Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-20 / 67. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 20. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Pecsovics EÖTVÖS KÁROLY Tolna vármegye belső történeté­ből keveset tudok. Pedig családom ősi fészke. De öregapám már elköl­tözött onnan s apám már csak láto­gatóba járt oda az atyafiakhoz s alig egy-két tisztujitáson és követ­választáson vett részt. De arról a hires névről, a Pecsovicsról mégis tudok valamit. Az 1843-iki követválasztásnál két név lett szomorúan híressé az országban. A Forintos és a Pecso­vics név. Amaz Zala, emez Tolna vármegyében. Forintos György állt annak az udvari pártnak élén, mely Deák Ferenczet ki akarta buktatni az országgyűlésből. Ennek a párt­nak titkos vezére Zichy Domokos gróf veszprémi püspök volt. Ó ke­zelte az udvari párt pénztárát. Deá­kot ugyan nem akarták megbuktat­ni. Nem is tudták volna. Annyi pén­ze nem volt a püspöknek. A megyei nemesség egyhangúlag választotta meg a haza bölcsét. Hanem tudták azt, hogy oly utasítással, mely el­lenkezik meggyőződésével, Deák nem fogadja el a képviselőséget. Ő a közteherviselés s a törvény előtti egyenlőség bajnoka volt. Fizessen a nemes ember is adót, ne csak a sze­gényjobbágyság. Vele szemben Fo­rintos és az udvari párt azt irta lo­bogójára: „nem adózunk”. Irtóza­tos vesztegetéssel többségük lett s a követi utasításba belejött a „nem adózunk”. Deák ily módon nem fo­gadta el a követséget. (...) A forintos-párt szót csakhamar kiszorította a közönség eszéből a pecsovics-párt szó. 1840-től kezdve a kormánypártot, az udvari és oszt­rák pártot országszerte csak pecso- vics-pártnak nevezték. Elfeledték a „pápista” nevet, elfeledték a „labancz” nevet; a ki a nemzet ellen volt, azt csak úgy hívták: a pecso­vics! Megmaradt e név még a füg­getlenségi harcz alatt is. Túlélte a véres csatákat s a nemzeti bukást. Az alkotmány föléledtével uj erőre kapott. Ismerik a magas Tátrán is, a fiumei tengerparton is. Ismerik a pozsonyi Kárpátoknál csak úgy, mint a Hargita oldalán. Erdély ak­kor nem Magyarország volt, de csakhamar elterjedt ott is. Még ma is megbélyegzik, a kire elkiáltják: pecsovics. 1850-ben apám atyafilátogatóba ment Szilas-Balhásra, magával vitt engem is. Estefelé benéztünk a Ka­szinóba. Sokan voltak ott az urak- atyafiak. Apám egy úri emberrel találko­zott ott, a kit nem ismert a nyájasan beszélgető társaságban. Nyúlánk, kissé magas termet, barna arcz, gondosan pödrött bajusz, kissé szürkülni kezdő élemedett kor. Jókedvű, vidám arcz, urasán öltöz­ve, otthonos módon beszél, ado- máz, kaczag. Apám hozzálép, bemutatkozik, nevét mondja. Az ismeretlen ur jókedvű mosolygással felel.- Én is megmondanám a nevem, ha nem ijed meg tőle vagy meg nem neheztel érte. Apám is mosolyog.- Nem épen természetem az ije- dezés vagy a mogorvaság. Csak elő a névvel!- Nohát én vagyok az a hires, ne­vezetes Pecsovics, a szent kereszt- ségben Ferencz néven. Csakugyan meglepte apámat a név. Már azt gondolta, hogy Karaffának vagy Haynaunak, vagy valamelyik hóhérnak hallja a ne­vét. Nem is álmodtunk arról, hogy az atyafiak társaságában, a szilasbalhási jó nemzeti párti ne­messég sorai közt találkozzunk Pecsoviccsal. Pedig rokonszenves, jó magyar ember volt. A mint utóbb kitűnt, nem is volt soha pecsovics-párti. Az ő neve után nevezték el a hazafiat- lan pártot, de ő maga sohase volt az. Ebben nagyon különbözött Fo­rintos Györgytől. Története ott kezdődik, hogy ő tiszttartója volt Festetitch Rudolf grófnak, Szegzárdon lakott s itt grófjának városi házát és gazdasági udvarát is kezelte. Ez állása volt an­nak oka, hogy a nemzet történeté­be belekeveredett. Tolnának a múlt század harminczas és negyvenes éveiben hatalmas közélete volt. Ne­mes szív és lángoló hazafilélek volt Bezerédj István, Tolna vármegye Deák Ferencze, a nemzeti ellenzék vezére és büszkesége. Az ő bölcs vezérlete alatt a vármegyében úgy megerősödött a nemzeti ellenzék, hogy az udvari párt még az 1843- iki követválasztásnál se tudott ura­lomra jutni, a mikor pedig Zalában például Deák is kénytelen volt a törvényhozásnak hátat fordítani. A főispán, az udvari párt vezére, gróf Eszterházy Károly s utána, ha jól emlékezem, gróf Vay Ábrahám és Ürményi volt. Eszterházy hata­lommal és külső dísszel, gróf Vay erőszakkal, Ürményi határtalan si­masággal és ügyességgel vezette a nemességet. Ürményi jobban megerősítette az udvari pártot, mint Eszterházy, de azért a nemze­ti és hazafias ellenzéket ő se tudta elnyomni. Bezerédj Istvánnak ha­talmas segítségére voltak a Perczel testvérek, különösen Móricz, a ké­sőbbi honvédtábornok, többször diadalmas vezér és bujdosó. De még nála is hatalmasabb, erősebb vezérlő férfiú volt Csapó Dániel, követ és alispán s Deáknak szintén jó barátja. Eszterházy gróf veszprém- vármegyei volt. Ott lakott Pápán, a várban s Eszterházy Miklós gróf egyik birtokát, a pápa-ugod- devecseri óriási uradalmat bírta bérbe. Ez uradalom a magas Ba- konynak is tetemes részét foglalta magában, de kiteijedt még egyes falvakkal és pusztákkal Győr- és Zala vármegyékre s a Balatonra is. Innen járt a gróf Tolnába, a fő- ispáni dolgokra. Mint Veszprém vármegye nagy ura, itt is nagy közéleti befolyást gyakorolt. Valósággal ő volt vezére az udvari pártnak. Néhány falu tö­meges nemességét nagy pénzzel, ajándékokkal, bakonyi vadászatok­kal sikerült neki az udvari pártra áthóditani. Áthóditotta Szent-Gál nemességét is s ez nagy dolog volt a vármegyében. Szent-Gál királyi vadászok fész­ke. Okleveles országos nemes csak tizenhárom család volt a faluban, a többit helyi nemességnek tartot­ták. De 1827-től kezdve ez is el­kezdte a vármegyén nemesi jogait gyakorolni s elő tudott állítani öt­hatszáz nemesi szavazatot. Ezt nyerte meg Eszterházy. Eredeti, furcsa, érdekes gondola­ta támadt a grófnak. Hátha ő ezt a nagy tömegű nemességet elvinné magával Tolnába is, Szegzárdra is. Minő nagy hatása lenne annak! Igaz, hogy szavazni nem viheti át, mert a szent-gáli nemesnek Tolná­ban nincs birtoka, nincs is a nemesi összeírásba beiktatva, de hiszen nem is szavazónak viszi át, hanem testőrségnek. Ki látott olyan főis­pánt, a kinek félezer kemény bako­nyi nemes a testőrsége? Úgy lett bizony! Kiválogatták a legszebb, legdél- czegebb, legerősebb királyi vadá­szokat. A kinek szép hosszú baju­sza volt, otthon nem hagyták. Mindenki kapott rövid dolmányt, vállravetőt, nadrágot, szürke gácsi posztóból, zöld zsinóros vi­tézkötéssel s fekete kalapot széles szalaggal és cserfaággal. Cserfa­makk a vármegye czimere. Azu­tán mindenki kapott puskát, ol­daltarisznyát, puskaportartót: ilyen volt a fölszerelés. Hatalmas czigánybanda a menet élén. így vonult be Szegzárd városába a méltóságos főispán testőrsége, a Bakony nemességének szine- virága 1837-ben. Ilyen főispáni beiktatást se látott Szegzárd váro­sa se az előtt, se az óta. De hol tanyáz az a tenger marczona alak? Ötszáz szent-gáli nemes egy csoportban? Hiszen, ha jókedve kerekedik: kiveri a várost a városból. Vigyázni kell erre. Sebaj. Ott van a Festetich gróf gazdasági udvara sok tágas épü­lettel. Elférnek ott. És ott van Pe­csovics tiszttartó uram, tud az bánni az emberekkel. Tudott is. Jó pörkölttel, jó sódarral s mindenfé­le rétesekkel s jó szegzárdi borral úgy megtömte a Bakony királyi vadászait, hogy otthon se volt, la­kodalomban se volt jobb dolguk soha. Mikor hazajöttek: tele hir­dették a vármegyét, mily királyi módon éltek Pecsovicsnál. Hogy házigazdájuk voltaképen Festetich gróf volt, hogy a lakmáro- zásra talán Bécs is adta a pénzt: ezt ugyan nem tudták, valami sokat nem is törődtek volna vele. Ók Pe­csovics vendégei voltak. A nemzeti ellenzék azután elne­vezte őket Pecsovics pártjának. De ezerszer kelendőbb lett e név ma­gában Tolnában. A mikor Bezerédj Istvánt és Perczel Mórt az udvari párt meg akarta buktatni 1839- ben s még inkább 1843-ban a nagy megyei csaták alatt mindig a Festetich-féle gazdasági udvarban ütötte föl tanyáját az udvari párti nemesség s mindig Pecsovics Ferencz gondoskodott számára ételről-italról, muzsikáról. Ott is, Faddon is, Tolnán is s nemcsak ak­kor, hanem már négy-öt év óta. Jól tudta ezt a város közönsége. E kö­zönség kemény ellenzéki volt. Az udvari pártot ezentúl uton-utfélen pecsovicsnak kiabálta. Villám­gyorsan teijedt el a szó a hírlapokban. Néhány hónap múlva ismerte az egész ország. (...) Sőt Tolna vármegyében a nemes urak közt még el is szaporodott. Pe­dig Pecsovics Ferencz tiszttartó uram ugyancsak semmi rossznak nem volt az oka. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes vála­szokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: március 24. után váltak el 1. Hány év Ádámék? a) 10 b) 12 c) 14 2. Hány gyermekük volt? a) gyermektelenek voltak b) 2 c) 3 3. Ki írta A té­kozló fiú ha­zatérése cí­mű könyvet? a) HaTko József b) Rembrandt c) Henri Nouwen 4. Mit nyert a nagy sorso­láson a játé­kos? a) semmit b) 15 000 koro­nát c) párizsi uta­zást 5. Hány kutyá­juk van je­lenleg Pálék- nak? a) 2 b) 4 c) 6 Március 13-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2a, 3a, 4a, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Dékány Éva, udvardi kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Gőzben főzés Kényes dolgokat, mártásokat, krémeket nem helyezünk egyene­sen tűz fölé, hanem gőz felett vagy gőzben főzzük ki. Ehhez két edény kell: egyikben a megfőzni való van, másikban tiszta víz forr, és ebbe helyezzük az anyaggal teli edényt. Az alsó elég nagy lábas le­gyen, melybe a másikat beleállít­hatjuk, de úgy, hogy az alsó edény fenekét ne élje, hanem a vízen áll­jon. Mikor az alsó edényben forr a víz, beleállítjuk a másikat, és foly­tonos keverés mellett addig en­gedjük sűrűsödni vagy főni az anyagot, míg a leírás kívánja. Van, amit forrásig kell hevíteni, van, amit csak sűrűsítünk. De keverni folyton kell! Ügyeljünk arra, hogy az alsó edényből ne fusson ki a víz és ki se fogyjon! Gőzben melegítés A felmelegített ételeknek rend­szerint kellemetlen mellékízük van. Ezt elkerülhetjük, ha nem tű­zön, hanem gőzben melegítjük az ételt, amelyet egy kisebb lábasba teszünk, ezt pedig egy vízzel félig telt, nagyobb edénybe helyezzük, amelyet lassú tűznél melegítünk. Mindaddig hagyjuk lassan forrni a vizet, amíg az ételt fel nem tálal­juk. Ha 100 °C-nál forróbb vízre van szükségünk, tegyünk bele tengeri sót, amitől 106 fokra me­legszik fel. Graham-kenyér Kitűnő minőségű, frissen őrölt búzakorpa vagy azzal kevert rozs­korpa kell hozzá. Minden más kel­lék nélkül langyos vízzel tésztát gyúrunk belőle, míg elválik az edénytől. Meleg helyen pihentet­jük, újra kidolgozzuk, kis kenye­reket formálunk, tetején kis fács- kával árkot húzunk. Meleg ke­mencében vagy sütőben, vajjal ki­kent pléhen sütjük, közben tetejét vízzel locsoljuk, hogy fényes le­gyen. Gratinirozni ...annyit jelent, hogy a főzelék­félét, a húst, a halat, a tojást stb. többnyire csak egyszerűen sós vízben főzzük meg. Ezután a vizet leöntjük és az említett ételféléket tűzálló porcelán vagy üvegedény­be tesszük. Besamellel, holland mártással vagy olvasztott vajjal és tejföllel leöntjük, esetleg reszelt sajttal vagy zsemlemorzsával meghintjük és a sütőben 15-20 percig sütjük. Az ételeken olyan pörzsanyagok képződnek, ame­lyek azokat kiválóan jóízűvé te­szik. Gumiarabicum lágyítása Ha megkeményedett, alkoholos vízzel lágyíthatjuk fel. Gumicsövek j avítása, összeforrasztása Közönséges gumianyagot felol­dunk terpentinben, petróleum­ban vagy kloroformban, míg pép lesz belőle. Akkor az összeforrasztandó ré­szeket vagy javítandó részt forró vasalóval átsimítjuk, a pépet gyorsan rákenjük, és a végeket összenyomjuk. A gumioldatot megszárítjuk, azután újból fel­kenjük, mindaddig, míg légmen­tesen záró réteget kapunk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom