Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-01 / 77. szám, csütörtök

If Br ISKOLA UTCA 2004. április 1., csütörtök 2. évfolyam 13. szám A Katedra Társaság XXXVI. állásfoglalása A szlovák nyelv a magyar iskolákban A dinamikus tanulási modell az ötlet többféleképpen való átalakítására, többszöri értékesítésére összpontosít A tudásfejlesztés tegnap és ma NAGY ATTILA A magyar tannyelvű iskolák szakmai szempontból aktuális fel­adatai az elmúlt évtizedekben, de az Európai Unióba lépés utáni időszakban is lényegében össze­függnek a szlovák nyelv - mint tantárgy - oktatásával, hiszen olyan jelentős személyiségjegyek kialakítása és formálása, mint a valós önkép, a kommunikációs kultúra, a többnyelvűség, az egyén sikeres társadalmi szociali­zációja továbbra is része lesz e tantárgy feladatkörének. E feladatok sikeres realizálásá­nak talán legfontosabb feltétele, hogy ez a tantárgy elveszítse vége a politikai szempontból évtizedek óta indokolatlanul kiemelt és megkülönböztetett figyelemmel kísért szerepét, ami egyben jelen­tősen megkönnyítené a tantárgy tanulása-tanítása pozitív motivá­ciójának a lehetőségét is. Ezt a változást kiemelkedő fontosságú­nak tartjuk azért is, mert az el­múlt időszakban a tantárgy iránt tanúsított megkülönböztetett fi­gyelem mindenekelőtt az indo­koltnál gyakoribb ellenőrzések, elemzések, tudásszint-felméré- sek, értékelések területén jelent­kezett, illetve a politikai cél eléré­se érdekében megvalósítandó ok­tatási koncepciók kimódolását eredményezte, viszont a nemzeti­ségi iskolák által megfogalmazott indokolt és megalapozott szak­mai igények teljesítését nem tar­totta szükségesnek. A Katedra Társaság ezért tartja fontosnak újra hangsúlyozni a jo­gos igényt, hogy az oktatásügy kompetens irányítószervei és in­tézményei biztosítsák a szlovák nyelv mint tantárgy sikeres okta­tásához szükséges személyi, tar­talmi és tárgyi feltételeket. A szlovák szakos pedagógusok egyetemi képzése során biztosíta­ni kell végre a specifikus mód­szertani felkészítést, hogy az érintett pedagógusok a gyakorlat­ban tudatosan alkalmazhassák a más idegen nyelvek oktatásában egyértelműen sikere vezető kom­munikatív nyelvoktatás módsze­reit, legyenek tisztában a magyar és a szlovák nyelv tanításában ki­aknázható pozitív transzfer, illet­ve a kontrasztivitás elvének alkal­mazásával. Sürgősen fel kell szá­molni azt az elfogadhatatlan és áldatlan helyzetet, mely szerint napjainkban Szlovákiában nem létezik olyan intézmény, amely felvállalná a magyar tannyelvű is­kolák szlovák szakos pedagógu­sainak szakmai továbbképzését, biztosítaná számukra a szükséges szakirodalmat. Elkerülhetetlennek tartjuk a szlovák nyelv alternatív tanítási programjainak megfogalmazását és kidolgozását, hiszen a tanulók diametrálisan eltérő nyelvi közeg­ben élnek, sőt az eredményessé­get meghatározó tényezők közül lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a szociális környe­zetre is, amely nyelvi szempont­ból rendkívül nagy eltéréseket mutat. Az alternatív tanítási prog­ramok és tantervek mellett a jövő­ben differenciált óratervekre is szükség lesz. A szlovák nyelv tanításával kap­csolatban a legnagyobb kihívásnak a jövőben is a tanulók két-, illetve többnyelvűségének a formálását, fejlesztését tekintjük. Az adekvát - vagyis az egyén értelmi képességei­nek megfelelő szintű büingvizmus, illetve többnyelvűség kialakításakor kulcsfogalomként kell értelmezni a kommunikatív kompetenciát, melynek kialakítása az első számú és egyben a legfonto­sabb feladat. A szlovák nyelv tanu­lásakor, tanításakor mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a tanuló a nyelvet olyan témák segítségével tanulja, amelyek személyes, egyéni tapasztalataival függnek össze, te­hát az értelmes, a valóságos, a szükségszerű kommunikációt tart­juk fontosnak, amely elősegíti a ta­nuló érzelmi életének gazdagodá­sát és sikeresebbé varázsolja a nyelv tanulásának érzelmi megala­pozottságú motivációját is. Összegzésül: a szükséges szemé­lyi, tartalmi és tárgyi feltételek megteremtése segítse elő, hogy a magyar tannyelvű iskolákban a szlovák nyelv tanulása-tanítása tel­jes mértékben a tanulók anyanyelvi és szociális-kulturális ismereteire épülve használja ki a más tantár­gyakban anyanyelven szerzett is­mereteket, használja ki, érvényesít­se a tanulók egyéni nyelvi képessé­geihez igazodó differenciált okta­tást, és biztosítson minél nagyobb teret a szlovák nyelv gyakori aktív használatához. A szlovák nyelv tanításával kapcsolatban a legnagyobb kihívás­nak a jövőben is a tanulók két-, illetve többnyelvűségének a for­málását, fejlesztését tekintik (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) A pedagógus úgy tesz, mintha tanítana, a gyerek úgy tesz, mintha tanulna (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Rozsnyó. A Szlovákiai Ma­gyar Pedagógusok X. Or­szágos találkozójának fő gondolata a hasznosítható tudás és annak változó tar­talmairól szólt. KOVÁCS ÁGNES Fodor Attila, a Comenius Peda­gógiai Intézet Igazgatója, a plená­ris ülés vezetője az első szakmai előadást azzal vezette be, hogy a tudás alapú társadalom fogalma elméletben már létezik, azonban az iskolák gyakorlatában ez a vál­tozás még nem jelent meg. Statikus és dinamikus tanulás Tóth Attila előadó, a kassai Novitech Kft. igazgatója nem pe­dagógus, azonban azért kapott meghívást, hogy bemutassa, mit vár a munka világa a iskolától. Az elvárások a tudásalapú társadal­mon, a versenyképességen és az innováción alapulnak. Jelenleg az elvárás és az iskola kezd eltávo­lodni egymástól, és ezért okunk van az aggodalomra. Mint mond­ta, a know-how és a globalizáció kikerüli Európát, mert Európa a régi módszer szerint képezi az ér­tékeket. Ez a statikus tanulási mo­dell. Ezzel ellentétben a dinami­kus tanulási modell az ötlet több­féleképpen való átalakítására, ez­által többszöri értékesítésére összpontosít. Tóth Attila elmond­ta, hogy a tudásalapú társadalom motorja a kutatás és a fejlesztés, amely a versenyképességet és a prosperitást adja. A társadalmi al­kotóképesség elemei, a technoló­gia, a tehetség, a tolerancia, ame­lyek szintén együtt adják a ver­senyképességet és a prosperitást, új sorrendet állítanak fel az egyes országok versenyképessége kö­zött, amelyek között a nagy feltö­rekvő Írország. Elmondása szerint nagy port kavart Brüsszelben, hogy a talajvesztők között ott van­nak az angolok, a németek, a franciák, éppen a statikus tanulá­si modelljeik miatt. Bár Szlovákia egyelőre a „kullogok” közé sem sorolható, Tóth Attila szerint jó ki­induló helyzetben van, ezen belül pedig különösen a szlovákiai ma­gyar közösség éppen a multikulturális háttere miatt. En­nek kapcsán utalt az idegen nyel­vek elsajátításának elengedhetet­len voltára. A nyelvtudás mellett az EU elvárásai között a képessé­gek megléte, az előrelátás, a stra­tégiai gondolkodás, a kommuni­kációs készség, a multikulturális környezet megértése és nem utol­só sorban a statikus ismeretek el­sajátítása szerepelnek. Kell tanterv? Mihály Ottó, a Miskolci Egye­tem docense humorral is színesí­tett előadásában az oktatási rendszerben a tartalom szerepé­ről beszélt. Felvetette a kérdést, hogy szükség van-e jelen korunk­ban és a jövő oktatási módszereit sejtve tantervre. A gazdaság rég­óta érzi, hogy nem az a megfelelő tudás, amit az iskola biztosít. Je­lenleg a tananyag az, ami az isko­la tartalmát alkotja, és nem veszi figyelembe, hogy a tudás, amit átad, működik-e iskolán kívül is. A tartalmakat a kánon jelleg jel­lemzi, amelyben a pedagógus- képzés is folyik. A szabályozás a tankönyvekre is vonatkozik, a mi­nőség pedig szintén a szabályok­nak kell, hogy megfeleljen. A mi­nőség kontrolja pedig az ellenőr­zés, az inspekció, amely hibája, hogy rövid, ezért nem is haté­kony és nem hiteles. „A pedagó­gus úgy tesz, mintha tanítana, a gyerek úgy tesz, mintha tanulna. Mindkettő minimális befektetés­sel maximális hasznot húz. Mind­kettő azt szeretné, ha békén hagynák.” A szaktanácsadás szerepe Mihály Ottó szerint ez addig működik, amíg szalag típusú az oktatás, és amíg a társadalom diktatórikus, központi irányítású, amelyben a polgár szabálykövető alattvaló lesz. Ezért a minimális központi irányítás elvét kell kö­vetni, azt kell keresni, mi az, amit nem kell okvetlenül szabályozni. Ez azonban gondolkodásváltást feltételez. Szükség van fejlesztési programokra, amelyeket nem fel­ügyelettel, ellenőrzéssel támoga­tunk, hanem szaktanácsadással. Mihály Ottó utalt a jelenleg elké­szült magyarországi Nemzeti Alaptantervre, amely csak kis arányban tartalmaz tananyagot. Ellenben azt teszi központi sze­repbe, hogy mire kell képesnek lennie a gyereknek. A tananyag csak ajánlás szintjén maradt meg a tantervben. Elitképzés Knausz Imre, a Miskolci Egye­tem docense a tartalomfejlesztés és tanulásszervezés új irányairól beszélt. Ennek kapcsán két részre osztotta a kánont, ami a jelenlegi oktatást jellemzi. A tanítási kánon az a tananyag, amelyet tanítanak, és amelyet a tanterv definiál. A műveltségi kánon az a tudás, amelyet egy művelt embernek tudnia kell. Az iskola bár azt vall­ja, hogy művelt embereket nevel, azonban sok elem, amelyet tanít, nem része a műveltségi kánon­nak. Azonban egyéb műveltségi elemeket, amelyek viszont hozzá tartoznak egy ember műveltségé­hez, nem tanítja. A műveltségnek ez a része a családból származik. A jelenlegi iskolát a „felmutatás” jellemzi, mintegy végigvezeti a ta­nulót a műveltség galériáján. En­nél a kánon katalogizálható, mert a mennyiségre irányul. Célja az elitképzés. Egy másfajta pedagó­gia, a „beavatás” pedagógiája vi­szont azt tárja fel, hogy a tudás ar­ra való, hogy tudást szerezzünk vele. Ez a fajta pedagógia keve­sebb dologról, de mélyebben, beavatásszerűen vélekedik. Az életre alapoz, minden társadalmi osztály számára megnyitja a fel- emelkedés lehetőségét. A speciális osztály iránt hatalmas az érdeklődés, eddig 330 diák jelentkezett Új gimnázium indul roma tanulók számára ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Klára Orgovánová ro­maügyi biztos a romák felzárkózta­tását célzó stratégiát elemezve el­mondta, még az iskolaköteles kor előtt meg kell kezdeni a roma gye­rekek előkészítését. A telepekről ér­kező elsősök ugyanis sokszor már ott hátrányba kerülnek, hogy nem ismerik az oktatási nyelvet, legyen az a szlovák vagy a magyar. Továb­bá számos alapvető viselkedési mintának nincsenek birtokában, mivel ezeket a telepeken értelem­szerűen soha nem láthatták. A mi­niszteri biztos hivatala fel van ké­szülve arra is, hogy a speciális isko­lákba járó roma gyerekek egy ré­szét integrálja a standard iskolák­ba. Egyes felmérések szerint a spe­ciális iskolákban tanuló roma gye­rekek 10 százaléka gond nélkül megállná a helyét ezekben az okta­tási intézményekben is. Orgovánová elmondta, több is­kolában szeretnék a roma nyelvet oktatni. Eddig erre csak az egyik kassai magángimnáziumban volt lehetőség. A következő iskolaév­ben az egyik pozsonyi gimnázi­umban a diákok roma nyelvet és romológiát is tanulhatnak. A spe­ciális osztályba hatalmas volt az érdeklődés, 330 kilencedikes je­lentkezett, nagy részük nem roma származású volt, de ezt nem is szabták meg jelentkezési feltétel­ként. Szeptemberben pedig Zsol­nán megkezdi működését egy nyolcosztályos alternatív gimná­zium, mely a különösen tehetsé­ges roma gyerekeket hivatott fel­karolni. Ezek a gyerekek a telepe­ken nagy valószínűség szerint el­kallódnának, azonban egy bentla­kásos speciális iskola hozzásegít­heti őket ahhoz, hogy képességei­ket optimálisan kibontakoztat­hassák. (kcr) Ezek a gyerekek a telepeken nagy valószínűség szerint elkallód­nának (Kis Gábor illusztrációs felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom