Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-31 / 76. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 31.

14 Kitekintő

Rendszeres tiltakozások előzik meg a kiállításokat, az egyház is protestál, mondván, hogy a német testpreparátor még a halálból is üzletet csinál

A hullaspekuláns

Na de Herr Von Hagens, hogy jutott a holttestekhez? - ostromolják manapság a német újságírók a Test világa című kiállítással világhírűvé vált egykori anatómust. Gunther von Hagens pedig szívesen beszél, addig is önmagát, forradalmi technikáját és művészi elképzeléseit népszerűsíti.

INOTAI EDIT

Hogy kivégzett kínai elítélteket preparál, és mutogatja őket világ- szerteű Erről ő nem tud, de persze nem lehet teljesen kizárni, hogy néhány főbe lőtt kínai is hever a műanyag lepel alatt... A kínaiak legalább nem kérdeznek. Részben talán ezért költöztette egyik testpreparáló vállalatát 1999-ben Hagens a kínai Dalianba: már korábban hívták az északkeleti kikötőváros orvosi egyetemére, de vélhetőleg inkább az olcsó munkabér és a kevéssé kellemetlenkedő hatóságok miatt döntött a költözés mellett. Kétszáz alkalmazottja dolgozik a patyolattiszta, leginkább komputercsipgyártó csarnokra hasonlító építményben. Bent teljes a csend, a testpreparálás ugyanis koncentrációt és precíz munkát igénylő foglalatosság: egy test teljes tartósítása 1500 órás munka. Először le kell választani a bőrt, eltávolítani a zsírt és a kötőszöveteket (a test romlandó anyagait), majd a testet mínusz 20 fokos ace- tonfürdőbe merítik. A maró sav eltávolítja a még megmaradt zsírt, majd az egészet átitatják szilikonkaucsukkal. A szövetek így hajlékonnyá válnak, és lehetővé teszik, hogy Hagens különböző pózokba állítsa élettelen modelljeit. Végül megszárítják őket, és így akár az idők végezetéig eltarthatok.

Ezekből a tartósított, a test belső működését feltáró testekből rendez 1997 óta kiállítást Hagens: most éppen Frankfurtban és Szingapúrban vendégszerepeinek sajátos „szobrai”. Saját honlapján azzal büszkélkedik: a viták ellenére (vagy éppen amiatt) ez a világ leglátogatottabb kiállítása, amelyet eddig csaknem 14 millióan láttak. Az emberek fanyalgása általában addig tart, amíg saját szemükkel nem látják a meghökkentő installációkat: ezeken végigkövethető, hogy miképp működik az emésztési rendszerünk, szembesülhetünk betegségekkel, és azzal is, hogy a nikotin hogyan festi feketére egy dohányos tüdejét. Mindez nem műanyagból készült, hanem valódi, emberi testből, testben, mintha csak mi magunk volnánk - íiják lelkendezve a vendégkönyvbe Hagens támogatói. A testek - bőr és arc híján - a preparálás során minden személyes jegyet elvesztenek, tehát attól nem kell tartani, hogy az ember „ráismer” valakire. A tartósítóanyagnak köszönhetően pedig nincs semmilyen szaguk, így a gyomrukra érzékenyek is bátran mehetnek - ha kíváncsiak. Azt már csak kevesen tudják, hogy a kiállításokon korántsem a teljes igazságot látják. Ha valamelyik (belső) szerv nem tetszik Hagensnak, akkor habozás nélkül lecseréli. Szerez egy szebb szívet, egy kifogástalan májat, egy pár fiatal vesét, és megkreálja a tökéletes embert.

Amikor túl kicsinek találta a keleti férfiak nemi szervét, akkor minden fenntartás nélkül „európai importot” operált a helyükre. Mindennek látványosnak és tökéletesnek kell lennie, és ehhez legtöbbször némi kozmetikázásra, festegetésre, lakkozásra és egyéb trükkre van szükség. De a mester művészetébe ez is belefér. Persze az is lehet, hogy Hagens világsikere tiszavirág-életű lesz. A kiállításokat rendszeres tiltakozások előzik meg, a leghangosabban természetesen az egyház protestál, mondván, hogy a testpreparátor üzletet csinál a halálból is. Mások kegyeletsértéssel vádolják, és az orvosok többsége is kételkedik a preparált testek bemutatásának tudományos jelentőségében - de azt a legtöbben elismerik, hogy a Hagens által kidolgozott tartósítási technika valóban elsőrendű. A fekete kalapjához ragaszkodó férfi maga sem megy a szomszédba egy kis botrányért:

2002-ben Londonban például „élesben”, a kiállítás közönsége előtt boncolta fel egy idősebb német férfi holttestét. Bevallása szerint ezzel csak Rembrandt Dr. Tulp anatómiája című festményét akarta életre kelteni, de azzal nem számolt, hogy ez már az angolok legendás hidegvérének is sok volt. És most itt vannak a kínai vádak. A Der Spiegel megírta, hogy a daliani „preparátorüzemben” több fejbe lőtt holttestet találtak. Kínában ez a kivégzés elteijedt módja, és a halálra ítéltek holttestét viszonylag ritkán igényli vissza a családjuk. Helyi információk szerint a testeket egyenruhás katonák, illetve rendőrök szállították Hagensnek, olykor negyvenet, máskor hatvanat is egyszerre. A kínos helyzetbe került „művész” viszont tagadja, hogy bármit tudott volna a halál okáról. A testek kizárólag adományozással kerülnek hozzánk - állítja. Egy korábbi munkatársa szerint viszont ha Kínában valóban erre várnának, akkor évekig tartana, amíg egy-két tetemhez legálisan hozzájutnának, amúgy a testadományozást kizárólag a vöröskereszt intézheti. így lelőhelynek marad a rendőrség, a kórházak és idősotthonok, valamint a börtönök, de leginkább az a három fegyenctábor, amelyek Dalian közelében találhatók. Hagens most minden felelősséget az üzem korábbi vezetőjére hárít, aki immár három éve távozott a cégtől - csak

Megdöbbentő „találkozás” a pekingi természettudományi múzeumban (CTK/AP-felvétel)

Mester és műve - Von Hagens, a tetemszobrász kalapjával a fején Leonardónak érzi magát

(TASR/EPA-felvétel)

hogy saját preparátorvállalatot hozzon létre, nyilván megérezve a hullakereskedelemben rejlő hatalmas üzletet. A testeket ugyanis nemcsak kiállításokra szállítják: ez csak a művészi vonal. A bevétel nagy része abból származik, hogy különféle orvosi intézeteket és egyetemeket lámák el „tudományos segédanyaggal”, illetve preparált testrészekkel és belső szervekkel. Mint utóbb kiderült, Hagens már a nyolcvanas években, heidel- bergi egyetemi ténykedése idején is ezek kereskedelmével foglalkozott.

A patinás egyetemre néhány évvel azután került, hogy politikai fogolyként 1970-ben az NSZK „kivásárolta” az NDK-tól: 1968-ban még a jénai egyetem hallgatójaként letartóztatták, mert röplapokat osztogatott a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulása ellen, majd Nyugatra próbált szökni. Már nyugaton kísérletezte ki és szabadalmaztatta új technikáját, ami nemcsak szakmai, hanem anyagi megbecsülést is hozott, a Hagens- féle eljárással preparált holttesteket az egyetem jó áron eladta a Közel-Keletre, Kuvaitba és Szaúd-Ará- biába. Egy preparált tetemért Ománban 93 ezer márkát, Szaúd- Arábiában egy férfi és egy női mintapéldányért összesen csaknem 300 ezret fizettek. Az alapanyagot legfeljebb néhány száz márkáért szerezték be - ha egyáltalán fizetni kellett érte, úgyhogy a haszon tetemes volt. A kilencvenes évek elejétől Hagens járta a világot, és Floridától Moszkváig mindenütt gyűjtötte az üzlettársakat.

A legjövedelmezőbbnek az orosz vonal bizonyult, ahol Michail Sa- pin, az egyes számú moszkvai orvosi intézet vezetője volt a partnere. A határokon átívelő hullaszállítás persze nem volt veszélytelen dolog, ezért Sapinnak azt javasolta, hogy holttestek helyett „anatómiai testpreparátumokról” beszéljen, és a vámnyilatkozatba is inkább „biológiai anyagod’ újon, így a határátlépés kevésbé problematikus, ráadásul az ügylet vámmentes is. Hogy Hagens mennyit fizetett a holttestekért, nem tudni, annyi viszont bizonyos, hogy az egyetem számára is gyümölcsöző volt az üzlet: 1991-es számlák szerint ezeken az ügyleteken 768 ezer márkát kerestek, a következő években pedig 2-3 milliót. Az eljárás atyja ebből 15 százalékot kapott, persze a rendes fizetése mellett. Hagens azonban ennél is többet akart: heidel- bergi anatómusként csak építgette

a kapcsolatait, majd Biodur Products néven saját céget gründolt. 1993-ban privatizálta a hullaértékesítést. A kínai Dalian és a német Heidelberg mellett a kirgiz Bis- chekben is alapított egy leányvállalatot, a rossz nyelvek szerint főként a könnyen beszerezhető tetemek miatt. Főhadiszállása manapság a kínai kikötőváros, amelynek egyetemétől tiszteletbeli professzori címet is kapott, és ezt a németek legnagyobb bosszúságára használja is, ahol teheti. Eközben szeremé magát művészként is elismertetni. Legutóbb A ló és lovasa című kompozíciója aratott kétes sikert, most pedig egy táncoló párt szeretne a nézők elé tárni, bemutatva a mozgás esztétikáját. Még az sincs kizárva, hogy a háttérben majd halk zenét hallhatunk, csupán a megfelelő hatás kedvéért. Hogy a kalapjától miért nem hajlandó megválni? Töredelmesen bevallja, hogy ebben kicsit Leonardo da Vincinek érzi magát, aki sok mindenben megelőzte korát, de mégis az akasztófáról kellett elcsennie a tetemeket, hogy tanulmányozhassa az emberi testet. Ha innen nézzük, a kivégzett kínaiak tartósítása is csupán az emberiség felvilágosítását szolgálja.

Berlin, 2004. március

Új számítási módszert dolgoztak ki, amely olyan tényezőket is figyelembe vesz, mint a bűnözési adatok, az energiafogyasztás és a közkiadások

Amikor felülmúlhatatlan boldogság honolt Nagy-Britanniában

R. HAHN VERONIKA

A brit újságolvasók sokkal inkább humorral, mint egy új tudományos megközelítésnek járó tisztelettel vették tudomásul a napokban nagy hírverést kapott jelentést, amely szerint 1976 volt az angolok legjobb éve, amikor azóta is felülmúlhatatlan össznem- zeti boldogság honolt a szigetországban.

A különös felfedezés meglepetésként érte mindazokat, akik átélték a hetvenes éveket az Egyesült Királyságban. A jelentés alapjául szolgáló tanulmányt a New Economics Foundation (Új Gazdasági Alapítvány - NEF) készítette, és Chasing Progress (A haladást hajszolva) címmel adta közre. Az agytröszt szerint a GDP nem hiteles mércéje az élet minőségének, még ha pontosabb is az ország termelésének, jövedelmének, kiadásainak, kölcsönfelvételeinek értékelésében. Az intézet kutatói új indexet vezettek be (Measure of Domestic Progress, MDP - hazai haladás mércéje), amely olyan tényezőket is figyelembe vesz, mint a bűnözési adatok, az energiafogyasztás, a környezetszennyezés és a közkiadások. A gazdasági növekedés társadalmi és környezeti költségeinek, vagy akár az önkéntes (társadalmi) és háztartási munka jelentőségének beszámítása az alapítvány szerint jobban tükrözi az élet minőségének változását Nagy-Britanniában, mint pusztán a GDP alakulása. A gazdasági növekedés elfogadhatatlan környezeti kockázatokat rejt magában, nem garantálja a társadalmi előrehaladást, azaz nem teszi boldogabbá a lakosságot. Az új számítási módszer szerint a gazdaság 1976-ban érte el csúcspontját.

Az MDP és GDP közötti különbség különösen az elmúlt 30 évben növekedett, mindenekelőtt a That- cher-kormány idején, a munkáspárti kabinet pedig nem volt képes megállítani a fokozódó társadalmi egyenlőtlenségeket.

Mint a Surrey Egyetem Fenntartható Fejlődés Tanszékének professzora, Tim Jackson rámutatott: „Mahatma Gandhitól kezdve a Black-Eyed Peas együttesig mindenki megmondta, hogy a több nem jelent feltétlenül jobbat. A túl sok ételtől a nemzet túlsúlyos lesz, a túlbuijánzó forgalomtól közlekedési dugók keletkeznek. A fegyverek elszaporodásától csak kevésbé lesznek biztonságosak az utcák.” 1976 óta a kellemes életérzést a környezeti károsodások, a termőföld visszaszorulása, a bűnözés emelkedése, a természeti erőforrások kimerülése, a globális felmelegedés egyaránt rontja. Az

MDP emelkedett a hetvenes évek közepén, mert csökkentek a jövedelemkülönbségek és gyarapodott a nemzeti vagyon. Azóta viszont 600 százalékkal emelkedtek a szociális, de tizenháromszorosukra a bűnözés miatti kiadások.

Az utolsó „boldog év” kiválasztása mindenestre különösnek tűnik fel annak fényében, hogy 1976-ban Nagy-Britanniában közel 17 százalékos volt az infláció és 3,9 százalékos a munkanélküliség; a szigetországnak megalázó módon 2,3 milliárd font hitelt kellett kérnie a Nemzetközi Valutaalaptól. Az átlagos heti munkabér mindössze 72 font volt, szemben a jelenlegi 525 fonttal, és tíz lakásból csak öt volt magántulajdonban - ma tízből hét. Akkor csak az ország felének volt telefonja, és persze senkinek sem volt még számítógépe. Az 1976-os volt minden idők legforróbb nyara, amikor kiapadtak, sőt megrepedeztek a víztárolók. Igaz, röviddel azután, hogy Denis Howell személyében „aszályügyi” minisztert neveztek ki, hatalmas esőzések, majd árvizek következtek. És abban az évben mondott le váratlanul a munkáspárti Harold Wilson, és került a helyére a három évvel később, a „rosszkedv teleként” emlegetett sztrájkhullámmal elsodort James Callaghan.

A britek ugyanakkor nem felejtik el, hogy 1976-ban nyert For- ma-1 világbajnokságot James Hunt, és műkorcsolya olimpiai aranyat John Curry: egyikük sincs már az élők sorában. Wimbledonban először győzött a férfi egyesben svéd versenyző (Björn Borg), a Liverpool viszont immár rekord 9. alkalommal nyerte meg a labdarúgó-bajnokságot. A világpolitikát valószínűleg jobban befolyásolta Mao elnök halála és az izraeli kommandósok entebbei túszmentő akciója. A popzenében abban az évben született meg a punk, és szorította háttérbe a Sex Pistols és a Clash diszharmóniája az elragadó Abba, és Elton John fülbemászó slágereit.

Jackson professzor szerint az embereknek az a szubjektív érzésük, hogy most jobban megy nekik, mint harminc éve, de „ez azért van, mert ezt akarják hinni”. Ugyan a GDP 80 százalékkal növekedett az elmúlt három évtizedben, az MDP drámaian csökkent a nyolcvanas években és soha nem nyerte vissza 1976-os csúcspontját. A jelzáloghiteinek és a plasztikkártyáknak köszönhetően ma a britek kevesebb szabadon rendelkezésre álló pénzt költhetnek, a kábítószeres kultúra és az azzal részben összefüggő bűnözés emelkedésével pedig sok ember életminősége szenvedett csorbát.

London, 2004. március