Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-29 / 74. szám, hétfő

ÚJ SZŐ 2004. MÁRCIUS 29. Kitekintő - hirdetés 9 Akik befolyásolni tudják a társadalmi és politikai életet Zurab Cereteli mester különös ajándékkal tiszteleg a szeptember 11-i terrortámadás áldozatainak emléke előtt Dollárok, voksok Jersey city működő könnycseppet kap SZALAI ZOLTÁN Hamarosan az eddiginél is bonyolultabb lehet annak kiszámítása, mennyibe ke­rül egy szavazat Ameriká­ban. Egy kaliforniai javaslat ugyanis fél voksot adna a 16 és negyedet a 14 éveseknek. A 71 éves öüetgazda szerint a kamaszok fokozatos bevo­nása a politikába egyfajta tanulási folyamat lenne. HORVÁTH GÁBOR Egyelőre azonban elvben vi­szonylag egyszerű a képlet: Bush 2000-ben 103 millió dollárt költött a kampányára, és 50,5 millió szava­zatot kapott. Egy voksért tehát nagyjából két dollárt kellett fizetni. Vagy mégsem. Először is A1 Gore-nak csak 70 milliója volt, és neki 51 millió sza­vazatot sikerült begyűjtenie, vagyis költséghatékonyabb volt, mint Bush. Másrészt már akkor is létez­tek a két jelöltet burkoltan támoga­tó szervezetek, amelyek kiadásairól legfeljebb becslések vannak. A 2004-es kampányban ők csupán té­véreklámokra elkölthetnek akár 400 millió dollárt, miközben Bush minden eddigi amerikai elnökénél nagyobb pénzesládáját 135-150 milliósra becsülik. Korábban nyár közepén indult a haddelhadd, az idén viszont már most megkezdő­dött az éteri háború. A választókat meg, ugyebár, a kutya sem kérdezi. Azaz, ez utóbbi sem olyan egy­szerű. Amerikában a politikusok a választótól ugyanis nemcsak a vok- sát, hanem a pénzét is kérik. így a polgárok jelentős része közvetlenül is fizet azért, hogy őt - vagy inkább a többieket - meggyőzzék. A re­publikánus kasszarekord zöme a törvényben megszabott maximális, egyenként kétezer dolláros adomá­nyokból jött össze. A demokraták támogatói hagyományosan szegé­nyebbek- Howard Dean internetes kampánya például 40 milliót sze­dett össze, miközben az átlagos fel­ajánlás 100 dollár alatt volt. A de­mokraták másik támogatói köre viszont a szoros értel­mében vett milliomosok­ból, sőt olykor milliárdo­sokból áll. Elsőként min­denkinek George Soros és Barbra Streisand jut az eszébe, pedig a lista meglehetősen teijedelmes. Természetesen a re­publikánusoknak is vannak ilyen támogatóik - például Richard Mellon Scaife pittsburghi milliár­dos, aki az elmúlt évtizedekben legalább másfél milliárddal támo­gatta a konzervatív ügyet. A na­gyon gazdagok természetesen min­dig megtalálják a módját, hogy be­folyásolni tudják az ország társa­dalmi, politikai életét. Soros és Scaife például rengeteget áldoz o- lyan szervezetekre, amelyeknek a szellemiségével egyetértenek, de amelyek nem tekinthetők a válasz­tási kampány részének. Ilyen a libe­rális Nyitott Társadalom Intézet (OSI) vagy a konzervatív Örökség (Heritage) Alapítvány. Két éve a kongresszus törvényt hozott a kam­pánytámogatásokról - elvben azért, hogy magánszemélyek, cé­gek közvetlenül ne adhassanak „mindent eldöntő” mennyiségű készpénzt. Ám a rosszmájúak sze­rint direkt hagytak egy kiskaput: a pénzek továbbra is zavartalanul áramolhatnak olyan szervezetek­hez, amelyek nem a jelöltek, ha­nem „ügyek” mellett - vagy ellen - agitálnak. Az adóhivatal az ilyen alapítványokat az 527-es forma­nyomtatványon tartja nyilván, in­nen e szervezetek beceneve. Az öt- százhuszonhetesek közül néhány máris megkezdte a kampányt. A New York Times szerint a Bush- kampány a szabadon elkölthető, „puha” pénzek tekintetében egy­előre 10:1-re veri Kerryét. Bushnak nem kellett az előválasztásokra pa­zarolnia forrásait, Kerry mögé vi­szont még csak most sorakozik fel a teljes Demokrata Párt, miközben már több tízmilliót kellett költenie az előválasztásokra. Hiába dúsgaz­dag a szenátor felesége - Teresa Heinz Kerry éppúgy csak kétezer dollárral segítheti férje kampányát, mint más amerikai állampolgár. A MoveOn, a Media Fund, az Americans Coming Together (ACT), az America Votes, a Thunder Road, a New Democrat Network és a többi szervezet a hírek szerint egy- egy részterületre szakosodott, és egyezteti hirdetéseit - miközben törvény tiltja, hogy vezetőik beszél­gessenek a Kerry-kampány straté­gáival. Az összesített felajánlások állítólag már elérik a 75 millió dol­lárt. Soros és felesége, Susan Weber ötmilliót adott az ACT-nek és 1,4 milliót a MoveOnnak. Peter Lewis, a Progressiv Corp. elnöke 3 milliót az előbbinek, félmilliót az utóbbinak. A Hyatt családból való Linda Pritzker 4 milliót a szintén a koalíci­óhoz tartozó Joint Victory Cam­paign 2004-nek. Az ötszázhuszonhetesek a De­mokrata Párt legjobb kampány­szakértőiből fogadják fel azokat, akik még nem kötelezték el magu­kat Kerry szűkebb csapatához. A Media Fundot vezető Harold Ickes például Clinton helyettes fehér házi stábfőnöke volt, Steve Rosenthal, az ACT igazgatója korábban az AFL-CIO szakszervezeti szövetség politikai igazgatója, Jim Jordan (Thunder Road) pedig Kerry ko­rábbi kampányigazgatója. A Media Fund hirdetési igazgatója az a Bül Knapp, aki Clinton, majd Gore kampányklipjeit készítette. Az ötszázhuszonhetesek reklám­jai nem tartalmazhatnak Kerry megválasztására felszólító üzene­tet, és azt sem, hogy az amerikaiak ne szavazzanak Bushra. A Media Fund első, félperces filmje azonban szemernyi kétséget nem hagy a né­zőben afelől, hogy a szerzők szerint ki veszélyezteti az ország jövőjét. Az első snitten egy csillagos-sávos lobogó látszik, miközben a narrá­tor azt kérdezi: - Bush elnök! Em­lékszik még az amerikai álomra? Az a reményről szól, nem a félelem­ről! Több hazai munkahelyről, nem az állásokat külföldre vivőknek jut­tatott adócsökkentésekről! Majd egy megállapítás következik, mi­szerint Bush politikája aláássa az amerikai álmot. Ha valaki ebből sem érti, kire kell szavaznia, az jobb, ha nem is járul az urnákhoz. A republikánusok épp erre pa­naszkodnak. Szerintük éppen hogy a törvény által tiltott módon koor­dinált, a kampányt befolyásoló, a finanszírozási előírásokat megke­rülő hirdetésekről van szó. A de­mokraták egyelőre magabiztosan védelmezik álláspontjukat: amit a törvény nem tüt, azt szabad. Az öt- százhuszonhetes rohamcsapatok segítségével a demokraták a tv kép­ernyőjén egyelőre fel tudják tartóz­tatni a republikánus gőzhengert. Washington, 2004. március Oroszország egyik legismer­tebb művésze, a grúziai szárma­zású Zurab Cereteli (akit nem­zetközileg Tsereteliként jegyez­nek és ismernek) valóban sajá­tos ajándékkal tiszteleg a szep­tember 11-i New York-i terrortá­madás áldozatainak emléke előtt. Cereteli harmincméteres szob­rot kíván felállítani a New York-i Manhattan szigetével szemközt fekvő Jersey Cityben, alig né­hány száz méterre a leomlott World Trade Centertől. A bronz­ból készült alkotás közepén gi­gászi kristályból készült könny­csepp lesz, amelynek belsejében víz folyik, az igaz könnyeket idézve.- Jelenleg három műszakban dolgozunk és bízom, abban, hogy szeptemberre elkészülünk - nyilatkozta moszkvai stúdiójá­ban a művész, aki művével a glo­bális terror valamennyi ál­dozatának emléket kíván állítani. Ceretelinek, aki egyben az orosz képzőművészeti akadémia elnöke is, nem ez lesz az első szobra New Yorkban: A jó legyőzi a rosszat című kompozíciója az ENSZ-pa- lota előtti teret díszíti. A már hosszabb ideje Moszk­vában élő grúz festő és szobrász az egykori szovjet térség vitatha­tatlanul legismertebb alkotója. Szobrai, mozaikjai a világ ötven országában találhatók meg, s kö­zülük számosat Zurab Cereteli ajándékba adott. A dúsgazdag művész Jurij Luzskov moszkvai főpolgármes­ter közeli barátja, és sokak sze­rint leginkább ennek tudható be, hogy az elmúlt évtizedben gom­bamód szaporodtak el a Cereteli-szobrok az orosz fővá­rosban. Közülük a legismerteb­bet, a Nagy Pétert ábrázoló ki­lencvennégy méter magas alko­tást 1997-ben avatták fel. Választott hazájában azonban Ceretelit sokan bírálják, azok, akik úgy látják, hogy gigantomá- niás, és ízléstelen, amit csinál. Jevgenyija Kikadze, a moszkvai Marat Gelman galéria művészeti igazgatója szerint például Ce­reteli művei provinciálisak.- Számomra visszatetsző az is, hogy Cereteli az érintett városok és országok előzetes megkérde­zése nélkül ajándékozza oda gi­gászi alkotásait. Ez tapintatlan és tolakodó magatartás - véli a művészeti igazgató. Moszkva, 2004. március valóban nincs több lehetősége? orange™ Elsőként mindenkinek Soros és Streisand jut az eszébe. Egyesek szerint a Moszkvában élő Cereteli művei provinciálisak. up 1563

Next

/
Oldalképek
Tartalom