Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-05 / 80. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 GLOSSZA A cinikus, a hazudós, a szántóvető KOCUR LÁSZLÓ A munka-, szociális- és családügyi miniszter egy választási vitaműsorban mérhetetlen cinizmusról tett tanúbizonyságot. A ritkuló hajzatú hotelmilliomos azt találta mondani, hogy Mikloskónak esélye sem volt, jobb lett volna, ha a koalíciós pártok egységesen egy koalíciós jelölt mögé sorakoznak fel. Úgy látszik, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a romák és a rokkant bányászok kedvence megfeledkezett arról a tényről, hogy a Gogol nyomán holt lelkekkel operáló SDKÚ már akkor nyilvánosságra hozta köz- társaságielnök-jelöltjének nevét, mikor a voksolás még na- gyon-nagyon messze volt. Hogyan kellett volna egy koalíciós jelöltet állítani? Úgy, hogy a három koalíciós párt elfogadja az SDKÚ döntését? Bár Kaníktól a cinizmust már megszokhattuk. Nem volnék most Robert Fico helyében. (Egyébként sem szívesen.) Csak a világ leggyönyörűbb állata, az angol telivér tud úgy remegni a rajt előtt a boxban, ahogy a frizurában és agresszivitásban Eminemre hajazó ellenzéki pártvezér re- meg-reszket a hatalomvágytól. A szerénység jegyében egy külvárosi pártszékházban tanyázó exdocens nem restellt kidobatni az ablakon 60 milliót, csak hogy közelebb kerülhessen az áhított miniszterelnöki székhez. Elképzelem, ahogy szombatról vasárnapra virradóra egész éjszaka rágta a körmét, míg megtudta az egyébként borítékolható végeredményt: lelki magzata, a népszavazás érvénytelen. Vasárnap reggel viszont már úgy nyilatkozott, óriási siker, hogy az intenzív ellenkampány dacára ennyi ember szavazott úgy, ahogy. Kognitív disszonancia, mondaná egy pszichológus. Éteri, vegytiszta demagógia, mondaná egy politológus. Hazudik, mondanák egy kocsmában. Búcs non coronat! A szülőfalummal szomszédos településen az 1005 választásra jogosult polgár közül mindössze ötven járult az urnákhoz. Nem csodálom, hogy a javarészt földművelésből élő emberek a kerti és szántóföldi munkákban nagyobb perspektívát láttak, mint bármelyik esélyes elnökjelöltben. TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák lap az SDKÚ szponzorálási botrányának számlájára írja Kukán választási vereségét. Leszögezi, nem lehet véletlen, hogy a szavazás előtt szellőztette meg a sajtó, hogy Dzurinda kormányfő SDKÚ-ja helytelenül tüntette fel pártja szponzori pénzeit, miközben „nevetséges néhány száz euróról van szó”. Bugár Béla MKP-elnök is úgy nyilatkozott, hogy Dzurindának az eset után meg kellene fontolnia, tisztségében marad-e.- Apjuk, két hét múlva vasárnap nem gubbasztunk majd a tévé előtt, mert minket hidegen hagy, hogy kit választanak meg elnöknek... (Lehoczki István rajza) A várható elnöki vétók megnehezíthetik a Dzurinda-kormány életét Sokkolta a külföldet a választási eredmény Az első külföldi reagálások, kommentárok meglepő, megrendítő, sokkoló jelzőkkel illetik a szlovákiai elnökválasztás első fordulójának végeredményét, amelynek folyományaként Vladimír Meciar és Ivan Gasparovic került az április 17-i második fordulóba. A NATO és az EU diszkréten szintén nemtetszésének adott hangot. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Vladimír Meciar elnökválasztási győzelme Szlovákiát a káoszba sodorhatja - állítja az Euro- news hírtelevízió, amelyet a brüsszeli Európai Bizottság finanszíroz. A médium megállapítja: az első forduló azt jelzi, hogy Mikulás Dzurinda kormánya ugyan már hat éve próbálja az országot megszabadítani Meciar örökségétől, amely nacionalista, populista politikájával, korrupciós botrányaival tűnt ki, most azonban visszatért a volt bokszoló. Szlovákia politikai életében déja vu jelenségként bukkant fel újra a többszörös volt miniszterelnök, aki ugyan 1998-ban azt állította, hogy visszavonul, ám most újra visszatér a ringbe, és még sokáig nem hajlandó bedobni a törülközőt - vélekedik az Euronews. A hírtelevízió meglepetésnek minősíti Ivan Gasparovicnak, Meciar korábbi jobb kezének második helyét, ám az igazán megdöbbentőnek Eduard Kukán külügyminiszter vereségét tartja, akit „dicstelenül kiütöttek”. Meciar látványos előretörése annyira uralta a külföldi hírügynökségeket, hogy az teljesen háttérbe szorította a sikertelen referendumról szóló információkat. „Vladimír Meciar, a volt autokrata szlovák miniszterelnök megrendítő erejű győzelmet aratott az első fordulóban” - állapította meg a Reuters hírügynökség, hozzátéve: „a sötét ló, Ivan Gasparovic”, Meciar korábbi szövetségese szintén a vártnál jobban szerepelt. „Mikulás Dzurinda sokkoló vereséget szenvedett azzal, hogy jelöltje, Eduard Kukán szoros küzdelemben elesett a továbbjutástól” - így a Reuters. A francia AFP ügynökség is negatív jelzőkkel illette Meciart, s leszögezte: Kukán harmadik helye meglepetés, hiszen minden korábbi közvélemény-kutatás mint a második forduló biztos résztvevőjével számolt a külügyminiszterrel. Külföldi elemzők Meciar esetleges győzelmének következményét is felvázolták. Eszerint a volt miniszterelnök sikere taszí- tólag hat az EU-ra és a NATO-ra, s bár az államfői poszt inkább ce- remoniális jellegű, mégis az elnöki vétókkal megnehezítheti a Dzurinda-kormány további reformlépéseit. A Reuters szerint a számos eddigi reform ellenére még további korszerűsítésre vár az ország az egészségügy és az oktatás terén. A NATO és az Európai Unió ugyan hivatalosan nem kommentálta az elnökválasztás első fordulóját, a nevük elhallgatását kérő brüsszeli források - különösen az észak-atlanti szövetségből - azonban nem leplezik meglepetésüket és bizonyos csalódásukat. „Az első forduló eredménye nem túl jó jel, de nem csinálunk belőle tragédiát” - jelezte egy diplomáciai forrás a NATO-ból, hozzátéve: a kudarcot vallott Eduard Kukán jó hírnévnek örvend a biztonsági szervezetben, ellenben Meciarral „kellemetlen tapasztalataik vannak”. Az Európai Unió köreiből olyan jelzés érkezett, hogy Brüsz- szel „máig nem felejtette el”, mi történt Szlovákiában a Meciar- kormányzás korszakában, (t, s) Brüsszel nem felejtette el, mi történt Meciar kormányzása alatt. LEVÉLBONTÁS Visszaéltek a nevünkkel Április elsején az emberek ártatlan kis tréfákat eszelnek ki, megtréfálják egymást, majd együtt jóízűt kacagnak. Számunkra egy áprilisi tréfa korántsem felszabadult, jóízű kacagást eredményezett. Barátok hívtak fel bennünket sajnálkozva, hogy csődbe mentünk, mások üzleteinket szerették volna megvásárolni. Egy kis időbe telt, mire leesett a tan- tusz. Az Új Szó Börze rovatában az Ajándékozás címszó alatt megjelent egy hirdetés: „Mivel mindkét üzletem a csőd szélén áll, segítséget kérek falum és a környező faluk lakosaitól.” Természetesen alatta a telefonszámunk. Mondanom sem kell, hogy semmi nem igaz az egészből. Sokat gondolkodtunk a férjemmel, vajon áprilisi tréfának szánták-e, vagy valaki le akar járatni bennünket. Úgy látszik, valaki vagy valakik nem tudatosítják tettük súlyát és azt a tényt, hogy a demokráciával és a sajtószabadsággal élni nem annyit jelent, hogy visszaélni vele. Természetesen a hirdetés megjelenéséért nem az Új Szót hibáztatjuk, de úgy érezzük, valamiképp reagálnunk kell, hogy elejét vegyük a további zaklatásoknak. Páran azt tanácsolták, forduljunk a rendőrséghez, de nekem és családomnak sem ideje, sem szándéka nincs a rendőrségre járni, bírósági tárgyalásra menni. Ehelyett, bármilyen hihetetlenül hangzik, dolgozni szeretnénk tisztességesen és becsületesen, hogy saját családunk és alkalmazottaink családja számára tisztes megélhetést tudjunk biztosítani, s mindemellett az embereknek színvonalas szolgáltatást nyújtani. Rácz Éva magánvállalkozó Baka KOMMENTÁR Sárga és piros lap SZILVÁSSY JÓZSEF Főleg az SDKÚ, de a teljes kormánykoalíció kudarca is az elnökválasztás első fordulójának végeredménye. A néhai legerősebb kormánypárt közéleti botrányok sorozatában fetreng, miközben Mikulás Dzurinda igyekszik mindent cáfolni, véleményformáló lapokat jelent fel, holott egyre nyilvánvalóbb, mennyi minden bűzlik az SDKÚ háza táján - oda süllyedtek, hogy a pártelnök-kormányfő egyetlen célja a hatalom megtartása. Minden áron. Mindehhez Eduard Kukannak az utolsó pillanatig egyetlen elhatárolódó szava sem volt. Valószínűleg a Dzurinda iránti szolgalelkűsége, továbbá a Markíza kereskedelmi tévében nyújtott gyenge teljesítménye miatt - a szópárbajokban rendre alulmaradt Gasparoviccsal és Meciarral szemben - az utolsó pillanatban sokan elpártoltak tőle. Sárga lapot kapott a jelenlegi kormánykoalíció is. Egyrészt azért, mert képtelenek voltak szót érteni egyeden, politikai és morális szempontból is elfogadható, karizmatikus jelöltben. Itt is az SDKÚ hibázott a legnagyobbat, amely különösebb egyeztetés nélkül, túl korán nevezte meg elnökjelöltjeként a jelenlegi külügyért, kész helyzet elé állítva partnereit. Azok is most nyújtották be az első számlát Dzurinda pártjának, akik a szükséges hatástanulmányok és a szociális szempontok mérlegelése nélkül bevezetett reformokból mindmáig csak annyit éreznek, hogy egyre súlyosabbak, olykor már elviselhetede- nek a megélhetési gondjaik. Ezután már a piros lap következik, s nyilvánvalóan legkésőbb 2006-ban már ezt mutatják fel a jelenlegi kormánypártoknak, ha nem okulnak a mostani figyelmeztetésből. Elsőként Mikulás Dzurindán a sor, aki kormányfőként és pártelnökként is valósággal feltámasztotta, mi több: helyzetbe hozta Vladimír Meciart és Ivan Gasparovicot. Uniós csatlakozásunk után azonnal le kellene mondania a kormányfői posztról, mert csak így maradhat együtt és szerezheti vissza politikai erejét a koalíció. Remélhetően az SDKÚ május végére tervezett rendkívüli kongresszusa is levonja a szükséges következtetéseket, mert különben Robert Ficót is hatalomra juttatják. Frantisek Miklosko támogatásával az MKP döntéshozói nyilvánvalóan tévedtek, amit a hazai magyar választópolgárok úgy büntettek, hogy sokan nem mentek voksolni, mások Martin Bútorára, a Dunaszerdahelyi, a Komáromi járásban és a párkányi körzetben pedig inkább Eduard Kukanra szavaztak. A második forduló előtt a legtöbben nyilván arra a véleményre jutnak, hogy a két jelölt közül egyiket sem minősíthetik a kisebbik rossznak. S ezért két hét múlva minden bizonnyal még többen maradnak otthon Dél-Szlovákiában. Mert nincs kire szavazni. Kire hallgat a magyar? TÓTH MIHÁLY Most már legfeljebb csak drukkolhatok, hogy Vladimír Meciar vagy Ivan Gasparovic bölcsebbnek, korszerűbb gondolkodásúnak, humánusabbnak, múltja koloncaitól felszabadultabbnak bizonyuljon, mint amit az eddigi működésükről szerzett ismereteink alapján elvárhatunk. íróasztalomon ott az elnökválasztás statisztikája, és szlovákiai magyarként a járások választási magatartását tükröző lapokon elsőként Dunaszerdahely és Komárom rovatát kerestem. Rekorder lett a két járás. Máshol úgy 40 és 50 százalék között ingadozott a szavazási kedv, míg a mi két, magyar többségű járásunkban e mutató 20,22, és 22,39 százalék. Polgári demokráciákban általában az tapasztalható, hogy ahol alacsony a voksolás iránti érdeklődés, ott az urnákhoz járulók a népesség közügyek iránt legnagyobb érdeklődéssel viseltetők hányadát alkotják. Nem értékítéletként sorolom fel az alábbi számadatokat. Az etnikai szempontból legegységesebb szlovákiai járás a Dunaszerdahelyi. A 20,22 százalékos szavazási részvétel azt jelenti, hogy 17 852 személy adta le voksát. A Magyar Koalíció Pártja által támogatott Frantisek Mikloskóra 3356-an szavaztak, a magyarok által szintén akceptálható Martin Bútorára pedig 2434-en. Ez összesen 5790 szavazat. Ezzel szemben a négy kommunista múltú elnökjelöltre (Meciar, Gasparovic, Kukán, Schuster) ugyanott és együttvéve több mint kétszerannyian (11643) szavaztak. Komáromban ez a szorzószám még ennél is kedvezőtlenebb. Történt pedig ez azt követően, hogy az MKP egyértelműen Miklosko támogatására, esetleg Martin Bútora nevének beikszelésére szólította fel a szlovákiai magyarokat. Vajon mi játszódhatott le a két járás magyarjai többségének lelkében, hogy oly látványosan nem hallgattak az egyetlen szlovákiai magyar párt vezetőinek szavára, és Dunaszerdahelyen kétszerannyian szavaztak Kukanra, mint Mikloskóra? A Miklosko-Meciar arány például itt 3356:1779, Komáromban pedig 2425 : 3250. Valószínű, hogy az elnökválasztási kampányban is ott követték el a hibát, ahol a népszavazás kormánykoalíciós ellenkampányában. A népszavazással kapcsolatos alkotmányos aggályokról és az esetleges 50 százalék feletti eredmény kétharmados parlamenti többséggel való szentesítésének kilátástalanságáról mindenki értesülhetett, aki a kormány bukását óhajtotta. És értesült is. Ennek hatására a nép- szavazási részvétel aligha lett volna több 15 százaléknál. Miután azonban a kormánypárti vezetők oly vehemensen próbálták a pleb- szet lebeszélni alkotmányos jogainak gyakorlásáról, a megszomorí- tottakban működni kezdett a „csak azért is” effektus. Dacból legalább kétszer annyian mentek el, mint egyébként elmentek volna. A szlovákiai magyarok önérzetükben érezték magukat sértve, amikor az MKP vezetése beintett: Frantisek Mikloskóra kell voksolni. Ateista létemre hónapokkal ezelőtt én voltam Szlovákiában az első, aki arról írt kommentárt, hogy a mélyen hívő Frantisek Mikloskóra kell szavazni. Az MKP ugyanezt tette. De hatalmi pozícióból. Itt is működni kezdett a „csak azért is” effektus.
