Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-17 / 89. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Még legurítok néhány sört, csak aztán döntöm el, hogy hova megyek. A Macához vagy előtte szavazni... (L’ubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Hamis az igazi valódi TALLÓZÓ SZABADSÁG Szakértők szerint folytatni kell a kolozsvári főtéri régésze­ti ásatásokat a Mátyás-szobor: csoport közelében, a helyszí­nen szabadtéri régészeti parkot is létesítenének - ezt állította a helyi lap szerint Gheorghe Fu- nar. A kolozsvári polgármester bejelentette: a Történelmi Mú­zeum szakértőivel karöltve lo­an Piso, a Történelmi Múzeum főigazgatója átiratban értesí­tette őt arról, hogy a régészeti ásatásokkal foglalkozó szakér­tők javasolják a feltárás folyta­tását. A Történelmi Múzeum il­letékese, Emílián Bota, aki az ügyben az egyik szakértő volt, megerősítette: a Mátyás-szo­borcsoport előtti gödröt északi irányban kibővítenék. A szobor irányában állítólag egy gyö­nyörű római tér található, ezt szeretnék feltárni. Szerinte kö­rülbelül 10-15 métert ásnának még észak felé, de az is meg­történhet, hogy csak két méter­rel lesznek közelebb Fadrusz János alkotásához. A múzuem egy szabadtéri park létesítését javasolja, ahol kiállítanánk az ott talált oszlopokat, régészeti leleteket. Az idei költségvetés­ben a városi tanács 10 milliárd lejt (1 millió korona) irányzott elő a Főtér rendezésére, de nem az ásatások folytatására, hanem állagmegőrzésre szán­ták a pénzt, de a polgármestert ismerve könnyen megeshet, hogy ennek éppen az ellenke­zője történik majd - írta a Sza­badság. Pálffy Károly, a Romá­niai Magyar Demokrata Szö­vetség tanácsosa szerint a hecc kedvéért a városvezető újabb és újabb őrietekkel rukkol elő. Az önkormányzati képviselők 500 millió lejt (mintegy fél mil­lió koronát) szavaztak meg ar­ra, hogy április 15-ig előtanul­mány készüljön a Főtér rende­zéséről. A polgármesteri hiva­tal sajtóosztálya nem tudta, a tanulmány elkészült-e. A ré­gészeti munkálatokat Funar kezdeményezésére 1995-ben indították, hogy bebizonyít­sák: a római kori romok alatt dák leletek vannak. Dák lele­teket ugyan nem találtak, de néhányan évekig jól megéltek az ősök keresésére elkülöní­tett helyi és központi pénzek­ből. Azután a pénz elfogyott, a gödrök maradtak, s a politi­kai ízű huzavona most már amiatt folyik, hogy mit kezd­jenek a gödrökkel. THE ECONOMIST Kétségbe vonja Románia 2007-es EU-csatlakozásának realitását a brit gazdaságpoliti­kai folyóirat, amely szerint Lengyelország példája elriaszt­hatja az uniót újabb „nagy, de szegény és agresszív országok” korai felvételétől. A hetilap elemzése szerint senki nem gondolja azonban, hogy ennek nagy, de szegény országnak, amelynek fejenkénti jövedel­me az EU-áÜag 10 százaléka, akár 2005-re, akár 2007-re ha­tékony kormányzata, megbíz­ható bírói kara, fejlett piacgaz­dasága lesz, valamint nagy gyakorlata az uniós jog alkal­mazásában. Az idei bővítés so­rán az EU rugalmas volt a csat­lakozó országokkal, de ennyi rosszul felkészült ország felvé­telének kínkeserves meg­emésztése után nem fog sietni újabb hasonló tapasztalatok szerzésével. Ismét kampánycsend ho­nol kies e hazában, így el­nökválasztásról egy szót se kéne, még a sorok közt se, mindenkinek lelke rajta, mit csinál ma, de hogy hol­nap másnapos lesz az or­szág, az biztos. MOLNÁR NORBERT Bármennyire morbidnak tűnik, akad pozitívuma is a mai napnak. Rudolf rövidesen eltűnik a balfe­néken, s mivel nálunk nincs ízlés­rendőrség, ennek negatívuma is lesz, mert ontani fogja a gagyi cé­dákét és életrajzokat, meg köny­veket, meg filmeket. Jaj annak az országnak, ahol naiv művészek a politikusok és naiv politikusok a művészek. Meghallgatta az Európai Parla­ment az első szlovák biztosjelöl­Anyám, én nem ilyen lovat akartam - sóhajtozik a polgármes­terek egy része, amikor 13 évnyi várakozás után végre elértünk a közigazgatás pénzügyi decentrali­zálásának küszöbére. Eddig az ál­lami költségvetés elfogadása körü­li szokásos rituálé volt az önkor­mányzatok lobbitevékenysége a személyi jövedelemadóból nekik jutó százalékok emelése érdeké­ben. A jövő évtől mind az övék lesz, mégsem tűnnek elégedett­nek. Nem lehetünk biztosak ab­ban, hogy többet kapunk, mond­ják. A jövő évet illetően a pénzügy­minisztérium sem ringatja őket il­lúzióban, de szerinte a gazdasági fellendülésnek köszönhetően a jö­vedelemadó is nő, és 2006-tól már változik a helyzet. A kutya azon­ban másutt van elásva. Nagyon sok önkormányzat még mindig nem jutott túl azon a ponton, hogy minden anyagi gondjáért a zsugo­ri államot szidja. Közben pedig csak a töredékét használja ki saját anyagi lehetőségeinek. Ez ugyanis esetleg népszerűtlen intézkedé­sekkel jár, a hivatalban dühöngő polgárokkal nem kellemes dolog veszekedni, a polgármesterek ese­tében pedig egyenesen kockáza­tos. Idén a hatáskörök és a vagyon tét. Ján Figel leszerepelt, pedig biztos jelöltnek tűnt. Állítólag semmit sem mondott, még az sem derült ki róla, hogy mit gondol az információs társadalomról, noha ezen a szakterületen fog dolgozni. Én azt hittem, jó embert küldtünk Brüsszelbe. Jaj annak az ország­nak, ahol naivak az újságírók... Rettenetes álmom volt, elvesz­tem a szlovák nemzeti pártok út­vesztőjében, utoljára a kisgazdá­kat nem tudtam ennyire olvasni. Reggel megpróbáltam összerakni a mozaikot, de nem sikerült. Le­írom, mire jutottam: Van egy igazi Szlovák Nemzeti Párt, meg egy hamis Szlovák Nem­zeti Párt. Aztán van egy igazi Való­di Szlovák Nemzeti Párt, meg egy hamis Valódi Szlovák Nemzeti Párt. Hogy melyik a hamis és me­lyik a valódi, azt csak az európai parlamenti központi választási bi­zottság (sic!) tudja, vagy az se, de legalább megpróbált rendet vágni, átadásával ez a probléma kié­leződött, jövőre pedig az új gaz­dálkodási rend bevezetésével szin­te tarthatatlanná válhat. A polgár- mesterek pechje, hogy ebbe a vá­lasztási időszak második felében futnak bele, de egy precíz kommu­nikációs tervvel ezt is túl lehet él­ni. Amikor a kilencvenes évek kö­zepén az SZDSZ-es irányítású Ha­táron Túli Magyarok Hivatala ki­adta a jelszót, miszerint pénz he­lyett inkább tudást adnak, a leg­alább tucatnyi egészen jól meg­szervezett tanulmányúton a hazai érdeklődők jobbnál jobb magyar- országi példákkal ismerkedhettek meg. A leginkább igyekvő önkor­mányzatok akkor ott álltak, ahol a mieink lesznek 2006-2007 táján. Túl voltak az első nagy racionali­zálási hullámon, az ezt kísérő petí­ciókon, tüntetéseken és a városi politikusokat utcán érő atrocitáso­kon. Általános tapasztalatként azt mondhatjuk, mint a nagypolitiká­ban: minél korábban jut valaki ezen túl, a választók annál hama­rabb bocsátanak meg neki. A túl­élés receptje tehát nem feltétle­nül az volt, hogy jófiúk leszünk, senkit nem bántunk és majd csak lesz valahogy. A legérdekesebb modell az önkormányzati könyv- vizsgálat volt, amikor az egész rendszer alapos átvilágítása után és két hamisat kigyomlált. Szóval, Slotáék röpültek, Súlovskyék ma­radtak, Sitekék maradtak, és még valakik kiestek, de például azt se tudtam, hogy Sítek már nincs jó­ban Slotával, hogy Anna most ép­pen melyik térfélen idétlenkedik, azt maga se tudja, de valójában ki ez a Súlovsky? ígéretem ellenére mégis elnökválasztásozom még egyet: bár az első forduló előtt az egyik továbbjutott jelölt mögé be­állt az egyik nemzeti meg az egyik valódi nemzeti, de a második for­duló előtt már a másik továbbjutó oldalán feszített egy nemzeti meg egy valódi nemzeti. Aztán kide­rült, hogy mindkettő mögött fe­szül egy nemzeti, meg egy valódi nemzeti, csak azt nem tudni, hogy melyik mögött áll a hamis és me­lyik mögött az igazi nemzeti és va­lódi nemzeti. Ha valaki érti, kérjük írja meg. A helyes megoldást be­küldők között Bugár Béla gondo­latait sorsoljuk ki. tettek átalakítási javaslatokat a szakértők. De volt olyan városi kincstár is, amely az összes intéz­mény pénzét a lehető legracioná- lisabban, egy számlán kezelte. Ilyen dolgok itthon még tíz év el­teltével is csak nyomokban létez­nek, de ez sem csak az önkor­mányzatok bűne, hiszen ugyanez a helyzet a legmagasabb állami szférában. A nagy reformkor­mányban egyedül Ivan Miklós vállalkozott arra, hogy független könyvvizsgálókkal világítsa át a minisztériumát (el is bocsátotta az állomány egyharmadát), az ál­lamkincstár pedig rettenetesen hosszú vajúdás és sokmilliónyi uniós euró elköltése után ezek­ben a hónapokban kezd beindul­ni. Az állami szintű reformok időszaka után tehát 2005 az ön- kormányzati reform éve lesz. Egy ilyen időszakban nagyon fontos lenne a civil szektor szerepe, főként az ellenőrzés, a kezdemé­nyezés, de a lakosság tájékoztatá­sa is. Nagy kár, hogy az ilyen kommunális programokat támo­gató nagy külföldi alapítványok a hat évvel ezelőtti nagypolitikai rendszerváltás után kivonultak az országból. Megvárhatták vol­na a helyi váltást is, egészen apró helyi programok támogatásával sokat segíthettek volna. HETI GAZDA(G)SÁG Várakozás után megrettenés TUBA LAJOS JEGYZET rn // Tűz a műtőasztalon TALLÓSI BÉLA Elképesztő, mik vannak! Sok­szor ép elmével nem lehet fel­fogni, mi mindenre képes az ember. Nem is tudom, hány Freudnak kellene születnie ah­hoz, hogy a ma emberének lé­lektani motivációira magyará­zatot tudjunk adni. Bár talán ezeknek a motivációknak a gazdasági és szociális vetülete- it sem ártana megvizsgálni. Sokáig azt hittem, csak mással történhet meg, hogy betörnek hozzá, hogy leütik az utcán és kifosztják, hogy zsebesek meg­lopják, hogy valamilyen erőszakos bűncselekmény ál­dozatául esik. Aztán egyszer a zsúfolt trolibuszon az én háti­zsákomba is belenyúlt valaki, s a megalázás, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság vegyes érzé­sével éltem meg, hogy ami­ként mindenkit, úgy engem is meg lehet támadni. Azóta, mint alvó csecsemőt, úgy szo­rítom magamhoz a táskát a tö­megközlekedési eszközökön: így próbálom védeni az eny- veskezűek akciói elől. És el is hitetem magammal, hogy tás- kakilopás ügyben már teljesen biztonságban érezhetem ma­gam, arra pedig gondolni se akarok, mi mindennel szem­ben vagyok még védtelen. Mert aligha is lehetne felmér­ni, milyen veszélyek fenyeget­nek bennünket embertársaink részéről, akik közül egyesek bizony észveszejtő dolgokra képesek! Mint azok a fiatalok, aki a minap az éj leple alatt be­SMS ünnepek... KERTÉSZ GÁBOR Megáll az esem. Az esemesem. Természetesen. Legszíveseb­ben dühöngenék, de minek - hosszú még az év. Valahol, va­lamikor lemaradtam. Nem tudtam követni a tudomány fejlődését, vagy az is lehet, hogy nem akartam. A korom­mal is összefüggésben lehet ez az ellenkezés, nekem már csak úgy jók a dolgok, ahogyan vannak: nem digitalizálva, nem műholdon keresztül, nem mikrocsipek mögé bújtatva a kézfogást, meg például a jókí­vánságokat. Amelyekből most volt is elég. Elég is volt. Azt még morogva bár, de elvisel­tem, hogy az újévi jókívánsá­gok sms-ben érkeztek. Én is küldtem, ahogy jött, rögtön vissza: csak mert ne mondják már rám, hogy maradi vagyok - kell nyomkodni a gombokat, aztán a szeretet átmegy a műholdon, meg a drótokon törtek egy tűzoltószertárba. Elvittek ezt-azt a kocsiból, még a szirénát működtető motort is. A helyszíni szemle kiderítet­te, a tettesek a községi hivatal­nak ezzel tizenötezer koronás kárt okoztak. Ha a tett anyagi vetületét vesszük, vagyis a veszteség nagyságát, a potom tizenötezer koronás összeget, azt mondhatnánk, a bűnözés súlyossági listáján ez a cseleke­det csak amolyan lepkepötty, hiszen a szertárban vér nem folyt, a temetkezési vállalat ügyeleteseit sem kellett kihív­ni. Mi ez a kis fosztogatás ah­hoz képest, hogy akad olyan bűnelkövető, aki két kenyér áráért képes halálba küldeni embertársát. Legyintve akár túl is léphetnénk az eseten. Igen ám, csakhogy a dolog el­sülhetett volna másképpen is. Mondjuk, hogy pár házzal ar­rébb egy minimálbérből élő szerencsétlen lopja a gázt vagy a villanyáramot, mert ilyesmi­re is van példa, és a szak­szerűtlen bekötés robbanást, tüzet okoz. A lángok átcsap­nak a szomszéd háztetőre meg a következő szomszédéra, a vi­haros szélben gyorsan terjed­nek tovább és tovább. A tűzol­tók meg ott állnának puccban, működtethetetlen tűzoltóautó­val, befürödve. Kíváncsi len­nék, mit szólnának ahhoz a szertár fosztogatói, ha kórházi kezelésre szorulnának, azon­nali műtéti beavatkozásra, ám az életmentő operációt el kelle­ne halasztani, mivel éjjel valaki betört a sebészetre, és ellopta a szikéket, hogy fémhulladék­ként értékesítse azokat. A kér­dés abszolút helyénvaló, hiszen ők ugyanazt tették, pepitában. keresztül és nem kell hozzá embernek se születni lassan, mert így a kényelmesebb, mert pittyog, sípol, jelez - gombnyomás: ő neked nagyon és igazán, te meg neki ugyan­azt visszafelé, csók vagy csak puszi, kinek, kinek érdeme szerint... Na de akkor már majdnem felrobbantam, ami­kor a húsvéti feltámadást is sms-ben kaptam. Én sejtem, hogy a húsvéti nyuszi nem iga­zi, és hogy a hímes tojást sem ő tojja. Abban viszont biztos vagyok - én kicsi ember hogy ha átröppennék valaho­vá a műholdak környékére, ta­lán megtalálnék egy olyan vi­lágot, amelyik - legyek bár ateista vagy istenhívő - üzenni tudna. Kézfogással, kézzel írott betűkkel, papíron, ami­nek illata van, amit ha megfo­gok, érzem, hogy az is meg­fogta, aki küldte. Már csak azt nem értem, hogy miért kell nekem az űrbe röppennem, hogy mindazt, amit úgy hív­nak, emberi, meg hagyomány, meg kezünk melege - azt vala­hol az űrben keressem. SMS- ben. FIGYELŐ FINANCIAL TIMES Magyarország számára óriási terhet jelent majd, hogy az EU május 1-jei bővítése után az új keleti határok legsebezhetőbb szakaszát kell védenie - írta a brit lap. Az 1100 kilométeres ha­tár védelme nagyobb feladatot jelent annál, mint amit Ausztriá­nak vagy Németországnak kel­lett megoldania a vasfüggöny le­bontásakor. A déli határ menti Szerbiában a politikai stabilitás törékeny, a szervezett bűnözés pedig nagyon erős. Keleten mind Ukrajna, mind Románia kiter­jedt szegénységgel, korrupcióval és szervezett bűnözéssel küszkö­dik. Szerte a térségben virágzik a csempészet, súlyos problémát je­lent az illegális bevándorlás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom