bugán József osztályvezetőhöz. Feltételeztem, akadékoskodni fog, és nem tévedtem. A törvényre hivatkozva kijelentette, hogy a javítás költségei nem téríthetők. Én viszont tudattam vele, hogy másutt a szociális hivatalok a 25 ezer koronás javítási ár 95 százalékát térítik. Megmutattam neki a tolókocsi forgalmazójától kért tételes előszámlázását is, de váltig állította, nem jár a támogatás, mehetek panaszra akárhová. Végül - talán azért, mert az osztály egyik alkalmazottja ugyancsak jogosnak tartotta az igénylést vagy csak szabadulni akart tőlünk - mégis kiadta a szükséges iratokat. Állapotom változatlanságát szakorvosnak, anyagi helyzetünket a községi hivatalnak kellett igazolnia. Két hét múlva elvittük az iratokat, de Bugán úr ismét azt állította, nem jár a támogatás. Szóváltásra került szó köztünk, ugyanis én ez ügyben a munka-, szociális és családügyi minisztériumban is érdeklődtem, ahol tudatták velem, a kérvényem jogos, sőt, a hivatal rövidített eljárásban köteles megítélni a támogatást. Azt is vállalták, hogy mindezt telefonon közlik a törvényt nem ismerő Bugán osztályvezetővel. Azóta csend van. Telnek a hetek, a kocsimmal közlekedni egyre veszélyesebb, ám a szociális hivatal továbbra sem tart érdemesnek a válaszra, kérvényem elbírálására. Nem értem a packázás okát, értelmét, sőt, megalázónak tartom azt. Jakus Jenő Rendeződik az ügy? Jakus Jenő ügyében Varga Tibortól, a Dunaszerdahelyi Körzeti Munka-, Szociális és Családügyi Hivatal igazgatójától kértünk tájékoztatást. „Bugán mérnök szerint Jakus Jenő nem hagyta szóhoz jutni, és cirkuszt rendezett a hivatalban” - ismertette a helyzetet az igazgató: Közölte, az orvosi igazolás felülbírálása elhúzódott ugyan, de május 14-én a szociális osztályon elkészítik a jegyzőkönyvet, azt követően nagyon rövid időn belül rendeződik a tolókocsi javításának kérdése. A mozgás- képtelen bősi lakos jogosan kérte a támogatást. Utóirat helyett A Jakus Jenőnél tett látogatáskor megnéztünk egy videofelvételt is. „Tudtam, Bugán úr ismét nemleges választ ad majd, ezért kamera volt az ölemben. Hallani minden szavát, azt is, ahogyan egyre csak ismételgeti, miért nem kaphatok támogatást a kerekesszék javításához. Mivel tudtam, kérésem jogos, annyit kérdeztem tőle, miért azt keresi, hogyan ne segítsen a rászorulón? Nem kiabáltam, erélyesen tudattam vele, nem hagyok kiszúrni magammal úgy, mint eddig, (erf) Az egy évezrede létező Jeruzsálemi Szent János Lovagrend legfőbb küldetése a változó világban mindvégig a szegények és elesettek gyámolítása volt és lesz Hat új szlovákiai lovag is elkötelezte magát a jótékonykodás mellett SZABÓ MÓNIKA A XXI. században talán kissé anakronisztikusnak tűnik a lovag- ság intézménye. Ez a megállapítás azonban csak akkor igaz, ha a középkor páncélban harcoló, szíve hölgye után epekedő lovagjaúa gondolunk. Viszont soha nem volt ennyire szüksége a világnak a lovagi erények és tettek megnyilvánulására, hiszen soha nem volt annyi elesett, rászoruló ember a világon, mint ma. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend több ezer tagja éppen az ő megsegítésükre, gyámolí- tásukra esküdött fel. Igaz, ma már nem heves ütközetekben védik őket, hanem mindenki azzal az eszközzel, ami a rendelkezésére áll. Művészek, üzletemberek, politikusok valamennyien megtalálják a módját, hogy a lovagrend jelszavá- k hoz hűen gyámolítsák a szegényt. Ki zenével, ki kapcsolatokkal, anyagiakkal igyekszik segíteni és kinyilvánítani: méltó arra, hogy a lovagi cím viselője legyen. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend az elsők között alakult meg a 10. században, amikor az első keresztes hadjárat után roppant lendületet vett a zarándoklat. A hírre, hogy Jeruzsálem felszabadult a hitetlenek uralma alól, ezrek siettek Európából keletre imádkozni. Az út során ezer veszély leselkedett rájuk, de ekkor jöttek az első lovagok, és megalakult a lovagrend. Eredeti feladata tehát a Jeruzsálem felé tartó zarándokok gyógyítása és védelmezése volt. A világ 900 év alatt sokat változott ugyan, de a rend fő feladata továbbra \is a szegények segítése. Több múlt 6000 tagja között kiemelt érdemű képviselők vannak, akik évszázados hagyományokra támaszkodva szolgálati, diplomáciai és gazdasági kapcsolataik révén jótékony célú tevékenységet folytatnak. A lovagrend kelet-közép-európai ága, Esterházy Antal herceg nagyprior parancsnoksága alatt idén április 24-én nemzetközi szintű avatási ceremónián 24 új tagot vett fel soraiba. A lovagjelöltek többsége Magyarországon él, hatan Szlovákiában, ketten Romániában, egy- egy pedig Svájcban és Németországban. Hogy mi a közös bennük? Valamennyien kapcsolódnak Magyarországhoz, a magyarsághoz. Még a kínai származású Xu Li Mei is, aki már évek óta Magyarországon él és a nyelvet is beszéli. A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend lovagjai és dámái ez alkalommal a pozsonyi Ferencesek templomában gyűltek össze az ünnepségre. Esterházy Antal herceg szerint a helyszín kiválasztása nem véletlen. Azt jelképezi, hogy az 1919-ben szétválasztott Magyarország és Szlovákia most az Európai Unió keretein belül ismét egyesül. Az avatáson a rend 11 országból érkező 48 lovagja és dámája valamint a legmagasabb rangú méltóságai jelenlétében a jelöltek előbb fogadalmat tettek. Ennek szövege szerint készen állnak, hogy kövessék a rend prédikációit, részt vegyenek szolgálataiban, példás életet éljenek, megtartsák a rend törvényeit és a lovagi kódex szabályait. Ezt követően a szentmisét celebráló Burián László esperes megáldotta a jelképeket, amelyeket a jelöltek a beavatás után viselnek, a palástot és a nyakéket, valamint a kardot, melynek megérintése az ősi ceremónia része. Az új tagokra Esterházy Antal herceg adta fel a fekete köpenyt, melynek bal vállrészét a johanniták jelvénye, a máltai kereszt díszíti. A lovagoknak ugyancsak a nagyprior adta át a nyakszalagot, melyen a nyolc boldogságot jelképező nyolcágú fehér zománcú kereszt függ. A dámák ezt a jelképet csokorszalagként a paláston viselik. Az avatás utáni fogadáson Esterházy Antal köszöntőjében hangsúlyozta: folytami kívánjuk a rend hagyományát, és segíteni fogjuk mindazokat, akiknek segítségre van szükségük. Minden lehetőségünket kihasználjuk arra, hogy fellépjünk azok ellen, akik a keresztény vallást és a keresztény világot valamilyen módon támadni akarják vagy ártani akarnak neki. Nem kell most kardot ragadni, és úgy, mint a 10-12. században, kimenni a Szentföldre, ott hadakozni. Ezt itt otthon is megtehetjük jó szívvel, elhatározással és nekünk ebben a nagy családban, a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendben ezt teljesítenünk is kell. A lovagrend újdonsült tagjai mind megtiszteltetésnek tartják, hogy bekerülhettek a rendbe. Edwin Marton hegedűművész, aki a szertartáson Stradivari hegedűjén adott elő egy Vivaldi művet, az Új Szónak elmondta: „A mai nap nagyon különös az életemben, mivel ma bekerültem egy olyan közösségbe, melyben nagyon rendkívüli emberek vannak, akik összetartanak, szeretik és segítik egymást és segítik a világot. Nagyon nagy dolog, hogy közöttük lehetek. Harminc év az alsó korhatár, és én két hónapja lettem ennyi, úgyhogy ez volt az első lehetőségem a belépésre”. Arra a kérdésre, hogyan tudja majd személy szerint segíteni a rászorulókat, Edwin Marton nem tudott konkrét választ adni, de meggyőződése, fog tudni segíteni, módja is lesz rá és majd megtalálja a megfelelő formát. Esterházy Antal herceg többször hangsúlyozta a lovagrendi hagyomány ápolását. „Mi, nemesek mindig a kereszténység megvédését húdettük. Őseink katonai rendek tagjai is voltak, akik hadakoztak a törökök ellen, az arabok ellen és mindazok ellen, akik a nyugati keresztény világot valamilyen módon veszélyeztették. Most, több száz évvel később is így van ez, bár a jótékonyság és az istápolás van az első helyen, de továbbra is kitartunk azon elképzelésünk mellett, hogy a kereszténységet is megvédjük. Ma fegyverek helyett szívünkkel, mindenki azokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésére állnak”. Kiből lehet lovag? Eszterházy herceg válasza: „Vannak hagyományos erkölcsi feltételeink. A rendtagok elkötelezik magukat a jótékonyság és amellett, hogy a lovagiasság hagyományát továbbra is fenntartják, valamint egyfajta szociális szerepet is átvesznek. Aminek külön örülök, hogy sokan lelkesedéssel vállalják ezt a feladatot. Aki be szeretne lépni közénk, annak az életével, a tetteivel, a beállítottságával kell igazolnia, méltó arra, hogy befogadjuk. A jelentkezők egy évig állnak kapcsolatban a renddel. Ez idő alatt megismerik szabályainkat és eldől, hogy ajelölt képes-e alkalmazkodni a feltételeinkhez. Azok, akik úgy határoznak, vállalják ezeket, rendelkeznek az alapvető lovagi erényekkel, mint becsületesség, erkölcsösség, az elesettek iránti szociális érzékenység, felvesszük a rendbe”. Az új tagokra Esterházy Antal herceg adta fel a fekete köpenyt, melynek bal vállrészét a johanniták jelvénye, a máltai kereszt díszíti (Szakái Oszkár felvétele)
