Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-24 / 70. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Olyan aranyosan gügyögi már, hogy vajó vijág meg indiján... (Lehoczki István rajza) Ha népszavazás útján leváltják a kormányt, az a jövőben instabillá teheti az országot Legitim a népszavazás az előrehozott választásról? TALLÓZÓ SZABADSÁG A kolozsvári gödröket „ta­tarozni” akarják, de Gheor- ghe Funar polgármester foly­tatná az ásatásokat a helyi költségvetésben előirányzott tízmilliárd lejből (mintegy 65 millió forint) - írja a helyi lap. Funar kezdeményezésé­re 1995-ben azért kezdtek ás­ni Kolozsvár főterén, hogy bebizonyítsák: a római kori romok alatt dák leletek van­nak. Az akkor kiásott két ha­talmas gödör azóta is ott tá­tong a Mátyás királyt ábrázo­ló szoborcsoport előtt. Dák leleteket ugyan nem találtak, de néhányan egy-két évig na­gyon jól éltek az ősök keresé­sére elkülönített helyi és köz­ponti pénzekből. Azután a pénz elfogyott, a gödrök ma­radtak. Sokak gyanúja sze­rint Funar most a tanács által csupán a gödrök megőrzésé­re kiutalt pénzből akarja fel­újítani a munkálatokat. En­nek érdekében először orszá­gos szintű ötletbörzét kíván szervezni az állagmegőrzés céljából. CORRIERE DELLE SERA Az arab szélsőségesek konf­liktust és vallásháborút akar­nak szítani a Nyugat és a Ke­let között, s céljuk nem a Nyu­gat, hanem a mérsékelt isz­lám megsemmisítése a hata­lomátvétel érdekében - hang­súlyozta II. Abdalláh jordáni- ai uralkodó a milánói lapban megjelent interjújában. A hásimita király szerint Ah­med Jaszin sejk megölése újabb erőszakhullámhoz ve­zet, senki sincs biztonságban a szélsőségesek támadásaival szemben, s a terroristák Euró­pára mérnek csapást - mint másodlagos célpontra -, hogy ezzel a mérsékelt iszlám erő­ket semmisítsék meg. II. Abdalláh újabb megtorlások­tól, s az azokra adott újabb erőszakcselekményektől tart, s az ördögi kör tekintetében csak az ad reményt, hogy a jó­zan erők most megsokszoroz­zák erőfeszítéseiket a konflik­tus lecsillapítására és a párbe­széd újrakezdése érdekében. Az izraeliek és a palesztinok többsége ugyanis változatla­nul békét akar. A jordániai ki­rály megerősítette: változat­lanul híve az útiterv néven is­mertté vált amerikai rendezé­si elképzeléseknek, de a gázai kivonás ígéretének teljesítése változtathat a helyzeten. II. Abdalláh éppen e rendezésről kíván tárgyalni árpilis máso­dik felében - a tervek szerint 20-án- Washingtonban. Az elnökválasztási kam­pánnyal egy időben egy má­sik, Szlovákia sorsa szem­pontjából talán azonos je­lentőségű kampány is kez­dődött. A szakszervezetek konföderációja (KOZ) által kezdeményezett, az ellenzé­ki Smer és kommunisták soraiból támogatott népsza­vazás célja a hivatalban lé­vő kormány visszahívása. NESZMÉRI TAMÁS Amennyiben ez a kezdeménye­zés sikerrel jár, az meghatározhatja hazánk politikai fejlődését a közel­jövőben és középtávon is. Épp ezért fontos figyelmet szentelnünk a népszavazásnak, mégpedig nem is annyira legalitási, sokkal inkább le­gitimitási szempontból. Nem tisz­tem, hogy megítéljem, alkotmá­nyos-e vagy sem a kormány nép­szavazás általi visszahívása, ezzel a kérdéssel (tehát a referendum le­galitásával) az alkotmányjogászok­nak, illetve az alkotmánybíróság­nak kell foglalkoznia, ha egyáltalán szükség lesz arra, hogy a népszava­zás alkotmányosságát megállapítsa valaki. Ezen a ponton még csak azt sem áll szándékomban elemezni, mennyire felel meg a demokratikus játékszabályoknak az, hogy két el­lenzéki párt így próbálja meg le­győzni politikai ellenlábasait. Le­het, hogy meglepően fog hangozni, de a készülő népszavazás kapcsán van egy sokkal súlyosabb kérdés, amelynek eddig nem sok figyelmet szenteltünk. Ez a kérdés a legitimi­tás kérdése, ezen belül pedig azé: megengedhetjük-e magunknak, hogy egy (vagy több) párt rövid tá­vú érdekei miatt megváltoztassuk országunk politikai rendszerét. S hogy miért változik meg a politikai berendezkedés a népszavazás mi­att? Ennek megértéséhez csupán józan paraszti észre” és egy kis matematikára van szükség. Tüd- juk, soha sem százszázalékos a részvétel a parlamenti választáso­kon, tehát létezik egy lakossági ré­teg, amely nem jár szavazni, ami felfogható úgy is, hogy ők a min­denkori kormányokkal elégedetle­nek. (Eddig 1998-ban volt a legma­gasabb a választási részvétel, és még akkor is a lakosok 20 százalé­ka maradt távol az urnáktól!) A másik tény, hogy a szavazatok mandátumokra való átszámolásá- nak módja lehetővé teszi a szava­zatok körülbelül 45%-át megszer­ző pártnak vagy csoportosulásnak a kormányalakítást (mivel a parla­menten kívül maradó pártok száza­lékait is szétosztják a bejutottak közt). Ez tehát azt jelenti, hogy kor­mány alakulhat a választópolgárok többségének támogatása nélkül. (Ez nem egyenlő azzal, hogy az el­lenzék van többségben, gondol­junk csak a választástól távol mara­dókra, és azokra, akik a parlamen­ten kívüli pártokra szavaznak.) E tényekből következik, hogy bármi­kor a jövőben megismétlődhet az, ami most történik. Akár az új kor­mány fölállását követő napon meg­születhet a leváltására irányuló in­dítvány, mely újra sikerrel járhat - ennek következményeként pedig akár félévente népszavazásra és vá­lasztásokra kerülhetne sor Szlová­kiában. Ha most népszavazás útján leváltásra kerül a kormány, a jövő­ben ez a gyakorlat a végletekig in­stabillá teheti az országot, gátat szabva így a gazdasági és politikai fejlődésnek. A kormány esetleges bukása nemcsak a megkezdődött reformfolyamat megállását ered­ményezné, hanem külpolitikai és gazdasági szempontból is hátrá­nyos helyzetbe hozná az országot. Az elmúlt pár hét eseményei - gon­dolok itt a romák fosztogatásaira - sokak figyelmét vonták el arról a je­lentős tényről, hogy Szlovákia kül­kereskedelmi mérlege január hó­napban pozitív lett, ami a korona újabb erősödéséhez vezetett. A na­pokban dőlt el, hogy újabb autó­gyár épül Szlovákia területén, ami szintén a gazdaság erősödéséhez vezet. Ezenkívül nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy május elsején az Európai Unió teljes jogú tagjává válik országunk. Mindeze­kért Szlovákia keményen megküz- dött, és a lassan jelentkező pozitív eredmények a népszavazás révén köddé válhatnak. A politikai bi­zonytalanság az esetleges befekte­tőket elriaszthatja, ráadásul az is negatívan érintené országunkat és gazdaságunkat, ha uniós tagságun­kat egy kormányváltással és az azt övező bizonytalansággal kezde­nénk. Nem szabad elfelejteni, hogy a belépésünket követő néhány hó­napban is fontos döntések szület­nek majd, melyeknek meghozata­láról lemaradhat az (esetlegesen felálló) új kormány, mert a hata­lomátvétellel kell foglalatoskodnia. Pedig ezek a döntések nemcsak a közeljövőt érintik, hanem több év­re, sőt egy egész évtizedre megha­tározhatják Szlovákia fejlődését, mégpedig negatív értelemben. A szerző a Comenius Egyetem politológus hallgatója A párttámogatási kedv a ‘90-es évek végén csappant meg különféle korrupciós ügyek következtében Már nem kényeztetik a szponzorok a cseh pártokat KOKES JÁNOS Jóval kevesebb támogatást kap­tak mecénásaiktól a cseh politikai pártok 2003-ban, mint a korábbi években. Az ellenzéki Polgári De­mokratikus Párt (ODS) több mint tízmillió koronát kapott, míg a kor­mányzó Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) szintén tízmillióhoz közeli összeget. A szponzorok négymillió koronával juttatták az ellenzéki Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját (KSCM) a har­madik helyre. A két kisebb kor­mányzópárt közül a Keresztényde­mokrata Unió-Csehszlovák Nép­párt (KDÚ—CSL) másfél millió, míg a Szabadság Unió-Demokrata Unió (US-DEU) mindössze 126 ezer koronát kapott támogatóktól. Az összegek többszörösen alacso­nyabbak, mint a küencvenes évek­ben, amikor a vezető parlamenti pártok százmillió koronát jóval meghaladó összegeket kaptak me­cénásaiktól. A különféle cégek és magánszemélyek párttámogatási kedve a kilencvenes évek végén csappant meg különféle zavaros, korrupciós ügyek következtében. Akkoriban ugyanis még nem volt kötelező a támogatók adatainak nyilvánosságra hozása, s a pártok különféle fiktív személyek feltünte­tésével próbálták eltitkolni igazi tá­mogatóik kilétét, akik nem egy esetben - állítólag véletlenül - a privatizáció során vagyonhoz jutot­tak. Ez egyik első, és máig legna­gyobb üyen botrány 1997-ben a Václav Klaus és az ODS vezette jobboldali kormány bukásához ve­zetett. Klausék akkor azt állították, hogy sokmilliós támogatást kaptak a budapesti Bács Lajostól és az indi­ai Radzsiv Szinhától. Kiderült azonban, hogy Bács már rég halott, míg Szinha szegény, mint a temp­lom egere, s a pénzt Milan Srejber, a timed acélművek új tulajdonosa adta a pártnak hálája jeléül. Már kötelező a támogatók nevé­nek és adatainak nyilvánosságra hozása, hogy a pénz eredete ellen­őrizhető legyen. A pártok népsze­rűségi listáját több mint 30 száza­lékkal az ODS vezeti, a CSSD és a KSCM követi nagyjából 20 százalé­kos támogatottsággal. Ez a tény a kommunisták megerősödését jelzi. Korábban a parlamenti pártok kö­zül mindig ők kapták a legalacso­nyabb szponzori támogatást. KOMMENTÁR Sáron bumerángja MALINÁK ISTVÁN Félő, hogy Izrael elszámította magát, s Jaszin sejk meggyilkolása a világpolitikában nagyobbat durran, mint gondolták. Nem csak az olyan erkölcsi megfontolások miatt, hogy a politikai gyilkosság nem tekinthető katonai akciónak akkor sem, ha történetesen nem méreg­gel, késsel követik el. Az ügynek van egy, a politikában nehezen sú­lyozható vetülete is: az a lélektani hatás, hogy egy nagybeteg, látszó­lag magatehetetlen, tolószékes öregembert tettek el láb alól. De Jaszin terrorista volt a javából, az általa alapított Hamász több száz izraelit ölt meg. A sejk nem az izraeli börtönökben (1989-1997) nyomorodott meg. Kamasz korában, focizás közben megrúgták a gerincét, ezért kényszerült tolószékbe. Viszont azért, amit az utóbbi években tett, Izrael is felelős: kilencvenhétben pontosan tudta, hogy kit enged szabadon. Mégis megtette - két Jordániában elfogott izra­eli ügynökért cserébe. Sáron állítólag személyesen felügyelte a Jaszin sejk likvidálására indított akciót. Ő is tudta, meg az USA is, hogy kockázatos vállalkozásról van szó. Nem vehető komolyan a nemzetbiztonsági tanácsadó, Rice asszony nyilatkozata, miszerint az USA-nak nem volt tudomása arról, mi készül. Saronnak két lehe­tőséggel kellett számolnia. Az első: Jaszin megölése meggyengíti a Hamászt, vezetői megijednek, illegalitásba vonulnak. A második: fo­kozódik a palesztinok Izraellel szembeni gyűlölete, a szervezet még jobban megerősödik. Nincs az a Közel-Kelet-szakértő, aki ne ez utóbbira fogadott volna. Akkor miért és miért most? A sok tényező közül a legnyilvánvalóbbak: Sáron a keménységgel saját pártját is meg kívánta győzni, hogy fogadják el a Gázai övezetből való kivonu­lásra vonatkozó tervét. Az utóbbi hetekben egymást érik az izraeli katonai akdók, sok palesztint öltek meg; Sáron a látszatát is el akar­ja kerülni annak, hogy a palesztinok kényszerítik Izraelt a térség el­hagyására. A Hamász lefejezésétől azt is remélheti, hogy a kivonulás után nem ez a szervezet kerül vezető pozícióba Gázában. A helyzet fintora, hogy ez viszont az Arafat-féle csoportot erősítené, s Arafatot sok izraeli a palesztin bin Ladennek nevezett Jaszin sejknél is rosz- szabbnak tartja. Az időpont pedig: Madrid után több izraeli vez'ető is azt nyilatkozta, reméli, hogy Európa nagyobb megértést fog tanúsí­tani az izraeliek terrorizmus elleni harca iránt. Nos, ez nem jött be, Izrael és az EU viszonya feltehetően tovább romlik. Ugyanis nem­csak a Hamász fenyegetőzött azzal, hogy a bosszú nem áll meg Izra­el határainál, hanem az al-Kaida is. Ez az aggodalom tükröződött abban a nyilatkozatban, amelyet hétfőn az uniós külügyminiszterek Brüsszelben elfogadtak. Ha bekövetkezne Európában - ne adj isten - egy újabb merénylet, akadna jó néhány politikus, aki Izraelt kiáltaná ki bűnbaknak - és ami ezzel szokott járni. Ez pedig senkinek sem ér­deke, az iszlám terrorizmust leszámítva. Egyet lehet érteni azokkal, akik szerint az időzítés is, a módszer is elhibázott: nem kellett feltét­lenül megölni Jaszint ahhoz, hogy kivonják a forgalomból. Az izraeli-palesztin megegyezésnek már halvány reménye sem látszik. JEGYZET Sajtos szendvics JUHÁSZ LÁSZLÓ Komoly kétségek kezdtek gyö­törni, vajon megbirkózik-e Po­zsony a NATO májusi parlamen­ti közgyűlésének lebonyolításá­val. Egészen múlt péntekig tö­retlenül bíztam a szlovákiai szer­vezőkben és a Redut befogadó- képességében. De a múlt heti miniszterelnöki konferenda után félni kezdtem. Vendéglá­tásból nem lesz hiány, legalábbis így tűnt az újságíróknak fenntar­tott, sajtóközpontnak csúfolt bü­fébe lépve. Enni- és innivaló, saj­tos- és sonkás szendvics bőség­gel sorjázott az asztalkákon, leg­alábbis kezdetben. Sürögtek-fo- rogtak a pincérek, a pult mögött álló kisasszony még magyarul is tudott. Jól is jött az ingyen üdí­tő, hiszen a szűk helyiségbe per­cenként esett be egy-egy pihegő zsurnaliszta. Ugyanis a sajtónak fenntartott szobát az épület leg­tetején, három meglehetősen magas emelet megmászásával lehetett csak megközelíteni. Lif­tet természetesen még a 200 akkreditált újságíró kedvéért sem lehetett beépíteni az ódon falak közé. Illett volna viszont legalább arról gondoskodni, hogy elviselhető körülmények között dolgozhasson a sajtó. Egymás nyakába lihegve szo­rongtunk, pedig nem is jött el minden újságíró, aki előzetesen bejelentkezett. Zavartalanul a konferenciát sem figyelhettük, a sajtónak fenntartott páholynak ugyanis csak egy nyitott kijárata volt. Távozni szinte lehetetlen volt, ha valakit elszólított a köte­lesség, sűrű elnézéskérések kö­zepette kellett felállítania a jegy­zetelő kollégákat. Nem csoda, hogy egy idő után sokan felad­ták, és inkább a füstös sajtókuc­kó kivetítőjén figyelték az ese­ményeket. Eleve lehetetlen volt viszont szabad számítógépet ta­lálni, a rendelkezésre álló né­hány komputert valószínűleg még a hajnali órákban foglalhat­ták le maguknak a szemfüleseb­bek. Külön említést érdemel még a beharangozott sajtótájé­koztató kezdetének egyórás csú­szása és a Redut újságírói traktu­sát csúfító építkezési törmelék. Ennek ellenére a sajtó képviselői meglepő nyugalommal tűrték a viszontagságokat. Délutánra a büfében elfogytak a szendvicsek és a gyümölcslé, az addig ingyen mért kávéért és üdítőért pedig hirtelenjében már fizetni kellett, így aztán a csóróbb riporterek étlen-szomjan várták a konfe­rencia végét. Remélem, akadt olyan kolléga, aki a szervezők­nek is szóvá tette a fenti kényel­metlenségeket. Talán a szerve­zők felállnak végre a babérjaik­ról. Arra mindenesetre kíváncsi vagyok, hogyan bonyolítják le május végén a NATO parlamenti közgyűlését ugyanebben az épü­letben. Már ha addig a múlt heti tapasztalatok alapján máshogy nem dönt a szövetség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom