Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-16 / 88. szám, péntek

Külföldi bankok Nőtt a bankok nyeresége Kiugró mértékben, mintegy 36 százalékkal növekedett a bankszektor adózott eredménye tavaly, áll a Magyar Bankszövetség megbízásá­ból készült elemzésben. A legnagyobb, 105 szá­zalékos eredménygyarapodást tavaly a kis ban­kok produkálták, a nagyok adózott profitja 34 százalékkal, a közepeseké 28 százalékkal nőtt. Az elemzés szerint elgondolkodtató, hogy a hitelportfolió 30 százalékos bővülése mellett miért nőtt a hitelekre elszámolt értékvesztés 10 százalékkal a bankszektorban. Ez a jelenség az elemzés szerint problémákat vetít előre a bank­szektor egészére. Az értékvesztés a nagybank­oknál nőtt a legkisebb mértékben, 8 százalék­kal, a többi bankcsoportban 20-30 százalékkal emelkedett. A Nemzetközi Bankárképző Központ által működtetett bankközi adatbázis felhasználásá­val készült elemzésben a bankszektor eszközér­tékének mintegy 95 százalékát adó bankok adatait összesítették. A szakosított hitelintéze­tek nyeresége (a Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank adatait figyelmen kívül hagyva) öt­szörösére emelkedett. A Postabank veszteségé­től megtisztítva a szektor eredménye 41 száza­lékkal nőtt. (A Postabank veszteségét az Erste Bankkal való fúzió költségeinek elhatárolása okozta, ennek figyelembevétele nélkül nyeresé­ges volna a pénzintézet.) A bankszektor mérlegfőösszege tavaly mint­egy 23 százalékkal nőtt. A magas növekedési ütem négy nagybank - a CIB, a HVB, az Erste és a Raiffeisen - átlag feletti, 26-53 százalékos nö­vekedésének tulajdonítható. A szakosított hitel- intézetek közül az FHB Földhitel- és Jelzálog- bank eszközállománya az egy évvel korábbi másfélszeresére, míg az OTP Jelzálogbanké (OJB) több mint kétszeresére duzzadt. A többi nagybank átlag alatti növekedést produkált. Az ügyfélhitelek állománya tavaly közel 30 százalékkal bővült, amihez hozzájárult a jelzá­logbankok hiteleinek kiemelkedő bővülése (FHB: 63 százalék, OJB 224 százalék). Az ügy­félforrások ugyanakkor csupán 8 százalékkal gyarapodtak, arányuk az összes forráson belül 62-ről 54 százalékra mérséklődött. A hitel/betét arány szektorszinten 92-ről 111 százalékra emelkedett, ennek oka az elemzés szerint a lakossági hitelállomány kimagasló bő­vülése és a lakosság nettó eladósodottságának növekedése. A hagyományosan a hitelek forrá­sának tekintett lakossági betétállomány gyara­podása tavaly nem tudta fedezni az agresszív hitelezést, egyedül a Raiffeisen Bank volt képes betétállományának növekedéséből finanszíroz­ni növekvő kihelyezéseit. Az ügyfélforrások arányának csökkenésével párhuzamosan drasztikusan megnőtt a bankok által felvett hitelek állománya. A felvett hitelek aránya a teljes bankszektorban 10-ről 14 száza­lékra emelkedett. Nőtt a kibocsátott értékpapír­ok aránya is - 5-ről 9 százalékra -, ami a szako­sított hitelintézetek növekvő forrásbevonásával magyarázható. A vállalati hitelek tavaly 16, a lakossági hitelek 63 százalékkal bővültek. A la­káshitelek állománya tavaly a duplájára nőtt, arányuk a lakossági hiteleken belül 60-ról 74 százalékra emelkedett. A lakáshitel portfolió legnagyobb részét továbbra is az OJB és az FHB birtokolja. A vállalati betétek 2 százalékkal bővültek, a lakossági betétállomány ezzel szemben 11 szá­zalékos növekedést produkált. Az utóbbi az ál­lampapírpiac tavalyi utolsó negyedévi rossz tel­jesítményével magyarázható, emiatt ugyanis a lakossági megtakarítások jelentős része a be­fektetési jegyekből a magas kamatokat ígérő banki betétekbe áramlott át. (MTI) Értékpapírokat is vehetünk Magyarországon manapság nem csak ban­kokban helyezhetjük el a pénzünket. Az OTP már most is képes bebiztosítani magyar vagy a külföldiek által magyar forintban kiadott érték­papírok eladását szlovákiai állampolgároknak is a budapesti anyabankján keresztül. Az értékpapír fogalmát az alábbiak-szerint határozhatjuk meg: a pénzkövetelésről szóló ér­tékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egy­oldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más sze­mély az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat a jogosultnak. Értékpa­pírt azonban nem csak pénzkövetelésről, ha­nem dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jo­gosultságról is ki lehet állítani. Értékpapírnak csak olyan okirat vagy más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatá­rozott kellékekkel rendelkezik, és kiállítását (ki­bocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi. Érték­papírban meghatározott követelést érvényesíte­ni, arról rendelkezni, azt megterhelni csak az ér­tékpapír által, annak birtokában lehet. Az értékpapír fenti fogalmának megértésé­hez röviden vegyük sorra az értékpapírok leg­fontosabb jellemzőit: Akibocsátó (kiállító) egy­oldalú kötelezettségvállalását tartalmazza. Az értékpapír nem kétoldalú jogügylet, annak ér­vényes létrejöttéhez elfogadásra nincs szükség. A kibocsátó (kiállító) feltételhez nem kötött azon kötelezettségvállalását tartalmazza, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy fizetést teljesít a jogosult részére. Felté­tel kikötése („Fizetek, ha....“) az értékpapír ér­vénytelenségét vonja maga után. Értékpapírt pénzkövetelésről, hitelviszonyról (pl. váltó, csekk, kötvény), tagsági részesedésről (pl. részvény, szövetkezeti üzletrész) vagy áru­val kapcsolatos jogról (pl. közraktári jegy) lehet kiállítani. Kizárólag az olyan okirat tekinthető értékpa­pírnak, amelyet valamely jogszabály annak mi­nősít, azaz csak jogszabály által nevesített érték­papírokat lehet kiállítani, kibocsátani. Új érték- papírtípus bevezetéséhez jogszabályalkotásra van szükség. Az egyes értékpapírtípusokról szóló jogsza­bályok tételesen meghatározzák az adott érték­papír érvényességi kellékeit. Az érvényességi kellékek hiányában az ókirat nem minősül ér­tékpapírnak, így nem alkalmazhatók vele szem­ben az értékpapírokhoz fűződő speciális jogkö­vetkezmények (pl. átruházás stb.) sem. Az értékpapírok a technikai fejlődés követ­keztében változatos formákban jelenhetnek meg, a papír alapú értékpapírok mellett dematerializált értékpapír kibocsátására is lehe­tőség van. A dematerializált értékpapírokat az értékpapír-forgalmazók által vezetett értékpa­pírszámlákon tartják nyilván. Az értékpapír - a kibocsátó döntése alapján - előállítható nyom­dai úton okiratként vagy dematerializált érték­papírként. Sorozatban csak névre szóló értékpa­pírt lehet kibocsátani. Nyilvánosan forgalomba hozni kizárólag névre szóló és - állampapír ki­vételével - kizárólag dematerializált formában előállított értékpapírt lehet. Az értékpapírban szereplő követelést érvé­nyesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - eltérő rendelkezés hiányában - csak az értékpa­pír által, annak birtokában lehet. Nincs lehető­ség az értékpapírban szereplő követelés érvé­nyesítésére még bírói úton sem, ha pl. az érték­papír megsemmisül vagy elvész. Az értékpapírok számtalan szempont szerint csoportosíthatók, ezek közül csak a legfontosab­bakat ismertetjük. A legelteijedtebb az értékpapírok alapjogvi­szony szerinti osztályozása, azazhogy az adott értékpapír müyen jogviszonyt testesít meg. így beszélhetünk: pénzkövetelésről szóló értékpapírról (pl. köt­vény, váltó, csekk, kincstárjegy, letéti jegy, be­fektetési jegy, jelzáloglevél) tagsági jogról, részesedésről szóló értékpapír­ról (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzlet­rész), áru feletti rendelkezési jogról szóló érték­papírról (közraktári jegy). Az értékpapírok átruházásuk szempontjából névre szólóak vagy bemutatóra szólóak, hoza­muk szerint nem kamatozók, fix kamatozásúak (pl. kötvény) vagy változó kamatozásúak (pl. részvény) lehetnek, (mi, origo) i i Külföldi bankok 5 Olcsóbb kártyás szolgáltatások A külföldi bankautomatákban hamarosan hasonló feltételekkel vehetünk fel pénzt, mint a hazaiakból. Egyelőre a Szlovák Takarék- pénztár jelentette be, hogy ügyfelei hamaro­san Csehországban, Magyarországon, Horvá­tországban vagy például Ausztriában is a helyi pénzeszköz kiváltásáért a bankautomatából csak 37 koronát fognak fizetni. Jelenleg ez még az esetek többségében 150-600 koronába kerül. Az áresés azonban nem csupán az euró­pai uniós csatlakozásunkkal függ össze. Mind­ezt, és még sok egyéb szolgáltatás olcsóbbá válását az teszi lehetővé, hogy a hazai bankok is nagy nemzetközi bankcsoportok tagjaivá váltak. Jelentős összeget takaríthatnak meg így a CSOB, a Tatra banka és az Unibanka ügy­felei is. A Szlovák Takarékpénztárat birtokló Erste Bank képviselői szerint az alacsonyabb illetékek csak a bankcsoporthoz tartozó pénz­intézetek automatáira érvényesek. Minden­nek elsősorban a nyaralás során vehetjük hasznát, hiszen Szlovákiából nyaranta rendkí­vül sokan keresik fel például Horvátországot, ahová ezt követően már szintén nem kell tö­mött pénztárcával utaznunk. A Szlovák Takarékpénztár mellett azonban az elkövetkező időszakban a többi bank sem kíván lemaradni a külföldi szolgáltatások te­rén. Mindezt csak elősegíti az európai uniós csatlakozásunk, májustól ugyanis a szakembe­rek szerint is egyre szorosabbra fűzik kapcso­lataikat a hazai bankok a külföldi anyavállala­taikkal. Néhány bank azonban már most olcsóbban nyújtja külföldi szolgáltatásait. Példaként a Tatra banka említhető. Ennél már most ol­csóbban utalhatunk át pénzt külföldre, az egyedüli feltétel, hogy a pénz az osztrák RZB pénzügyi csoport számláira menjen. Ha példá­ul a prágai Raiffeisenbankban nyitott számlá­ra utalunk át pénzt, akkor csak 50 koronás il­letéket fizetünk, szemben az általánosnak szá­mító 300-1200 koronával. Ugyanígy olcsób­ban utalhatunk át pénzt az euróbán nyitott számlákra is, ha a hasonló bankcsoporthoz tartozó pénzintézetekben nyitott számlákra szeretnénk átutalni a pénzt. Ez esetben akár 20 százalékkal kevesebbet fizetünk az átutalá­sért, mint a többi banknál. Hasonló áresést tervez azonban a CSOB is. Ez a belga KBC bankcsoporton belül tervezi a szolgáltatások díjának csökkentését. A szlovák lakosság az idei évtől szabadon befektetheti a pénzét kül­földi bankokban is, erre azonban többségünk­nek nincs szüksége, hiszen a szolgáltatások minősége már nagyjából megfelel a nyugat­európai bankokban nyújtottnak. (mi) Vigyázzunk a bankautomatákra 2003-ban 10 százalékkal, az egy évvel koráb­bi 5,6 millióról 6,2 millióra nőtt a Magyarorszá­gon kibocsátott bankkártyák száma. A magyar kártyabirtokosok tavaly összesen 4220 müliárd forintot költöttek el kártyájukkal. A kártyaszám növekedése folyamatos, bár annak üteme las­sul: 1999-ben 31 százalék, 2000-ben 16 száza­lék, 2001-ben 14,2002-ben 12 százalékos volt a kártyaszám-bővülés. Csökken a debitkártyák aránya, de túlsúlyuk még így is jellemző, az ösz- szes kibocsátott kártya 85 százaléka, 5,29 millió darab még mindig debit-kártya. A kártyák többsége - 3,754 millió darab - to­vábbra is MasterCard, a Visa 2,171 millió darab­bal volt jelen a piacon, míg az Amex, Diners és a saját logós kártyák száma mindössze 310 ezer volt tavaly év végén. A magyar kártyabirtokosok tavalyi, 4220 milliárd forintos költése bel- és külföldön 24 százalékkal haladta meg az egy év­vel korábbit. A kártyabirtokosok 164 milliószor használták kártyájukat, ami 15 százalékkal volt több, mint az azt megelőző évben. Magyarországon kártyabirtokosnak az a ter­mészetes vagy jogi személy minősül, aki a kibo­csátóval kötött szerződés alapján jogosult a kár­tya használatára. A bankkártya tulajdonosa te­hát a kibocsátó bank, az ügyfél csupán birtokol­ja az adott kártyát. A jogviszony létrejöttének ál­talános alapfeltétele, hogy az ügyfél rendelkez­zen bankszámlával (folyószámlával) a kibocsá­tónál. A szerződésnek tartalmaznia kell többek között a bankkártya leírását és használatának módját, a kibocsátó és a kártyabirtokos kötelezettségeit és felelősségét, a kifogás előterjesztésének és elintézésének módját, határidejét, a külföldi használatra alkalmas bankkártyákkal végzett műveleteknél a külföldi pénznemnek a bankszámla pénznemén történő átszámításnál alkalmazandó árfolyam meghatározásának módját, a felszámítható kamatot, jutalékot, díjat és költ­séget, a kibocsátónak azt a kötelezettségét, hogy a bankszámlakivonatra vonatkozó előírások sze­rinti tartalommal, módon és gyakorisággal - bankszámlakivonattal, ennek hiányában szám­la kiállításával - értesíti a kártyabirtokost a bankkártyával végzett műveletekről. Bankkártya elveszítése esetén, illetve ha a bankkártyát ellopják, a kártyabirtokosnak e tényt haladéktalanul jeleznie kell számlavezető bankja bankkártya-ügyfélszolgálatánál. A bankkártyaletiltást az erre a célra rendszeresí­tett, éjjel-nappal működő telefonszámon lehet kezdeményezni, emellett azonban 3 munkana­pon belül írásbeli bejelentést is kell tenni abban a bankfiókban, ahol a kártyabirtokos a kártyáját felvette. (Az írásbeli bejelentés természetesen fa­xon vagy e-mailen is megtehető, így külföldről is határidőben elintézhető.) A letiltás során a kár­tya számát, lejárati idejét és a kártyán szereplő nevet kell megadni. A kizárólag elektronikus használatra szóló kártyáknál a letiltás a bejelen­téssel megtörténik, 10 percig azonban még az ügyfél felel a kártyával elkövetett esedeges visz- szaélésekért. A dombomyomott kártyák a letil­tást követően az elektronikus elfogadóhelyeken azonnal használhatadanná válnak. A kártyaletil­tás visszavonhatadan rendelkezés, ha az elve­szettnek hitt kártyát utólag megtalálják, a letil­tást nem lehet feloldani, új kártyát kell igényelni. A letiltásra vonatkozó bejelentést megelőző­en bekövetkezett kárért a kártyabirtokos, a beje­lentés megtételét követően bekövetkezett kárért pedig a kibocsátó bank felel. Mentesül a kibo­csátó a felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kár a birtokos szándékosan vagy súlyos gondadan- sággal okozott szerződésszegése folytán követ­kezett be. Ugyancsak a kibocsátó felel azért a kárért, amely a bejelentéssel kapcsolatos kötele­zettségének elmulasztásából származik, ideért­ve azt a kárt is, amely abból származik, ha a kár­tyabirtokos technikai-műszaki ok miatt nem tu­dott eleget tenni a bejelentési kötelezettségé­nek. A bankkártyák lejárati dátuma a kártya első oldalán szerepel hónap/év megjelöléssel. A kár­tya a megadott hónap utolsó napján éjfélig érvé­nyes. A lejárt bankkártya vásárlásra és kész­pénzfelvételre nem használható, a legtöbb ATM be is vonja. Ezért a bankkártyákat még érvé­nyességi idejük lejárta előtt automatikusan megújítják. A bankok erről előzetes írásbeli ér­tesítést küldenek. Az új kártyát csak személye­sen lehet átvenni, ezzel egyidejűleg a régi kár­tyát le kell adni. Ha a kártyabirtokos nem kíván­ja megújítani lejárt bankkártyáját, írásban jelez­nie kell a kibocsátó bank bármelyik fiókjában. Nemcsak a lejárt bankkártyát vonják be az automaták, ez előfordulhat akkor is, ha több­szöri próbálkozás után sem sikerül a titkos kó­dot helyesen megadni. A bevonását be kell a banknak jelenteni (lehet telefonon is). A beje­lentést követő pár napon belül újragyártják a kártyát, amely személyesen felvehető abban a bankfiókban, ahol az előzőt kiadták. Ugyanez az eljárás bankkártya megrongálódása esetén is. * Bankkártyát csak azokban az üzletekben le­het vásárlásra használni, ahol a nemzetközi kár­tyatársaságok emblémái szerepelnek. Előfor­dulhat, hogy vásárláskor a PIN-kódot külön meg kell adni (be kell ütni az elfogadó berendezés­be), ügyelni kell azonban arra, hogy senki ne lássa meg a titkos kódot, (origo)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom