Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-03 / 101. szám, hétfő

14 Digitália ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 3. Panasonic SL CT710 Discman: csak akkor ugrott, amikor fél percig ráztam a kasznit Megrázkódtatások nélkül TESZTLABOR A Panasonic egyik legvéko­nyabb hordozható cédélejátszóját teszteltük, mely ahogy egy ilyen ketyeréhez illik, az audiocédék mel­lett természetesen MP3, és WMA for­mátumú cédákét is lejátszik. Első pilla­natra megfogott a vékonysága, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fér bele két ceruza­elem. Aztán meg­nyugodtam, mert se­hogy, a gépbe csak spe­ciális, lapos Panasonic akkumulátorok rakhatók, s ha mégis ceruzaelemekkel akar­juk használni, akkor egy, a cédélejátszóhoz csatlakoztatható külső egységbe (tokba) kell azo­kat belehelyeznünk. Az egész ké­szülék csak 16 milliméter vastag, s az átmérője is csak 134 millimé­ter, ami komolyan alig haladja meg a cédé átmérőjét. A készülék 32-320 kbps bitrátájú fájlokat ke­zel és 8 Mbyte beépített memória gon­látorral a cég hivatalos adatai sze­rint 117 órányi MP3-cédé hallgat­ható vele egyhuzamban, ezt ne­kem nem sikerült teljesítenem, de 70 órát biztosan hallgat­tam egy feltöltéssel. A fülhallgató zsinór­ján távirányító, standard kezelési le­hetőségekkel, nekem nem nagyon tetszett az összevont központi gomb, mivel túl kicsi volt, és nem mindig ta­láltam el, hogy ponto­san mit is akarok. Amivel viszont nem voltam meg­ged­doskodik a rázkódásvédelemről, így a tesztelés során alig esett meg, hogy egy kicsit is ugrott vol­na a lejátszó, kivéve egy alkalmat, de akkor direkt fél percig ráztam az egész kasznit. A saját akkumu­az a hangminő­ség volt. Le­het, hogy csak a fülhallgató miatt, de akkor meg ez a hiba. Ha már piacra dobnak egy ilyen drága készüléket, akkor legalább jó fülhallgatót is adja­nak hozzá, (na) A döntés során számos tényezőt vettek figyelembe A legjobb videós webhelyek NETVILÁG Az Internet Video Magazine idén is megnevezte az általa leg­jobbnak tartott olyan weboldalak listáját, amelyek rövidfilmeket, animációkat és videókat tesznek elérhetővé. Több száz oldalt néztünk meg, nagyokat és kicsiket egyaránt, s ezek után állítottuk össze kedven­ceink listáját. Eredetileg egy tízes toplistát szerettünk volna, de a vé­gén 12 honlapot rangsoroltunk. Ol­vasóink is hozzájárultak saját ked­venceikkel - kommentálta a hírt az internetes lap főszerkesztője. Mark Shapiro elmondása szerint a döntés során számos tényezőt vettek figyelembe: a multimédia­tartalmak száma, a tartalom sok­színűsége, a megjelenítés minősé.- ge is számított a rangsor felállítá­sában. De vizsgálták azt is, meny­nyire könnyű letölteni az adott tar­talmakat, valamint hogy milyen környezetben jelennek meg. Az elmúlt év során, mikor a szé­lessávú internet új lehetőségeket nyitott, melynek eredményeként egyre több filmgyártó ismerte fel annak lehetőségét, hogy megjele­nítheti termékeit az interneten, a videotartalmakkal foglalkozó ol­dalak száma robbanásszerűen megnövekedett. A neves online videomagazin ér­tékelése szerinti legjobb oldalak: TriggerStreet ( www.tiggerstreet . com), Brownfish ( http://brown- fish.com ) és Filmwatcher (www. filmwatcher.com). A listán a következő oldalak sze­repelnek még: az Apple „What’s On” oldala, a MoveOn.Org/ Bushi30seconds.com, a 3BTV. com, a ReelMind.com, a Student- Films.com, a SixtySecond- Films.com, a Sonnyboo.com és az ifilm.com. (mh) Mobil.sk Awards 2003 T610, SX15 ‘ 6600- a hazai mobilrangsor 2003-ban a legnépszerűbb mo­biltelefon a Sony Ericsson T610-es modellje volt - a Mobü.sk minden évben meghirdetett versenyének végeredménye szerint. A legolva­sottabb hazai mobilportál minden évben kihirdeti a legnépszerűbb te­lefon, és a legnépszerűbb szolgálta­tás címet. Idén a Mobil.sk Awards 2003 díjat a már svéd-japán gyártó T610-es készüléke vitte el, a máso­dik helyen a Siemens SXl-es vég­zett, míg a harmadik helyen a No­kia okostelefonja, a 6600-as. A szol­gáltatások közül a legjobb az Orange nem fogadott hívások sms- listája, második helyen az EuroTel 20+20 Viac tarifacsomagja, míg a harmadik helyen az Orange egyen­legátvitele volt (egyik Príma kár­tyáról a másikra), (szí) digitalia@ujszo.com A spanyol fejlesztésű War Times játékban minden országnak megvan a maga erős, illetve gyenge oldala, ami nagyjából megfelel a történelmi tényeknek Játszd újra a második világháborút! Tovább folytatódik a má­sodik világháborús straté­giák áradata. A legújabb hadrendbe állított katona a War Times, a spanyol Legend Studios fejlesztése, melyben két kampányban vethetjük be a világhábo­rúban részt vett nagyhatal­mak seregeit. JÁTÉKTESZTT Mint azt a bevezetőben említet­tük, két küldetéssorozat vár ben­nünket az egyjátékos módban. Második világháborús játékról lé­vén szó, nem nehéz kitalálni, hogy az egyik kampányban a szö­vetségesek, a másikban pedig a tengelyhatalmak hadműveleteit irányíthatjuk. A szövetséges ol­dalt a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia képvise­li, a tengelyhatalmak pedig ezút­tal kimerülnek Hitler hadi gépe­zetében. Minden országnak meg­van a maga erős, illetve gyenge oldala, ami nagyjából megfelel a történelmi tényeknek. A németek például remek páncélosokkal ren­delkeznek, a szovjetek gyalogsá­ga számban felülmúlhatatlan, míg az amerikaiak légierejükkel és tüzérségükkel próbálják kivívni a győzelmet. A második világháborús valós­idejű stratégiák általában abban térnek el leginkább fantasys, vagy sci-fis társaiktól, hogy nem kell a küldetések elején bázisokat építe­nünk, hanem adott számú unittal indulhatunk harcba. Ezzel a ha­gyománnyal szakítottak a spanyol fejlesztők, vagyis a War Timesban bizony bázisépítgetéssel kezdjük a háborút. Először felhúzzuk a fő­hadiszállást, ami eltart egy jó ide­ig, majd jöhetnek az erőművek, olajkutak, végül pedig az egysé­geket termelő épületek. Erre biz­tos többen elhúzzák a szájukat, mondván nem reális, de mivel szinte minden eddigi WWII RTS- ből kimaradt a bázismenedzselés, szerény véleményem szerint már szükség volt egy kis változatos­ságra. Összesen két nyersanyagot gyűjthetünk, tehát ne gondoljuk Spellforce-féle erőforrás-kaval- kádra. E két nyersanyag az emlí­tett olaj, valamint a vasérc. Előb­bit tényleg egyszerű begyűjteni, hisz ezt automatikusan elvégzi az olajmező fölé épített olajkút, a vasérc kibányászásához viszont munkásokra lesz szükségünk. Sajnos a munkások gyalogosan, szorgos hangyaként bányászgat- nak, könnyű célpontot jelentve az ellenségnek, vagyis nem árt ko­molyabb védelmet biztosítani számukra. Ha már elérkeztünk az egysé­gekhez, nézzünk egy olyan pontot, mely már a munkásoknál is feltű­nően gyengének bizonyul. Nem másról van szó, mint a pathfindingről, vagyis az egységek útkereséséről. Fájó ezzel a hibával szembesülni, hisz ez a probléma még a legelső RTS-ek gyermekbe­tegsége volt, de úgy látszik a Legend programozóinak sem sike­rült úrrá lenni rajta. Ez a munká­sok esetében még csak kellemet­len, hisz azért idővel úgyis kikerü­lik egymást, de a katonai unitok­nál végzetessé válhat. Rendkívül idegesítő, mikor egy csapat tan­kunkat bőszen sorozza panzer- fausttal az ellenség, ők meg vi­dámparki dodzsemek módjára koccannak egymással, ügyet sem vetve az őket pusztító ellenre. A gyenge útkeresés akkor is előjön, ha egy nagyobb, áthághatadan akadály, mondjuk egy hegy állja egy motoros egység útját. Ekkor lazán fogja magát a sofőr, és úgy átgördül az ellenség bázisán, mintha csak a Körúton flangálna... A küldetések tartják magukat a történelmi fényekhez, már persze amennyire az a bázisépítés mel­lett lehetséges. Megvívhatjuk pél­dául az angliai csatát, melyben most éppen a németekkel ve­szünk részt. Ez például egy olyan küldetés, melyben nincs bázisme­nedzselés, így nem árt vigyázni a „készen” kapott bombázókra és vadászokra. Szerepel a kampá­nyokban a Market Garden had­művelet, a D-nap, Franciaország német megszállása, valamint a keleti front nagyobb összecsapá­sai is. A játék grafikájára túl sok pa­naszunk nem lehet, igaz, nem éri el a mai valósidejű stratégiai programok megjelenését. Az egy­ségek, különösen a gyalogosok túlságosan kevés poligonból épülnek fel, a háttérobjektumok, különösen az épületek pedig na­gyon szögletesek, és általában túl kevés különböző van belőlük. Azért olyan különleges effektu­sok nem maradtak ki, mint a víz fodrozódása, vagy a növények hajlongása a szélben, és a vi­szonylag gyengébb külcsín szeré­nyebb gépigénnyel párosul. Van természetesen többjátékos lehető­ség is, melyben több emberi, vagy emberi és gépi ellenfelekkel szem­ben állíthatjuk seregünket csata­rendbe. A multiplayer térképek igen sablonosra sikeredtek, és lát­szik rajtuk, hogy tervezőik első­sorban arra törekedtek, hogy min­den részvevő fél egyenlő mérték­ben részesüljön a nyersanyagok­ból, és inkább beáldozták a válto­zatosságot. Nem állíthatjuk a War Timesról, hogy nem jó program, de nem is éri el a legjobb mai RTS-ek által felállított mércét. Ha nem lenne ennyi világháborús já­ték, nyüván megérdemelne egy magasabb minősítést. A bázisépí­tés ötlete újszerű a WWII-es programokban, így nehezen ért­hető, hogy miért kellett az össz­képet elcsapni a gyenge mester­séges intelligenciával és útkere­séssel. Reméljük, hogy e problé­mákat hamarosan orvosolja egy javítócsomag, (o) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom