Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-07 / 82. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 7. Három Luzsicza a Limes Galériában Komárom. Nem mindennapi összevetésre ad alkalmat az a kiállítás, amely ma 17 órakor nyílik a Limes Galériában. Luzsicza Lajos festőművész ugyanis együtt mutatja be alkotásait gyermekei, Stiller Luzsicza Ágnes és Luzsicza Árpád műveivel. A neves művész fia és lánya követte édesapját a képzőművészeti pályán. A kiállítást, melynek kurátora Farkas Veronika művészettörténész, Kozák Csaba művészeti író nyitja meg. (m) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nagy szerencse 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI ■■■■■■■I POZSONY HVIEZDA: Mambo italiano (amerikai-kanadai) 16, 18, 20.30 MLADOSÍ: Dühöngő bika (amerikai) 15,17.30,20 TATRA: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 17 Gothika (amerikai) 19.30 AU PARK - PALACE: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikái) 14.20,15,16.20,17,18.20 Derült égből Polly (amerikai) 14,16,18, 19, 20, 21 Felül semmi (angol) 14.50,17.10,19.30, 21.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.10, 18.10, 21.10 Vas (amerikai) 14.40, 16.40 Gothika (amerikai) 18.40, 20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.30,16.30,19.20 Gyönyörű mocsokságok (angol) 21.20 Hideghegy (amerikai) 14.30,17.30,20.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.40,17.40,19.40 Mackótestvér (amerikai) 15,17.10 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.10, 21.30 A felejtés bére (amerikai) 15.30,17.50, 20.40 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új- zélandi) 16.10 Good Bye Lenin! (német) 20.20 Swimming Pool (angol-francia) 21.40 Dörzsölt Filip (cseh) 20.10 PÓLUS - METROPOLIS: Derült égből Polly (amerikai) 14.20, 15.25, 17.15, 18.20, 19.05, 20.10, 21.05 Felül semmi (angol) 16.10, 19.35, 21.45 Gothika (amerikai) 15.15, 17.20, 19.20, 21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30,17.25,19.15,21.15 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10, 16, 17.50 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.25, 21.25 Good Bye Lenin! (német) 21.35 Hideghegy (amerikai) 20.45 A felejtés bére (amerikai) 18.35 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.50 KASSA TATRA: Édes élet (olasz) 18 CAPITOL: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 17 Dörzsölt Filip (cseh) 19 ÚSMEV: Mackótestvér (amerikai) 16 Derült égből Polly (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Demon Island (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Vas (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Gothika (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Zelary (cseh) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A gyávaság tollai (amerikai) 19 LÉVA - VMK: A tolvajok királya (cseh-szlovák) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A felejtés bére (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 13, 17.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30,17.45 Hideghegy (amerikai) 20.30 Horrorra akadva 3 (amerikai) 18,20 Az ítélet eladó (amerikai) 19.45 Magyar vándor (magyar) 15.45, 17.45, 19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) 19.30 A passió (amerikai-olasz) 17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 18.15, 20.15 Rap, Revű, Rómeó (magyar) 16.15,18.15, 20.15 Rocksuli (amerikai) 18.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 18.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) 17.30,20.30 Vas (amerikai) 20.30 Tizenhárom könyvtár együttműködésének eredménye „Hírességeink” V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Hat magyarországi és hét szlovákiai könyvtár együttműködésének eredménye az a tegnap nyűt vándorkiállítás, amelynek első állomása a komáromi Duna Menti Múzeum. A Hírességeink címet viselő tárlat az adott régió neves szülötteit mutatja be, illetve olyan személyiségeket, akik életük egy bizonyos szakaszában kötődtek a térséghez. A kiállítás előkészítésében a Sopronban, Győrött, Tatabányán, Vácott, Szentendrén, Du- naszerdahelyen, Szencen, Érsekúj- várott, Párkányban, Ipolyságon, Zselízen és Komáromban működő megyei, regionális, valamint városi könyvtárak vettek részt. A komáromi térséget bemutató táblára természetesen Jókai Mór és Lehár Ferenc, valamint Konkoly-Thege Miklós csillagász került, a szeneire például Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető, Szenei Molnár Albert költő, író, műfordító, valamint Farkas Jenő költő, műfordító. De folytathatnánk a sort Czuczor Gergellyel, Vámbéry Árminnal, Csontos Vilmossal, Ozsvald Árpáddal, Jedlik Ányossal és Kassák Lajossal vagy a győriek által bemutatott Kovács Margit keramikussal és Barcsay Jenő festővel, grafikussal, a Sopron díszpolgárává avatott Liszt Ferenccel, illetve az ország első gőzmalmát e városban felállító Széchenyi Istvánnal. A rövid kétnyelvű - szlovák és magyar - életrajzok mellett fényképeket, levél- másolatokat böngészhetünk. Érdekességnek számít például Jókai ak- varellje, amelyet második feleségéről, Nagy Belláról készített az író, vagy a Vámbéry Árminnak dedikált Jókai-fotó. A kiállításon bemutatott személyiségekről kétnyelvű kiadvány is készül. Komáromban április 26-ig tekinthető meg a tárlat, majd Érsekújvárra vándorol tovább. Hanginstallációk és köztéri művészet: Németh Ilona első értékelő, gyűjteményes kiállítása Besztercebányán Eletműszegmens Németh Ilona kétségtelenül a rendszerváltozás utáni szlovákiai képzőművészet egyik legfontosabb alkotója. Azzá teszi mind eddigi életművének minősége, mind hazai és nemzetközi elismertsége. Nem tagadják ezt azok sem, akik az installáció műfaját mindmáig nem tudták elfogadni, mint ahogy azok sem, akik leplezetlen irigységgel szemlélik hazai és külföldi sikereit, együttműködését Európa jelentős kurátoraival. HUSHEGYI GÁBOR Németh Szegmens című első gyűjteményes kiállítása április 1- jén nyílott meg a Besztercebányai Állami Galéria patinás épületében, és május 13-ig tekinthető meg. A Katarina Rusnáková műtörténész kurátorsága alatt kivitelezett kiállítás az elmúlt öt évre tekint vissza. A három szinten, öt teremben (egy-egy installáció) és két emeleti előtérben (egy-egy videóvetítés) megrendezett kiállítás a galéria teljes területét felhasználja, lehetőséget kínálva, hogy műről műre haladva figyelhessük meg Németh művészi eszköztárának és központi témájának változásait. Ebből a szempontból kulcsfontosságú az Exhibition Room (1998) és a Fotelek (2000) bemutatása, amelyek megszületésük idején a továbblépésnek két lehetséges frányát vetítették előre. Ám az 1998-as datálá- sú, a prágai Spálovka Galériában rendezett önálló kiállításra kivitelezett előbbi mű egyben kulcsot kínál a mostani kiállítás befogadásához is. A tárlatnyitó közönségét éppen az Exhibition Room bátorította az aktív részvételre, arra, hogy belépjenek a képzőművész teremtette térbe, s a kommunikációnak ezt a formáját alkalmazzák a többi mű esetében is. Ez az interaktív mul- timediális installáció volt Németh eddigi művészetében a második korszakhatárt jelentő alkotás (az első a Feljegyzések a labirintusból, 1990). E művével zárta a posztfeministának is nevezett alkotói periódusát, amelyben főképpen a képiség maszkulin olvasatának bírálatára, illetve a reklámipar női testet kisajátító és eszközként felhasználó stratégiájának kritikájára összpontosított. De ugyancsak ez a műve jelezte legegyértelműbben, hogy további útja - az ezredforduló éveiben - az interaktív hanginstallációk világába vezethet. A Fotelek című videoinstalláció pedig vizuálisan is tolmácsolta a korábban csak jelzett vagy rejtett testiséget. Ez volt a második momentum Németh múlt század végi művészetében, amely megelőlegezte a későbbi váltást, mikor is a magántörténelem és a női mivolt után a teljes magánszférát implantálta a köztérbe. Az installációk új eszköztára és az új téma közösen először a Part (2000) című hanginstallációban jelent meg, amely a művész duna- szerdahelyi lakásának egy szeletét helyezte át a galéria közegébe. Ennek monumentális folytatása volt a 2001. évi Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén Jiri Su- rűvkával közösen prezentált Invitation for a Visit c. megainstalláció, amely a teljes otthon nyilvános térbe helyezéséig ment el (itt videofelvételen láthatjuk). A hang fel- használása 2002-ben vált még hangsúlyosabbá Németh művészetében; a magánvilág felfedése helyett egyre inkább a közélettel való személyes kapcsolatára koncentrált. így keletkezett a Kód c. hanginstalláció, amely híres amerikai filmekből kölcsönzött hangszekvenciákkal az egyszerű ember kiszolgáltatottságát, a jogainkért folytatott szélmalomharcot, a hatalom arroganciáját tematizálta. Innen már csak egy lépés volt a public art, amely az előzőnél is direktebb eszközökkel él, hiszen a környezetre, annak szociális-kulturális összefüggéseire reagál. Az ugyancsak videofelvételen megtekinthető Kapszulák (2003) a Moszkva tér - Gravitáció c. csoportos köztéri tárlatra, valamint a 2. Velencei Biennáléra készültek. Németh Ilona kiállításának legújabb műve a néhány hete Brünnben bemutatott 27 m című hanginstalláció (Új Szó, 2004. március 24.) besztercei változata, amely azt is szemlélteti, hogy miként lehet egy alkotást más helyszínre adaptálni. A korábban 6 monológot/sé- tát kínáló variáns 4-re redukálódott, hogy ezúttal a művész és félje mellett a finnországi vállalkozó és a Dunaszerdahelyen évtizedek óta élő szlovák gyógyszerész közölje velünk a 27 méter hosszú útszakaszhoz kötődő egyéni emlékeit, véleményét. Németh Ilona műveit mindig tá- gabb összefüggésrendszerben értelmezi, természetesen ráérezve arra, amit ma a szakirodalom vizuális kultúrának és kulturális tanulmányoknak nevez. Ennek köszönhető az is, hogy a feminista pozíciót egy komplexebb szemlélettel váltotta fel, ami lehetővé teszi mind az eszköztár kibővítését, mind a témák megsokszorozását. Mindehhez az installációk technikai kivitelezésében, a meghívók és katalógusok grafikai tervezésében megnyilvánuló maximalista hozzáállás társul. Németh Ilona besztercebányai „kis” retrospektív tárlatának sikeréhez mindenképpen hozzájárult Ravasz Marián és Süke István minden részletre kiteijedő kiállítás-építése, valamint a galéria munkatársainak és Alena Vrbanová igazgatónőnek a segítsége. A kiállítás az alkotói pálya fontos mérföldköve, s nem csak a visszatekintés, hanem az erőpróba miatt is, hiszen nagy retrospektív kiállítása május végén nyílik a Győri Városi Képtárban. NÉZEM A DOBOZT „Válságsók”, megaösszegek, Banditák Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Meg a sztárokat. A megasztárokat, és amibe csomagolták őket: bíborba-bár- sonyba, gyöngyös koszorúba, folyik a versengés, ki tud (öltözködésben) színesebb egyéniség lenni, ki eperdzsemmé, ki barack- kompóttá, ki édes-banános nyaf- lattyá (koszi, Tigris!) képzelte-ké- pezte tovább magát. Persze tudom, a hangon van a hangsúly, és tényleg mindenki jól jár a táncdalfesztiválok és a „válságsók” kisza- vazósdijából remixelt heveny tele- fonzsinór-gyulladásokkal és még a gyengébb idegzetűeknek is bátran bevállalható mennyiségű izgalmakkal járó 1-velegével: a tévé döngeti a nézettségi rekordot, a kasszagép vidáman csilingel a hívások miriádjai nyomán felgyülemlő megaösszegek igézetében, mi pedig borsos áron megvehetjük majd a (valóban jó hangadottságokkal rendelkező, énekelni tudó) ifjú titánok kompakt diszk(rét)jeit és hangkazettáit. Már mindegyikük rendelkezik menedzserrel, lemezszerződéssel, számtalan helyre hívják őket fellépni, a bulvárlapok pedig - a hangzatos fejcímek és az azok révén elért eladási rekordok reményében - az utolsó fehér foltot is feltérképezték már eddigi életükben. Pusztán csak egyetlen fontos „kelléknek” van szűkében a haza: DALOK kellenének (nem véletlen a csupa nagybetű), jó dallamok és tartalmas dalszövegek kerestetnek az újonnan a popzenei palettára penderült pazar torkoknak (megadatik egy „Mega- dalírók / Az Év Hangjegyei”- diadalmenet?), hogy a kozson- ségesség (sicc!) kissé visszabuijá- nozzon Pandora szileniójába. Nézem a dobozt. Rövid felszólító mondatok mindenütt. Hívjanak! Tárcsázzanak! Szavazzanak! Ki és be, ahogy a Ritmus díjcsomag kívánja. Küldjenek SMS-t! Csak egy maradhat! Aki mindent visz! GM- számlálóm súlyos interaktivitást mutat. El innen, a Vajúdó Villák miatt éppen szabadságolt Legyenek már itt müliomosok!-at pótló, Vá- gó-pódó, Rózsába oltott vadóc vetélkedők vizeire. Vigyél hajóm, rajtad a honlap hőse - az se baj, ha a játékosok a pincéből érkeznek, s hosszabb-rövidebb ideig tartó - érdeket azért a végtelenségig nem feszítő - megpróbáltatások után oda visszaérkeznek. Dézsa vöm van itt is: nos, kedves Jucika, melyiket jelöljük meg? Nézem a dobozt. Én nem alkuszom - egykönnyen. De áll az alku. Ragaszkodom a bőröndömhöz. Foggal-körömmel, s nyitom örömmel, a végén csak egy maradhat, kérem a kedves családtagokat, szavazzanak: nyomják meg a távirányító kék gombját, ha tovább akarnak lépni. Nézem a dobozt. Az elmúlt hét filmajánlatai közül csupán kettőhöz hegesztettem oda piros iró- nommal a felkiáltójelet. Szombaton Ibolyával és Veronikával küzdött a nézők kegyeiért a Banditák című amerikai produkció egyik főszereplőjeként Bruce Willis, aki kopaszon, hosszú hajjal, borostásan, szőkén, napszemüvegben, simlisen és mindenféle halmazállapotban (nemcsak másnaposán, fejfájósan, aszpirin után könyörögve) kiváló színész. Nem úgy David Duchovny, akit ha annakidején nem ikszaktá- sítanak el földi vagy azon túli producerek, ma egyáltalán nem ismernénk a nevét. Mindenesetre számomra meggyőzőbb egy űrből kapott összeesküvés-elmélet, mint az ő színészi képességei. Maga a mozifilm óriási bukás lehetett (már nem emlékszem pontosan), gondolom, csak azokat mágnesezte a fotelbe, akik valamilyen paranor- mális erő hatására nem bírták megnyomni a távkápcsoló kikapcs gombját. Mindenesetre irigylem Fox Mulder ügynököt, aki 48 óra alatt az Antarktiszra ért. Nekem gyakran hatvan perc is kevés, hogy eléijem a munkahelyemet, pedig az „csak” húsz kilométerre van. Németh Ilona: Kapszulák, 2003. (Jelenleg Győr belvárosában, a Baross utcában van kiállítva.) (Ravasz Marián felvétele)
