Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-16 / 88. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 16. Nagyszünet 15 Gondolatok a Rimaszombatban megrendezett XXVIII. Felvidéki Magyar Matematikaversenyről Sok a tehetséges magyar diák Közösségünk elemi igénye, hogy fölfedezzük fiataljaink tehetségét, hogy ebből erőt meríthessünk önbecsülésünkhöz (Képarchívum) Hatvani István tudós professzor városában, Rimaszombatban a Tompa Mihály Református Gimnáziumban gondos előkészületek után a helyi szervezők jóvoltából a közelmúltban került sor a XXVIII. Felvidéki Magyar Matematika- versenyre. OLÁH GYÖRGY A huszonnyolc év indokolttá teszi, hogy visszatekinthetünk a megtett útra, összegezhetjük az elért eredményeket, amelyekből erőt és ötleteket meríthetünk a folytatáshoz. Vörösmarty Mihály szavaival szólva: „csak az a közösség becsüli meg önmagát és jelenét, amelynek gondja van a múltra”. Ezért egy-két mozzanatot villantok fel a verseny történetéből. A hetvenes évek közepén a komáromi magyar gimnázium rendezte meg az első ilyen versenyt, amely tulajdonképpen a tatai Eötvös József Gimnázium matematika háziversenyének mintájára, a matematikai tanulmányi vetélkedőn való jobb helytállás érdekében szerveztek. Elsősorban Lovász Gabriellának, a komáromi gimnázium akkori tanárának köszönhető, hogy huszonhét évvel ezelőtt Komáromból indult el ez a nemes kezdeményezés, amely azóta is töretlenül szolgálja diákjaink matematikai tehetséggondozását. A verseny fennállása óta számos magyar tanuló szárnypróbálgatását figyelhettük ezen a versenyen. A fennállásának 100. évfordulóját ünneplő komáromi magyar mezőgazdasági középiskola adott otthont a verseny huszadik évfolyamának, 1996-ban. Ekkor neveztük el a nyugat-szlovákiai magyar középiskolák matematikai háziversenyét Felvidéki Magyar Matematikaversenynek. Ez a névváltozás mérföldkőnek tekinthető a verseny történetében, mivel ez szemléletbeli változást is hozott. Az egynapos rendezvény többnapos versennyé bővült. Ekkor kapcsolódtak be a versenybe első ízben a közép- és kelet-szlovákiai magyar középiskolák, valamint néhány magyarországi testvériskola is. Köszönettel tartozunk minden egyes főszervezőnek, aki az előkészítői és a szervezői munkájával a folytonosságot biztosította. A verseny egy-egy állomása, helyszíne új színt jelentett a verseny történetében. Külön ki kell emelni a XXII. FMMV szervezőit, akik - példaadóan - nagyon magasra helyezték a mércét akkor, amikor a verseny történetében először a hazaiakon és a Magyarországiakon kívül meghívták Erdély, Délvidék képviselőit is. Magát a versenyt eszköznek tekintjük a többlettudás megszerzésében, amely ugyan a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny válogatója is, ennek ellenére a vetélkedőt egy jó játéknak fogjuk fel, amelynek vannak ugyan helyezettjei, de nincsenek vesztesei, csak győztesei, mivel az a legfontosabb, hogy egészséges és vidám, a matematikát és a gondolkodást szerető fiatalokat neveljünk. Az Új Szó - rövid híradásokban - két ízben is beszámolt a versenyről, mégis indokoltnak tartom, hogy az ott közölteket kiegészítsem, hogy teljesebb képet alkothassunk a versenyről és a diákjaink elért eredményeiről. A vetélkedőn a fiataloknak hat feladatot égy óra alatt kellett megoldaniuk. Az idei versenyen tizenhét hazai és külföldi gimnázium képviseltette magát. Összesen 87 tanuló mérte össze tudását, 23 elsős, 21 másodikos, 23 harmadikos és 20 negyedikes. Az első osztályosok versenyében az alábbi eredmény született: 1. Farkas Ádám (Miskolc, Földes F. Gimnázium), 2. Páldy Sándor (Galánta) 3. Balázs Mónika (Komárom) 4. Balázs Sándor (Tornaija). A második osztályosok versenyében a legeredményesebbek: 1. Németh Zsolt (Nagykanizsa) 2. Estélyi István (Galánta) és Ureczky Bálint (Kaposvár) 4. Csorba János (Győr). A harmadik osztályosok versenyében a következő eredmény született: 1. Bodnár József (Fülek), 2. Czank Tamás (Miskolc, Földes F. Gimnázium), 3. Cséfalvay Szabolcs (Komárom), 4. Fodor Bálint (Nagykanizsa) és Mátyás Péter (Komárom). A negyedik osztályosok versenyében a legeredményesebbek: 1. Birkus Róbert (Galánta) és Hegyháti Máté (Nagykanizsa), 3. Pathó Róbert (Párkány), 4. Makky László (Dunaszerdahely). Befejezésül azoknak a kiváló felkészítő tanároknak mondok köszönetét, akik évről-évre ott állnak a versenyzőik mögött, lehetőséget teremtve tanítványaik tehetségének kibontakoztatásához. Közösségünk elemi igénye, hogy örömmel rácsodálkozzunk fiataljaink tehetségére, fölfedezzük a bennük lévő rejtett tartalékokat, és ebből erőt meríthessünk önbecsülésünkhöz. Pierrot már az óvodában megtanult írni-olvasni, de az igazi nagyjáték a többi gyerekkel kimaradt az életéből Gyermekkorában csodabogárnak tartották NAGYMENŐ Nagymenő rovatunkban most egy magyar művészt mutatunk be, akit az elmúlt hetekben, hónapokban a televízió képernyőjén is láthattatok szombatonként este, a Megasztár című tehetségkutató verseny egyik zsűritagjaként. Sokan talán csak most ismerték meg a magyar zenei élet egyik legkiemelkedőbb alakját, Pierrot, eredeti nevén Marosi Z. Tamást. Pierrot 1963. szeptember 3-án született Budapesten, idén lesz 41 éves. Addig viszont, míg elérkezett a mai önmagához, sok mindenen kellett keresztülmennie. Átlagos polgári családban nőtt fel, jó körülmények között. Nem voltak sem szegények, sem gazdagok. Gyermekkorában csodabogárnak és különcnek tartották. Már óvodás korában megtanult írni-olvasni, de az igazi nagy bicajozások és a játék a többi gyerekkel kimaradt az életéből. Legtöbbször kiközösítették, megvárták iskola után, és jól elnáspángolták. így inkább a magányt választotta. Egy gyermeke volt szüleinek, de soha nem hiányzott neki egy testvér. Sőt, a barátságban sem hisz igazán. Talán a rossz tapasztalatai miatt? Az egyedüllét és a kizártság ébresztette fel talán azt az érzést benne, hogy megmutassa, ő is valaki, ő is egy értékes ember. A zenében talált segítőtársra, ebbe kapaszkodott bele. Egyedisége más dolgokban is megmutatkozik, például hiányzik egy csigolya a hátgerincéből, valamint négy foga, miután tejfogként kiesett, soha nem nőtt visz- sza. A gimnáziumi évek alatt saját zenekara volt, más igazán soha nem érdekelte. A zenekarban dalokat írt, billentyűzött és vokálozott, de soha sem volt szólista. Annak ellenére, hogy mindig bajlódtak az énekessel, s a zenekar frontemberei jöttek-men- tek. 17 éves volt, amikor egy szikraként kipattant ötlet arra indította, hogy magára öltse a régóta ismert bohóc, Pierrot külsejét. Éveken át így énekelt, nem kis rajongótábort gyűjtve maga köré, népszerűségét azonban nemcsak egyedi külsejének, de nagyon igényes, kissé szomorkás dalainak is köszönhette. És elindult felfelé, egyre feljebb és feljebb. 1988-ban az akkor induló Danubius Rádió Osztálytársai kiközösítették, megvárták iskola után, jól elnáspángolták (Képarchívum) zenei szerkesztője lett, 1990-ben pedig megjelent első nagylemeze Babaházak címmel, amiért Pierrot eMeRTon-díjat kapott. Énekesi pályája a legjobb úton haladt, musical zenét írt és hangszertörténeti műsort vezetett a televízióban. További nagylemezei között szerepelt a: Nekem senki sem hegedül és a Levelek a Holdba. Ezután már álarc és festék nélkül adta elő dalait. A 90-es évek közepén, amikor a csúcsra ért, visszavonult. Megalapította saját Private Moon Production nevű produceri irodáját. Ő adja ki többek közt a Pa-Dö-Dő, Ganxtsa Zolee és az Anima Sound System lemezeit. Valamint ő alakította ki Sipos F. Tamás image-ét is, s ő készítette dalai nagy részét is. Az énekléstől mégsem tudott végleg elszakadni, s picivel később, 1999-ben kiadta új albumát Játék címmel, majd 2002-ben elkészült Gallery című válogatás albuma is. Újabban Oroszlán Szonjával látható egy közös videoklipben, a régi Time after time című dalt énekelve. Pierrot-ról tudni kell, hogy fokozottan ad a külsejére! Csakis márkás kozmetikai termékeket hajlandó használni, és ahhoz is ragaszkodik, hogy a napot - főleg télen - egy negyven perces forró fürdővel kezdje. S mindemellett még soha nem vezetett autót! Egyszóval, neki is vannak jó értelemben vett rigolyái! De hát kinek nincsenek?! (s, he) PÁLYÁZÓ Az egészség a legfontosabb! AJÁNLÓ Nem akármilyen jutalommal kecsegtet a Sanofi-Synthélabo rajz-“ pályázata: a legjobb rajz alkotója egy utazást nyer Eurodisneylandbe! A feladat pedig: alkotnod kell, méghozzá az egészség témájával kapcsolatban. Szerinted miért mondjuk azt, hogy az egészség a legfontosabb? - teszi fel a kérdést hozzátok a pályázat kiírója. Arra sarkall benneteket, hogy a válaszotokat rajzzal fejezzétek ki! Gondold végig, álmodd meg, rajzold le, küldd el a művedet, és nyáron akár Európa legnagyobb mesevárosába, Eurodisneylandbe is eljuthatsz! Az alkotás technikája: bármely technika (színes ceruzarajz, zsírkréta, grafika, vízfestmény, tempera) Korcsoport: 6-14 éves gyerekek (két kategória: 6-9 évesek, 10-14 évesek) Az alkotás mérete: maximum A/3-as méret, paszpartuzva. A pályaművek beküldési határideje (pontos névvel, címmel, telefonszámmal és születési évvel): 2004. május 3. Beküldési cím: D-Kultúra Kft. Budapest, 1244, Postafiók: 921. (postai úton) A rajzpályázat legjobb alkotásaiból a Családi Véradó- és Gyermeknapon, 2004. május 29-től 31-ig kiállítást rendeznek a Margitszigeti Víztorony épületében. Díjazás: korcsoportonként a legjobb három pályaművet díjazzák, az első helyezettek pedig kísérőjükkel együtt eljuthatnak a franciaországi Eurodisneylandbe is! A rajzpályázatról további információt a www.d-kultura.hu című honlapon találsz. Sok sikert, jó alkotást! (ú) Gondolkozz el a témán, rajzold le, küldd el a művedet, és nyáron akár Európa legnagyobb mesevárosába, Eurodisneylandbe is eljuthatsz! (Képarchívum) VITASAROK Szórakozz és tanulj! OLVASÓI LEVÉL Az Új Szó kultúrarovatában olvastam egy beszámolót a Szép Magyar Beszéd nyelvművelő versenyről, amelyben Vörös Ottó elmondta, hogy egy diák hetente hat percet beszél a tanítási órákon. Először elképedtem ezen, de amikor jobban belegondoltam, akkor elfogadtam, amit a tanár úr nyilatkozott. Sajnos ez tényleg így van. Keveset beszélünk, keveset olvasunk. Már egy ideje figyelem, ahogy a Nagyszünet hasábjain a diákok és tanárok azon vitatkoznak, szükségesek-e a kötelező olvasmányok. Hasznos az ilyen vitafórum, ahol mindenki elmondhatja, amit gondol. Szerintem az nem igaz, hogy a fiatalok nem olvasnak. Olvasnak, csak nem azokat a könyveket, amelyek nem tetszenek nekik. Egy-egy szép kivitelezésű, érdekes könyvnek, higgyétek el, a mai diák sem tud ellenállni. Én nem vagyok könyvmoly, és be kell vallanom, a kötelezők közül egy csomót a kezembe sem vettem, mert egyszerűen nem érdekel. Ám ennek ellenére senki nem mondhatja azt rólam, hogy műveletlen vagyok. Sokat olvasok, főleg kortárs hazai és magyarországi prózát. Kedvenc könyvem Gerlóczy Mártontól az Igazolt hiányzás. A könyv egy húszas éveit taposó, már-már felnőtt botlásait, tévedéseit, újrakezdéseit tárja elénk. Ezt a könyvet utálni, imádni lehet, de olyan nincs, hogy hidegen hagyja az embert. A regény a mi nyelvünkön szól hozzánk, tele van szlenggel, és érezhető rajta, hogy a szerző nagyon jól tud írni. A regényből választ kaphat az olvasó olyan kérdésekre, mint pl.: hogyan lehet 19 évet eltökölődni, kirúgatni magunkat több iskolából, és az egész ország tanári gárdájának egy részével megutáltatni „becses személyünket”. A könyvben mindenki megtalálhatja magát: vagy voltunk ilyenek, vagy ilyenek vagyunk, vagy pedig szeretnénk egyszer ilyenek lenni. Botlásai és lázadásai ellenére a szerzőben megerősödik az elhatározás, hogy jobb ember lesz, és leérettségizik. A fickó pimaszul lezser, még érettségije sincs, mégis sok tapasztalattal rendelkezik. Tehát ez az én kedvenc könyvem, amit többre tartok az antik drámáknál, mert sokat tanulhatok belőle, és még szórakoztató is. Egy fiatal olvasó Dunaszerdahelyről
