Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-11 / 107. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 11. Kultúra 9 A darab életszagú, fergeteges helyzeteket kínál, de meg kell birkózni az értelmiségi vitákkal is Az egy helyben topogás kalandja Kevés írónk életművét feszíti olyan belső ellentét, mint Hubay Miklósét. A kivételes színházi érzékkel megáldott szerző, aki mindig totális színházban gondolkodik, ötvözi drámáiban különböző színházi korszakok tanulságait, de soha nem tudott kibújni bőréből. FORGÁCS MIKLÓS Megmaradt hamisítatlan magyar értelmiséginek, aki a világ kuszaságát kizárólag elvek összecsapásaként látja, mániákusan keresi a történelmi és társadalmi események összefüggéseit.Az ábrázolás önfeledtségét mindig kíséri a megérteni vágyás szigora. Azért ejtenek zavarba legteátráli- sabb drámái is, mert egyszerre kínálják a fergeteges játék és a gyöt- relmes gondolkodás kalandját. Stílusokat kever, különböző véleményeket, valóságot és fikciót. Az Egy szerelem három éjszakája fokozottan nehéz helyzet elé állítja az alkotókat, hiszen a darab többszörös csapdahelyzetet kínál. A második világháborút megélő fiatalok kínjait az alig véget ért ötvenes évek gyötrelmeivel szembesíti, amit mi csupán a jelen tapasztalatával tudunk nézni. A szöveg stílusának kérdésére sem adható egyértelmű válasz. Lehet álomjáték, bizonyos jelenetei bohózatba illőek, az életkép lehetősége is felvetődik, időnként musicalnek tűnik, de a melodráma is szóba jöhet. A darab életszagú, fergeteges helyzeteket kínál, de meg kell birkózni az értelmiségi elvi vitákkal is, ráadásul a szereplők dalolva beszélnek filozófiáról, humanizmus és háború összecsapásáról. Mindezekből következik, hogy nem árt, ha a színpadra álh'tóknak véleménye van a darabról, ha színpadi válaszokat adnak a szöveg felvetéseire. A Jókai Színházban a máig kortársi módra fortyogó szöveg, sajnos, fáradt, fád, szürke színpadi életre kel. A három felvonás az adott kor szorító körülményeire adható három válasz. Az első, mikor a belső vüág gazdagsága, zártsága még megóvja Bálintot (Kukola József) és Júliát (Holocsy Katalin) a külvüág eddigi rendjének felbomlásától. Sőt, az ő teremtő fantáziájuk nyújt pillanatnyi pihenőt az életterükbe betévedő figuráknak. Az előadásnak azonban nem sikerül lebegésben tartani ezeket a jeleneteket. Sajnos, nem eldönthe- teden, vajon Bálint képzelgései-e a tér gerjesztette látomások vagy a külső valóság küldöttei a megjelenő bizarr figurák. Nem teremtődik meg az álmodozásba menekülés hangulata, minek egyenes folytatása a helyzetek valószínűdensége. Hiányzik a rafinéria a valóságűző játékok megkomponálásából, a hangulatváltások túl hirtelenek, az érzelmi változások kijátszadanok. Nagyrészt a színpad előterében játszanak a szülészek. Nem elevenedik meg a tér, ez az esendő Paradicsom. Melitta (Varsányi Mari) talál rá leginkább arra az érzelmesen groteszk stílusra, amelyben jó ízlésű harsánysággal lubickol. Az első felvonás játékot és valóságot összekeverő jelenetsorából következhetne a második felvonás keservesen nevetséges küzdelme a külvilággal. Itt már egymás kapuin dörömböl belső valóság és kind élet. Lehet, hogy koncepciózus Bálint és Júlia elégikus szürkesége, de így sajnos kevés késztetése van a nézőnek megérezni helyzetük tragikumát. Szerelmük - vágyaik, vergődésük - sem színészüeg, sem helyzeteiben nem elég sajátos, nem elég életerős vagy akár szenvedélyes ahhoz, hogy valódi partnere legyen a többi szereplő erősebb jelenlétének. Károly (Mokos Attila) és Sándor (Benkő Géza) nem lettek igazán fanyar különcök. Henker százados (Tóth Tibor) pedig igen visszafogottan képviseli az elvtelen, mindenen átgázoló gonoszt. Inkább szövegeikben s nem viselkedésükben van jelen a szereplők expresszivitása. Persze szólhat az előadás a gonosz, az ördögi banalitásáról is, de ennek némely jelenet melodra- matikussága mond ellent, valamint az, hogy a jelenetek atmoszférikus sűrűsége sem teremtődik meg. Mennyit és mit ér egy élet, teszi fel a kérdést a második felvonás. A harmadik felvonás még messzebbre megy a történések értelmével való keserű leszámolásában. A kezdőkép kissé túl súlyosra, játékosságra telepedőre sikeredett fényűző díszletfalai ebben a felvonásban már romokban hevernek. A szereplők belső világa és a külvilág találkozott és kioltották egymást. A külvüág lerombolódott, a magán- édenek összeomlottak. A hősök már csak kísértetek. Most értjük meg, azért lett egysíkúbb ez az előadás, mert a szereplők mintha az elejétől fogva annak tudatában élték volna sorsukat, hogy a végén megsemmisülnek. Ha szuggesztí- vebb álmodozásba feledkezés után döbbennénk a vég kiúttalanságára, ha a reménység látomásai erősebb képekben torkollnának a reménytelenség látomásaiba, megélhe- tőbb lenne a két fiatal pusztulása. Ráadásul a zene kezelése sem segíti a zsigeri élményt. Hiszen időnként megáll a történet és zenéstáncos betétként működik a dal, időnként statikus zeneszámként, időnként pedig a verbális kommunikáció folytatásaként. Valószínűleg az lenne a megoldás, ha közelítene egymáshoz a prózai részek stílusa és a dalok kínálta gondolatiság. Ha az énekes részek nem megtorpanások, hanem szerves folytatásai lennének a konfliktusoknak. Jó példa erre Viktor (Fabó Tibor) dala az etikettről, amelyben úgy feszül szembe a banális a démonival, amiként az az előadás egészében is történhetett volna. A három királyok (Tóth Attila, Bemáth Tamás és Olasz István) iszonyatos pojácasá- gával, létmegsemmisítő amnéziájával szemben - ez a jelenet, az első felvonás végének képével, mikor a Légós (Németh István) a tér különböző pontjain fel-felpislákoló lángokat üvöltve elfújja, az előadás legerősebb jelenete - nem meggyőző a fiatalok halála. Igenis föl kellett volna vállalni a halál fatális ro- hejességét. Nincs értelme az áldozatuknak. Ez a kor nem tudja értékelni a képzelet teremtő szépségét, a szerelem perzselő erejét, az erkölcs felszabadító szigorát. Az előadás első képe: háttal áll egy emberpár. Nem tudjuk, menni készülnek vagy most érkeztek. Mint kiderül, éppen otthonra találtak. A zárókép: lángra lobban a verskézirat, lövések dörrennek. Az emberpár most egymásra talált. Csak az életük ért véget. A Katedra Verseny országos döntője - évente több mint háromezer diák kapcsolódik be Diákvetélkedő három tárgyból SZÁSZI ZOLTÁN Május 7-e és 9-e között ezúttal Rimaszombatban került sor a Katedra Versenyek országos döntőjére. A rendezvénynek a Tompa Mihály Református Gimnázium és a Tompa Mihály Alapiskola adott otthont. Több mint 300 résztvevő és felkészítő pedagógus érkezett az országos vetélkedő döntőjére, ahol a legjobbak három tantárgyban versenyeztek egymással. A történelmi és irodalmi vetélkedőkre a Tompa Mihály Református Gimnáziumban, a matematikai versenyre a Tompa Mihály alapiskolában került sor. Az egész évben folyó Katedra Versenyek levelező versenyében idén több mint háromezer diák vett részt. A verseny országos szinten a legtöbb diákot foglalkoztató tanulmányi versennyé nőtte ki magát az elmúlt küenc év folyamán. Idén a matematikusok már kilencedszer, az irodalom és a történelem uránt érdeklődő diákok pedig nyolcadszor mérték össze tudásukat. Ennek ellenére a Katedra Verseny még mindig nem került be az országos tanulmányi versenyek besorolásába. A Katedra Alapítvány igazgatója, Hodossy Gyula szeretné elérni, hogy a vetélkedőre a jövőben jobban odafigyeljenek. Ennek létjogosultságát az elmúlt kilenc év eredményei és a kiemelkedő eredményeket elért gyerekek száma is alátámasztja. Az idei környezetvédelmi és természetvédelmi versenynek is Gömör ad majd helyet, ezekre a vetélkedőkre tíz három fős csapatot várnak majd május 22. és május 28. között Meleghegyre. A verseny ünnepélyes kiértékelésére, az eredményhirdetésre és díjkiosztásra május 8-án délelőtt került sor Rimaszombatban, az egykori Gömör-Kishonti Vármegyeháza dísztermében. A matematikai vetélkedőt az alapiskolák ötödik évfolyamától kilencedik évfolyamig hirdette meg az alapítvány. Az idei versengés győztesei évfolyamok szerint a matematikai vetélkedőn: V. évfolyam: 1. Sasváry Nándor, Ipolyság; Fegyvemeki Ferenc, Egyházi Gimnázium; 2. Farkas Ferenc, Lakszakállas, alapiskola; 3. Pásztori Zsolt, Léva, Juhász Gyula Alapiskola; VI. évfolyam: 1. Farsang István Rimaszombat, Tompa Mihály Alapiskola; 1. Szabó Gergely, Léva, Juhász Gyula Alapiskola; 2. Hencz Ákos, Hetény, alapiskola; VII. évfolyam: Henrcsár Albert, Galánta, Kodály Zoltán Gimnázium; 2. Öllős László, Duna- szerdahely, Vámbéry Ármin Gimnázium; 3. Orosz Előd, Komárom, Sellye János Gimnázium; VIII. évfolyam: Pásztor Bálint, Ipolyság, Pongrácz Lajos Alapiskola; 2. Kovács Ágota, Bátaszék, Gimnázium; 3. Andics Alexandra, Nyárad, alapiskola; IX. évfolyam: 1. Varga András, Pered, alapiskola; 2. Farkas Júlia, Fülek, Ifjúság utcai alapiskola; 3. Vajda Ildikó, Lakszakállas, alapiskola. A történelmi versenyben győztes csapatok: 1. Antidualisták - Kováts József Alapiskola, Bátorkeszi, csapattagok: Dolník Attila, Szenczi Mónika, Vasas Zsuzsa; 2. A Holnap - alapiskola, Nagymagyar, csapattagok: Lengyel Diana, Molnár Judit, Varga Szüvia; 3. Kiegyezők - Katona Mihály Alapiskola, Búcs, csapattagok: Czibor András, Cse- kes Ákos, Obertol Éva. Az irodalmi versenyben győztes csapatok: 1. Kiserdei Angyalok - alapiskola, Tallós, csapattagok: Izsóf Andrea, Takács Anita, Bede Anett; 2. Csipet csapat - alapiskola, Pered, csapattagok: Laczkó Miriam, Csicsola Anikó, Szádoczki Natália; 3. Kelet Fényei - Ifjúság utcai Alapiskola, Fülek, csapattagok: Bolcso Anita, Nagy Erika, Tomolya Adrienn. TOLLVONÁS A tramontana ereje MISLAY EDIT Nézem az ifjúkori önarcképét. Tizenhét évesen festette. Az „XXXL-es” harcsabajusznak még nyoma sincs, de már kamaszként úgy nézett szembe a vüággal, önnön zsenialitásának, fontosságának és kivételességének azzal a megingathatatlan tudatával és hitével, amely sejtetheti a művész későbbi, legendásan botrányos életét és pályáját. „Én vagyok a XX. század egyik legnagyobb géniusza” - állította magáról a száz esztendeje született Salvador Dali, és sokan vannak, akik egyáltalán nem vonják kétségbe az állítását. Tény, hogy máig ő a legismertebb szürrealista festő, neve szinte egyet jelent e stílussal, pedig korántsem ő volt az úttörője. De „Dali volt az az álomfestő, akiről a szürrealista előfutárok oly régóta ábrándoztak” - fogalmazta meg találóan Brassai, a magyar származású fényképész. így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy Dali magabiztosan kijelentette: ,Á szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.” Mondott ő persze ennél sokkal furcsábbakat is, meg meg- botránkoztatóbbakat, és nemcsak mondott - tett is. Úgy vélte, a művész kivételes, kiválasztott egyén, akinek mindent szabad, akit nem gátolhatnak korlátok. Egyes vélemények szerint Dali - a különc, bizarr, meghökkentő, öntelt varázsló - legnagyobb műve: saját maga. Ebben is van persze némi - a mesterhez illő - túlzás, mert nemcsak ő volt bizarr Elmarad a Jókai Színház vendégjátéka Értesítjük tisztelt olvasóinkat, hogy a Komáromi Jókai Színház ma estére meghirdetett pozsonyi vendégjátéka elmarad. Drum and bass a Művészetek Házában Kassa. Ritka zenei csemegével igyekeznek a dzsesszrajongók kedvében járni a 49. Kassai Zenei Tavasz szervezői. A nagyrészt szimfonikus hangversenykínálatban egy rendhagyó, improvizáción alapuló koncert is szerepel. Dodo Sosoka, a nemzetközüeg ismert dzsesszdobos Pege Aladárral, a nem kevésbé híres nagybőgőművésszel áll egy színpadra, hogy közösen prezentáljanak egy minden valószínűség szerint felejthetetlen „drum and bass” programot. A koncert ma 19 órakor kezdődik a Művészetek Házában, (juk) SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (a kassai Thália Színház vendégjátéka) 9.30,12 MOZI POZSONY PÓLUS - METROPOLIS: Van Heising (am.) 15.35, 16.45, 18.05, 19.15,20.35 Maradok! (fr.) 16.30,18.40 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 16,18.20, 20.40 A passió (am.-ol.) 15.40,18.20, 20.40 A titkos ablak (am.) 17.30,19.35 Az ítélet eladó (am.) 20.50 KASSA TATRA: Maradok! (fi.) 16, 18, 20 CAPITOL: A tűz óceánja (am.) 17,19.30 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) 15.30,17.45, 20 ■■■B. DÉL-SZLOVÁKIA i— GALÁNTA - VMK: Unalom Brünnben (cseh) 19 KOMÁROM - TATRA: Zelary (cseh) 18 ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Annie Hall (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Pán Péter (am.) 17.30, 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Samsara (fr.-ol.) 19 LÉVA - VMK: A titkos ablak (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A passió (am.-ol.) 16.30,19- - GYŐR . 'J.: PLAZA: Életeken át (am.-kan.) 15,17.15,19.30 Honey (am.) 18 Kill Bül 2 (am.) 15,17.30, 20 A passió (am.-ol.) 15,17.30,20 Starsky és Hutch (am.) 16.15,18.15,20.15 Underworld (am.-ang.-magy.-ném.) 17.15,19.45 Van Heising (am.) 17,19.45 és meghökkentő, hanem a képei is. A fantázia, az álmok, az emlékek, az őrült látomások vüágába vezető alkotások, amelyek mindennek ellenére nem nélkülözik a valóságot sem - hiszen Dali számtalanszor megörökítette rajtuk szülőföldjét, a hőn szeretett katalán tájat is. És a szülőföld is ugyanígy szereti és tiszteli világhírű fiát. Ennek most, a centenárium alkalmából kézzelfogható bizonyítékát is adja: a Dali szülővárosa, Figueras közelében fekvő Vilajuiga faluban egy romos, X. századi erődítmény csúcsán építik fel az általa megálmodott óriás szélorgonát, amelyet a mediterrán, vad, északi szél, a tramontana szólaltatna meg. De ha a tramontanának nem lesz éppen játékos kedve, akkor besegítenek az orgonaművészek. Ez lesz a történelem első szürrealista orgonája. Kívánhatna-e magának méltóbb születésnapi ajándékot a mester? Képarchívum Pőthe István és Varsányi Mari (Dömötör Ede felvétele)
