Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-10 / 84. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 10. MINDENNAPI KENYERÜNK Ecce homo! ÉDES ÁRPÁD Ige: „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! (Náhum próféta könyve 2,1-3) Különösen nagy indulatokat váltott ki szinte világszerte Mel Gibson új filmje, A passió, amely Jézus életének utolsó 12 óráját mutatja be, leplezetlenül ábrázolva a szenvedés legkegyetlenebb jeleneteit is. Az egyik oldalon már szinte közömbössé válunk minden kegyetlenség és erőszak iránt, mert a filmek és főleg a videojátékok ezt ontják ránk. Ezekről meg tudjuk, hogy kiváló programozók és maszkmesterek munkái. (Csak vajon felnövő gyermekeink, akik számára a valós és a virtuális világ határai elmosódnak, vagy egyáltalán nem léteznek, nem szenvednek-e tartós károsodásokat lelkűkben?!) A másik oldalon meg nagyon is érzékenyek vagyunk a szenvedés, a nyomor, a terrorizmus áldozatai iránt. A töprengő, vívódó, szenvedő emberi lélek sokkal érzékenyebb a megoldások keresésében, az isteni szándékok megértésében. A várakozás és vágyakozás nyitottabbá teszi az embert. A szenvedésben, a baljós jelek között is próbálja keresni és fölismerni a megoldáshoz vezető utat. Ilyen körülmények között igen nagy jelentőséggel bírt a helyén mondott prófétai szó. Az ószövetségi nép életében sokszor láthattuk ezt. Az Asszír Birodalom és Ninive még hatalma teljében dúl. Izraelt, az északi országrészt már elérte, és Júdát meg Jeruzsálemet is fenyegeti. Az önmagunk feladása és a gonosszal való azonosulás nem jelent megoldást. Végső soron önpusztító magatartássá válik. Ebbe a kilátástalan- ságba szól bele az isteni szó a próféták ajkán: „Jön már az örömhírt hozó, aki békességet hirdet!” Ez nem egy kompromisszumos fegyverszünet békessége, hanem maga a megoldás, a megbékélés állapota. Ennek vágya mutatkozik meg a közel-keleti népek szinte mindegyikének köszönésében, akár salóm, akár szálemként ejtik ki. És ezt nem az asszír bálványok majmolása, hanem a Júda ünnepeinek ünneplése hozza meg! Az Úr az, aki visszaadja Jákob és Izrael méltóságát. Hányszor és hányszor esett csorba az ember méltóságán, az istenképűség kiváltságán az emberi faj története során. Próbálhatjuk ráfogni a paradicsomi kísértére, a körülményekre, elvilá- giasodásra, fölgyorsult világra, a kisebbik rosszra, vagy kegyes csalásra, kikerülhetetlen akadályra. A vesztesek végső soron akkor is mi vagyunk. Sem szépíteni, sem a kegyesség álarca mögé elrejteni nem tudjuk. Pál apostollal együtt csak a kétségbeesett kérdést tehetjük fel: „Ó én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7,24) A következő mondatban ő maga adja meg a választ is: „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!” Nagypéntek és húsvét között, a Krisztus pokoljárásának idején ezek a prófétai üzenetek jussanak el hozzánk is: Jön már a hegyeken az örömhírhozó, aki békességet hirdet! A je- ruzsálemi templomhegy után az Olajfák hegyén át a végső állomás a Golgota hegye volt. Az isteni örömhír, a békesség, a megbékélés és a helyettes áldozat szentélye lett ezáltal a Kálvária. Van-e kép, van-e filmszalag, ami rögzíthetné a világ fájdalmát, az értünk kimondott szót, hogy „Elvégeztetett”? íme, az ember, ahogy Pilátus nevezte Őt, mindent megtett, hogy mi végre ünnepelhessük ünnepeinket! Nem úgy, mint az igazság csalhatadan világrendőrei, de nem is úgy, mint akik robbantás és terror által kívánják érvényre juttatni a maguk igazát. Hanem csak úgy egyszerűen, megigazulva kegyelemből, egyszerű emberként, de csupa nagybetűvel! A szerző református lelkész (Szabó Ildikó illusztrációja) Külön tudományág, a szindonológia foglalkozik a torinói halotti lepel vizsgálatával Valóban Jézus halotti leple? A katolikus egyház féltve őrzött relikviája a torinói halotti lepel. A 4,36 méter hosszú 1,1 méter széles, halszálkásan szőtt lenvászon egy keresztre feszített férfi testének alakját őrzi. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA A férfiról sok adat ismeretes: vércsoportja AB, magassága 170-180 cm, súlya 78-80 kg, kora 30-36 év. A leplen levő alak szeme lehunyva, mintha csak aludna. Jézus korában pénzérmét tettek a halott szemére. A jól kivehető betűk - U C AI - azokon az aprópénzeken, leptonokon olvashatók, amelyeket Pontius Pilátus 29-ben bocsátott ki. A lepel sok hányattatatáson ment keresztül Az I. század elején Edesszába került (a mai törökországi Urfa), ahová Krisztus egyik tanítványa, Júdás Máté apostol vitte, hogy meggyógyítsa a leprás uralkodót. Az apostol sikeresen gyógyított, hirdette az evangéliumot. Edessza uralkodójának halála után üldözni kezdték a keresztényeket, s hogy a leplet megóvják, elrejtették a városfalban. Véletlenül találták meg, 525- ben, amikor Edessza már a Bizánci Birodalomhoz tartozott. A császár templomot építtetett az ereklyének. 944-ben Konstantinápolyba szállították (mert Edessza ismét a muzulmánok kezére került). A IV. keresztes hadjáratban Konstantinápolyi is elfoglalják, feldúlják a templomokat. De la Roche francia hadvezér édesapjának küldi a becses zsákmányt, aki azt a besanconi érseknek ajándékozza 1208-ban. Hosszú évtizedekig homály fedi a hollétét; 1357-ben a francia Lirey- ben a Chamay család közszemlére bocsátotta - hogy a falut zarándok- hellyé nyilváníttassák. Végül is a család a savoyai hercegi családnak ajándékozta. Az új tulajdonos Chambéryben kápolnát építtetett és ott helyezték el. 1532-ben a várkápolnában tűz ütött ki, az ereklyetartóban őrzött lepel egyik sarka megégett... A szent ereklyét 1578-ban a savoyai herceg Torinóba szállíttatta, az 1498-ban épült Szent János- székesegyházba. Kétszáz év múlva önálló kápolnában helyezték el az oltár fölött, fahengerre göngyölték, ezüstkazettába és rácsokkal erősített ereklyetartóba zárták. 1931-ben, 1933-ban, 1978-ban, 1998-ban, 2000-ben, 2002-ben állították ki. Lepeltudomány A lepelről az első fényképet 1898-ban készítette egy torinói fényképész, Secondo Pia. Külön tudományág, a szindonológia (lepeltudomány) foglalkozik a torinói halotti lepel vizsgálatával. Valódiságát időről időre kétségbe vonják. Az ellenzők szerint hamisítvány; a C-14-es izotópvizsgálat 1260- 1390 közé teszi az eredetét, tehát a rajta látható képmás semmiképp nem lehet Jézusé, állítják a tagadók. 2000-ben a Lepel világkongresszusán (amelyet az olaszországi Orvietóban tartottak) egy magyar kutató - Boda László - is előadást tartott, a Lepel Emberének kezeivel kapcsolatos kérdésekre keresve a választ. A lenyomaton jól látható, hogy a jobb váll lejjebb van, ami ficamra utal (Jézus összeroskadt a keresztet cipelve), a kézfejek X alakú elhelyezése azonos a kumráni temetők sírjainak feltárásakor talált leletekkel, s ez bizonyíték a lepel eredetisége mellett, minthogy a keresztről levett Jézus kezeit János apostol helyezhette el így, aki a kumráni esszéneusok tanítványa is volt. János evangéliumában ezt olvassuk a temetésről (és a kérdéses lepelről): „Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte, így elment és levette a testet. Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste fel Jézust, s vitt mintegy száz font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. így szoktak a zsidók temetni. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.” Harmadnap, amikor a tanítványok a sírhoz értek, nem találták az urat, csak az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs között volt, hanem külön összehajtva más helyen. „JESUS NAZARET” A lepel tudományos kutatását először 1978-ban végezte egy kutatócsoport, melynek tagjai USA-beli és olaszországi kutatók voltak, vallási hovatartozás szerint protestáns, katolikus, izraelita és agnosztikus hitűek. A kutatások alapján megállapítást nyert, hogy a lepel lenyomata egy hosszú hajú, szakállas és bajuszos, izmos férfit ábrázol, akit néhány órával a halál beállta után, legfeljebb három napon belül helyeztek a lepelbe. A lepel egyik fele a test elülső, míg másik fele a fejen áthajtva a test hátsó felével érintkezett, s amelyet a tenyéren és lábon átvert szegekkel feszítettek keresztre. Az ötödik és hatodik borda között ugyancsak megtalálták azt a sebet, amelyet közvetlenül a halál beállta után lándzsával ejthettek a testen. Mindezen túlmenően Maria Grazia Siliat svájci régész mintegy 15 éven át tartó kutatómunkája alapján azt állította, hogy a leplen speciális fotóműszerek segítségével egy,JESUS NAZARET” felirat nyomait észlelte. Ugyancsak több kutató jutott arra a megállapításra, hogy kutatási eredményeik néhány, Jézus Krisztus kínzásával, keresztre feszítésével, valamint halálával kapcsolatos adatot igazolnak, mint például a töviskorona sebei és egyebek. A lepel vizsgálatára alakult nemzetközi intézet igazgatója Bruno Berberis többek között kijelentette: „Meggyőződésem, hogy a torinói lepelben valóban Jézus feküdt. Ezzel szemben több kutató azt állítja, hogy a lepelbe egy, a halott Jézussal egykorú, szintén halott testet helyezhettek el a későbbi idők folyamán. Ugyanakkor a lepel korát illetően egy bizottság tagjai radiokarbonos módszerrel arra a megállapításra jutottak, hogy a lepel 1260-1390 között keletkezett, tehát több mint ezer évvel Jézus halála után. És vannak, akik azzal érvelnek, hogy az említett módszer jelenleg nem tökéletes, s így nem teszi lehetővé a lepel korának pontos megállapítását. Talán érdemes megjegyezni, hogy néhány másolat is készült róla. Az egyik másolat Torinóból ajándékként Szlovákiába került 2003-ban, s az eperjesi Görögkatolikus-székes- egyházban nyert elhelyezést. (Kohán) Hinni a csodában? Az ember kétkedő lény. Nehezen fogadja el az egyik oldal bizonyítékokkal alátámasztott magyarázatát, ha azt a másik oldal - ugyancsak bizonyítékokkal - cáfolja. Nem mer hinni a csodában. Álljon itt két egyházi személy vélekedése: Nátek Sándor református lelkész A református egyház hozzáállása is az, mint nagyon sok embernek a hozzáállása. Elfogadjuk is, meg nem is. Van, aki azt mondja: a lepel valódi, és van, aki tagadja, mondván, lehetetlen évezredeken át tárolni egy anyagot, bármiből legyen is az. Nedvesség, mindenféle külső hatás érte... Valójában valamennyire én is hiszek benne. A Krisztus-hívő ember szeremé, ha a lepel valódi volna. Azért is végeznek ennyi vizsgálatot... Megállapították, hogy emberi vért tartalmaz, érdekes dolgokat állapítottak meg, csakhogy aztán ez a lepel kétezer esztendős-e vagy nem? Ha befalazva állt valahol - bizonyára nem olyan körülmények között, mint ma, amikor üveg alatt tartják, ellenőrzik a páratartalmat akkor csak összetekerve lehetett a nedves üregben... Vagyis megsemmisülhetett. Habár a piramisokban szinte napjainkig épen maradtak dolgok, évezredeken keresztül. Ezt sem tudják megmagyarázni! Örülök annak, hogy ezt megpróbálják a világ elé tárni és még pozitívabbá tenni, hogy ott volt holtan és holtából élő lett. Ez a keresztény ember számára hitbizonyosság, hiterősítés, és a hitetlen felé is jó ezt megfogalmazni. Sok ellentmondás nincs a felekezetek között a halotti leplet illetően. Vitáznak rajta, de senki nincs, aki lesöpörné az asztalról. Borbély Péter katolikus plébános Én mindig is elfogadtam. Soha nem kételkedtem a valódiságában. Csak azon tűnődtem sokszor, hogy ez hogyan van, honnan, miért van. Mert hogy nem emberi alkotás, hogy nem emberi kéz festette, az biztos. Olvastam, hogy a leplen nem találtak ujjlenyomatot, amely arra utalna, hogy valaki más érintette volna, miután a lepel ott maradt. S ez mutatja, hogy a lepel mégiscsak valódi, Jézus Krisztus testét takarta. Nagy emberek hisznek benne, de ellene is vannak. De Jézus Krisztus isten volt, mégis hányán voltak az ellenségei? Amikor Názáretben beszélt, minden szem rászegeződött, mégis kiűzték a városból. Miért hamisították volna? Az apostolok maguk tanúskodnak, hogy amikor bementek a barlangba, csak a leplet találták. Az ember elgondolkozik rajta..., a vémyom- ok nem olyanok, mint amikor az ember felitatja a vérző sebet. Ez rendkívüli. Az, hogy az egyház nehezen adja ki a szent relikviát kutatási célokra, érthető. Különösen a mai világban. Hiszen annyi mindent bebizonyítottak, és pont az ellenkezőjét mondják. Nem tudom, hogy lehet az, hogy miután a lepel valódiságát tényekkel támasztják alá, mégis vannak, akik az ellenkezőjét állítják. Ez egy ördögi dolog. Miért legyen az egyháznak vagy Jézusnak igaza ebben is? Én magam elfogadom. Látni nem láttam, ami fájdalmas... Két éve Fatimában voltunk, és visz- szafelé jövet megálltunk Torinóban. Két nap múlva nyílt meg a kiállítás, de sajnos nem maradhattunk ott. (köp)
