Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-20 / 67. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 20. Kultúra 15 „Ha folyamatos alkotói műhelymunka folyik, akkor nem gondolok arra, hogy Budapesten jobban megfizetnek” Mély nyomokat hagyni „Fontosnak tartom, hogy végre odafigyel ránk a magyarországi szakma” (Dömötör Ede felvétele) SZÍNHÁZ Pozsony SHlMMi NEMZETI SZÍNHÁZ: Az ezred lánya szombat 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők vasárnap 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Három koporsó sz. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Barabbás sz. 19 My Fair Lady v. 15 MOZI ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ HVIEZDA: Gothika (amerikai) sz., v. 16,18, 20.30 TATRA: A von­zás szabályai (amerikai) sz., v. 18, 20.30 AU PARK - PALACE: El­varázsolt kastély (amerikai) sz., v. 15,17, 19, 21 Swimming Pool (angol-francia) sz., v. 19.50, 22.10 Vas (amerikai) sz., v. 14.40, 16.50, 19.20, 21.20 Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 15.20, 17.20.19.30 Underworld (amerikai) sz., v. 21.30 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) sz., v. 16.30,20.20 A felejtés bére (amerikai) sz., v. 14.50,17.20,19.40,22 Mackótestvér (ame­rikai) sz., v. 14.10,15.10,16,17.10,18 Hideghegy (amerikai) sz., v. 14.30, 17.30, 20.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 15.10, 18.10, 21.10 Gothika (amerikai) sz., v. 18.40, 20.50 A vonzás sza­bályai (amerikai) sz., v. 15.50, 20.40 Dörzsölt Filip (cseh) sz., v. 15.30,17.40 Zelary (cseh) sz., v. 20 Good Bye Lenin! (német) sz., v. 19.10,21.40 Unalom Brünnben (cseh) sz., v. 18.20 KASSA TATRA: A vonzás szabályai (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: Elvarázsolt kastély (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 ÚSMEV: Gothika (amerikai) sz., v. 16,18,20 DÉL-SZLOVÁMA DUNASZERDAHELY - LUX: Lapzárta - Veronica Guerin története (amerikai) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: Mackótestvér (ameri­kai) sz., v. 16.30 Zelary (cseh) sz., v. 19 NAGYMEGYER - SLO­VAN: Nagy Hal (amerikai) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Underworld (amerikai) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Bo­londos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) sz., v. 17.30 Good Bye Lenin! (német) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Frida (amerikai-kanadai) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Horrorra akadva 3 (amerikai) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) sz., v. 16,18, 20 A felejtés bére (amerikai) sz., v. 19.45 Getno (magyar) sz., v. 13.15, 15.15 Hideghegy (amerikai) sz., v. 17.30, 20.30 Az ítélet eladó (ameri­kai) sz., v. 17.30,20 Mackótestvér (amerikai) sz., v. 13.45,15.45, 17.45 Magyar vándor (magyar) sz., v. 15, 17, 19.30 Nagy Hal (amerikai) sz., v. 15.15 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) sz., v. 14.15,16.15,18.15, 20.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) sz., v. 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Túl közeli rokon (amerikai) sz., v. 13.15, 17.30 Az utolsó szamuráj (amerikai) sz., v. 14.30, 17.30, 20.30 Vas (amerikai) sz., v. 15.30,19.45 Rácz Noémi hideg fényű, nyugodt, tűnődő képei A Lények önálló élete Március 13-án Jászai Mari­díjjal tüntették ki Bandor Évát. A Jókai Színház tár­sulatából a rangos kitünte­tést eddig csak Dráfi Má­tyás kapta meg, most a fia­talabb generáció egy tagja is részesült a magyar szín­házi szakma elismerésben. A népszerű színésznővel beszélgettünk. ZSELINSKY MIROSLAV Mit változtat meg egy Jászai Mari-díj? Nem változik meg az életem a Jászai-díjtól, de kétségkívül nagy megtiszteltetés. Pár éve még csak a kisvárdai alakításdíj volt elérhe­tő egy komáromi színész számára. Később megalapították a felvidéki Egressy Gábor-díjat, amelynek a legutóbbi átadása kapcsán ismer­tem fel, milyen nagy szükség van itt is arra, hogy effajta inspirációt kapjon egy színész. A kuratórium - általam egyébként ismeretlen - tagjai valószínűleg figyelemmel kísérték a komáromi és a kassai fellépéseimen kívül a magyaror­szági munkáimat is. Számít az valamit, hogy hatá­ron túli színészként kaptad meg ezt a díjat? Fontosnak tartom, hogy végre odafigyel ránk a magyarországi szakma - ellentétben az elmúlt évek gyakorlatával -, ugyanakkor nem nagyon szeretem azt a megje­lölést, hogy határon túli színház. Az egyetemes színházban hiszek! Nyitnunk kéne a külvilág felé. A kisvárdai fesztiválon kívül jó lenne eljutni Európa más fesztiváljaira is: Torunba vagy Avignonba. Biz­tos sokan gondolják azt, hogy ez nem reális, de én optimista va­gyok. A legnagyobb probléma ta­lán az, hogy az előadások utazta­tása nagyon drága. Hogy eleget te­gyünk a meghívásoknak, támoga­tókra volna szükség. Ha egyetemes is a színház, SZASZÁK GYÖRGY Ha élne, tegnap lett volna száz­éves Feld Lajos, a kassai festő- és grafikusművész. A „kassai” jelző különösen hangsúlyos, hiszen Feldet az a pezsgő képzőművésze­ti élet indította el a pályán, amely a század húszas- és harmincas éveiben jellemezte a várost. Per­sze Feld szüleit nem a messzire ki­sugárzó szellemiség csalogatta Kassára. Tisza menti szegény zsi­dó család volt az övék. Az apja harmincnégy éves korában tanult meg írni-olvasni - így lehetett be­lőle anyagátvevő egy kassai rak­tárban. Jóllehet, gyerekkorában Feld Lajos festményeket, képeket nem látott otthon, de - elmondá­sa szerint - inspirálták a bérházuk falán látható penészfoltok is. Krón Jenő 1921-ben képzőművé­szeti szabadiskolát alapított Kas­sán, melyet Jakobyval, Sokol Kál­mánnal, Kontulyval, Collinássy Györggyel együtt Feld is látoga­tott. Az iskola a múzeum épületé­ben volt, ahol ekkoriban Európa legjobb grafikusművészeinek al­kotásait is folyamatosan bemutat­ták. Tanulmányait a Budapesti azért a budapesti lehetőségek sokakat csábítanak... Lehetnék szabadúszó is, de sze­rintem mindenféleképpen tartoz­ni kell egy társulathoz. Ez most a komáromi társulat. Ha folyamatos alkotói műhelymunka folyik, ak­kor nem gondolok arra, hogy Bu­dapesten jobban megfizetnek. Egyre több lehetőséget látok arra, hogy itt csináljunk jó színházat, ezért biztosan maradok. Szükség van persze az új impul­zusokra is. Szívesen dolgoztam Tatán az Antigoné New Yorkban című előadásban Mucsi Zoltán­nal, akitől a próbafolyamat alatt rengeteget tanultam színészmes­terségből. Ó akkor szabadúszó volt, most a Krétakör Színház tag­ja. Külön öröm volt számomra, hogy március 13-án ő is Jászai-dí- jat kapott. Mit gondolsz azokról a kol­légáidról, akik nem tudtak el­lenállni a csábításnak, és el­Képzőművészeti Akadémián foly­tatta. Olgyai Viktor, Varga Nán­dor, Rudnay, Aba Novák, Szőnyi tanítványaként élete legszebb idő­szakát töltötte a magyar főváros­ban. 1933-ban aztán más szelek kezdtek el fújdogálni. Előbb a vas­úti-, majd az étkezési kedvez­ményt vették el tőle, aztán idegen állampolgár lévén hazaküldték. Kassán arra is volt még ideje, hogy létrehozzon egy rajziskolát. Nem­sokára azonban az ottani zsidókat is beterelték a téglagyárba. Egyik rajziskolai tanítványa segítségével ő lemaradt ugyan a deportálan- dók listájáról, mégis vette a háti­zsákját, és besétált a szülei és test­vérei után a téglagyárba. Anyját és apját egy nappal korábban elvit­ték. Mire ő is odaért Auschwitzba, a szülei már nem éltek. Neki, a tör­pe növésűnek az volt a szerencsé­je, hogy Mengele, a hírhedt náci orvos, kísérletezés céljára kivá­lasztotta. Amikor az is kiderült, hogy grafikusművész, kiadta neki a parancsot: „Rajzolni, rajzolni! A képeket átadni!” A látott szörnyű­ségeket természetesen nem ott, hanem később rajzolta meg, Men- gelének csak portrékat adott le. A szerződtek Komáromból Bu­dapestre? Ők elsősorban a barátaim, gon­dolok itt azokra, akik a Bárka Színházhoz szerződtek. Szívesen járok az előadásaikra, mindamel­lett nagyon sajnálom, hogy elmen­tek. A Bárka kétségkívül sokkal vonzóbb hely számukra, mint a Jókai Színház: anyagilag is elő­nyösebb, és sokan gondolják azt, hogy egy fővárosi színházban dol­gozva nagyobb ismertségre tehet­nek szert szakmai körben. Mindezek ellenére nagyon örülnék, ha visszajönnének, és Komáromban folytatnánk azt a társulatépítő munkát, melyet ve­lük kezdtünk el. Szavaidból azt hallom ki, hogy egy pozitív tendencia ki­bontakozását érzékeled Komá­romban. Mivel kezdődött ez? Talán az Amadeusszal? Akkor még kassai színészként jöttem el megnézni Czajlik József rendezé­lágerből szabadulva már az első napokban elindult Aranyidára, ahol a szénégetőket kezdte rajzol­ni, majd a juhászok közé ment, a sajtkészítést vitte papírra, mert az értelmes munkáról akart szólni, és dolgozott, dolgozott felfokozott Bartusz György Feld Lajos kas­sai szobrához készített egyik terve (Kladek Gábor felvétele) sét. Ma is erősen él bennem Mokos Attila és Vince Emőke egyik közös jelenete; Öllé Erik Mozartja szin­tén. Ritkán találkozik az ember olyan előadásokkal, amelyek hosszú idő eltelte után is nagy ha­tással vannak rá. Én ilyen előadá­sokban szeretnék játszani, és ha egy évben csak egy ilyen jön létre, akkor az már jó arány. Nagyon fon­tos, hogy mi, színészek mély nyo­mokat hagyjunk a közönségben. Verebes Pistában nagyon bí­zom, hisz tanúja voltam annak, hogy milyen kitűnően igazgatta a nyíregyházi társulatot. Két rende­zésében dolgoztam vele Kassán, a Semmi és végtelenben pedig be­ugrásom volt - az volt az első kas­sai munkája. Remélem, itt Komáromban to­vábbra is kedvezően alakul az éle­tünk, és több esti előadásban lesz részünk, mit eddig. A színészek­nek ugyanis egyáltalán nem mind­egy, hogy reggel tizenegykor vagy este hétkor gördül-e fel a függöny! erővel - azért, hogy ne emlékez­zen. Ezért kereste mindenütt, mindenben konokul a szépet. Ezért örökítette meg a Szepesség legjellegzetesebb tájait, ezért ment a Szádelői-völgybe, a Tor­nai-várhoz. Szerencsére élete ké­sőbbi szakaszában Auschwitz bor­zalmait mégis papírra és vászonra tudta örökíteni. Ezekből a művei­ből a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában, a Kelet-szlo­vákiai Képtárban és londoni, vala­mint amerikai galériákban is őriz­nek néhányat. Végre már kedves városa, Kassa is őrizni és ápolni kívánja Feld La­jos művészi hagyatékát és emlé­két, erről a dicséretes szándékról tanúskodik az is, hogy az önkor­mányzat döntése alapján május­ban a Kassai Napokon a művész in memóriám megkapja a város dí­ját. A Kosická Charta Polgári Tár­sulás kezdeményezésére pedig Bartusz György szobrászművész köztéri plasztikát készít a művész­ről, melyet afféle sétáló szobor­ként a Fő utcán szeretnének majd elhelyezni. Úgy tűnik tehát, a ti­zenhárom éve eltávozott Feld La­jos ismét hazaérkezik. JUHÁSZ KATALIN Kassa. Rácz Noémi legújabb festmény-grafikái hidat vernek a konkrét és az absztrakt közötti sza­kadék fölé. Akvarelljein csontok, testrészek megjelenítésével alkot kompakt képeket. Meglehetősen fegyelmezett gesztuális absztrakci­ót látunk, amelyben van idill, ám van katasztrófa is. A tárlat címe, Lé­nyek - az „egészről” leválasztott testrészek ugyanis önálló élőlé­nyekké válnak, szó szerint önálló életet élnek a képeken. A közös mo­tívum használata, az egymásra épülés és egymásból táplálkozás egy privát, intim birodalomba ve­zeti el a nézőt. Rácz Noémi nem esik az öncélúság csapdájába, két­ségtelenül progresszív irányba tart, sőt néhol érezhetően a trendekkel szemben építkezik. Talán éppen ezek a hideg fényű, nyugodt, tűnő­dő képek közvetítik a legfiatalabb nemzedék fátyolos hangját. A so­kakra jellemző harsányság helyett törtebb, finomabb, pasztellesebb, kevesebbet kiterítő, ám annál töb­bet sejtető képek születtek. Rácz Noémi lényeitől nehéz szabadulni. Mélyen befészkelik magukat az agyba, és nem tágítanak. A kamarakiállítás április végéig látható a kassai Thália Színház tár­salgójában. Kolár Péter, a Thália igazgatója, Szabó Ottó képzőművész és Rácz Noémi a megnyitón (A szerző felvétele) A lágerből szabadulva szénégetőkről és juhászokról készített rajzokat, mert az értelmes munkáról akart szólni Feld Lajos kassai hazaérkezése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom