Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-30 / 75. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 30. Kultúra 13 Irodalom és kép viszonyáról folytattak beszélgetést a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Képes-e az irodalom? Ha az irodalomra gondolunk, betűkkel telizsúfolt könyvek jelennek meg lelki szemeink előtt. Eközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az írott szó elválaszthatatlan a képtől. És nem csupán a könyvoldalak díszítőelemei vagy a szöveget kiegészítő illusztrációk miatt. HIZSNYAI ZOLTÁN Az írás önmagában is tartalmazza a képet. Méghozzá kétféleképpen. Először is: valójában azonos vele, hiszen a betű maga is képijei, különben miként is jelenhetne meg lelki szemeink előtt (ráadásul mai absztrakt betűink az ősi képírások jeleiből fejlődtek ki). Tehát amikor az írást szemléljük, vizuális élményben van részünk, még ha erről nem is veszünk tudomást. Ámde a hosszabb-rövidebb betűsorokból megformált szavak, a szavakból összeálló mondatok és végül a mondatok révén megképződő textus - azonkívül, hogy már önmagában egyfajta vizuális kódrendszer - jelentésétől függően a képzeletünkben is különböző képeket, képsorokat hív életre. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete március 25-ei irodalmi estjének vendégei, a budapesti Sz. Molnár Szilvia és Schein Gábor, illetve hazai beszélgetőtársaik, Be- nyovszky Krisztián és Forgács Miklós ezekről a talán bonyolultnak tetsző kérdésekről folytatott közérthető és fölöttébb élvezetes beszélgetést - sajnos, igencsak kis létszámú hallgatóság előtt. írás és vizualitás e kettős kapcsolatának megsejtését az európai kultúrában a modernizmus kor- szaká-ra datálhatjuk, ami nem jelenti azt, hogy a kép és az írott szó bonyolult viszonyának tudása és kiaknázása - akárcsak a mi kultúrkörünkben is - ennyire új keletű lenne. „A 20. századi művészetben és irodalomban történt jó néhány olyan igen fontos felismerés, amely tulajdonképpen valami, arForgács Miklós, Benyovszky Krisztián, Sz. Molnár Szilvia és Schein Gábor az irodalmi esten (Fotó: MKKI) chaikusnak az újrafelfedezése volt - mondta Schein Gábor. - Ilyen felismerés például az írás tovább már nem redukálható alapelemének, a betűnek az önálló jelentésessége. A múlt század elejétől aztán ennek az újrafelfedezésnek köszönhetően a betű újból éppoly fontos elemévé vált a képzőművészetnek, mint a kép az irodalomnak.” Sz. Molnár Szilvia nem csupán a múlt századi modernizmus különböző irányzataiban és korszakaiban, hanem helyenként még a posztmodern játékosságban is felfedezni véli a nyelvi és vizuális univerzum közötti átjárás lehetőségére való utalást: „A posztmodern irodalom újra rádöbbenti az embert, hogy amit mi berögzült nyelvi fordulatként használunk, az valójában egy kép. Márton László Átkelés az üvegen című regényében például azt írja, hogy valaki »gonosz tervet forral«, a következő mondat pedig az, hogy »a gonosz tervet egy nagy rézüstben forralja«.” Vannak azonban olyan szövevényesen kódolt, rejtvényszerű képversek is - például a barokk korszak figurális versei -, amelyek csak akkor képesek megszólalni, csak akkor nyílnak meg az értelmezés számára, ha ismerjük az alkotási folyamatot, illetve ha legalább részleges ismeretekkel rendelkezünk a rejtjelek feloldásának mikéntjéről. „A középkori szerzetesek körében - hívta fel a figyelmet Sz. Molnár Szüvia - meditációs tevékenységnek számított a bonyolult labirintus-versek kibogozása, amelyeket végig kellett olvasni ahhoz, hogy az ember bűnbocsánatot nyeljen.” Dőreség lenne azonban azt gondolnunk, hogy csupán a képbe rejtett szöveg és a szövegbe rejtett kép megpillantása, illetve értelmezése körül támadhatnak nehézségeink. Figyelembe veendő ugyanis, hogy már magának a képnek az értelmezése is mindenkor kultúrafüggő. A képi látásnak az egyes kultúrkörökhöz : kapcsolható módozatairól Schein Gpbor nyújtott rendkívül összefogott, ejs érzékletes áttekintést. Szavai szerint „a különböző kultúrákban különbözőképpen tekintenek a képre. A pravoszláv ikon az ábrázolt dolog közvetlen jelenlétét jelenti. S mivel maga a dolog van előttem, nincs mód a közvetítésre, a képolvasás lehetőségei korlátozottak. A nyugati kultúrában ellenben a kép közvetít: nem maga a dolog van előttem, hanem annak képi kódrendszere. A zsidóknál pedig eredetileg tiltás alá esett a kép alkotása. Sem emberről, sem istenről nem alkottak képeket, ami kép náluk született, azok mind allegóriák voltak, és egy-egy elbeszélés rendelődött hozzájuk, amelyet látványukkal felidéztek.” És így tovább. Sajnos, még távirati stílusban is lehetetlen összefoglalni mindazt, ami ezen a jó hangulatú irodalmi esten elhangzott. A végkonklúzió levonására is csupán egy mondat erejéig nyílik mód. Képes-e hát az irodalom? Jelentem: az irodalom képes - de Pozsonyban, a Krisztus utáni 2004. év márciusának 25. napján, sajnálatos módon, képtelen volt tömegeket megmozgatni. OLVASÓSAROK Rozsnyó könyve BETTES ISTVÁN Valahogy nem nagyon csíphették a mi Sándorunkat annak idején Rozsnyón. Pedig biztosan körbejárta, mint az a bizonyos szólásbeli Simon, amikor is megállapította és a naplójába bejegyezte, hogy „Rozsnyó völgyben fekszik, magas, meredek hegyek között, mint ala- mizsna-krajczár a koldus kalapjában.” Igaz, sokaknak tetszik a költői kép, már csupán azért is, mert Petőfi, a nemzet költője írta, ám a rozsnyóiak ugyancsak összevonják a szemöldöküket, mikor ez szóba kerül. Még hogy kolduskalap, alamizsna-krajczár: ugyan már, eriggy, eriggy az ilyenekkel Pelsűcre, féldikta, mit ízetlenkedsz, éktelenkedsz ezekkel „nálónk” - mondanák. Viszont egy igazi, őshonos rozs- nyói szívnek szinte balzsam - és mennyivel szívesebben hallgatja! -, mikor a következő leírás van előtte: „...A Gömör megyei bányászat klasszikus őshazája. Az Ökörhegy déli nyúlványinak tövében, hegyektől körülvett szépséges magaslaton, terül el, amely a Csermosnya és Sajó völgyének összeolvadása által keletkezett nagyobb völgykatlanból emelkedik ki, s északnak a hármas csúcsú Kálváriára, kelet felé a Rákosra támaszkodik. (...) Dél felé a szemhatárt üdén zöldellő meredek peremmel bíró párkányhegységek zárják el: a szüicei és pelsőci fennsíkok északi falai, amelyek között nyíláson délnek fut a Sajó vize, a vasút és az országút. Elragadóan szép fekvése, és az a körülmény, hogy északról védve hegyi klímája kellemes tartózkodást nyújt, okozza, hogy míg egyrészt turisták és üdülők nagy számban felkeresik, másrészt mind több nyugdíjas települ le a »kis Grác«- ban.” Persze, ez az emelkedett hangvételű, szecessziós leírás közel hetven évvel később keletkezett, pontosabban a kötetben szereplő dr. Hazslinszky Rezső Kalauz Rozsnyó és vidéke számára című leírásából való, de mégis... Az idézetet Tököly Gábornak a Gömör-Kishonti Téka sorozatban megjelent Rozsnyó könyve című válogatásából vettem, amely történelmi és irodalmi szemelvényeket tartalmaz a város történelméről és a vele kapcsolatosan született írásokból. 44 szerző 58 szemelvényében olvashatunk Rozsnyóról, következésképp tehát különböző nézőpontokból született írások révén ismerkedhetünk meg a város viszontagságos történetének egy-egy fejezetével. Az ismertebb szerzők neveiből egynéhány: Bél Mátyás, Fényes Elek, Ila Bálint, Győrffy György és Hunfalvy János a történetírók köréből, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor irodalmi nagyjaink közül, valamint egy részlet II. Rákóczi Ferenc emlékirataiból. A kötetben több írással is szerepel Tichy Kálmán, aki többek között a rozsnyói Városi Múzeum történetét is feldolgozta. A kötet ösz- szeállítója előszavában idézi Ti- chynek az 1943-as évre vonatkozó sorait, melyből a kötet kiadásának ödete született: „A minden valószínűséggel Markó Károly által festett és az erdélyi Beszterce városának látképét ábrázoló olajfestményt a múzeum 3.000 pengőért eladta Beszterce városának, s az eladásból ROZSNYÓ KÖNYVE * befolyt összeget részben kiállításának megrendezésére, részben a »Rozsnyó könyve« című kiadvány megjelentetésére kívánta szentelni. Ezen igyekezetünket azonban a háborús események sajnos meghiúsították.” Mindent egybevetve: nagyon izgalmas, sokszínű, Krúdynak és Mikszáthnak is köszönhetően szellemes, humorral fűszerezett könyvet vehet kezébe „Rozsnyó könyvének” olvasója. (Tököly Gábor: Rozsnyó könyve. Gömör- Kishonti Téka 7. Rimaszombat -Rozsnyó, 2003.) Sir Peter Ustinov halálára TALLÓSI BÉLA Randevúzott ő már a halállal. 1988-ban. Michael Winner rendezésében, a Randevú a halállal című Agatha Christie-krimi Hercule Poirot felügyelőjeként. Akkor belga detektívként sikert hozott számára ez a „találkozás”, hiszen a filmvászonról és a képernyőről a legtöbben talán éppen Hercule Poirot-ként emlékeznek rá. Az égiek rendezésében e mostani „találkozás” végzetes lett: svájci otthonában vasárnap elhunyt Sir Peter Ustinov orosz származású brit színész. Tehetségét két Oscar- és három Emmy-díjjal, a Berlini Film- fesztiválon pedig 1972-ben életműdíjjal ismerték el. Ám nemcsak színész volt, hanem sokoldalú művész. Több mozgóképet jegyez rendezőként is. Például az 1965-ös Lady L. címűt. Forgatókönyvíróként is dolgozott filmes alkotóstábban. A Broadway színpadain pedig rendezőként és színészként egyaránt megfordult. S nemcsak a prózai műfajokban mozgott otthonosan, az operához is értő kézzel nyúlt, Mozart-operákat állított színpadra. íróként is termékeny volt: könyvet írt például a Gor- bacsov-éráról, melynek Az én Oroszországom címet adta. Oroszország azonban sohasem volt a hazája, mivelhogy apai nagyapját, aki a cári hadseregben tisztként szolgált, külföldre száműzték, s ott születtek utódai. Peter Ustinov Londonban látta meg a napvilágot. Nagy utazó volt. És nemcsak mint Wilbur Fix nyomozó a 80 nap alatt a Föld körül című ka- landfilm-sorozatban, hanem magánemberként is. Az Ustinowal a világ körül című útifilm-sorozat- ban tudósított a világ különböző pontjairól. Ezekből a hangulatos, mozgalmas kalandokból kiderült, hogy Ustinov valóságos életművész volt, aki mindent kipróbált, mindent megkóstolt, műiden lehetőt át akart élni. Többszörjárt Magyarországon is. Minden bizonnyal az utazásai során szerzett kapcsolatait is jó cél érdekében hasznosította: hogy segíthessen a gyerekeken. Ustinov az Unicef nagyköveteként három évtizeden keresztül részt vett az ENSZ Gyermekalap munkájában. E tevékenységét 1993-ban Az Unicef Kiváló Szolgálatáért érmével ismerték el. (TASR/AP-felvétel) Mács József könyvbemutatója Budapest. Ma 18 órakor a Magyarok Háza Széchenyi Termében Mács József Madách-díjas író Öröködbe, Uram... című tetralógiáját mutatják be a Püski Kiadó, a Rákóczi Szövetség és a Trianon Társaság közös rendezvényén. A könyvet Kiss Dénes József Attila- díjas költő méltatja. Ugyancsak az esten hangzik el Popély Gyula előadása a csehszlovák oktatáspolitikáról, 1918-tól napjainkig, (k) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Örvény 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Rosmersholm 19 KIS SZÍNPAD: Titkárnők 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az utolsó szamuráj (am.) 20 Mambo italiano (am.- kan.) 18 TATRA: Órák (am.) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: A felejtés bére (am.) 14.50,17.20,19.40, 22 A vonzás szabályai (am.) 14.20, 16.50 Az utolsó szamuráj (am.) 15.10,18.10, 21.10 Elvarázsolt kastély (am.) 15.30,17.40,20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zélandi) 16.10 Rocksuli (am.) 14.40 Gothika (am.) 17, 19, 21 Horrorra akadva 3 (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (am.) 14.30, 17.30, 20.40 Mackótestvér (am.) 14.10, 15, 16, 17.10 Gyönyörű mocsokságok (angol) 19.30, 21.50 Mambo italiano (am.-kan.) 19.10, 21.40 Vas (am.) 14.10, 16.20, 18.20, 21.20 Dörzsölt Filip (cseh) 15.50,18.40 KASSA TATRA: Az Amazonas kincse (am.) 16,18,20 CAPITOL: Hideghegy (am.) 17,19.30 ÚSMEV: Good Bye Lenin! (ném.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Visszatérés (orosz) 19.30 PÁRKÁNY-DANUBIUS: Unalom Brünnben (cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Rocksuli (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (am.) 18, 20 A felejtés bére (am.) 19.30 Getno (magy.) 13.15 A Gyűrűk Ura-A király visszatér (am.-új-zélan- di) 14.15 Hideghegy (am.) 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (am.) 17.15 Magyar vándor (magy.) 13.30, 15.45, 17.45, 19.45 Minden végzet nehéz (am.) 14.30,17,19.30 A passió (am.-ol.) 12.30,15,17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (fr.-sp.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Rocksuli (am.) 13,15.15,17.30,19.45 Túl közeli rokon (am.) 15.15 Az utolsó szamuráj (am.) 14.15,17.15,20.15 Vas (am.) 16.30,20.30
