Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-26 / 96. szám, hétfő

8 ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 26. Magyar glóbusz Az erdélyi lányok hazai fizetésük többszörösét kapják Kecskeméten keresnek boldogulást az ápolónők BRASSÓI LAPOK Egy éve Kecskeméten a Megyei Kórházban harminckét pályakezdő, erdélyi ápolónőt foglalkoztatnak. A szakképzett lányok Marosvásárhely­ről és Székelyudvarhelyről érkeztek. Valamennyiüket elsősorban a ma­gyarországi fizetés vonzotta. A ro­mán egészségügyben havonta leg­feljebb 3 millió lejt kereshetnének, Kecskeméten ennek a többszörösét. A kórház vezetése több hónapos elő­készítés, tárgyalás után szerződtette a nővéreket. Ilyen nagy számban, egyszerre még nem érkeztek kül­földről ápolók magyar kórházba. Az urológián a 22 éves Soó Katalin szé­kelyudvarhelyi ápoló osztja a tablet­tákat. Rutinmunka, mégsem szenv- telenül végzi. Mosolyával, pár ked­ves szóval a gyógyszerek bevétele már nem is olyan keserves. „Ilyen frissítés kellene a magyar egészség­ügynek; gyógyszerosztásnál külön figyel rá, hogy bevegyük előtte a tablettákat - nyilatkozta egy, a nevét nem vállaló beteg. - Jól végzi mun­káját. Emberként kezel minket, nem tárgyként. Ezek az erdélyi fiatalok olyanok, mint az angyalok.” Katalin zavarban van; elpirul. „Nem tapasz­taltam, hogy a betegeket zavarná, hogy én honnan jöttem. Sokuk talán nem is tudja... Egyetlen dolog szá­mít, hogy a munkámat hogyan lá­tom el. Egy éve dolgozom itt. Meg­szerettem a kollégákat, segítőkészek voltak az első perctől. Figyelmessé­gük még a honvágyamat is enyhíte­ni tudja” - mondja. Soó Katalin honvágyában osz­tozik a Marosvásárhelyről jött Ká­sa Katalin is. Sokat gondolkodott azon, hogy jöjjön-e Kecskemétre. Szülei rábízták a döntést. „Örü­lök, hogy belevágtam. Rendesek a kollégák, a betegek is tündériek. Némelyik nagyon a szívemhez tud nőni; megvisel, ha elvesztünk va­lakit” - mondja. Paizs Judit tized- magával érkezett Marosvásár­helyről. Matektanár szeretett vol­na lenni, de szülei nem tudták fi­zetni az egyetemi továbbtanulást. Az egészségügyben kötött ki. „Nem bántam meg. Szeretek segí­teni. A betegek nagyon hálásak tudnak lenni” - állítja. A családjuktól több száz kilomé­terre elszakadt nővérek mára beil­leszkedtek. A kórház havonta megbeszélést tart számukra, ahol elmondhatják gondjaikat, problé­máikat. „A család után legjobban a hegyek hiányoznak” - mondja Soó Katalin. Hangja elszomoro­dik. Gondolatai messze járnak. Nagy, kék szemeiben egy pillana­tig szomorúság látható. „Szeren­csére itt él Monokon a barátom, ő szintén erdélyi. Ráadásul a szállón együtt lakunk a barátnőimmel. Egymás vállán sírjuk ki magunkat, ha már nagyon hiányoznak az ott­honiak” - magyarázza. Újvidéken tartják az első Délvidéki Honvédtalálkozót Szóra nyílhatnak a szájak MAGYAR SZÓ Újvidék. Május 7-én a Magyar Szó Lapkiadó Közvállalat székhá­zában szervezik meg az első Dél­vidéki Honvédtalálkozót. A talál­kozón, melynek ötlete a Magyar Szó berkeiben pattant ki 83 vete­rán harcos jelezte részvételét. Mindannyiuk számára alkalom nyílik a régi sebek, a sorsok és az emlékek megosztására. Az össze­jövetel csupán keret lesz arra, hogy a felhalmozódott nemes in­dulatok felszabaduljanak, a részt­vevők szóra nyissák szájukat és kitárhassák szívüket. Kókai Péter, a Magyar Szó fele­lős szerkesztője elmondta, kettős célt fogalmaztak meg, ami miatt az egész magyar közösség nevé­ben meg kellett tenniük ezt a lé­pést. „A kettős motiváció közül az egyik, hogy ezek az emberek tud­janak egymásról. Olyan évtize­dek mögött állunk, amelyekben ezekről a dolgokról beszélni nem lehetett, sőt, parancsszámban ment a hallgatás. Közös élmény­anyaggal rendelkeznek, amelyet szűk családi körön kívül nem is volt kivel megosztani. A másik, nem kevésbé fontos cél viszont az, hogy róluk tudjon a vajdasági magyar közösség is. A közösség történelmének szerves része ezeknek az embereknek a vállalá­sa, ami 1944 és 1945 között tör­tént, és amin átestek” - mondta. „Az első és egyben a második cél érdekében is a találkozó hasz­nos járuléka lesz, ha elkészül egy fajta adatbázis, mely a nyilvános­ság előtt is közölhető lesz. A továb­bi tervek talán túl ambíciósnak tűnnek ebben a pillanatban, va­gyis jó lenne, ha ezeknek az embe­reknek az élményeit le is tudnánk írni. Jó lenne, ha minél több élő szót be lehetne gyűjteni, és ezt va­lamilyen módon kötetben kiadni” - tette hozzá Kókai. A szervezők szerint a találkozó iránti érdeklődés az előzetes vára­kozásokat jócskán felülmúlja. A szervezés kezdetén kételyek és fé­lelmek uralkodtak, hogy hányán élnek még ezek közül az emberek közül, hányán mernek jelentkez­ni, és hányán lesznek olyan egész­ségi állapotban, hogy vállalni tud­ják az utazást. Az előzetes felmé­résekre a válóság jócskán rácáfolt. Az első összejövetelen megem­lékeznek azokról a honvédekről, akik nem érték meg ezt az időt, akár a háborúban lelték halálukat, akár azóta távoztak az élők sorá­ból. Róluk emlékezik meg a talál­kozón Sztrikovits János újvidéki plébános, utána Szakály Sándor budapesti történész, a Duna Tele­vízió egyik igazgatóhelyettese tart történelmi visszatekintőt. Néhány szóval ismertetik a II. világháború személyi adataival foglalkozó Molnár Tibor zentai történész, le­véltáros egyik kiadványát. Maga a találkozó és a könyv nem csupán az itteni magyarság érdeklődését keltette fel, vendégek jönnek Bu­dapestről a Hadtörténeti Levéltár­ból és Múzeumból, de érdeklődők jelentkeztek Kolozsvárról is. A műsorban Hugyik Ella egyetemi hallgató szaval, valamint korabeli honvéd háborús nóták csendülnek fel zenei aláfestésként. Kókai Péter főszervező (Juhász László felvétele) Kárpátaljai gondok a magyar pedagógusigazolvány és oktatói kártya érvényességének meghosszabbításával Csupán nyűg a kedvezmény? (Képarchívum) Az utóbbi időben több kár­pátaljai pedagógus jelezte: nem tudja meghosszabbít- tatni anyaországi pedagó­gusigazolványát, melyre a kedvezménytörvény értel­mében jogosult; s az idén meghirdetett szakkönyv- vásárlási kedvezmény igénylése is problémákba ütközik. KÁRPÁTALJA Az érintettek elmondták: az iga­zolvány-érvényesítés hónapokig tart, míg a januártól igényelhető könyvtámogatásról egyrészt hete­kig nem lehetett hallani, másrészt, az információs irodákban nemegy­szer hiányoztak az igényléshez szükséges nyomtatványminták. A pedagógusigazolvány érvé­nyességének meghosszabbítása iránti igénylést elvben a határon túli információs irodákban lehet beadni. Január folyamán azonban ezek az irodák Kárpátalján a mun­katársak cseréje miatt nem működ­tek, februárban pedig, bár meg­kezdték a munkát, a pedagógus- igazolványok meghosszabbításával még nem foglalkoztak. A kárpátaljai tanítók, tanárok egy része mindenekelőtt azért sze­rette volna mielőbb érvényesíttet­ni pedagógusigazolványát, mert annak meglétéhez kötött az Okta­tási Minisztérium által meghirde­tett magyarországi szakmai to­vábbképzésekre való jelentkezés. A jelentkezési határidő március 15-én lejárt... Magyarországon a pedagógus- igazolvány és az oktatói kártya ki- állításával-hosszabbításával az Or­szágos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) foglalko­zik. Megkeresésünkre az OKÉV ille­tékese, főigazgatói utasításra hivat­kozva, azt a „tájékoztatást” adta, hogy „az OKÉV nem nyilatkozik a határon túli médiának” (mintha nem is a határon túli magyarságra vonatkozna a kérdés...), a szüksé­ges információkért forduljunk a he­lyi központi információs irodához. Mint azután megtudtuk, a helyi információs irodák által átvett igényléseket az új ungvári központi iroda gyűjti össze. Innen elektroni­kus úton kerülnek az adatok a bu­dapesti OKÉV-hez, ahol az ügyinté­zők néhány napon belül elbírálják a kérelmeket. Ezt követően már a nyíregyházi közigazgatási hivatal­ban érvényesítik az igazolványt, azaz ragasztják rá az érvényességét igazoló matricát. Aki nem tud sze­mélyesen felutazni Nyíregyházára, meghatalmazás útján az ungvári magyar külképviseletre is kérheti igazolványát, ahonnan az visszake­rül a helyi információs irodákhoz. A rendszer kezdetben, 2002-ben még valóban akadozva működött, elsősorban a magyarországi intéző lassúsága miatt. 2003 második fe­lére azonban gyakorlatilag 4-5 hét alatt kézhez lehetett kapni az újon­nan igényelt vagy hosszabbított pe­dagógus-, illetve diákigazolványt. A mostani gyakorlat azonban nem követi a már bejáratott mecha­nizmust. Az egyik beregszászi ta­nár februárban többször kérte a he­lyi információs irodában pedagó­gusigazolványa hosszabbítását. Az iroda azonban vagy „nem foglalko­zott” az ügyintézéssel, vagy nem szolgált a szükséges adatvédelmi nyilatkozattal. „Márciusban végül sikerült lead­nom az igénylést, és úgy informál­tak, hogy 1,5-2 hónap múlva ér­deklődhetek az érvényesítő matri­ca iránt. Ez nagyon felháborított, ezért április 5-én felhívtam a buda­Több gondot jelent, mint hasznot? pesti OKÉV-irodát, hogy elbírálták- e már a kérelmemet. Azt a választ kaptam, hogy még meg sem kap­ták! A beregszászi információs iro­dában azzal magyarázták a késle­kedést, hogy egyrészt elmulasztot­tam kitölteni a meghatalmazást, melynek alapján a kész igazolványt Kárpátaljára hozhatnák, pedig sa­ját átvételre kértem a matricát, másrészt azt mondták, hogy ők csak egy bizonyos számú kérelem esetén továbbítják az igényléseket Ungvárra, a központi információs irodába. így már érthető, miért tart hónapokig az ügyintézés!” - pana­szolta lapunknak az érintett. Ezek után már csak az a kérdés, miért ragaszkodik a lebonyolító ahhoz, hogy személyesen nyújtsa át a pedagógusigazolványt tulaj­donosának, ha ezzel csak tovább nyújtja az amúgy is hosszú ügyin­tézési időt... A pedagógusigazolvány/oktatói kártya a januártól igényelhető 14 ezer forint értékű szakkönywásár- lási kedvezmény igénybevételéhez is szükséges. Erről a korábbi Kár­pátaljai Központi Információs iro­da még tavaly decemberben közre­adott egy tájékoztatót. Ennek ér­telmében a támogatás igénybevé­telének feltétele a magyar igazol­vány és a pedagógusigazolvány megléte, valamint egy adatvédel­mi nyilatkozat megküldése az OKÉV-hez. Az új információs iro­dákban azonban február-március folyamán nem volt adatvédelmi nyilatkozat, illetve meghatalma­zás-minta (erre azoknak van szük­sége, akik vállalják a sajátjukon kí­vül további egy vagy két pedagó­gus könyvtámogatásának átvételét Budapesten vagy Szegeden). Aki­nek tehát volt érvényes pedagó­gusigazolványa, az sem tudott ed­dig adatvédelmi nyilatkozatot kül­deni Budapestre, és élni a kedvez­ménytörvény nyújtotta könyvtá­mogatással. „Március 17-én minden körzeti iroda megkapta az adatvédelmi nyilatkozatot és a könyvátvételre vonatkozó meghatalmazás minta- példányát, a szükséges információ­kat” - áll az Ungvári Központi In­formációs Iroda lapunk érdeklődé­sére megküldött tájékoztatójában. Ugyanitt olvasható, hogy „eddigi tapasztalataink szerint a pedagó­gusok eléggé passzívan viszonyul­tak a szakirodalom-vásárlási ked­vezmény igényléséhez”, és hogy eddig „közel húsz adatvédelmi nyi­latkozat került kiadásra az infor­mációs irodákban”. Ez valóban nem sok, oka azonban nem feltét­lenül a pedagógusok „passzivitásá­ban” keresendő... „Március 23-án kértem adatvé­delmi nyilatkozatot a beregszászi információs irodában. Ekkor úgy tájékoztattak, hogy az iroda nem foglalkozik és nem is fog foglal­kozni a szakkönyvtámogatással. Végül a Kárpátaljai Magyar Peda­gógusszövetség (KMPSZ) közpon­ti irodájában jutottam hozzá a nyomtatványhoz” - meséli egy be­regszászi tanár. A KMPSZ-hez több megkeresés érkezett a támogatás igénybevétel­éhez hiányzó nyilatkozatminta ügyében. Az elnökség ezért úgy döntött, a Szövetség minden isko­lát levélben informál a támogatás­sal kapcsolatos tudnivalókról, és a szükséges okmánymintákat is el­juttatja a tanintézményekhez. Ér­tesülésünk szerint a leveleket már­cius végén postázták. A KMPSZ „önszorgalomból” vállalta ezt a munkát, elsősorban azért, hogy minél több pedagógus hozzájus­son a könyvtámogatáshoz - mond­ta el kérdésünkre Berki Károly iro­davezető. Egyelőre úgy tűnik tehát, bár még van kedvezménytörvény, az elvben a végrehajtásának elősegí­tésére hivatott irodáknak csak fe­lesleges nyűgöt jelent. A dévai árvák megsegítésére gyűröttek, akiknek a leégett szovátai gyermekotthon miatt jól jön minden forint Szeretet Napok Győrben DUNA TV Győr. A dévai árvák megsegí­tésére gyűjtöttek adományokat a Győrben. A rendezvénynek szo­morú aktualitást adott, hogy Nagypénteken Szovátán leégett az alapítvány legújabb, befejezés előtt álló gyermekotthona. A dé­vai árvák és vezetőjük, Böjté Csaba ferences atya szomorú hírrel, de töretlen hittel érkeztek Győrbe. - Ez nagy nyakleves volt. Ha az életet egy boksz­meccshez hasonlítom, azt mond­hatom, hogy komoly horgot kap­tunk, de nagyon remélem, hogy talpra fogunk állni, és tovább tu­dunk menni. A főtéren bárki hozzájárulha­tott a nemes célhoz, elég volt egy tál süteményt, vagy egy pohár mi­sebort megvennie. Ezen kívül az éttermek bevétele és a baseball­sapkák ára is az alapítvány szám­láját gazdagította. Jó példával járt elöl maga a győri püspök is, aki az önkéntes segítőkkel együtt árulta a süteményt. - Az egész három napnak eddig nagyon jó a vissz­hangja. Azt hiszem, hogy minden­kiből a legjobbat hozza ki, és tény­leg mindenki segít készségesen - mondta. A kérdésre, hogy érzik magukat Győrben, a gyerekek kó­rusban felelték: - Nagyon jól! Az a jó itt, hogy családoknál vagyunk. A győri Szeretet Napok mérlege a remények szerint meghaladja majd az egymillió forintot. Böjté Csaba ferences atya reméli, hogy a nagy pofon után talpra tudni állni (A Duna Televízió Híradójának felvétele) A beregszászi Egészségügyi Szakközépiskola (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom