Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-18 / 65. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 18. __________________________________________________________________________________________Szülőföldünk 27 Őszi Irma otthona valóságos múzeum, a Csemadok ötvenöt évének története, a kamocsai alapszervezet történetét pedig külön könyvben is feldolgozta Aki egy életre eljegyezte magát a Csemadokkal madokos, 1990-ben ment nyugdíjba. Azóta sem hűtlen a kulturális szervezethez, ott van minden rendezvényen, és ha tud, segít. „Nagyon szerettem a munkámat, pedig amikor a traktorállomásról a járási titkárságra mentem át dolgozni, ötszáz koronával kisebb fizetést kaptam. így is ezer örömmel mentem, mert olyan munkát végezhettem, amit szerettem. Boldog vagyok. Most érzem a munkám gyümölcsét. Bárhová megyek, innen is, onnan is megszólítanak. Még most is egyre-másra kapom a meghívókat évzárókra, Újlótra, Szimőre, Szálkára, Kürtre. Mindenhová nem tudok elmenni, de ha nem megyek, fáj a szívem” - vallja. Otthona valóságos múzeum, a Csemadok ötvenöt évének története. Könyvben is feldolgozta a kamocsai alapszervezet krónikáját, az érsekúkvári járási szervezetét pedig Sidó Zoltánnal közösen írta meg. Gyűjt mindent, ami a Csemadokkal kapcsolatos, egy helyiség tele van dokumentumokkal. „Itt vannak a kincseim. Asztalokon, padokon, székeken könyvek, plakátok, jegyzőkönyvek. Gorkj Emberek közöttje három kötetben, a Csemadok 1952. évi, harmadik közgyűlésének küldöttei kapták. Nekem ez is értékes” - mondja. Műsorfüzetek, meghívók. HatalMond neked valamit az a név, hogy Őszi Irma? - kérdeztem egy fiatal szlovákiai magyar értelmiségitől. Kérdéssel válaszolt: „Van-e, ki ezt a nevet nem ismeri?” Kamocsán 1950. december 6-án alakult meg a Csemadok. Őszi Irma (akkor még Györös Irma) azóta tagja. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA „Akkor jegyeztem el magam a Csemadokkal, és azóta hűséges vagyok hozzá. Nagyszerű színjátszó- gárda verbuválódott össze, többször felléptünk Érsekújvárott, az akkori Csemadok-kultúrházban. Itt dolgoztam a faluban, a gép- és traktorállomáson. Egy nap hívattak az igazgatóhoz. Ott ült Hübs Samu bácsi meg az akkori Csemadok-tit- kár, Kutrucz Rudolf, és feltették nekem a kérdést, volna-e kedvem a Csemadok Érsekújvári Járási Titkárságán dolgozni. Ezer örömmel, feleltem. 1953. július elsején léptem be. Először adminisztratív munkaerőként dolgoztam, utána instruktor, majd titkár lettem. Büszke vagyok rá, hogy én volt az első női titkár” - meséli Irma néni. Összesen 35 évig volt cseA legkedvesebb emlékek Ötven év szolgálat, vagyis a Sidó Zoltánnal közösen írt kiadvány (A szerző felvételei) Gyűjt mindent, ami a Csemadokkal kapcsolatos más plakát 1951-ből, rajta a következő felirat: „Magyar dolgozók, legyetek a Csemadok tagjai!” Vannak itt továbbá alapszervezeti kiadványok, kitüntetések, köszönőlevelek, kivágott újságcikkek füzetbe ragasztva, évek szerint. Például 1948-ból: „Megalakult a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúregyesükete”, vagy 1951-ből: „Karlovy Varyban megalakult az első csehországi Csemadok-cso- port” A Fáklya számai bekötve. Sajnos, hiányos, mert kölcsönkérték, aztán nem adták vissza. A Hét harminc évfolyama szépen bekötve. Szegheő Gábor festménye: Lány kéméndi népviseletben. Fényképek. „Ezen például Szi- gotszky Kornélia a fő helyen. Ő évtizedeken át vezetette a tánccsoportot. Ez a fotó a Tátrában készült, valamikor az ötvenes évek végén. A tizedik évforduló ünnepségei, itt van Szabó Rezső, Sebők Dezső, a nyitrai kerületi titkár. Ezek a fényképek úgy gyűltek össze, hogy amikor kimentem valamelyik csoportot megnézni, nekem ajándékozták vagy elhozták. Prágai kiránduláson Pető Mariskával, a dunaszer- dahelyi járási instruktorral. Előző nap elvittek bennünket a göm- baszögi ünnepségekre, az országút menti fákat díszítettük Pelsőctől Gombaszögig. Ez is gombaszögi kép. A központ dolgozói meg a járási titkárok. Nyolcvan százalékuk már nem él” - mondja Irma néni. Számára a kamocsai Csemadok- krónika a legbecsesebb emlék. „Ezt nem adom oda! Itt van minden a kezdetektől. Fényképek a színdarabokról, a kirándulásokról, a jegyzőkönyvek. Az első színdarab az Erdész mátkája volt, még Dózsa Lajos tanította be. Ez a kép Hübs Samut ábrázolja. Amikor Sazöm a képét. Luzsicza Lajos Mun- kácsy-díjas festőművész rajzolta 1978-ban, azt is ráírta: „Samu bá, az irányító, szervező”. A gyűjteménynek híre ment. Egy részét - köztük a Fáklya és a Hét bekötött évfolyamait, valamint a kamocsai Csemadok krónikáját - a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában állították ki. Tárlat rendezéséhez egyébként több alapszerve- zet is kérte az anyagot. Kuszy Károly udvardi alpolgármester, a Csemadok ottani alapszervezetének elnöke is megnézte a gyűjteményt. Az volt a véleménye, hogy Őszi Irmánál nem láthatják annyian, mintha kiállításokra vinnék. Mihelyst elrendezik az anyagot, indulhat a vándorkiállítás. „Többen megkérdezték, miért csinálom mindezt, miért áldozok rá ennyit? Azért, mert én valóban sokat kaptam a Csemadoktól. Olyan emberek között lehettem, mint Szabó Rezső, Dobos László, Sidó Zoltán, Kolár Péter és a többiek. A Csemadok formálta a jellememet. Az egyszerű falusi lány látóköre kiszélesedett. Hadd dicsekedjem: a dunaszerdahelyi ünnepi ülésen a kitüntetettek között voltam. Minden gondom-bajom elfeledtem a sok kedves ismerős és jóbarát között” - mondja mosolyogva Irma néni. mu bácsi meghalt, a felesége elhívott magához. Azt mondta, a lányom kint él Izraelben, ő már ezeket a dolgokat nem viszi el. Irmus- kám, neked adom, azzal a kéréssel, hogy őrizd meg Samunak ezt a képét, hiszen tudod, milyen sokat dolgozott a Csemadokban. Tiszteltem, szerettem Samu bácsit, őr„Fontosnak tartottuk a kerek évfordulón kifejezni köszönetünket egykori és jelenlegi tagjainknak, akik tevékenységükkel nemzetünk megmaradását szolgálták” Tardoskedden is ünnepeltek BENKŐ TÍMEA Tardoskedd. Március 7-én, vasárnap a Csemadok helyi Alapszervezete ünnepi kultúrműsorral emlékezett meg 55 éves fennállásáról a helyi szabadidőközpontban. „Fontosnak tartottuk ezen a kerek évfordulón kifejezni köszönetünket egykori és jelenlegi tagjainknak, akik az elmúlt évek során néptáncosként, amatőr színjátszóként, énekkarosként vagy zenészként tevékenységükkel nemzetünk megmaradását szolgálták, hiszen a Csemadok léte mindig is az ilyen önkéntesek áldozatkész munkáján múlott” - hangsúlyozta a tardos- keddi szervezet elnöke, Fekete László, aki 2003 januárjától tölti be ezt a tisztséget. A szervezet élén korábban Varga Katalin, Fugli Gyula, Brenkus Sándor, Póc István, Tóth Vendel, Zahrádka Lajos, Batyka Valéria, Batyka Károly és - a megalakuláskor - Borbély Vince állt. A meghívott vendégek között volt a falu szülöttje, Méry Margit néprajzkutató, aki a helyi alapiskola pedagógusaként az ötvenes években országos viszonylatban is ismert néptánccsoportot vezetett a községben, felújítva a kiveszőiéiben lévő egykori néphagyományokat: a váskatáncot, a szinalázást, a fonót és a bukós csárdást. Kopasz-Kiedrowska Csilla újságíró mint egykori tar- doskeddi színjátszó vette át az emléklapot egy 1955-ben, a Párizsi vendég című színdarabban nyújtott alakításáért. Az egykori szereplők, azaz mintegy nyolcvan meghívott vendég tapsolhatott a jelenlegi hagyományőrző csoportoknak, hiszen színpadra lépett a Fehér Akác asszonykórus, a Váska néptánccsoport, a gyermek citerások és a férfikar. A múlt és a jelen a megható rendezvényen nem csak ilyen módon találkozott: a jelenlévők megtekinthettek egy, az elmúlt 55 évről szóló, fényképekből és korabeli dokumentumokból készült kiállítást is. „Alapszervezetünknek jelenleg 160 tagja van, többségük a jelenlegi kultúrcsoportokon belül aktív - mondta Mojzes Erzsébet titkár, aki maga is énekel a sikeres népdalkörben. - Az elmúlt év folyamán 54 alkalommal szerepeltünk valamilyen rendezvényen a faluban vagy a környéken, esetleg a határon túlra utaztunk fellépni. Ez azt jelenti, hogy hetente módunkban áll menteni a helybéli néphagyományokból azt, ami még menthető.” A kitüntetettek egyike, Méry Margit néprajzkutató (jobbra) (Mészáros Imre felvétele)
