Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-22 / 93. szám, csütörtök
22 Tudomány ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 22. Egy véletlennek köszönhető a szenzációs felfedezés Őssejtek - emberi vérből DR. NEMES JÁNOS Egy kis londoni kutatóintézet azt állítja magáról, hogy emberi vérből képes olyan őssejteket előállítani, amelyekből aztán gyakorlatilag bármilyen sérült emberi szövetféleség kifejleszthető. A hírt nem egy bulvárlap röppentette fel, hanem a tekintélyes New Scientist, amelyben beszámoltak a londoni TriStem nevű kutatóintézet új eljárásáról. A tudósok azt állították, hogy az emberi fehérvérsejteket őssejtszerű (stem-cell-like) sejtekké alakították át - méghozzá órák alatt. Ezekből a sejtekből akár összehúzódásra képes szívizomrostok, vagy éppen ne- uronok, agyidegsejtek is kifejlődhetnek. „Szkeptikus vagyok a hírrel kapcsolatban, több bizonyítékra van szükség” - kommentálta a hírt Evan Snyder, a kaliforniai Burnham Intézet professzora, az őssejtkutatás elismert tudora. „Én is szkeptikus voltam, amíg a saját szememmel nem láttam” - vágott vissza McCaffrey, a washingtoni George Washington Egyetem professzora, akit függeden megfigyelőként vontak be a kísérletbe. Ő a saját szemével győződhetett meg arról, hogy amikor (csupán fél liter emberi vérből nyert) fehérvérsejteket juttattak be egerek szervezetébe, azok megtelepedtek a csontvelőben, és ott szaporodásnak indultak, igazi vérképző sejtekké alakultak át. „Engem meglepett, hogy milyen gyorsan és könnyen beindult a folyamat” - nyomatékosította tapasztalatait McCaffrey. A felfedezés egyébként egy véletlennek köszönhető. A 90-es években Ilham Abuldayel, a TriStem alapítója egy dán kutatócégnél dolgozott. Ott egy olyan antitest szintetizálásán ügyködtek, amellyel felismerhetővé tehetők a kóros agyidegsejtek. Abuldayel az antitestet leukémiás sejtek (tehát a fehérvérűségnek nevezett daganatfajta rosszindulatú sejtjeinek) elpusztítására próbálta felhasználni. Legnagyobb meglepetésére azonban a sejtek nem haltak el, hanem „visszafejlődtek” a korai formájúvá, és szaporodni, differenciálódni kezdtek. (Hogy a tudós elkerülje az elnevezésbeli vitát, ezeket nem őssejteknek, hanem „őssejtszerű sejteknek” nevezte eh) A miértre, hogyanra egyelőre nincs válasz. Csak annyit tudni, hogy az antitestek hozzákötődtek a sejtek felszínéhez, és ez beindította a furcsa „retrodifferenciáló- dást”. Abuldayel erre a felfedezésre alapozta, illetve alapította meg a TriStemet. A cég majd két évtizedes intenzív munkát követően jutott el az őssejtkutatás klinikai fel- használásának küszöbéhez. Ma már a TriStem tudósai azt állítják, hogy bármilyen szövetet - porcot, sima- és szívizmot, máj- és idegsejtet stb. - képesek lennének ezekből az őssejtszerű képletekből előállítani. A TriStemnek azért is nehéz tudományosan elismertetnie eredményeit, mert emberi sejtekkel dolgoznak - ennek pedig etikai és törvényi akadályai vannak. Ráadásul sokan bőszen támadják az eredményeket. Alexander Medvinsky, az edinburghi őssejtkutató intézetből például annak lehetőségét is felvetette, hogy nem is átalakulásról, csupán sejtpusztulásról lehet szó. A csontvelőben ugyanis az antitest hatására elpusztulnak a fehérvérsejtek, és megmaradnak az őssejtek. Ezt a TriStem határozottan cáfolja. Ellenőrző tesztjeik szerint a fehérvérsejtek 90-95 százaléka egyáltalán nem károsodott. Mások, például Bob Laza a mas- sachusettsi sejtkutató intézet vezetője igen figyelemreméltónak tartja a kutatást. Ő már az őssejtszerű sejtek klinikai hasznosításán is gondolkozik. Mert ha a módszer beválik, egészségügyi felhasználásával megújítható az egész szervátültetés. Először is kiiktatható minden etikai fenntartás, amely a őssejtbeültetés eddigi gyakorlatát övezte - nevezetesen, hogy ma még embrió szervezetéből nyerik az őssejteket. Ráadásul, ha a betegeket a saját sejtjeikkel gyógyítják, a kilökődés veszélye is egy csapásra megszűnik. Végső soron akár csontvelő-átültetésre sem lesz többet szükség. Ezenkívül megdől az a dogma, hogy a differenciált sejtek nem tudnak „visszafejlődni”, illetve más sejtfajtává átalakulni. Nem tudni, mit hoz a jövő, de a TriStem jelentős elismerést és előrelépést könyvelhet el. Végre megkapták az engedélyt emberi kísérletekre, klinikai kipróbálásra is. Most már „hivatalosan” is megpróbálhatnak igazi vérből igazi őssejtet előállítani, (o-o) RÖVIDEN A vas serkenti a nők memóriáját A vashiányban szenvedők nem csak fáradtak, letargikusak. Már a csekély vashiány is ronthatja a nők koncentrálóképességét és memóriáját. Kiegészítő készítmények szedésével azonban orvosolható a probléma. A vashiány és a mentális teljesítmény kapcsolatát az amerikai Pennsylvania Állami Egyetem kutatócsoportja vizsgálta, (ngo) Magasabbak az európai férfiak Az USA sok területen a világ vezető állama, a férfiak magassága területén viszont elvesztette elsőségét. A müncheni egyetem professzora, John Komlos az elmúlt 200 évre visszamenően 250 ezer férfi magassági adatait tanulmányozta át. Azt találta, hogy míg az európaiak generációról-generációra magasabbak, az amerikaiak megálltak a növésben. Az 1800-as években a hollandok még átlagosan 7,5 centiméterrel alacsonyabbak voltak az amerikaiaknál, ma ugyanennyivel magasabbak. A professzor a hollandok előnyét a világszerte elismert családpolitikájával, kimagasló gyes és gyed jutatá- saival magyarázza. Ezzel szemben az USA-ban 40 millió amerikainak nincs egészségügyi biztosítása sem. (ngo) A világ legrégebbi ékszerei Kagylóból készített ékszereket találtak a dél-afrikai Blombos-bar- langban. A tudósok szerint az ősi csecsebecsék 75 ezer évesek. Minden egyes, borsószem méretű kagylóra ugyanolyan lyukat fúrtak, amire a kutatók szerint azért volt szükség, hogy felfűzhessék őket, a gyöngysort pedig nyakláncként hordhassák Afrika őslakói. A lelet az absztrakt emberi gondolkodás első kézzel fogható nyomai közé tartozik. (o-o) Száz évvel ezelőtt született Robert Julius Oppenheimer, az atombomba atyja Előbb ünnepelték, majd átkozták (Képarchívum) Ma már csak kevesen ismerik a nevét. Holott bő fél évszázaddal ezelőtt a legismertebb amerikaiak egyike volt, akit istenítettek és átkoztak, előbb háborús hősnek tekintettek, majd bűnözőként bántak vele. Mindezt ugyanazért a tettéért: az atombomba megszerkesztéséért és későbbi gondolatáért, hogy talán mégsem kellett volna. OZOGÁNY ERNŐ Oppenheimer életének e két történelmi mérföldköve között lejátszódott az emberiség legborzalmasabb háborúja, majd a teljes megsemmisülés szakadékénak szélére sodródott a világ. Robert Julius Oppenheimer száz évvel ezelőtt, német bevándorló szülők gyermekeként New Yorkban látta meg a napvilágot 1904. április 22-én. A szó szoros értelmében az új világba született: néhány évvel korábban fedezte fel John Joseph Thomson az első elemi részecskét, az elektront, Henri Becquerel a radioaktív sugárzást, majd Marie Sklodowska és Pierre Curie a rádiumot. Mivel korán megnyilvánult a fizika és a kémia iránti érdeklődése, a természettudományok egyik bástyájának tekintett Harvardon szerzett diplomát. A huszadik század első évtizedei egyértelműen az atomkutatás jegyében zajlottak: fokozatosan kiderült, hogy a korábban oszthatatlannak hitt vegyi elemek valójában különféle részecskékből állnak, sőt a húszas évek végére azt is sikerült tisztázni, hogy az atommagot alkotó neutron és proton is tovább osztható. Mindezek a felismerések angol, német illetve Németországban dolgozó - köztük több magyar -, valamint olasz tudósok nevéhez fűződnek. Ennek fényében érthető, hogy a magfizika bűvöletében élő fiatal tudós európai tanulmányútra indult. Először angliai, majd németországi egyetemeken folytatott kutatásokat. A harmincas évek folyamán, Hitler hatalomra jutását követően a demokratikus érzelmű tudósok tömegesen hagyják el az Óvilágot, köztük a legnagyobbak és az atombomba megszerkesztésének több főszereplője: Albert Einstein, Wig- ner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János és Enrico Fermi. Mi, magyarok ismeijük talán legjobban azt a történetet, amely az atombomba megszerkesztésére sarkallta az Egyesült Államokat: Szilárd Leó, a láncreakció felfedezője arra a hírre, hogy német tudósoknak - Otto Hahnnak és Fritz Robert Julius Oppenheimer Strassmannak - sikerült neutronok besugárzásával megvalósítani a maghasadást, attól rettegve, hogy a náci vezetés megkaparintja az atombombát, kétségbeesetten fordult egykori kollégájához és barátjához, Albert Einsteinhez, hogy minden tekintélyét vesse latba Franklin Delano Rooseveltnél. A német tudós által 1939. augusztus 2-én aláírt levelet Szüárd fogalmazta meg németül, Wigner Jenő fordította angolra. Kezdetben nem sok megértést tanúsítottak kérésük iránt: szinte senki sem hitt a láncreakcióban. Köztük nem kisebb tudósok voltak, mint a kor legnagyobb kísérleti fizikusa, Ernest Rutherford. így aligha csodálható, hogy hatezer dolláros költségvetéssel és néhány emberrel indultak. Meglehetősen hosszú út vezetett addig, amíg több tízezerre dagadt a kutatók száma, kiépült a később legendássá vált Los Ala- mos-i és Oak Ridge-i kutatóbázis, míg Enrico Fermi a chicagói egyetem metallurgiai laboratóriumában beindította az első atommáglyát. Oppenheimer a kezdetektől fogva lelkesen támogatta a terveket és bekapcsolódott a munkába. A második világháború kitörése ugyan felgyorsította az eseményeket, a végső elhatározást viszont az Egyesült Államok hadba lépése hozta meg a Pearl Harbor-i támaszpont japánok általi lebombázása után. Ekkor megnyíltak a pénz csatornái: dollármilliárdok áramlottak a csodafegyver programba, amely a későbbiekben Manhattantervként vált ismertté. Mivel a több millió német származású amerikai között jócskán akadtak Hitler-szim- patizánsok, csak úgy lehetett a hatalmas méretű titkos tervet kivitelezni, ha a sivatag közepén, jól szemmel tartható és hermetikusan elzárható helyen végzik a kísérleteket. Ennek eredményeként nőtt ki a fölből mindössze egy év leforgása alatt a szabályozott láncreakció megvalósítására létesített Oak Ridge-i és az atombomba megszerkesztésére hivatott Los Alamos-i bázis az új-mexikói sivatag közepén. A terv kivitelezésével a nagyszerű tudós és ragyogó szervező hírében álló Robert Julius Oppenhei- mert bízták meg. Gigászi feladatot varrtak a nyakába: két év alatt kellett megszerkesztenie azt a bombát, amelyről Rutherford szentül állította, hogy egyszerűen nem fog működni. Oppenheimer ragyogóan megoldotta a rá bízott munkát: összesen három bombát szerkesztett, ezért a ledobásukra szolgáló akció a Trinity (Szentháromság) fedőnevet kapta. Az Oppenheimer vezetésével végrehajtott első kísérleti atomrobbantásra 1945. július 16-án került sor a kutatólaboratórium közelében fekvő alamagordói légi bázison. A két félgömbbel lezárt henger alakú bombát egy harminc méteres acélszerkezetre húzták fel, hogy a robbanást jól lehessen látni. A táv- irányítással felrobbantott bomba pusztító hatása minden képzeletet felülmúlt: egész Új-Mexikó területén lehetett látni azt a tűzgolyót, amely perceken belül tizenkét kilométeres magasságig szökött. A robbanás középpontjában tízezerszer nagyobb volt a hőmérséklet, mint a Nap felszínén. Félelmetes néhány perc volt. Ekkor tanult meg rettegni az ember az atomenergiától. Attól is, amelyik szolgálhatja őt. Szilárd Leó már hónapokkal korábban elindította bombaellenes kampányát, akkor, amikor Párizs felszabadítását követően megtudta, hogy a németeknek nincs ilyen pusztító fegyverük. Einsteinhez fordulva megszületett a második levél, amelyet 1945 áprilisában küldtek meg az elnöknek azzal a kéréssel, hogy ne vessék be az atombombát. Ám Roosevelt meghalt, s a helyére lépő Harry Truman nem volt kíváncsi a tudósok aggályaira. Érdekes módon a siker bűvöletében maga Oppenheimer is a bevetést szorgalmazók oldalára állt. Elhitte ugyanis azt a propagandamondatot, hogy legalább egymillió szövetséges katona életét mentik meg, ha elpusztítanak egykét japán várost. Ezért még azzal sem értett egyet, hogy lakatlan területen robbantsák fel a bombát, ekképp sokkolva az ellenfelet. Megpecsételődött Hirosima és Na- gaszaki sorsa. A háborút követően nemzeti hősként ünnepelték Oppenhei- mert, elismerésképpen kinevezték az USA atomenergia bizottságának elnökévé. Gyökeres változást gondolkodásában az Igor Vasziljevics Kurcsa- tov által 1949-ben kikísérletezett szovjet atombomba felrobbantása utáni kampány okozta. Ekkor Truman elnök utasítást adott a hidrogénbomba kifejlesztésére. Oppenheimer felismerve a fegyverkezési verseny okozta veszélyt és azt a tényt, hogy akár atomháborúba is sodródhat a világ, nemcsak a szuperbomba kifejlesztését utasította vissza, hanem határozottan ellenezte is ezeket a terveket. Aligha csodálható, hogy ezt követően a paranoiás Joseph Raymond McCarthy és az általa vezetett Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság célkeresztjébe került. Megalázó procedúra végén lemondatták minden funkciójáról, megbélyegezték és eltiltották valamennyi atomtitoktól. A boszorkányüldözés hatására átértékelte korábbi tevékenységét, hátat fordított a fizikának, s a tudomány etikai kérdéseivel kezdett foglalkozni. Princetonba visszahúzódva az Albert Einstein, Wigner Jenő és Neumann János által világhírnévre emelt egyetemen adott elő élete hátralevő részében. Valószínűleg Los Alamos-i tevékenysége okozta korai halálát: 1967. február 18-án rákbetegségben hunyt éi. Még hatvanhárom éves sem volt. A gyakorlati hatás többek között az, hogy az alkohol fogyasztása nem váltja ki a megszokott örömérzetet Szenvedélymentesít a kombinált tapasz ORIGO-HÍR Amerikai kutatók olyan kombinált tapaszon dolgoznak, amely a dohányzás mellett a túlzott alkoholfogyasztástól is megszabadít. A dohányzásról való leszokásnak több hatékony módja ismeretes, a különböző nikotinpótló készítményektől az akupunktúráig. Világszerte elterjedt és hatékonynak bizonyult például az ún. nikotintapaszok használata. Újabb kutatások alapján a tapasz nem csupán a nikotinszenvedélytől szabadíthat meg, hanem segíthet a túlzott alkoholfogyasztást esetében is. Az egyesült államokbeli Duke Egyetem kutatói dr. Jed Rose vezetésével arra a következtetésre jutottak, hogy a tapaszban található egyik hatóanyag, az ún. me- camylamine képes az alkohol iránti vágyat is csökkenteni. A vizsgálatokból kiderült, hogy azok, akik hetente átlagosan tízszer vagy még gyakrabban nyúltak az alkoholhoz, négyhetes „tapaszkúra“ után már csak átlagosan hat alkalommal emelték meg a poharat. Az eredmény azért is örvendetes, mert a dohányzás és alkoholszenvedély gyakran jár együtt, így a kombinált kezelés különösen hasznos lehet. A mecamylamine-t már évtizedek óta használják a magas vérnyomás kezelésére. A szer azonban az agyra is hat, mivel csökkenti a dopamin felszabadulását. Ennek gyakorlati hatása többek között az, hogy a nikotin vagy az alkohol fogyasztása nem váltja ki a megszokott örömérzetet. „Miután nem jelentkezik a mámor, csak a rossz közérzet és a másnaposság marad meg, a beteg egyre kevésbé érez kéztetetést, hogy a pohár után nyúljon” - állítja dr. Rose. Természetesen a tapasz nem józanít ki, nem csökkenti az alkohol okozta rosszullétet, sem annak egészségkárosító hatásait, mint a májzsugorodás vagy rák, mindössze a szenvedélyt próbálja befolyásolni.
