Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-03 / 79. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 3. MOZI HVIEZDA: Mambó italiano (amerikai-kanadai) sz., v. 16,18, 20.30 MLADOST: Gyönyörű mocsokságok (angol) sz., v. 15.30, 20 Annié Hall (amerikai) sz., v. 18 TATRA: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 17 Gothika (amerikai) sz., v. 19.30 AU PARK - PALACE: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 14.20, 15,16.20,17,18.20 Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 14,16,18, 19, 20, 21 Felül semmi (angol) sz., v. 14.50,17.10, 19.30, 21.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 15.10,18.10,21.10 Vas (amerikai) sz., v. 14.40,16.40 Gothika (amerikai) sz., v. 18.40,20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 14.30,16.30,19.20 Gyönyörű mocsokságok (angol) sz., v. 21.20 Hideghegy (amerikai) sz., v. 14.30,17.30, 20.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) sz., v. 15.40,17.40,19.40 Mackótestvér (amerikai) sz., v. 15,17.10 Mambo italiano (amerikai-kanadai) sz., v. 19.10, 21.30 A felejtés bére (amerikai) sz., v. 15.30, 17.50,20.40 Swimming Pool (angol-francia) sz., v. 21.40 ' KASSA TATRA: Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 16.30,19 CAPITOL: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) sz., v. 16, 18 Felül semmi (angol) sz., v. 20 ÚSMEV: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16 Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 18, 20 ■■■■■■■■■ DÉL-SZLOVÁMA ——I DUNASZERDAHELY-LUX: Túl mindenen (amerikai) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: A gyávaság tollai (amerikai) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Rocksuli (amerikai) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE -VMK: Mackótestvér (amerikai) v. 15 sz., v. 17.30, 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Good Bye Lenin! (német) sz., v. 19 LÉVA - VMK: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16.30 Zelary (cseh) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mackótestvér (amerikai) sz., v. 16.30 PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 13,17.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) sz., v. 13.15, 15.30, 17.45 Hideghegy (amerikai) sz., v. 15.15, 20.30 Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 14, 16, 18, 20 Magyar vándor (magyar) sz., v. 15.45, 17.45, 19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) sz., v. 15,19.30 A passió (amerikai-olasz) sz., v. 15, 17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) sz., v. 18.15, 20.15 Rap, Revű, Rómeó (magyar) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) sz., v. 14.30.18.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 17.30,20.30 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Fennállásának harmincötödik évét ünnepelte a hírneves kassai Csengettyű Gyermekkar Az éneklés varázslatos öröme A Csengettyű a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen (Képarchívum) A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ösztöndíjas pályázatot hirdet a 2004-es évre határon túli magyar írók, irodalmárok részére, akik szépirodalmi vagy kritikai munkájukhoz kémek támogatást. Az ösztöndíj célja, hogy a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak támogatást nyújtson a pályakezdéshez, illetve - korosztálytól függetlenül - kedvező feltételeket teremtsen a magas színvonalú alkotótevékenységhez. A Határon Túli Magyar Irodalmi Ösztöndíjak rendszere - műfaji megoszlás szerint - az alábbi ösztöndíj-kategóriákból áll: Székely János ösztöndíj - költészeti és drámaírói ösztöndíj. Ösztöndíjban részesülhet: évente 6 fő. Az ösztöndíjak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött alkotók kapják. Gion Nándor ösztöndíj - prózaírói ösztöndíj. Ösztöndíjban részesülhet: évente 4 fő. Az ösztöndíjak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött alkotók kapják. Schöpflin Aladár ösztöndíj kritikai ösztöndíj a határon túli magyar kritikusok részére az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésére. Ösztöndíjban részesülhet: évente 4 fő. Korhatár: az ösztöndíjak 50%-át a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött alkotók kapják. Benedek Elek ösztöndíj - ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarab-írói ösztöndíj. Ösztöndíjban részesülhet: évente 4 fő. Korhatár nincs. Az ösztöndíj bruttó összege 2004-ben 60.000 Ft/hó, és 10 hónapra szóló programmal lehet megpályázni; ösztöndíj-kategóriánként legfeljebb három alkalommal nyerhető el. Ugyanazon személy egy évben csak egy kategóriában részesülhet ösztöndíjban! Az elbírálás határideje a beadás határidejétől számított legfeljebb 40 munkanap. Az ösztöndíjat elnyerő pályázóknak vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj lejártakor egy kb. 20-30 flekkes, az ösztöndíj elnyerése előtt nem publikált szépirodalmi művel, tanulmánnyal adnak számot a támogatás idején végzett munkájukról, részt vesznek egy - a NKÖM által megjelölt - nyüvános kulturális rendezvényen, hozzájárulnak a beszámolóként beadott mű egyszeri publikálásához, továbbá az ösztöndíj ideje alatt keletkezett művek publikálásakor feltüntetik a támogató és az általa folyósított ösztöndíj nevét. A pályázati kérelemhez csatolni kell: 1. a kitöltött pályázati adatlapot és a nyilatkozatot; 2. szakmai önéletrajzot (fel kell benne tüntetni, ha a meghirdetett időszak alatt pályázott vagy elnyert más ma-, gyarországi vagy külföldi támogatást, ösztöndíjat); 3. publikációs jegyzéket; 4. részletes munkatervet. Nem kötelező, de hasznos lehet a szakma elismert képviselőinek ajánlása. A pályázati adatlap és a nyilatkozat beszerezhető a Nap Kiadóban (929 01 Dunajská Streda, nám. Slobody 1203.), a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ügyfélszolgálati irodáján, valamint lehívható a NKÖM honlapjáról ( www.nkom.hu ). A pályázatokat az alábbi címre kérjük elküldeni: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztálya, 1410 Budapest, Pf. 219. A postára adás határideje: 2004. április 30. Kérjük a borítékra ráírni: „Határon Túli Magyar Irodalmi Ösztöndíjak” - a megpályázott ösztöndíjegység megjelölésével. A pályázat elektronikus úton is elküldhető az alábbi címre: monika.nyul @nkom.gov.hu (Az elektronikus úton beküldött pályázatok esetében aTárgy” rovatban kérjük megjelölni a megpályázott ösztöndíjkategória nevét!) , Objektív pályaképet próbáltam írni a kassai Csengettyű Gyermekkar harmincötödik születésnapjára, felvázolva a több mint három évtized fő állomásait, sikereit, amelyet az énekkar Homolya Éva karnagy vezetésével ért el (s akinek munkáját most egy régi csengettyűs, Ferencei Andrea folytatja). De többszöri nekifutás után feladtam. Lehetetlen vállalkozásnak tűnt. MISLAY EDIT De több éves csengettyűs múlttal a háta mögött hogyan is lehet tárgyilagos az ember? Töredelmesen bevallom, ma is előfordul, hogy azon kapom magam: a Csengettyűben tanult dalok valamelyike szól a fejemben. Pedig már (kimondani is szörnyű) negyedszázada is van, hogy a kórus tagjaként énekeltem őket. Emlékezetes, meghatározó élményeket köszönhetek a Csengettyűnek. Egyik-másiktól ma is összeszorul a torkom, ha visszagondolok rá. Hogy menynyi szépséget rejt magában a közös éneklés, milyen csodálatos, (legalább) tíz centivel a föld felett lebegtető pillanatokat lehet átélni akkor, ha egy nehéz és szép kórusmű „úgy igazán” megszólal, hány kellemes, vidám, izgalmas vagy éppen megrázó perccel gazdagodhat az ember a közös utazások, fellépések során, milyen sikerélményekben lehet része, erről - biztos vagyok benne - minden egykori és mai, összesen csaknem hétszáz csengettyűs tudna mesélni. Valószínűnek tartom, hogy sokuk emlékei összecsenge(ttyűz)nek az enyémekkel. Mi az, ami megmaradt, vagy ami élénken él bennem? Akkoriban már jó pár éve működött, és komoly munka folyt az énekkarban Éva néni vezetésével (csak most, felnőtt fejjel tudatosítom, mennyi energiát rejthetett filigrán alkata, hiszen a mindennapos pedagógusi munkája és három gyerek nevelése mellett még erre is jutott ideje és ereje). Azoknak, akiknek jó (vagy elfogadható) hangjuk volt, többé-kevésbé „kötelező” volt énekkarra járni, de ez nem is baj, hiszen ugyan melyik gyerek tudatosítja tíz-tizenegy évesen, miért jó neki, ha a többiekkel együtt énekelhet? Amikor azonban már benne él egy ilyenfajta énekes lelkű közösségben, többnyire óhatadanul „megfertőződik”. (Vagy ahogyan Éva néni fogalmazta meg: „Ebben annyi szépség, annyi öröm és annyi élmény van, akár énekesnek, akár tanítójának, hogy ez mindig erőt ad mindenkinek ahhoz, hogy legyőzze a nehézségeket.”) Nekünk, gyerekeknek időnként a próbák jelentették a nehézségeket. Nem mindig voltunk megfelelően „programozva” arra, hogy minden idegszálunkkal egy-egy új dal elsajátítására figyeljünk. Amikor erről beszélgettem a közelmúltban Éva nénivel, egy kicsit ennek az időnkénti szétszórtságnak a védelmét vettem ki a szavaiból, amikor megjegyezte, hogy egy híres pedagógus szerint tulajdonképpen minden tanulás egyfajta „erőszakfolyamat”. „De az a gyerek - fűzte hozzá - aki öt éven keresztül énekel a kórusban, megtanul figyelni, összpontosítani, toleránssá lesz mások iránt, megtanul együtt örülni vagy akár haragudni, megtanulja becsülni a másik munkáját, mert tudja, hogy a másik munkája nélkül az övé semmit nem ér.” Ehhez már csak any- nyit tehetnék hozzá: áldozatok, erőfeszítés nélkül eredményeket sem lehet elérni. És minél több munkát, energiát fektetünk valamibe, annál nagyobb az öröm is, ha az igyekezetét siker koronázza. Nem tudom, hogy ez alatt a harmincöt év alatt pontosan hány kórusmű szerepelt a Csengettyű repertoárján. Ezért csak egy „hozzávetőleges kerek számot” kockáztatnék meg: rengeteg. A magyar és az európai zeneirodalom igazi gyöngyszemei sem hiányoztak közülük. Voltak olyan darabok, amelyek első hallásra belopták magukat a szívünkbe, élvezettel szívtuk magunkba minden egyes ütemét, és a fellépéseken is mindig nagy örömmel énekeltük őket. Voltak olyanok, amelyek csupán „közepes kedvencnek” számítottak. És akadtak olyan kórusművek is, amelyek váratlan meglepetéseket tartogattak. Ma is élesen bennem él az, amikor Kodály Zoltán A magyarokhoz című kórusművét tanultuk, amellyel nagyon nehéz volt megbirkóznunk. Nem igazán élveztük a tanulását. Nehéznek, unalmasnak találtuk. Mi tagadás, Berzsenyi verse, amelyet Kodály megzenésített, nem éppen tíz-tri- zennégy éves kamaszoknak íródott. De meg kellett tanulnunk, hiszen az érsekújvári Csengő Énekszón, a magyar énekkarok országos fesztiválján az adott évben ez volt a kötelező versenyszám. S amikor Érsekújváron: - a hagyományokhoz híven - a fesztivál végén valamennyi résztvevő énekkar felvonult a művelődési központ színpadára, hogy közösen adja elő ezt a kötelező számot - megtörtént a csoda. (Igaz, mi, apró csengettyűsök már attól is meg voltunk illetődve, hogy karmesterként maga a legendás Vass Lajos állt elénk, akit addig csupán a televízióban láttunk.) Olyan elemi erővel szólalt meg a dal, hogy mindenkit magával ragadott. Olyan mámorítóan zengett, hogy az ember azokban a pillanatokban egy picivel jobbnak érezte magát és beleborzongott az örömbe, hogy mindennek a szépségnek a részese lehet. Ma is jó visszagondolni rá. (Vass Lajost megidézve egy pillanatra ismét fáradhatatlan karnagyunknak adom át a szót: „Csodálatos dolog, hogy volt nekünk egy Vass Lajosunk. Mert ha ő nem lett volna, akkor magyar kórusok sem lettek volna. Ö vert belénk lelket. Szakmai tudást nem sokat adhatott nekünk, mert nem járhatott gyakran, nem aprózhatta fel annyira az életét. De ha ő szólt nekünk tíz mondatot, az elég volt három évre. Azért van most is olyan sok magyar kórus Szlovákiában, mert ő itt volt és segített.”) Jó visszagondolni azokra az utazásokra is, amelyekben a Csengettyű révén volt részünk. Olyan helyekre járhattunk, ahová más körülmények között, magánemberként talán nem mindannyian juthattunk volna el. Vagy legalábbis nem hagytunk volna magunk után „hangos névjegyet”. A fellépések, kirándulások színhelyein nem csak nézelődtek az énekkar tagjai. Éva néni soha nem hagyta ki, ha egy templomot meglátogattunk, hogy ne terelje össze a kórust, és ne énekeljünk el egy odaillő dalt a repertoárból. Csak úgy, a magunk kedvére, örömére. És elégedett büszkeséggel zsebeltük be a körénk sereglő látogatók érdeklődő pillantásait, amint megálltak és hallgatták, ahogy a sok gyerekhang betölti a teret. Felidéződik bennem a lámpaláz, amely egy-egy fellépés, verseny előtt kerített hatalmába bennünket, amikor felvonultunk a színpadra, és minden idegszálunkkal arra figyeltünk, nehogy elrontsunk valamit: egyszerre kezdjünk, időben lépjünk be a szólamunkkal, és tisztán énekeljünk, jaj, csak nehogy becsússzon egy hamis hang. Hogy megmutathassuk, mit is tudunk. Együtt izgultunk, de elsősorban bizonyára mindenki magáért, hogy ne valljon szégyent. Éva néni valószínűleg mindig sokszorosan jobban izgult - minden gyerekért külön-külön. Kicsit irigykedve gondolok most azokra a volt és mostani csengety- tyűsökre, akik március 27-én, ezen a jeles születésnapon (ilyen szép magas korról annak idején, amikor a kórust megalapította, Homolya Éva néni, saját bevallása szerint, még álmodni sem mert) ott voltak a kassai Művészetek Házában az ünnepi hangversenyen (a gimnázium ugyancsak évfordulós, 15 éves leánykarával, valamint a vendég Csermely kórussal és a pécsi Leöwey Klára Gimnázium Leánykarával egyetemben) és együtt énekelhettek, együtt örülhettek, együtt emlékezhettek a régi meg az újabb időkre. Jó lett volna újra ott állni közöttük. Mert együtt énekelni mindig varázslatos öröm. A Csengettyű 35 éve - röviden Karnagy: 1969-2002 Homolya Éva, 2003-tól Ferencei Andrea, segédkarnagy: 1992-től Kekenák Szüvia 1971,1974,1977 Részvétel a Szlovákiai Magyar Gyermek- és Ifjúsági Énekkarok Országos fesztiválján Érsekújvárott 1980 Aranysávos minősítés Eperjesen a gyermekkórusok versenyén. 1982 Részvétel a Kodály centenáriumon Oroszlányban Országos énekkari verseny, Zsolna - aranykoszorús minősítés * 1984 Részvétel a pécsi Éneklő Ifjúság kórustalálkozón 1985 Cottbusi vendégszereplés 1986 Csengő Énekszó országos verseny, Érsekújvár - aranysávos minősítés a zsűri dicséretével 1990 1. helyezés a gyermek- kórusok kerületi versenyén, részvétel a XIV. Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen Debrecenben 1991 Részvétel az erdélyi Zilahi Nemzetiségi Fesztiválon 1992 Részvétel a sátoraljaújhelyi Egyházzenei Fesztiválon 1995 Csengő Énekszó országos verseny - aranysávos minősítés a zsűri dicséretével 1996 Nemzetközi kórusfesztivál, Ózd 1997 Aranysávos minősítés a Mládez spieva kórusverseny országos döntőjén Részvétel a XXI. Bárdos Lajos Zenei Heteken Székelyudvarhelyen 1999 Aranysávos minősítés a Mládez spieva országos versenyen 2001 Részvétel az 1. Nemzetközi Ifjúsági Zenei Fesztiválon Pécsett Kárpát-medencei Magyar Kórusok 1. Fesztiválja, Debrecen Prágai vendégszereplés 2003 Pécsi vendégszereplés Egy énekes lelkű közösségben a gyerek óhatatlanul „megfertőződik”.
