Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-22 / 93. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Nem nagy támogatottsága van román parlamenti és kormánykörökben annak a javaslatnak, amely szerint a román nemzeti lobogóra vissza kellene helyezni az or­szág címerét, elkerülendő, hogy a zászló azonos legyen a Csád Köztársaságéval. Az erdélyi napilap beszámolt arról: a román szenátus jogi bizottsága megvitatta Metin Cercheznek, a török nemzeti kisebbség parlamenti képvi­selőjének ezt a javaslatát. Az afrikai állam már bepana­szolta Romániát az ENSZ- nél, a világszervezet pedig azt javasolta, a két ország oldja meg egymás között a kérdést. Merchez javaslatát nem támogatja sem a kor­mány, sem a törvényhozói tanács. Az ellenérv az, hogy Románia nemzeti zászlajáról az alkotmány rendelkezik, az alaptörvény pedig nem te­szi lehetővé, hogy a lobogón változtatni lehessen. A na­pokban ismét felmerült an­nak a veszélye, hogy Romá­nia és Csád között a nemzeti lobogó kérdése esetleg dip­lomáciai háborúvá válik. A probléma három évvel ez­előtt felszínre került már, ám a kérdés a tavaly októberben elfogadott alkotmánymódo­sítás után sem rendeződött. Románia 1821 óta használja a piros-sárga-kék színkombi­nációt nemzeti zászlóként, a kommunista rendszerben azonban címer volt a köze­pén. A lobogó az 1989-es for­radalom után nyerte el mos­tani formáját, vagyis eltűnt róla a kommunista szimbó­lum, és így most tökéletesen megegyezik a Csád Köztár­saságéval, amelyet az afrikai államban 1959-ben fogadtak el. Csád panaszt tett az ENSZ jogi osztályánál, emiatt fennáll a veszélye annak, hogy Románia jogilag elve­szítheti a három alapszínből álló zászlaját. SZABADSÁG Erdélyi magyar munkaköz­vetítő hálózat alakul E-MELÓ néven a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RMDSZ) kezdeményezésére - írja a lap. A május végén induló szolgáltatás célja az erdélyi munkáltatók és a magyar nyelvet ismerő álláskeresők közötti kapcsolatteremtés. A tervezetet tavaly kezdemé­nyezték az RMDSZ program­jának kidolgozásakor. A szol­gáltatást a Communitas Ala­pítvány működteti, partner­ként az Országos Magyar Di­ákszövetség (OMDSZ), a Ma­gyar Befektetési és Kereske­delemfejlesztési Kht. (ITDH) és az Impulzus XXI segíti a programot. A cégek, önkor­mányzatok, költségvetési in­tézmények, civil szervezetek és a munkaerő-kínálat közötti kapcsolat megteremtését cél­zó szolgáltatás megvalósítása érdekében programtanács alakult. A szolgáltatás két for­mában áll majd az érdek­lődők rendelkezésére: részint a világhálón keresztül kívánja segíteni a munkapiaci keres­let és kínálat összehangolá­sát, részint irodahálózat ki­alakítását tervezik; Erdély több városában működnének információs pontok.-Azért vettem meg ezt a luxusvillát, mert innen ellátni addig a szociális otthonig, ahol drága édes­anyámat elhelyeztük... (Lehoczki István rajza) Amerikai és jordániai rendőrök keveredtek vitába, majd önfeledt lövöldözésbe Párbaj a börtönfolyosón Koszovó északi részén ta­lálható Kosovska Mitrovi­ca, és ha egy város Koszo­vó északi részén található, akkor pontosabb jellemzé­sére tulajdonképpen sem­mi szükség: ott permanens gáz van, márciusban pél­dául orvlövészek vadász­tak szerbekre a ház­tetőkről, hogy elbizonyta- lanítsák a gonosz szer- bek-jó albánok képlet megmaradt híveit. PARA-KOVÁCS IMRE A helységben börtön is találha­tó, nem beszélve ENSZ-katonák- ról, rendőrökről, akik puszta jelen­létükkel is a rendet hivatottak biz­tosítani, messzemenően példázva, hogy a vadóc szerbekkel, horvá- tokkal, szlovénekkel, bosnyákok- kal és albánokkal szemben, a világ más tájain eltérő kultúrák, ideoló­giák képesek egyazon cél érdeké­ben együttmű-ködni, és azt, mennyivel - nos, nem felsőbbren- dűek, természetesen - de kulturál­tabbak ők, mint a térségben civa­kodó népek und nemzetek. Hogy miért is említettem ki­emelt helyen Kosovska Mitrovica börtönét, az a hírekből nyüvánva- ló: amerikai, pakisztáni és jordáni­ai rendőrök keveredtek vitába, majd önfeledt lövöldözésbe az ira­ki helyzet értékelése kapcsán, melynek végén két amerikai és egy jordániai rendőr életét vesz­tette. A cellákban emberek töltik ­minden bizonnyal megérdemelt - büntetésüket, mert adott helyzet­ben fegyverrel és egyéb eszközök­kel próbálták vélt érdekeiket érvé­nyesíteni egy szövevényes, törté­nelemtől sújtott, beteg környezet­ben. Szerbeket gyilkoltak, esetleg albánokat, fosztogattak, egyszó­val kivetkőztek önmagukból, és ci­vilizációt, szocializációt félredob­va legrosszabb formájukat mutat­ták, melynek folyományaként ENSZ-rendőröket kaptak a nya­kukba, és egyben példát, lásd fent. Az ENSZ-rendőrök egy ideig mutatták a példát, aztán még egy kicsit, de a börtönőrzés unalmas, Koszovó különben sem az a hely, ahol börtönőrzésen és gyilkoláson kívül csinálni lehet valamit ebben az időszakban, úgyhogy arra gon­doltak, megvitatják a világ dolgait mint kulturált népek, ENSZ-kar- szalaggal a karjukon, küldetéstu­dattal a szívükben. Elkezdtek baseballról beszélni, de a baseball az amerikaiakon és japánokon kívül nem sok embert érdekel a világban, úgyhogy rátér­tek a krikettre, de arról meg az amerikaiak nem tudtak semmit, úgyhogy ücsörögtek egy darabig, és nagyokat hallgattak. Ekkor fel­vetődött a sivatag mint téma, és eb­ben végre mindannyian otthon vol­tak valamennyire, de sajnos a siva­tagról nem lehet túlságosan sokat beszélni, mert lankás, meg homo­kos, nappal baromi meleg van ben­ne, éjjel meg nagyon hideg, ezzel aztán vége is, ritka az olyan ember, akinek valami nagyon jó sztorija van a sivatagról, hacsak éppen nem háborúzott benne. Elképzelhető, mennyi közös té­mája akad egy amerikai és egy jordániai rendőrnek. Nagyjából semmi. Szerencse, hogy létezik nemzetközi helyzet, mely fokozó­dásra hajlamos, és segítségével két távoli országból érkezett ENSZ-alkalmazott is könnyedén talál csevegésre alapot. Sivatagi Vihar - ugrott be vala­melyiknek, és tényleg, ebbe végre mindannyian bele tudtak szólni, bár egy albán filozófus a rács mö­gül kifogástalan angolsággal fi­gyelmeztette őket a téma veszé­lyességére, lévén maga is hasonló csevegés után keveredett népir­tással súlyosbított vérengzésbe néhány éve. De nem hallgattak rá. Elkezdték megvitatni az iraki helyzetet, gondosan ügyelve a méltóságra és a visszafogottságra, a higgadt érvelésre, a pontosan kifejtett álláspontokra és termé­szetesen az egyenruhára, amit vi­seltek. A rabok fedezéket kerestek. Öt perc múlva önfeledten gép- pisztolyozták egymást a folyosón az őrök, az ismert eredménnyel. Hárman közülük mára csupán érvek azok számára, akik az ENSZ tökéletes csődjét látják minden ka­tonai, rendfenntartó és békete­remtő akcióban. Multikulturális ál­dozatok, a paranoia elmélyítői, mi­szerint be kell zárkóznunk saját nemzetünkbe, városunkba, csalá­dunkba, és onnan csak akna­vetőkkel ismerkedni, lehetőleg túl­erőben. Vagy szimplán hülyék. Pont olyan hülyék, mint mi vagyunk. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa Bevételkiesésre panaszkodik a római és a milánói közlekedési vállalat Félelem szülte metróiszony MTI-HÁTTÉR Terrorcselekményektől való fé­lelmükben az olaszok nagy ívben elkerülik a metrót. A milánói met­ró bevétele ezért az idei év első negyedében 5,5 millió eurónak megfelelő összeggel csökkent, és a kilátások továbbra sem biztató­ak - idézte a média Bruno Sotesi- nát, a milánói közlekedési vállalat (ATM) elnökét. Rómában hasonlóképpen so­kan más közlekedési eszközt vá­lasztanak a metró helyett, és az olasz főváros közlekedési vállala­ta (Atac) a jegyvásárlás jelentős visszaesésére panaszkodott. Az olasz igazságszolgáltatás hónapok óta figyelmeztet terror- cselekmények veszélyére. Né­hány héttel ezelőtt például a ró­mai és a milánói metró ellen ter­vezett gáztámadásokról terjedtek el hírek. Főleg Milánóban létez­nek az al-Kaidával kapcsolatban álló terrorista sejtek. Terroriz­mus-szakértők szerint azonban jelenleg nem áll fenn vegyi vagy biológiai fegyverekkel elkövetett merényletek konkrét veszélye. A római belügyminisztérium szerint a rendőrség több mint kétszáz csendőrt (carabinierit) bízott meg a római és a milánói metróállomások ellenőrzésével. „Egyetlen napon öt alkalommal is igazoltattak” - tiltakozott egy Rómában élő egyiptomi férfi. A Sismi katonai titkosszolgálat je­lentése szerint pályaudvarok, szállodák, amerikai intézmények és nagykövetségek is a me­rénylők célkeresztjébe kerülhet­nek. Giuseppe Pisanu belügymi­niszter szerint 12 700 rendőr őrködik több mint nyolcezer in­tézménybiztonságán. KOMMENTÁR Vajkeresők MOLNÁR NORBERT Megtalálta az eredendő bűnöst Mikulás Dzurinda kor­mányfő. Bugár Béla és az MKP tehet mindenről, ami a koalí­cióban történt, a feszültségeket a magyar párt generálta, a kormányfő és az SDKÚ tiszta, mint a patyolat. Ha egy pici felelősséget magára vállalt volna, még hihetőnek is tűnhe­tett volna a történet, de így, egyoldalúan teljesen meredek és hiteltelen. Mondta volna azt, hogy mindenki hibás egy ki­csit, s van, aki teljesen sáros. De Mikulás Dzurinda megint nem azt mondta, amit gondolt, vagy amit kellett volna, s erre már egyszer ráfizetett a koalí­ció. Konkrétan akkor, amikor elkezdett csoportocskázni, aminek egy csúnya pofára esés lett az eredménye. Pedig ha azt mondja el, hogy az NBÚ-ban tényleg klientelizmus ural­kodik, hogy csak bizonyos személyekhez közel álló cégek tudnak milliárdos üzleteket megkaparintani, mert csak ők kapnak erre engedélyt, akkor valószínűleg az ország is más­hogy nézett volna rá, lehet, Ivan Simko is elhitte volna, hogy bekergették őt a málnásba. De a kormányfő bármely hely­zetben képtelen azt mondani, amit kellene. Kommunikációs készsége egyenlő a nullával, emberei hasonlóan tehetetle­nek, hogy a tehetségtelen szót ne használjam. Nincs, aki el­mondaná neki, mit mondhat és mikor. A Národná obrodának nyilatkozva is belefutott a kommuni­kációs csapdába. A lapon keresztül üzente meg mindenki­nek, hogy Bugár a felelős a kormánykoalíciós ellentétekért, s ennek bizonyítására mellényzsebéből előhúzta a magyar kár­tyát. Ahelyett, hogy azt mondta volna: az MKP és a KDH a választási időszak első felében a kormányprogramban szá­mukra fontos részeket már végrehajtotta, ezért ölbe tett kéz­zel csak a reformok negatív hatásaira mutogatva még ki is hátrálhatnak azok mögül. A legtöbbet - legerősebbként - az SDKÚ vállalta magára, a gazdasági reformok a részükről nem fejeződtek be, s kell még vagy két év véghezvitelükhöz, ezért elvárják a koalíciós partnerektől, hogy ne hagyják cser­ben a kormányprogramot. De Dzurinda megint nem ezt mondta, hanem Bugárt próbálja bemártani az ebben a kor­mányzási időszakban keletkezett első komoly konfliktusuk, vagyis a kedvezménytörvény miatt, noha annak idején a mi­niszterelnöknek pontosan tudnia kellett, hogy mivel fog járni keménykedése ez ügyben, s nem Eduard Kukán eltúlzott vá­lasztási kampányának részévé tenni a státustörvényt. Tudta, hogy a két öreg haver közötti bizalom meg fog rendülni. De Dzurinda szerint ez is csak Bugár bűne. Bagatellizálja a Sim- ko-ügyet, nem ismeri el, hogy.hibázott, s miatta tart ott a ko­alíció, ahol tart. Az más kérdés, hogy az MKP és a KDH erre még rá is játszik, de hát Dzurinda ezt sem tudja elmondani. A miniszterelnök egyszerűen képtelen az önvizsgálatra. Mi­ért nem mondja el neki valaki, hogy politikai stílusával eljut a koalíciókötési impotenciához. Mert azt azért látni kell (a kifejezést neves politikusunktól loptam), hogy a koalíciós el­lentétek kialakulásában óriási szerepe volt Dzurindának, de ehhez partnerek is kellettek. Mindenkinek van vaj a fején, s ahelyett, hogy azt eltüntetnék, azt keresik, ki tette oda. Pe­dig tudják, hogy mindenki vajazott egy kicsit. JEGYZET Vigyázat, átverés! JUHÁSZ KATALIN Lassan kezd az agyamra men­ni ez a vadkapitalista, vásár- ló-bepalizó kereskedelem. Nagyon résen kell ám lenni, nem feltétlenül kell hinni a szemünknek-fülünknek, és érdemes gondosan elolvasni az apró betűs részeket, rákér­dezni az érthetetlen megfo­galmazásokra, mert különben könyörtelenül kicsalják a pénzt a zsebünkből, méghoz­zá úgy, hogy nem is reklamál­hatunk. Mondok három múlt heti példát. Egy Best nevű gyü­mölcslén hatalmas 100% dí­szelgett, örömmel tettem hát kosaramba, és csak otthon, kóstolás után fintorodtam el, mert azonnal megérzem, ha hígított löttyel van dol­gom. Nézem a doboz szélén az apró betűket: gyümölcs­tartalom 20 százalék, plusz négy féle ízfokozó, az imá­dott E betűk. Aztán alapo­sabban megvizsgálom a 100% feliratot, és kiderül, a gyártó csupán azzal dicsek­szik, hogy terméke százszá­zalékos minőségű. El kell is­merni, zseniális ötlet, már- már vetekszik a Tuzemsky Um márkanévvel. Ugyanabban a hipermarket­ben vásároltam akciós majo­nézt, egyet fizettem, kettőt kaptam, határtalan volt az örömöm. Odahaza aztán szét­szedtem a gondosan egymás­hoz folpackozott üvegeket, és látom ám, hogy a termékek szavatossága négy nap múlva lejár, ezért jobban teszem, ha azonnal elfogyasztom a fél ki- lónyi majonézt. Aztán itt vannak a joghurtok. Megújult csomagolás, fino­mabb, újabb, krémesebb, méghozzá változatlan áron. A vásárló együtt örül a szlo­geníróval, aztán otthon szemügyre veszi a poharat, és rájön, hogy 1,5 deci he­lyett csak egy deci joghurt maradt benne. Még jó, hogy változatlan áron! Mondom, tessenek nagyítóval boltba járni, mert ki tudja, mit találnak ki holnap az agyafúrt termékmenedzse­rek. Lehet, hogy ezek már az új, európai uniós kereskedel­mi fogások?

Next

/
Oldalképek
Tartalom