Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-03 / 52. szám, szerda
16 Nézőtér ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 3. Elég az elégedetlenségből, irány a kielégülések földje Getno - Nincs új világ FILMSZATÍRA „I Can GET .NO Satisfaction” - mondá meg az örökérvényű igazságot a Rolling Stones a hatvanas évek közepén, és a helyzet azóta sem változott sokat: mindenki egyre csak a „satisfaction”-! keresi. Salamon András új filmjében például az egyszeri magyar lakótelepi család dönt úgy, elég volt a sok elégededenségből, irány a kielégülések földje: Amerika. Nekem egyébként ez a téma, mintha kicsit idejét múltnak tűnne, így az uniós csatlakozás közeledtével, ha egyszeri magyar család lennék, lehet, hogy inkább európai perspektívában alakítanám a jövőképemet. Azonban hőseink felmenői harminc évvel ezelőtt éppen Las Vegasba vándoroltak ki, úgyhogy logikusnak látszik, hogy „With a Little Help from My Friends” (ahogy azt a Beatles jegyezte meg szintén örök érvénynyel) a boldogság mégis csak (és még mindig) Amerikában várja a magyart. Nos, Amerikában sem változott semmi Jarmush Florida, a Paradicsom című filmje óta: az ígéret földje továbbra is csak messziről, meg a hollywoodi filmeken látszik ellenállhatatlannak és szórakoztatónak. Kis magyarjainknak hamar szembesülniük kell (ha nem is hideg, de) a rideg valósággal: kevéske nyelvtudással, mesz- sziről jött idegenként nem fenékig tejfel az élet ott sem. Az amerikai rokonok sem annyira segítőkészek, mint azt hőseink remélték, s a baj sem jár egyedül: egyre csak szörnyű csapások zilálják a családot - vagyis kaland az van, szinte már több is a kelleténél. Salamon Andrást igen kedveljük, például amikor a Vili. kerületben és a kínai piac környékén készít ütős, kalandos szerelmi drámát (Közel a szerelemhez), és ékesen bizonyítja, hogy egyáltalán nem kell Amerikába menni egy jó kis történetért. Mostam filmje viszont arra példa, hogy ha elmegyünk Amerikába, és ott mindenféle borzalom esik meg velünk, az önmagában még nem jó történet, akkor sem, ha a végén van egy - gondolom erkölcsi tanulságnak szánt - teljesen érthetetlen és váratlan, „szép vagy, gyönyörű vagy, Budapest” aláfestéssel zajló apa-fiú egymásratalálás. A cím mindazonáltal rendben van: GETNO satisfaction... (est) Getno, színes, magyar film 2004, 95 perc. Rendezte: Salamon András, Szereplők: Gesztesi Károly, Bánfalvy Ágnes, David Douglas, Király Levente, Péter Kata, Szalontay Tünde Az élet Amerikában sem fenékig fejfel Wendell Rohr ügyvéd (Dustin Hoffman) elkötelezte magát az ügyért, nagyhatalmú ellenfelei presztízskérdést csinálnak a perből Egy őrült ámokfutásáért az áldozatok egyikének özvegye a fegyvergyártó mamutcéget hibáztatja Az ítélet eladó A titokzatos nő 10 millió dollárért kínálja fel a biztos ítéletet John Grisham ügyvédes thrillereinek filmváltozatai a ‘90-es évek elején sorra lepték el a mozivásznakat, mígnem néhány kiadós bukás (A siralomház, Démoni csapda) következtében Hollywood néhány évig hanyagolta a bestsellergyárosnak kikiáltott író regényeit. ■h krimi mm Fél évtizednyi kihagyás után az idáig nagy stúdiók másodvonalbeli filmjeit jegyző Gary Fleder- nek (Ne szólj száj!, Az imposztor) köszönhetően megérkezett Az ítélet eladó, mely a legjobb Grisham- adaptációk hagyományait követi - azaz a fordulatos cselekmény kiváló szereposztással párosul. Egy őrült ámokfutásáért az áldozatok egyikének özvegye a fegyvergyártó mamutcéget hibázz tatja, amiért bárki számára lehetővé teszi a gyilkoló eszközökhöz való hozzájutást. Bár Wendell Rohr ügyvéd (Dustin Hoffman) elkötelezte magát az ügyért, nagyhatalmú ellenfelei presztízskérdést csinálnak a perből, a számukra kedvező döntésért pedig az illegalitástól sem riadnak vissza. Első számú aduászuk a nagymenő Rankin Fitch (Gene Hackman), aki a háttérből irányítja a szálakat, kinyomozza a beidézett „12 dühös ember” múltját és bábként mozgatja a céget képviselő Durwood Cable- t (Bruce Davison). Ekkor lép a képbe az egyik esküdttel (John Cusack) szövetkező titokzatos nő (Rachel Weisz), 10 millió dollárért bármelyik fél számára felkínálva a biztosra vehető ítéletet. Az eleddig erkölcsös Rohr meginog, mikor látja ellenfelei gátlástalan törteté- sét, Fitch pedig mindent elkövet, hogy rájöjjön, a tizenkét esküdt közül ki az, aki veszélyeztetheti már előre borítékolt, diadalittas győzelmét. A Pelikán ügyirat, A cég és a további Grisham-adaptációk fényében Az ítélet eladó nem sok újdonsággal kecsegtet, ellenben Gary Fieder képes mindvégig a feszültség fenntartására. A film igazi mozgatórugóit mégsem a forgató- könyv csavarjai jelentik (noha kétségkívül van belőlük jócskán), hanem a veterán színészek: az egyazon generációhoz tartozó, legendás Gene Hackman és Dustin Hoffman most először látható egy filmben. Mindössze egyetlen közös jelenetük van, de az a pár perc még az ostoba és mesébe illő befejezés ellenére is megéri a mozijegy árát. (mozinet) Az ítélet eladó (The Runaway Jury), színes, amerikai film 2003, 127 perc, Rendezte: Gary Fieder, Szereplők: Dustin Hoffman, Gene Hackman, John Cusack, Rachel Weisz, Bruce Davison, Bruce McGill, Cliff Curtis A csecsemő megszólaltatása kimerül a gyenge kommentárokban és káromkodásokban, így a „főszereplő” ahelyett, hogy elbűvölné, inkább taszítja a publikumot Pelenkás bajkeverő VÍGJÁTÉK Egy ideje a francia alkotások terén felfedezhető az a trend, hogy a közönség moziba csalogatása végett igyekeznek kommersz, az amerikai mintát követő, kifejezetten a szórakoztatásra épülő filmeket készíteni. Ezen megfontolást alapján készítette el Patrick Alessandrin leginkább a Nicsak, ki beszél?-re hasonlító moziját. Hatalmas egyezésekre természetesen nem kell számítani, csupán a „beszél a baba” koncepció került át európai közegbe. Ezt leszámítva a rendező-forgatókönyv- író Alessandrin igyekezett saját ötleteire hagyatkozni, de a nézők sokkal jobban jártak volna, ha író Kínos poénok Harmatgyenge történet énje kicsit még átgondolja elképzeléseit. A harmatgyenge történet szerint két felnőtt férfi konfrontációját az egyikük (bugyuta) halála követi, ám a szerencsétlen áldozat reinkarnálódva éppen a balesetet okozó fél gyermekeként támad fel, és innentől egyeden célja: megkeseríteni újdonsült apja életét. Celluloidon ez a felállás nem olyan ismeretlen, de a franciák majd új ízzel töltik meg - gondolhatnánk. Sajnos ez esetben tévedünk, ugyanis a direktor olyan komolyan vette az amerikai mintát, hogy a színészeken és a díszlet Eif- fel-tornyon kívül semmi nem emlékeztet a készítők nációjára. A Pelenkás bajkeverő a nyugatról áramló tinifilmek legjobb hagyományait követve gusztustalannál gusztustalanabb elemekkel dolgozik, így többször szembesülhetünk gyomortartalom szájon át történő ürítésével, esetleg végbéltermék- kel - ráadásul mindezt premier plánban. Aki úgy érzi, ezen köny- nyen túlteszi magát, az a folytatásban is csalódni fog, ugyanis a film laposabbnál laposabb poénokkal fáraszt, a humor bármilyen fajtáját mellőzve. A csecsemő megszólaltatása szintén kimerül a gyenge kommentárokban és káromkodásokban, így a „főszereplő”, ahelyett, hogy elbűvölné, inkább taszítja a publikumot. Végül - ha még bújuk szusszal - a stáblista alatt meghallgathatunk egy gyönyörű szerzeményt, ahol a gyenge zenei betét mellett böfögések helyettesítik az énekhangot, így téve fel a pontot egy végtelenül szánalmas i-re. (mozinet) Pelenkás bajkeverő (Mauvais Esprit), színes, francia film 2003, 90 perc, Rendezte: Patrick Alessandrin, Szereplők: Michel Muller, Thierry Lhermitte, Leonor Watling, Maria Pacomé, Ophélie Winter A főszereplő taszítja a publikumot
