Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-08 / 83. szám, csütörtök
SZÜLŐFÖLDÜNK 2004. április 8., csütörtök 1. évfolyam 6. szám Március eleje óta több mint tíz helyi romát tartóztattak le azért, mert embertelenül magas kamatra adott kölcsön; az áldozatok hosszú évek után fellélegezhettek „Marcelházán sem csupa bűnöző, uzsorás roma él” Marcelháza. A mintegy 4000 lakosú komáromi járásbeli község neve az utóbbi hetekben gyakran szerepelt a rendőrségi jelentésekben. Március eleje óta ugyanis már több mint tíz helybeli lakost tartóztattak le uzsoraság vádjával. Valamennyien romák, akárcsak a kölcsönökért hozzájuk folyamodók. V. KRASZNICA MELITTA Marcelházán - nem hivatalos adatok szerint - 420-430 roma él. Miután az 1965-ös árvíz elvitte a putrit, az újjáépítési program keretében a károsultak részére ikerházakat építtetett az állam elszórtan az egész községben. „Annak ellenére, hogy elég nagy számú roma közösség él falunkban, eddig különösebb gond nem volt velük - tudtuk meg Keszegh Béla polgár- mestertől. - A mintegy 40 százalékos munkanélküliséggel küszködő településen sem a romák, sem más munkanélküliek nincsenek könnyű helyzetben. Hivatalunk a közmunka-lehetőségek minél szélesebb körű kihasználásával próbált meg az elmúlt években is segíteni rajtuk, és április elsejétől a munka-, szociális és családügyi minisztérium által meghirdetett ösztönző programba is bekapcsolódtunk. Tavaly például a 400 közhasznú munkás negyede roma volt, és a mostani aktivációs programban részt vevő 150 személy esetében is ez az arány. Nem lehet tehát általánosítani, Marcelházán sem csupa bűnöző, uzsorás roma él.” Az, hogy a helyi romák között ekkora mértéket öltött az uzsoraság, csak az újabb és újabb esetek felgöngyölítése során derült ki. Ezt az „üzletet” ugyanis egymás között bonyolították, a károsultak pedig olyany- nyira meg voltak félemlítve, hogy nem mertek sem a polgármesterhez, sem a községi rendőrökhöz fordulni. Akik - ha sejtettek is egyet-mást - bizonyíték hiányában tehetetlenek voltak. Az uzsorások azonban egyre agresszívebbek lettek, és arra kényszerítették áldozataikat - akik már nem tudták törleszteni az egyre magasabbra rúgó kamatokat -, hogy lopásból vagy egyéb bűncselekményből teremtsék elő a szükséges összeget. És valószínűleg ez lett a vesztük. „Községünkben az utóbbi másfél-két évben még kisebb lopásokat, kihágásokat sem tapasztaltunk, ezért volt megdöbbentő, hogy az idei év elején több súlyos betörés történt - magyarázta Jaroslav Záhradník, a községi rendőrség parancsnoka. - Miután sikerült elfogni a tolvajokat, felszínre kerültek egyéb bűncselekmények is.” Az első tanúvallomásokat aztán sorra követte a többi, az uzsorások áldozatai kezdték elhinni, hogy ha vallomást tesznek, megszabadulhatnak az őket évek óta rettegésben tartó személyektől. A faluban megszólítottunk több olyan roma családot is, amelyek tagjait eddig „markukban tartották” az uzsorások. „Nagyon féltünk tőlük, mert megvertek, és azzal fenyegettek, ha nem fizetünk, felgyújtják a házunkat - állították egybehangzóan, és egymást túlharsogva sorolták panaszaikat. - A segélyfizetés napján sokan közülünk a postára sem mertek elmenni, mert ott rögtön nekünk támadtak, és a kezünkből csavarták ki a pénzt, ha nem adtuk szépszerivel. A mi gyerekeink koplaltak, nekik meg mindenük megvolt. Hiába mondtuk, hogy nekünk ennivalóra se marad pénzünk, azt vágták a fejünkhöz, hogy menjünk a szemétdombra kajáért.” Egy fiatalasszony azt mesélte, hogy nyolc gyermekét vették állami gondozásba amiatt, mert nem tudta őket rendesen ellátni, az uzsorások ugyanis elszedték a pénzét. „De már intézzük, hogy visszakaphassam őket” - tette hozzá. Arról is beszámoltak, hogy milyen megkönnyebbülés volt számukra, amikor márciusi segélyüket hazavihették, és az nem vándorolt az uzsorások zsebébe. „Rendesen be tudtunk vásárolni, jóllakattuk a gyerekeket” - mondták. Elárulták azt is, hogy kezdetben - jó pár évvel ezelőtt - nem voltak ilyen telhetetlenek az uzsorások, akkor 30-40 százalékos kamatra adtak pénzt, majd egyre feljebb emelték a kamatokat. Ujjat húzni azonban nem mertek velük, mert agresszívek voltak, állandóan fenyegetőztek. „Most már sokkal jobb lesz minden, majd beosztjuk a pénzt” - fogadkoztak búcsúzóul. „Tudjuk, nem kis bátorság szükségeltetik ahhoz, hogy az évek óta megfélemlített, kiszolgáltatott helyzetben lévők meg merjenek szólalni, és aláírásukkal ellátott tanúvallomást tegyenek az uzsorások ellen a rendőrségen - nyilatkozta lapunknak Oliver Hátas százados, a Komáromi Járási Rendőrkapitányság igazgatóhelyettese. - Ugyanakkor a marcelházi esetek sora, valamint a nem sokkal korábbi szentpéteri példa is azt bizonyítja, hogy gátat lehet vetni az effajta ténykedésnek. Rajtunk nem múlik. Jó lenne, ha további áldozatok is vennék a bátorságot, és akár a községi rendőrökön, polgármestereken keresztül, akár közvetlenül hozzánk fordulva hozzájárulnának ezeknek az ügyeknek a felderítéséhez. Hiszen végül is saját sorsukon könnyítenének, ha rács mögött tudhatnák az uzsorásokat.” A marcelházi és szentpéteri elkövetők tehát már előzetes letartóztatásban vannak, jelenleg folyik a tanúvallomások és a bizonyítékok kiértékelése. Jó esély van arra, hogy bíróság előtt feleljenek tetteikért. „A kezünkből csavarták ki a pénzt, ha nem adtuk szépszerivel.” „Azzal fenyegettek, ha nem fizetünk, felgyújtják a házunkat.” Romlott a négyéves lekéri kislány állapota. Szülei Magyarországon szeretnék folytatni a kezeltetését, ehhez azonban jelentős anyagi támogatásra van szükségük. Annácska és családja tovább küzd SZÁZ ILDIKÓ A négyéves Menyhei Anna jobb veséjét két éve rosszindulatú daganat, Wilms-tumor miatt eltávolították. A lekéri kislány egészségi állapota azonban ezután sem stabilizálódott. A legutóbbi, februári kivizsgálás során az orvosok megállapították, a megmaradt fél veséje is károsodott, ezért újabb sugárkezeléseket és komoly műtétet javasoltak. „Kérdésemre a szakemberek elmondták, az újabb műtét sikeressége úgy ötven százalék lehet. Annácska megmaradt veséje alatt lyuk keletkezett, súlyos vizeleti gondjai és fájdalmai lettek. A hazatérésünkkel kapcsolatban még azt is javasolták, jobb, ha az újabb sugárkezelés után Annácska nem tartózkodik egy lakásban a hároméves öccsével, Norberttel” - panaszolta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával Laki Anna. A beteg gyermek nagymamája alig húszéves lánya helyett vállalta, hogy a kórházi kivizsgálások és műtétek során mindvégig az unokája mellett marad. A fiatal család egy fedél alatt él a nagyszülőkkel, Annácska édesapja többletmunkát vállalva is nehezen tudja állni a kislány kezelésével, a nagymama kórházi tartózkodásával járó többletkiadásokat. „Magyarországi rokonok segítségével sikerült az unokám számára a budapesti Gyermek Onkológiai Intézetben orvost találni, aki hajlandó elvégezni az újabb műtétet. Kapcsolatba léptünk vele, és rendelkezésére bocsátottuk az eddigi kivizsgálások eredményeit. A környezetünkben élő jólelkű emberek, a helyi önkormányzat támogatása, a férj munkatársainak gyűjtése ellenére sem áll jelenleg annyi pénz á rendelkezésünkre, hogy fedezni tudjuk az újabb kiadásokat. Annácska még csak négyéves, mellette kell lennem az újabb megpróbáltatások során. Kórházi tartózkodásom azonban Budapesten több mint napi hatezer forintba kerülhet” - árulta el elkeseredetten Laki Anna. Az anyagi támogatás mellett könyveket, apró játékokat is szívesen fogadnának, hogy a gyermekkel feledtetni tudják a fájdalmakat. Az édesanyával, Menyhei Hedviggel a 0904/158174-es telefonszámon vehetik fel a kapcsolatot. A család számlaszáma: 13183491/6500, Postová banka. „Az anyagi támogatás mellett könyveket, játékokat is fogadnának.” „Annácska még csak négyéves, mellette kell lennem az újabb megpróbáltatások során. Kórházi tartózkodásom azonban Budapesten több mint napi hatezer forintba kerülhet” - mondja a kislány nagymamája. (Csuport István felvétele) ”mi—— ^ wmhehmmk ■ > 2* wmhhbmhmhhhhbhbhmmí ,A segélyfizetés napján sokan közülünk a postára sem mertek elmenni” (Vas Gyula felvétele)
