Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-28 / 98. szám, szerda
14 Téma: a testbeszéd ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 28. FIGYELIK A POLITIKUSOKAT Kovács László ismétli önmagát. Egykor gazdag kommunikációs eszköztára kimerülőben van. Medgyessy Péternek nem sikerült a beszédtechnikáján javítani. Kuncze a legharmoniku- sabb személyiség. Orbán Viktor mostanában sokat használja a kedves barátaim kifejezést, és jót tett neki, hogy sokáig nem mutatkozott. Ezek a megállapítások a budapesti Semmelweis Egyetem Nyelvi Kommunikációs Központja vizsgálatából származnak. Dános Kornél és csapata régóta figyeli és elemzi a magyar sztárpolitikusok megnyilvánulásait. A vizsgálat minden sztárpolitikus kommunikációját kiilön- külön és alaposan elemzi, ebből következik néhány érdekes megfigyelés. Kovács László Meglepődéssel tapasztalták például, amikor egy parlamenti válasz esetében a magyar külügyminiszter indulatosan válaszolt. Ő, aki hűvös, jól átgondolt, jól megtervezett, és önmaga által jól megkoreogra- fált beszéd-megnyilvánulásokat produkált, kicsit a diplomáciából is átvett lefojtottság- gal, igen hevesen és érzékenyen válaszolt. Amiből arra kellett következtetni, hogy a tűrőképessége, neurológiai értelemben vett kifáradása mintha már jelzéseket küldene. Percenként elmondott szavainak száma csökkent. Tehát a beszédtempója enyhén, de kimutathatóan lelassult. Rövidültek a mondatai. Ez annyit jelent, hogy vagy egy törekvés jelent meg nála, hogy katego- rikusabbá váljon vagy pedig elképzelhető, hogy kisebb gondolatívet kíván átfogni. Egy hirtelen reakció rendkívül sokat elárul Orbán Viktor A fiatal Orbán Viktort, aki Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén beszélt a Hősök terén, alig lehetett érteni. Hadart, és elnyelte a szavak végét, a hangokat. Az évek során a magyar exminiszterelnök változott a legtöbbet, egy jó iskolának a nyomai érezhetők a beszédén és a viselkedésén is. Mindig valamilyen tárgy volt közte és a közönség között, ami általában a védekező beállítottságnak az egyik jelzése Dávid Ibolya Az MDF elnöke a legnépszerűbb magyar politikus, de nem a legjobb kommunikátor. Az összbenyomás természetesen nagyon kedvező. Mimikájával kapcsolatban azonban valami diszharmónia érezhető. Dávid Ibolya esetében hihetetlen ellentétet lehet felfedezni az egyébként lágy hangon elmondott szöveg és az arcán megjelenő kőkemény maszk által tükrözött esetleges utálat között. Mimikájából valami diszharmónia érezhető Kuncze Gábor Ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt, sem pozitív, sem negatív értelemben változás nem volt érzékelhető a kutatás során. Hihetetlenül stabü egyéniség, akinek van egy nagyon jó idegrendszeri szűrője, vajmi ritkán engedi úgy magához az információt, hogy az bármüyen pillanatnyi idegrendszeri károsodást vagy állapotbéli változást előidézne nála. Az SZDSZ-elnök a legharmo- nikusabb személyiség Medgyessy Péter Dános Kornél szerint ő igen gyakran, valószínűleg nyüván a helyzetéből, meg egy esetenként rosszul értelmezett kötelezettségből kiindulva, miniszterelnökül viselkedik, és nem Medgyessy Péterül. Ő aztán igazán nem tartozott a nyilvános szereplést imádó, saját hangjába szerelmes showman-ek táborába. A magyar miniszterelnök kommunikációján elég gyakran érezni, hogy nem magyar szakemberek készítik föl. Az amerikai stáb tartalmakat, szerkesztéseket, illetve bizonyos hatáskeltő szónoki fogásokat, beszéd által történő tömegmanipulációt sulykol Medgyessy Péterbe. Ami azért baj, mert nem műiden működik ugyanúgy nálunk, mint Amerikában. A magyar ember nem szokott hozzá az amerikai stílushoz. Határozottan a tájéko- zadanságot tükröző javaslat volt Medgyessy számára, amikor az egyik beszédét azzal zárta, hogy Isten engem úgy segéljen. Ez csak az amerikai elnök szájából jól hangzik, mert ott ez a szokás. (Forrás: Magyar Rádió Online) A magyar kormányfő kommunikációján gyakran érezni, hogy amerikaiak készítik föl Nemcsak nyelvi jelekkel, szóval, beszéddel, hanem gesztusokkal, tekintettel, testtartással is üzenünk egymásnak Mit árulunk el a testbeszéddel? Dzurinda és Gasparovic kézfogása. Az üdvözlésen túl a kézfogás módja kifejezheti az uralkodási törekvést, a behódolást csakúgy, mint az egyenrangúság kinyilvánítását... (Miroslava Cibulková felvétele) Robert Fico előszeretettel jár-kel zsebre dugott kézzel. A túlzott önbizalmat, a saját nagyság érzetét fejezi ki - állítják azok, akik megfejtették a testbeszéd rejtett kódjait. (Pavol Funtál felvétele) Bármennyire is szóból ért az ember, érzelmeket, hangulatot, sőt szándékot a testünk jelzéseivel is „elmondhatunk“. Olykor akaratlanul. ÖSSZEÁLLÍTÁS A közismert politikus előszeretettel jár-kel zsebre dugott kézzel, megesik, hogy a kézfogáskor is a zsebében marad a keze. Egy másik beszéd közben az orrához kap, mintha ellenőrizné, hogy megvane. Akad olyan újságíró, aki úgy fog kezet a riportalanyával, hogy annak szinte térdet kell hajtania előtte. A fenti példák a közszereplők metakommunikációs szokásairól szólnak, azaz a testbeszédről. Köztudott, hogy valamennyien nemcsak nyelvi jelekkel, szóval, beszéddel, hanem gesztusokkal, tekintettel, testtartással is üzenünk egymásnak. A testbeszéd által sok mindent elárulhatunk magunkról, sót olyanokat is, amiket éppen takargatni akarnánk. Csakhogy ezeknek az úgynevezett nem verbális üzeneteknek a jelentős része spontán megnyilvánulás, nem tudatos működés eredménye. A beszédünket jobban kontroll alatt tudjuk tartani, mint az említett testi üzeneteket. Különböző pszichológiai és más kutatások megpróbálják megfejteni a testbeszéd rejtett kódjait. Akik viszont ezeket ismerik, ügyelhetnek arra, hogy ne áruljanak el önmagukról kedvezőtlen vonásokat, és beszédjük szinkronban legyen a testi jeladásokkal. Azaz tudatos kontroll alatt Az arc különböző területeinek érintése a rejtőzködés kényszerét feltételezi, a félelmet, hogy olyanról beszél, amiről hallgatnia kellene (CTK-felvétel) tartják mind a verbális mind a nonverbális kommunikációt. A fenn példáknál maradva: tudni kell, hogy a zsebre dugott kéz - az illemhibán túl - a túlzott önbizalmat, a saját nagyság érzetét, egyben a másik lekicsinylését fejezi ki, „zsebre váglak, mert én megtehetem“. Az orr, az arc különböző területeinek a vissza-visszatérő érintése, nyomogatása, simogatá- sa, újjal való kopogtatása a rejtőzködés kényszerét feltételezi, az attól való félelmet, hogy netalán elszólja magát, olyanról beszél, amiről hallgatnia kellene. A kézfogás a mi kultúrköreinkben a köszönés egyik legősibb formája. Közismert, hogy a fegyverte- lenséget szimbolizálja: „nem támadok, barátként jöttem!“ Keleten ezt a szívre tett jobb kézzel, vagy a mellen keresztbe rakott kézzel fejezik ki. A kézfogás módja azonban az üdvözlésen túl kifejezheti az uralkodási törekvést, a behódolást csakúgy, mint az egyenrangúság kinyüvám'tását. A behódoló tenyérrel lefelé fog kezet, a másik felfelé fordítja a tenyerét, az egymás felé függőlegesen nyújtott kezek, pedig az egyenlőnek tekintett partnerkapcsolatot jelzi. A testbeszédre alkalmas a karunk és a lábunk is, aszerint, hogy miként tartjuk, helyezzük el őket. A kar az én-védekezést fejezi ki, eszerint aki járás, beszélgetés közben karját hátra téve egyik kezével fogja a másikat: magabiztosságot, esetleg önhittséget sugall, hiszen a torkát, mellét, szívét, gyomrát nem védelmezi. Aki viszont a két karjával a mellét átfogja, annál ez a gesztus védekező, rejtőzködő, támadást feltételező jelzés. A láb elhelyezkedése, az ülés módja is utal a személyiségre. Aki keresztbevetett lábbal a széken hátra dőlve, a fejét a két kaijával átfogva ül, az magabiztos, főnöki allűröket majmoló ember. Ellenben, aki a szék szélén helyezkedik el, előre hajol, a két lábát összeszorítja, kezét a térdén tartja, az félénkséget, alávetettséget árul el. Mindehhez hozzáfűzhető, hogy ezek a nem verbális üzenetek nem minden esetben értelmezhetők pontosan. Noha - különösen fontosabb állások nyerteseinek kiválasztásához - gyakran pszichológusokat is foglalkoztatnak, mégis megtörténhet, hogy az álláskereső becsaphatja őket, ha ismeri e megnyilvánulások értelmezését. (mti, press, -ú) Aki a széken hátra dőlve, a fejét a két karjával átfogva ül, az magabiztos, főnöki allűröket mutató ember (CTK-felvétel) A köszönés számos módozata közül a kézfogás, a kézcsók okozhat a legtöbbször viselkedési zavart Rövid jellemrajz a gesztusainkból ÖSSZEFOGLALÓ Lagymatag és agresszív kézfogás, feszengő vagy éppen hányaveti ülés, félszeg vagy tolakodó üdvözlési forma - megannyi áruló jel belső énünkről. És persze arról is: tisztában vágyunk-e azzal, hogy mi illik az adott közegben? Vannak viselkedési normák, íratlan szabályok. Minél szélesebb kultúrkörben mozgunk, annál inkább célszerű ismerni a viselkedés normáit, s e szerint cselekedni. Példaként kiindulhatunk a gesztusokból. A déli országok lakóira jellemzőbb az élénk kar-, kéz- és fejmozgás. Míg a latín népeknél ez a taglejtés percenként meghaladhatja a kétszázat, addig a hűvös finneknél legfeljebb tíz üyen mozdulatot látunk percenként. Angliában a beszéd folytatására ösztönzi partnerét, aki hallgatás közben bólogat, viszont a sűrű bólogatás- sal azt jelezzük, hogy mi is szeretnénk végre szóhoz jutni. Az ülés módja is sokat vall a jó modorról. Nőnek nem illik sem keresztbe- tett, sem szétvetett lábbal ülni, igaz, férfitól sem elegáns ez a hányaveti magatartás, s a térden keresztbevetett láb sem. Az üdvözlés, a köszönés számos módozata közül a kézfogás, kézcsók, arc megcsókolása okozhat a legtöbbször viselkedési zavart. A kézfogás a mi kultúrköreinkben elfogadott, bár formái igen változatosak. A németek határozottan fognak kezet, e közben a szemkontaktus kötelező, a franciák kézfogása laza és nem hosszú. A kínaiaknál is szokás a kézfogás, de ők e közben lesütik a szemüket, ami náluk a tisztelet kifejezése. A kézfogás szabályai: az idősebb nyújt kezet a fia- talabbnak, a magas beosztású az alacsonyabbnak, a főnök a beosztottnak. Ám ha nő a beosztott, akkor, még ha fiatalabb is, ő nyújthat kezet. A kézfogásból sokszor következtethetünk a partner jellemére: az erőtlen egyéniség belejti a tenyerét a másikéba; az agresszív ember a kezet is ropogtatja. A kézfogás visszautasítása sértő. A nőknek járó kézcsók - mint köszöntés - nálunk még szokásban van. A feudális viselkedési normából vezethető le: valaha az alá-fölé rendeltségi viszonyt fejezte ki, férfiak között. A hűbéres kezet csókolt a hűbérúr- nak, aki ülő helyzetben volt, és minél mélyebben tartotta a kezét, annál jobban meg kellett hajolni a kézcsókra járulóknak. Európa legtöbb országában már fölhagytak vele, sőt a fiatalabb nők szexuális zaklatásként fogják fel, Dél-Európá- ban kifejezetten szexuális jelzésértéke van! Azonos neműeknél a csókkal való köszöntés a pravoszláv és iszlám hagyományokat követi, a „béke és szeretet“ kifejezésre szolgál. Olaszországban még szokásos, bizonyos körökben nálunk is újra divat, de a nyugati társadalmakban kevésbé üdomos a férfiak összecsókolózása. (mti)
