Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-25 / 71. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 25. Kitekintő 15 Észrevétlenül csöppentünk a Nagy Testvér világába, ahol már szinte minden lépésünkről tudnak a kamerák - kiszolgáltatottságunk a mikroszkóp alatti amőbáé Columbo hadnagy vagy a dzsungelharcos G. I. Joe? A madridi merénylet után újra fel kell tenni a kérdést: lehet-e, és ha igen, hogyan harcolni a terrorizmus ellen? Vajon segíthet- nek-e az agyafúrtabbnál agyafúrtabb ketyerék, az űrből fürkésző, lassan hálószobánkba is bekukkantó teleszkópok? Veszélyezteti-e a terrorellenes harc demokratikus alapértékeinket? DUNAI PÉTER Izraelben a terrorelhárító szakemberek új csodafegyveren gondolkodnak, a disznózsíron. Visszarettenti-e a mozlim terroristákat, ha ezzel kenik be a buszokat? Ha csak egyetlen csepp disznózsír kerül a busz felrobbantásakor szerteszét repülő testrészeikre, máris oda az iszlámhitű önrobbantóknak, a sahidoknak, a hitetleneket, zsidókat gyilkolóknak beígért mennyország, a hattucatnyi huri széplány, az örök paradicsomi élet. A terror-elhárító szakemberek átfésülik a tudományos-fantasztikus novellákat, Hollywood filmjeit, az újságcikkeket, hátha találnak merész, új elképzeléseket. A megbízható rendőri-bűnüldözői munka a terrorelhárítás kulcsa, hirdeti Sara Daly, a CIA terroristaelhárító szakembere, akit nem kápráztatnak el a technika csodái, a szuperketyerék. Amerikának elegendő hipermodern fegyvere, rakétája, helikoptere, kommandósa van. A terroristák elleni harc olyan, mint a bűnözés megfékezése. Hosszú, fáradtságos, sok aprómunkát követelő folyamat, amelyben a sarki rendőr, a körzeti megbízott, a rendőrőrsök füstös irodáiban a fejét törő nyomozó fontos tényező. Ebben a terroristákkal vívott harcban nem a félelmetes fegyverekkel fölszerelkezett szuperkommandós, az amerikai dzsungelharcos G. I. Joe, hanem Columbo hadnagy a főszereplő, véli Sara Daly. Új-Mexikóban, Albuquerque városában az amerikai kormánynak is dolgozó Sandia (a Lockheed-Martin óriási hadiipari cég része) laboratóriumaiban elektronikus érzékelők, szenzorok, robotok sokaságát dolgozzák ki. Ezek, mint láthatatlan erek, idegközpontok behálózzák majd a világot, embereket azonosítanak, követnek, rakéták felbocsátását jelzik, nukleáris sugárzásszintet mérnek, talaj- levegőmintákat vesznek, hogy a biológiai, vegyi terrorfegyverek létét, kidolgozását felfedjék. - A szén kezeteink a mának, a terror elleni harcnak készülnek, mondja a programvezető, Dave Noke. Gerry Yonas, a Sandia alelnöke a tűzoltáshoz hasonlítja a terrorizmus elleni harcot. - A XIX. században, amikor a tüzek emberéletek sokaságát vették el, senki sem gondolta volna, hogy száz- valahány év múlva bonyolult szerkezetek sora őrzi majd a biztonságunkat, hogy minden irodában füstérzékelők, a mennyezeten vízspriccelők lesznek, hogy a tűzvédelemmel, a szükséges készülékekkel együtt tudunk élni, megszokjuk. Valahogy így lesz a terrorizmus elleni harccal is. Hozzászokunk a megváltozott világhoz, a megfigyelő-informá- ciótovábbító szerkezetekhez, amelyek éppoly hétköznapivá válnak, mint a poroltók, tűzcsapok, tűztelefonok az irodafolyosókon, mondja. 1969 novemberében valahol a vietnami-laoszi-kambodzsai határ térségében, a Kőedény-síkságtól keletre, Kontum, Pleiku magasságában a jól álcázott észak-vietnami konvoj megállt a híres Ho Si Minh-ösvényen, az észak-vietnamiak laoszi, kambodzsai területen húzódó utánpótlási vonalán éjszakai pihenőre. Az elcsigázott emberek alig merültek álomba, amikor amerikai bombázók jelentek meg felettük, a napalmbombáktól a dzsungel izzó pokollá változott. Honnan tudták az amerikaiak, hogy ott ellenséges katonák vannak? Egy apró, máig szigorú titokként őrzött elektronikus berendezés, szenzor érzékelte a vietnami katonákat. Hogy a lépések zaját, a hangokat, a sajátos emberszagot, vagy a vizeletet észlelte, nem A XXL század elején az orwelli utópia valósággá válik. Kutyák, fegyveres járőrök vigyázzák a marseille-i pályaudvart a spanyol robbantások másnapján (Reuters-felvétel) tudni. Tény, hogy talán ezek a repülőgépről százszámra ledobott, érzékelőket és az észlelt információk továbbítására alkalmas rádióadó-készülékeket tartalmazó, a fák koronájában láthatatlanul megbúvó szerkezetek jelezték a modern elektronikai kor, Orwell Big Brother víziója, a mindentlátó-mindenttudó Fel- sőbbség korszaka beköszöntét. A XXI. század elején az utópia valósággá válik. Szinte észrevétlenül csöppentünk ebbe a világba, ahol már ma szinte minden lépésünkről tudnak a kamerák. E sorok olvasói közül szinte alig lehet valaki, aki életében még nem került a kamerák, műholdak, tele- fon-mobillehallgatók, e-mail- szűrők, az amerikai Szuperfül, az NSA elektronikus eszközei figyelemkörébe. Három éve a floridai Tampában a baseball Szuper Kupa-döntőn a stadionban a nézőket észrevétlen kamerák tucatjai méregették, tömeges biometriai, arcfelismerő gyakorlatot végezve. A jövő egy lépésnyire van tőlünk: sivatagban, a dzsungelekben, a városokban, repülőtereken, utcák felett, áruházakban, középületekben, metrókban, fák ágain, parkokban apró elektronikus szerkezetek, kamerák, zaj-, lépésérzékelők, szenzorok rejtőznek, feljegyezve, elemezve rádión továbbítva minden információt, emberek lépteit, arcokat, alakokat, hangokat, zörejeket, szagokat. A központ hatalmas szerverei mindezt a tengernyi információt folyamatosan magukba fogadják, feldolgozzák, szortírozzák, elemzik, csoportosítják, társítják. Senki-semmi sem marad rejtve. X. Y. ezen a napon szokatlanul sokat időzött egy parkban, a padnál, vajon mi dolga Ez az ár, amit a terroristák elleni harcban meg kell fizetnünk. lehetett ott? Z. a munkahelyére, a bankba tegnap reggel más útvonalon haladt. Vajon mi a magyarázata? P. társaságában az egyik megfigyelőposzt kameraszemei egy eddig ismeretlen, sötétebb bőr?, feltehetően közel-keleti származású idegent észleltek, akinek személyi sajátosságai nincsenek benne az adatbankban... Hogy a mindentlátó-halló- érzékelő-tudó Nagy Testvér világában biztonságot ad-e az ember, a homo sapiens hátborzongató, mikroszkóp alatti amőbáéhoz hasonló kiszolgáltatottsága? Hogy nem vetül-e átlátszóbbá váló kortársainkra, a totalitárius világ árnyéka, amelyben mindenki eleve gyanús, amíg nem bizonyítja az ellenkezőjét? Fogas kérdések. Csak nagyon szilárd demokráciákban van rá esély, hogy ezzel az óceánnyi, emberi ésszel szinte felfoghatatlan információtömeg fölötti hatalommal senki, egyetlen csoport se élhessen vissza. Ez az ár, amit a terroristák elleni harcban, viszonylagos biztonságunkért meg kell fizetnünk. Megéri? Öt pont, amely megváltoztatja a világot A Sandia kutatói ötpontos terrorelhárító programon dolgoznak: 1. Nagyrészt hipermodern eszközökkel a terrorizmus gócpontjainak technikai megfigyelése, a parányi szerkezetek világméretű hálózatának a megteremtése. Ezen miniatűr szerkezetek legfontosabb részei: érzékelők, GPS-helymeghatározó (amely műholdak segítségével méternyi pontossággal megadja a szerkezet földrajzi koordinátáit), mini-számítógép és jeltovábbításra-foga- dásra alkalmas rádiókészülék. Ezek napi 24 órában működnek, követik a terroristagyanús személyek mozgását, a megfigyelendő objektumokban történteket, egymással és a központokkal állandó rádiókapcsolatot tartanak, kül- dik-fogadják az információkat. 2. Biztonságos, ellenőrzött határok. Az országhatároknak akadálytalanul át kell engedniük a kereskedelmi forgalmat, de acélfalként kell visszafogniuk az ellenséges küldeményeket, árukat, embereket. Az USA-ba egy év alatt csaknem félmilliárd ember, 125 millió jármű, ötmillió tengeri konténer utazik be. Csaknem hárommillióan illegálisan lépnek be, és 15 óriás tengeri konténernyi mennyiségű kokain érkezik az Egyesült Államokba. A Sandia elképzelése szerint nemcsak a határokon kellenek min- dentlátó-tudó ellenőrző berendezések, hanem az egész világra kiterjedő, az áruforgalmat szemmel tartó, széles körű nemzetközi együttműködésre alapozó rendszerekre van szükség, amelyek jelzik, ha egy hajó szokatlan útvonalat választ, szokatlanul hosszú (rövid) időt tölt egy kikötőben, szokatlan helyen szokatlan árut rakodik. 3. Robusztus infrastruktúra. A terrortámadásoknak jobban ellenálló, intelligensebb infrastruktúra kell, amely támadás esetén korlátozza a károkat, segít az emberek mentésében, a közművek helyreállításában (például „intelligens“ épületek, tömegközlekedésijárművek) 4. Koordinált válaszadás. Önálló, de egymással együttműködő szervezetek a bűnüldözésben, hírszerzésben, közegészség- ügyben, helyi önkormányzatokban, amelyek adatszolgáltatásai egy nagy közös „dobozba“ (komputerbe) kerülnek. Tanulva a CIA 2001. szeptember 11-ét megelőző időszaka kudarcaiból, a fontos információk elveszéséből a hatalmas infotengerben, ez a rendszer összehangoltan, ugyanakkor nem hierarchikus információ feldolgozóként működne, azonnal kiszűrve a létfontosságú híreket, jelzéseket. A Sandia-program eme részét FACET-nek nevezi. Ez biztosítja, hogy a szervezetek, csoportok úgy tárolják az információt, hogy az speciális internetkapcsolatokon át minden részvevő számára hozzáférhető legyen. így például le lehet kérni - akár élőben - a repülőtéren mozgó emberekről a videofelvételeket, amelyeket egy másik csoport elemez, azonosítja a képeken a személyeket, például összehasonlítja azon polgári személyekkel, akik repülőgép-vezetői képesítést szereztek. A félautomata kiértékelő berendezések azonnal riadót fújnak, ha egy személyhez „szokatlan“ paraméterek kötődnek (például más infók szerint nem ott kéne lennie, ahol a tévékamerák éppen észlelik) 5. Társadalomkutatás, az emberi faktor. Az elektronikus szerkentyűk nem mindehatóak, felderítenek, de az ártó szándékot már nem tudják kiszűrni. Ehhez kell a társadalmi, emberi faktor, megérteni, nemcsak azt tudni, mi ketyeg a terrorista agyában, mi készteti arra, hogy cselekedjék, hanem azt is, mivel lehet leszerelni. Milyen a társadalmi háttere, milyen gazdasági közegben mozog, milyen vállalatokkal, bankokkal, más szervezetekkel tart kapcsolatot, honnan van pénze, kikkel barátkozik. Eme társadalmi információmeny- nyiséget kiegészítik, feldolgozzák a technikai rendszerek (lehallgatások, megfigyelő kamerák, azonosító berendezések) révén szerzett információkkal. A Sandia programjait kiegészítik a Pentagon kutatási csúcsszerve, a DARPA hasonló kutatásaival, a munkába még Hollywoodot is bevonják, viselkedésmintákat, lehetséges forgatókönyveket, történeteket modelleznek. A modem demokráciákban nincs abszolút védelem a terroristák ellen. Csak a támadás esélyeit lehet csökkenteni, illetve az esetleges merényletek következményeit, a pusztítást lehet enyhítem. A modem államok társadalmi-gaz- dasági-ipari infrastruktúrája megteremti a hathatós védekezés esélyeit. Izrael évtizedek óta él terrorfenyegetettségben, Amerika igazán 2001 szeptembere óta tanulja az alkalmazkodást az új világkorszakhoz.
