Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-02 / 78. szám, péntek

/ ► 14 Kultúra új szó 2004. április 2. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 13. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Dr. Filla Ferenc. E héten az 500-500 koronát Sukola Mária perbetei, Jakub László füleki és S. Székely Zita nagykaposi olvasónk nyerte. Gratulálunk! SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 KIS SZÍNPAD: Jekatyerina, avagy egy orosz femme fatale végzete 19 JÓKAI SZÍNHÁZ: Barabbás 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mambo italiano (amerikai-kanadai) 16, 18, 20.30 MLADOST: Gyönyörű mocsokságok (angol) 16, 18, 20 TATRA: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 17 Gothika (amerikai) 19.30 PÓLUS - METROPOLIS: Derült égből Polly (amerikai) 14.20, 15.25, 17.15, 18.20, 19.05, 20.10, 21.05 Scooby Doo: Ré­misztő rejtélyek (amerikai) 14.15,16.05,17.55,19.45 Felül semmi (angol) 16.10, 19.35, 21.45 Gothika (amerikai) 15.15, 17.20, 19.20, 21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30, 17.25, 19.15, 21.15 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10,16,17.50 Mackótestvér (amerikai) 14, 15.45, 17.30 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.25, 21.25 Good Bye Lenin! (német) 21.35 Hideghegy (ameri­kai) 20.45 A felejtés bére (amerikai) 18.35 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.50 TATRA: Az utolsó szamuráj (amerikai) 16.30, 19 CAPITOL: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 16, 18 Felül semmi (angol) 20 ÚSMEV: Mackótestvér (amerikai) 16 Derült égből Polly (amerikai) 18,20 ■■■■■■■■I DÉL-SZLOVÁKIA WttKKSK/KKKk DUNASZERDAHELY - LUX: Túl mindenen (amerikai) 19.30 GALÁNTA - VMK: A szemközti ablak (olasz) 19 VÁGSELLYE - VMK: Mackótestvér (amerikai) 17.30, 20 PÁRKÁNY - DANUBI­US: 1500 mérföld hazáig (ausztrál) 19 LÉVA - VMK: Mackótest­vér (amerikai) 16.30,19 PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 13, 17.30 Elvarázsolt kas­tély (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Hideghegy (amerikai) 15.15, 20.30 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14,16,18, 20 Az ítélet eladó (amerikai) 19.45 Mackótestvér (amerikai) 13.45, 15.30 Magyar vándor (magyar) 13.30,15.45,17.45,19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) 15, 19.30 A passió (amerikai-olasz) 12.30, 15, 17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 18.15, 20.15 Rap, Revű, Rómeó (magyar) 14.15, 16.Í5, 18.15, 20.15 Rocksuli (amerikai) 13, 18.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.30, 18.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 17.30,20.30 Vas (amerikai) 16.30,20.30 A Pátria rádió kétnapos kínálatából válogathatnak Hétvégi programok Hetvenöt éves Milan Kundera. Regényeit már franciául írja, a csehek csak eredetiben olvashatják Egyetlen titka van: remekül ír Az érzelem definíciójához tartozik, hogy akaratunkon kívül szü­letik meg bennünk (Milos Fikejz felvétele) MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7-től fél 12-ig a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják. A hétvé­ge a referendum és a köztársasági- elnök-választás jegyében zajlik, mi is megpróbálunk minél teljesebb képet adni a választások meneté­ről. Szlovákia hétfőtől a NATO tel­jes jogú tagja, ez is témánk lesz, és foglalkozunk a rákbetegségben szenvedő gyerekek megsegítésére létrehozott Kantha Dóra Alapít­vány programjaival. Fél 12-kor kez­dődik Miklósi Péter Délidó c. műso­ra, melyben az egyre rosszabb álla­potba kerülő hazai egészségügyről, valamint az orvostársadalom han­gulatáról lesz szó. A közelmúltban konferencia zajlott Pozsonyban a műfordítás kérdéseiről. A 13 óra­kor kezdődő Téka az ott elhangzot­takról is beszámol. A Tallózóban 13.30-tól újra hallhatják Habsburg Györggyel, Orbán Viktorral, és Grétsy Lászlóval készült beszélge­téseinket. 15 órakor kabaréműso­runk, a Lazítani jelentkezik. A 16 órai híreket a Köszöntő követi, majd nyelvi vétségeinkről lesz szó 1 percben. 17.30-tól Napzárta. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel és sportösszefoglalóval indul műsorunk. 8.05-kor katolikus mű­sorral jelentkezik a Vüágosság. 8.40-től komolyzenei fejtörőnket hallhatják. A 9 órai hírek után: Egy hét Londonban. 10 órakor hírek, majd Gyerekzsúr. 11 órától az Ifjú­sági műsorban megismerhetik a Selye János Egyetemi Központ di­áklapját, beszámolunk két közelgő koncertről, valamint az alsószeli if­júsági klub első zenésztalálkozójá­ról. 12-től 12.40-ig választási híradóval jelentkezünk. 13 órakor a közép-európai nemzetiségi stúdi­ók magazinja, a Térerő jelentkezik. 14 órakor hírek, majd a Kaleidosz­kópban Ladislav Takác történészt kérdezzük a szlovákiai magyarság háború utáni megpróbáltatásairól szóló dokumentumkötetéről, T. Nyíri Mária turkológussal képzelet­beli utazást teszünk Törökország­ban, Keszőce Ferenc belsőépítész­től pedig megtudhatják, miként le­het rádióvevőkészülékkel meteo­rokra vadászni. Rozsnyón tartot­ták a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok X. Országos Találkozóját. 15 órától a Nevelők fórumában szá­molunk be a rendezvényről. A 15.30-kor kezdődő néprajzi össze­állításban virágvasárnapi egyházi énekeket, szokásokat mutatunk be Kürt községből, valamint a kisze- hajtás szokását több ipolymenti fa­luból. A Köszöntő és Napzárta után 18 órakor fejeződik be közve­títésünk. (Nyit.) Két neves cseh íróval büsz­kélkedhet Párizs. Kivételes tehetségű, vérbeli író mindkettő. 1929-ben szü­letett az egyik, 1957-ben a másik. Patrik Ouíedník, a huszadik század rövid tör­ténetét magába foglaló Europeana szerzője kiváló műfordító is, francia írók műveit tolmácsolja csehre, csehekét franciára. SZABÓ G. LÁSZLÓ Milan Kundera regényeit azon­ban ő sem fordíthatja választott hazája nyelvéről az anyanyelvére. Nincs rá engedélye. Mert Kundera a másik cseh író a francia fővárosban. Ifjabb kollé­gája 1985-től él Párizsban, Kundera tíz évvel korábban már Rennes egyetemén tanított. Cseh­szlovák állampolgárságától 1978- ban fosztották meg, de három év­vel később már francia útlevele volt. 1990-ig csehül írt, 1970-ben született regénye, a Nevetséges szerelmek azonban hamarabb lá­tott napvilágot Franciaországban, mint az akkori Csehszlovákiában. És ugyanez a sors várt Az élet máshol van, a Búcsúkeringő, A nevetés és felejtés könyve, A lét el­viselhetetlen könnyűsége és a Halhatatlanság című regényeire is. 1993-tól franciául ír. Az Elárult testamentumok, a Lassúság, az Azonosság és a Nemtudás mind a mai napig meg sem jelent csehül. Kundera nem akar időt veszíteni a fordítással, másokban pedig nem bízik. Magyar fordítói elé szeren­csére nem gördít akadályokat. E tekintetben aztán el is vagyunk kényeztetve rendesen. Nem így a csehek. Nekik marad a sajnálko­zás. Paradox helyzet: épp az az író fosztja meg őket a nagy élmény­től, akire valóban büszkék lehet­nek. Ouredník többek között Jarryt, Queneau-t és Beckettet népszerűsíti szülőhazájában, Kunderát azonban az ő tudása is hidegen hagyja. Furcsa ember, mondhatja bárki. Valóban az. Michel Fournier francia író sze­rint „médiafóbia” gyötri. Az inter­jút sem szereti. „Az újságíró olyan kérdéseket tesz fel, amelyek csak neki érdekesek, nekem nem - morfondíroz. - A válaszaimból csak azokat a részeket használja fel, amelyek jól jönnek a rólam al­kotott képéhez. A saját szótára szerint fogalmaz, a gondolkodá­sának megfelelően, amely biztos, hogy nem egyezik az enyémmel. Az interjú megjelenik. Azzal vi­gasztalom magam: gyorsan elfe­lejtik. Tévedés. Idézni fognak be­lőle. Sokan és sokszor. Hogy ezt mondtam, meg azt mondtam. Közben sem ez, sem az nem az én állításom, s ezt még a szőrszálha­sogató egyetemi professzorok sem látják át.” Interjút tehát nem várhat tőle senki. A fotóit is visszavette a vi­lág képügynökségeitől, mert egyi­ken sem tetszett magának. Hiú­ság? Rejtőzködés? Figyelemfel­keltés? Mindegyik és egyik sem. Kunderát a műveiben kell keresni. Ott áll a történetei mögött. Titka pedig csak egy van. Az, hogy jól ír. Annyira jól, hogy már kétszer is közel állt a Nobel-díjhoz. Hogy még mindig nem kapta meg, azon el lehet töprengeni. Brünn, Prága, Rennes, Párizs. Ez Kundera útja a világirodalom­ba. Brünnben született és huszon­öt éves koráig ő maga is úgy gon­dolta: zeneszerző lesz. Édesapja a Janácek Zeneakadémia rektora volt, fiát ő maga tanította meg zongorázni. Született is jó pár opus M. K. szignóval, de az ökölví­vásban és a képzőművészetben is ígéretes tehetségnek bizonyult. Rajzolt és szobrásztodon, grafikái színházi műsorfüzeteket színesí­tettek. 1953-ban jelenik meg első (verses)kötete, amellyel nagy fel­tűnést keltett. De még nagyobb el­ismerést hozott számára az 1967- ben kiadott A tréfa, amely­ből egy évvel később, Jaromil Jires rendezésé­ben film született. Philip Kaufman A lét elviselhe­tetlen könnyűségét ál­modta filmre 1987-ben, azóta viszont ezt az utat is lezártnak tekinti. Nem adja bele­egyezését egyetlen regénye filmre viteléhez sem. Még annak ellenére sem, hogy a műfajnak ő maga is megszállottja. Prágában, a film- művészeti főiskolán rendezést és forgatókönyvírást tanult, a hatva­nas évek első felében pedig do­censként világirodalmat tanított. „Klubhangulatban zajlottak az órái - idézi fél a múltat Jirí Menzel. - Rengeteget tanultunk tőle. Amit nem kaptunk meg a gimnáziumban, azt általa bepótol­hattuk. Tíz évvel volt idősebb ná­lunk, de nem éreztük, hogy időben fölöttünk jár. A regény fejlődéstör­ténetéről is érdekes előadásokat tartott. Ő már akkor népszerű, ál­lami díjas költő volt. Okos, művelt, kellemes ember. írt ő elkötelezett verseket is, amelyeket később na­gyon szégyellt. Bennünket ez egy­általán nem zavart. Azzal sem tö­rődtünk," hogy tagja volt a pártnak. Mi szerencsések voltunk e tekintet­ben. Megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy nem lépünk be a pártba. Ki tudtunk térni az elvárá­sok elől. A Nevetséges szerelmek­kel és A tréfával Kundera teljesen lenyűgözött bennünket. írt két színpadi művet is. Nem szereti egyiket sem. A Kulcstulajdonoso­kat a Nemzeti Színház mutatta be Otamar Krejca rendezésében, a Badarságokat a Divadlo na zábradlí. Amióta Párizsban él, filo- zofikusabban és főleg összeszorí­tott fogakkal ír. Az első oldalak még felszabadultságról és örömről beszélnek, aztán egyre inkább úgy érzem: erőnek erejével tudja csak befejezni a könyvet. Lehet, hogy tévedek, vállalom. Nagy felelős­ségtudattal nem könnyű írni. Ha Párizsban járok, mindig megláto­gatom. Ó is feljár hozzám, ha (ti­tokban) Prágában van. Jó megjelenésű, vonzó férfi. Fiatalon is jóképű volt. Bolondultak érte a nők, és ő élt is a lehetősé-gekkel. Egyszer, egy közös barát-nőnk... na, de ezt mégsem mesélhetem el! Maradjunk annyiban, hogy értett a nők nyelvén. Tudta, mi kell nekik. Ami viszont még ennél is fonto­sabb: remek író. Minden pontot, minden vesszőt százszor meggon­dol. Amilyen pedáns a küllemét il­letően, olyan pedáns a mondat­szerkezete is. A tréfának mindig nagy mestere volt. Mivel április el­sején született, a dátumnak meta­fizikus jelentőséget tulajdonít. Há­zasságlevelét a barátja aláírásával hitelesítette, az ő nevét pedig a két tanú egyike vetette a hivatalos pa­pírra.” Csehszlovákiát, Francois Mit­terrand közbenjárására, 1975-ben hagyta el. A rennes-i egyetem vendégprofesszora lett, ahol szláv irodalmat adott elő. írni továbbra is csehül írt. 1986-ban jelentette ki magáról először, hogy francia író, amikor megjelent első franci­ára fordított műve, A regény mű­vészete. „Engem nem zavar, hogy franci­ául ír, mint ahogy az sem, hogy lé­lekben már rég elszakadt Csehor­szágtól -jegyzi meg Jirí Menzel -, az a fontos, hogy ír és nagyon jól ír.” Sokan másképpen vélekednek. Haraggal ítélkeznek. Kunderát azonban mindez egyáltalán nem zavarja. Könnyű szívvel halad az útján. „Ha csehül beszélek, csak úgy dől belőlem a szó. Ha franciául, átgondoltabban fogalmazok. A francia nyelvvel még ma is olyan a viszonyom, mint tizennégy éves koromban Greta Garbóval. Sze­relmesen epekedtem utána, és bár tudtam, hogy elérhetetlen számomra, annál szenvedélye­sebb vágyat éreztem iránta.” Bár a Nobel-díjat még nem kap­ta meg, életművéért a michigani egyetem tiszteletbeli díszdoktorá­vá választották. De megkapta az Európa-díjat, a Francia Akadé­mia, a The Independent legna­gyobb elismerését és a Herder- díjat is. „Európa olyan civilizáció híré­ben áll, amely az észen alapszik - írja. - De ugyanígy állíthatjuk róla azt is, hogy a szentimentalizmus civilizációja. Létrehozta azt az embertípust, akit én homo sentimentalisnak nevezek. A ho­mo sentimentalis értékké emelte az érzést, s mivel mindannyian szívesen dicsekszünk az értéke­inkkel, hajlamosak vagyunk ki­mutatni az érzéseinket. Az érze­lem definíciójához tartozik, hogy akaratunkon kívül születik meg bennünk, sőt gyakran az akara­tunk ellenére. Abban a pillanat­ban viszont, amikor érezni aka­runk (eldöntjük, hogy érezni aka­runk), az érzés már nem érzés, hanem az érzés imitálása, bemu­tatása. Amit általában hisztériá­nak nevezünk. Ezért a homo sentimentalis (vagyis az az em­ber, aki az érzelmet az érték rang­jára emelte) valójában ugyanaz, mint a homo hystericus.” Szellemes megállapítás. De szellemes az életben is, nemcsak a papíron. Pár évvel ezelőtt egy Beckett- darab előadása után fedezte fel valaki a prágai Nemzetiben. Oda is lépett hozzá. Megszólította.- Jó estét, Kundera úr, nagyon örülök, hogy látom. Megkérhet­ném, hogy...- Ne haragudjon, én nem az va­gyok, akinek gondol.- Dehogyisnem! Én azonnal fel­ismertem.- Bocsássa meg, uram, ön ha­talmasat téved!- Kundera úr, miért mondja ezt? Mire az író levette a szemüveg­ét, közelebb lépett elszánt olvasó­jához, és úgy sziszegte a fülébe:- Azért, mert nincs kedvem be­szélni magával! Hogy ki volt a „megsebzett”? Egy angolul beszélő dán egyete­mista. A csehek közül ugyanis senki nem fogott gyanút, hogy aki ott szivarozik a közelükben, az nem más, mint Milan Kundera. Számukra ő van - és még sincs. Kundera nem akar időt veszíteni a fordítással, má­sokban pedig nem bízik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom