Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-01 / 77. szám, csütörtök
10 Könyvismertető - hirdetés _______________________________________________________________új szó 2004. áprilisi. Az érdeklődők most egy helyen megtalálhatják az összes alapvető csehszlovák dekrétumot, amely a németek és a magyarok II. világháború utáni sorsát meghatározta Németek és magyarok a Benes-dekrétumokban Több okból is hézagpótló a Németek és a magyarok a Benes-dekrétumokban című dokumentum- és tanulmánykötet, amelyet a Cseh Köztársaság Tudományos Akadémiájának kortárs történelemmel foglalkozó intézetete állított össze, s jelentetett meg cseh és német nyelven a brünni Doplnek kiadóban. KOKES JÁNOS A kötet összeállításában német történészek is együttműködtek, s nagy segítséget nyújtottak cseh kollégáiknak. Miért hézagpótló? Először is azért, mert a vaskos, mintegy 700 oldalas, de csupán 800 példányban megjelent kötetben most első ízben vannak csokorba gyűjtve mindazok az elnöki rendeletek, amelyek alapján a II. világháború után a csehszlovákiai magyarokat és németeket kollektív módon háborús bűnösnek bélyegezték, megfosztották állampolgárságuktól és a vagyonuktól. A németeket kitelepítették, a szlovákiai magyarok számára „félmegoldásként” maradt a belső áttelepítés, a csehországi kényszermunkára való utasítás, illetve a magyar-csehszlovák lakosságcsere. A reszlovakizá- cióval a könyv már értelemszerűen nem foglalkozik, mert az már nem a Benes-dekrétumok tárgyköre. A téma iránt érdeklődők most egy helyen megtalálhatják az ösz- szes alapvető csehszlovák dekrétumot, amely a németek és a magyarok II. vüágháború utáni sorsát meghatározta. Bár az elnöki rendeletekből Í42 van, az, amit a mai közélet a „Benes-dekrétumok” alatt ért, az csak az említett 15 rendelet. Meggyőződésem szerint azonban a rendeletek mellett ott lenne a helye az 1945. április 4-én elfogadott kassai kormányprogram illetékes VIII. fejezetének is, mert a németek és a magyarok ügyénél azt nem lehet megkerülni, hiszen az elvi alaphang abban van megadva. Másodszor azért hézagpótló a kiadvány, mert a Tanulmányok és dokumentumok 1940-1945 alcímet viselő munka a németeket és a magyarokat konkrétan érintő 15 elnöki rendelet teljes szövege mellett számos, eddig még sosem publikált dokumentumot tesz közzé - kormányülések jegyzőkönyveinek részletei, a dokumentumok genezisét bemutató különféle javaslatok, anyagok, vélemények -, amelyek árnyaltabban, és pontosabban bemutatják a dekrétumok születésének hátterét, körülményeit, s az akkori politikusok véleményét. Számomra éppen ezek az anyagok, amelyek szélesebb körben eddig nem voltak hozzáférhetőek, a legérdekesebbek, s a legértékesebbek a kötetben, mert sok mindent jeleznek, elárulnak. „Azon voltunk, hogy ne csak a dekrétumokat, hanem egy egész sor olyan dokumentumot tegyünk közzé, amelyek bemutatnák a dekrétumok születésének korát, a dekrétumok tartalmát és céljait, s közelebb hozzák a körülöttük folyó tárgyalásokat” - állítja Jan Kocián történész. Harmadszor azért hézagpódó a mű, mert a könyv egy részletes táblázatot tartalmaz, mely tételesen is kimutatja, hogy a dekrétumok közül melyek azok, amelyek még ma is érvényesek, illetve ha már nem érvényesek, akkor mikor és hogyan szűnt meg az érvényességük. így pl, megtudhatjuk, hogy a németek és a magyarok termőföldjeinek elkobzását elrendelő 12. sorszámú, 1945. június 21-én kiadott rendelet, illetve a 33. sorszámú, 1945. augusztus 2-án kiadott, a németek és a magyarok csehszlovák állam- polgárságát megszüntető rendelet „érvényben van, de ma már nem alakíthat ki új jogviszonyt”. Miért nem háromnyelvű? Említettem, hogy kétnyelvű - cseh és német - kötetről van szó. Az érdeklődők, különösen a kutatók számára ez nagy előny, mert lehetőségük van a két szöveg összehasonlítására, másrészt pedig az ereded cseh nyelvű dokumentumokat így a csak németül tudó személyek is elolvashatják, áttanulmányozhatják. Önkéntelenül is felmerül az emberben, hogy ha a tanulmányok és dokumentumok a magyarokról is szólnak, miért nem háromnyelvű ez az értékes gyűjtemény. Megpróbáltam érdeklődni néhány helyen, de pontos választ nem kaptam. Általában azt mondták, hogy a magyar fordítás a magyarok, esedeg a szlovákok dolga. Ennek a kötetnek a megjelenését a Cseh-Német Jövő Alap és a Konrad Adenauer Alapítvány is pénzelte. Bár nem épp a nyelvvel kapcsolatos, mégis ide tartozó megjegyzés: a kötet terjedelmes jegyzéket közöl a témával foglalkozó művekről, szerzőkről. Csak sajnálni lehet, hogy magyar szerzőket, illetve műveiket nem találni a jegyzékben. Lehet, hogy ez csak a cseh szerzők egyoldalúsága, de inkább hajlok ahhoz, hogy a témával foglalkozó fontosabb magyar munkák világnyelveken nem hozzáférhetőek. Janics Kálmánnak A hontalanság évei című munkáját például mindenképpen hozzáférhetővé kellene tenni idegen nyelveken is, nemcsak szlovákul. Ezen a téren példát mutat a pozsonyi Kalligram Könyvkiadó, amely a magyar szellemi élet legfontosabb munkáit néhány éve szlovákul is hozzáférhetővé teszi. A korábbi állapotokhoz képest ez már komoly előrelépés. Pozitívan kell elkönyvelni azt a tényt is, hogy Vadkerti Katalin A kitelepítésektől a reszlovakizációig című munkájának szlovák fordítá- sát Madarská otázka v Ceskoslo- vensku 1945-1948 címmel már a prágai Akadémiai Könyvesboltban is megvehették az érdeklődők. Úgy tudom, hogy a néhány darab gyorsan elkelt. S jó lenne egy angol, német fordítás is. Háttéranyagok Vissza a tanulmány- és dokumentumkötethez. A korabeli háttéranyagok például elárulják: nagy vita volt arról, hogyan határozzák meg, hogy ki a német, illetve magyar. Egyes dekrétumokban ugyanis szerepel, míg másokban nem szerepel a meghatározás. A kormányzat végül is nagyon széleskörűen értelmezte ezt, s vitás esetekben azt tartották döntőnek, milyen nyelven beszélnek az illetők családjuk körében. Ezt viszont ahhoz vezetett, hogy a II. világháború alatt üldözött zsidók közül is sokan rákerültek a kitelepítendők listájára, hiszen számos zsidó családban a német vagy a magyar volt az anyanyelv, illetve a családi társalgás nyelve. Néhány kormányülés jegyzőkönyve elárulja, hogy bár a potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 augusztusának elején csak a németek kitelepítését hagyta jóvá a közép-európai államokból, Prága mindezt mégis úgy próbálta beállítani, mintha az a magyarokra is vonatkozna. Még a demokratának tartott Jan Masaryk külügyminiszter is kifejtette az 1945. augusztus 3-i kormányülésen: az a tény, hogy a potsdami konferencia a magyarok kitelepítésével nem foglalkozott még nem jelend azt, hogy a magyarok kitelepítését nem lehetne megvalósítani. Vladimír dementis külügyi államtitkár „elmagyarázta, hogy Csehszlovákia megpróbálta úgy beállítani a potsdami döntés’: hogy az a magyarokra is vonatku/.k. Az amerikaiak azonnal reagáltak, hogy ez nem igaz, és hogy a magyarok kitelepítéséről tárgyalni kell” - olvasható az 1945. október 4-i jegyzőkönyvben. Zde- nék Fierlinger, akkori szoci.'lde- mokrata kormányfő bírálóan szólt arról, hogy a magyarok nem lettek „elég energikusan és rendszeresen kitelepítve közvetlenül a felszabadulás utáni első időszakban”. Más kormánytagok erre elmagyarázták neki, hogy ezt a magyarok által lakott vidékeket ellenőrző szovjet parancsnokok nem engedélyezték. A kötet szerzőinek a Jan Masaryk által mondottakhoz fűzött megjegyzésnek egy részét is érdemes idézni: „A csehszlovák hatóságok 1946-1948 között durva nyomás alatt, de ennek ellenére sikertelenül, a magyar kisebbség ellen az elnemzetiedenítés, a belső kolo- nizáció (cseh határvidékre való kényszerű költözés), az asszimiláció és a reszlovakizáció politikáját alkalmazták.” Pontos diagnózis. Kiderül az is, hogy miután a Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal a csehszlovák fél egyre inkább aggódott amiatt, hogy ez a tény akadályozhatja a Prága és Pozsony által igencsak nagyon óhajtott csehszlovák-magyar lakosságcserét, ha már a magyarok egyoldalú kitelepítését nemzetközi szinten nem hagyták jóvá. Ivan Pietor, a belkereskedelmi miniszter és a szlovák Demokrata Párt befolyásos vezetőjének véleménye a jegyzőkönyv szerint az említett ülésen: „Kétségei vannak a szlovákiai helyzettel kapcsolatban, már ami a magyarok áttelepítését illeti. Az egyetlen remény, hogy ez az áttelepítés megvalósul, a Szovjetunió várható támogatása volt. Most, hogy a Szovjetunió normális diplomáciai kapcsolatokat létesített Magyarországgal, ez kedveződen hatással lehet a jövőre nézve.” A közzétett dokumentumokból egyértelmű, hogy általános volt a vélemény: a köztársaságot meg kell szabadítani minél több némettől és magyartól. Ne feledjük, maga Benes a háború utáni új, ideiglenes parlament alakuló ülésén elmondott beszédében ezzel kapcsolatban a „végső megoldásról” beszélt. Ugyanakkor objektív módon azt is meg kell jegyezni - mert ez tűnik ki a dokumentumokból -, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem éppen Edvard Benes volt az, aki a kezdetektől fogva a legkeményebb fellépést szorgalmazta volna a németekkel és a magyarokkal szemben. Ismeretesek a háború alatt Londonban született dokumentumok, amelyek szerint Benes eredetileg arra gondolt, hogy Csehszlovákia a szudétanémet terület egy részét is átadja a háború után Németországnak. Erre reagáltak az angolok oly módon, hogy Németország a háborút elveszíti, s ezért elképzelhetetlen, hogy mindezek tetejébe még területet is kapjon a győztesektől. Arról, hogyan gondolkodott a kormány sokatmondóan vall egy 1945. június 13-án készült feljegyzés, amely a németek és a magyarok földjeit elkobzó dekrétum előkészítése idején adott érveket az elnöknek: egyrészt jóvá kell tenni azt a sérelmet, amely a cseh nemzeten esett a fehérhegyi csata után, másrészt állami, nemzeti és politikai szükséglet egyszer s mindenkorra leszámolni a köztársaság ellenségeivel és a belső árulókkal - vélte akkoriban a csehszlovák kormányzat. Érdekes jegyzetek Nagyon érdekesek, figyelemre méltóak azok a jegyzetek is, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan kell kezeim azokat a cseheket, szlovákokat vagy ruszinokat, akik a háború alatt szintén felvették a német vagy a magyar állampolgárságot, s ezzel, úgymond, pozitívan viszonyultak az ellenséghez. Elgondolkoztató, illetve árulkodó, hogy míg a németek és a magyarok esetében ez főbenjáró bűn, amelyért egyértelműen vagyonelkobzás és állam- polgárság megvonás jár, addig a „szlávok” esetében számos enyhítő, mentő körülmény alkalmazható. A kétféle hozzáállás nyilvánvaló. Végezetül még egy megjegyzés. A szlovák és a cseh politika, történetírás, illetve publicisztika állandóan azt állítja, emlegeti, hogy az első Csehszlovák Köztársaságot a németek és a magyarok elárulták, szétverték. Arról viszont rendszeresen megfeledkeznek, hogy a szlovákok is kiszálltak, s megalakították a Jozef Tiso által vezetett „papi köztársaságot”. S ugyancsak tény, hogy míg Tisót a világégés után háborús bűnösként kivégezték, addig a tájainkon annyit bírált és rendszeresen lefasisztázott (különösen a szlovák és román publicisztikában) Horthy Miklóst a szövetségesek nem minőítették háborús bűnösnek, fasisztának, bár nyilvánvaló, hogy egy demokrata prototípusa sem volt. Ezért jó lenne, ha végre mindenki a maga háza táján söpörne. Még a csehek is. Ami pedig a magyarok II. világháború utáni üldözését, illetve a kérdés valamiféle rendezését illeti, nyilvánvaló, hogy szlovák politikai körökben általános a félelem. Nem véletlen, hogy a pozsonyi Pravda című lapban 2003. november 3-án megjelent kommentár leszögezte: a Benes-dekrétumok kérdése, s az azzal összefüggő esetieges vagyoni követelések, olyan nagy horderejű probléma, melynek megnyitása vihart váltana ki Szlovákiában. Csehországban egyébként a dek- rétumos vitákban a magyarok csak a legritkább esetben kerülnek szóba. Kizárólag a németekről beszélnek, s a kulisszák mögött azt hallani, hogy a magyarok ügye a szlovákokra tartozik. Mostantól Európában és az USA-ban! Nemzetközi hívások percenként már 4,90 Sk-tól. Velünk már egy hónappal előbb az Európai Unióban lesz. Április 1-jétől ugyanis percenként 4,90 koronától (áfa nélkül) hívhat Csehországba, Magyarországra, Németországba, Ausztriába és Lengyelországba. A bővített Európai Unió többi országába, Kanadába és az USA- ba pedig percenként 5,90 koronától (áfa nélkül) hívhat. A vezetékes telefonvonallal külföldre sokkal előnyösebb! A fel tüntetett árak a Business Partner 12. programra érvényesek. Slovak Telecom Riesenia pre lepst zivot mm www.telecom.sk í 0800 123 456 IIP 1592
