Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-02 / 51. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 2.___________________________________________________ _______________________________________________________________________________________Riport - interjú 15 Nem vették figyelembe, hogy a térségben óriási a munkanélküliség, a szülőknek családfenntartási gondjaik vannak és képtelenek támogatni az iskolát Újra lesz híd Ipolyvarbón Készítik a helyet és a terepet a híd számára (Somogyi Tibor felvételei) Ha valaki, valamilyen okból úgy döntene, hogy egy hétvégét Ipolyvarbón tölt el, és autóbusszal kíván utazni a faluba, ajánlom, hogy alaposan tanulmányozza át a menetrendet. Az utolsó busz ugyanis pénteken indul Nagykürtösről Ipolyvarbóra, onnan pedig hétfőn reggel fordul a járási székhely irányába. SOÓKY LÁSZLÓ Ipolyvarbó most olyan, mint egy zsákutca. Ezt a különös helyzetet természetesen nem a falu lakói teremtették, hanem egyrészt a nagyhatalmak még 1947-ben Párizsban, majd pedig Csehszlovákia és Magyarország bölcs politikusai 1949-ben, a Csorbatói jegyzőkönyv által, amikor nem csupán az államhatárok váltak vé- gelegessé, hanem az egyes települések jogi állapotai is. A hídjaitól megfosztott Ipoly nemcsak az országokat osztja ketté, hanem a korábban egységes földvagyont is. Az elbontott fahídból - mely valaha a templom tövében állt, és Varbót Őrhalommal kötötte össze - mára egyetlen megpörkölődött oszlopdarab maradt. Ottjártunk- kor a falu lakosai a megígért új híd számára készítették elő a helyet és a terepet. A település az utóbbi néhány évben elsősorban a gazdaság sorvadása miatt indult hanyadásnak. Ez a hanyadás a portákon még nem szembetűnő, a falu környékén, különösen a csődbe ment szövetkezet telephelyein azonban a rombolás és a szabadrablás nyoma látszik. Zólyomi Károly, Ipolyvarbó polgármestere elmondta, hogy a falu lakosságának több mint 80 százaléka magyar és 15 százaléka szlovák, de minden itt élő ember ért és beszél is a magyarul, nemzetiségi súrlódásokra emlékezete szerint soha nem került sor. A faluban csak magyar tannyelvű nyelvű iskola működik, amelybe hét település gyerekei járnak, összesen 75-en. Az óvodások száma 21. Bár az iskola a legmagasabb szintű támogatást kapja (tanulónként 30 802 Sk és 31 666 Sk között) a polgármester szerint fenntartásával így is gondok lesznek, mert a fűtés nagyon sokba kerül. Mint elmondta, a terheket könnyíthették volna azáltal, ha a szenet valamelyik olcsóbb szénbányából vásárolhatják, de a központilag kiírt közbeszerzési pályázatot Nyitrabánya nyerte meg, amely a szlovákiai szénbányák közül talán a legdrágább. Ráadásul kilyukadt az egyik kazán is, a jelenleg használatban lévő pótkazán is Noé idejéből származik, úgyhogy ez is felmondhatja a szolgálatot. Zólyomi Károly arról is tájékoztatott, hogy a látogatásunkat megelőző napon kollégáival együtt találkozott az oktatásügyi államtitkárral, aki az iskolák támogatási lehetőségeiről adott számot, s a kormány szemszögéből szépen össze is foglalta a jelenlegi és a várható helyzetet. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy ezen a tájon a gazdasági viszonyok némileg különböznek Szlovákia iparilag fejlettebb térségeitől. Amikor az iskolák támogatási rendszerét kidolgozták, nem valószínű, hogy figyelembe vették azt, hogy például Ipolyvarbón 60%-os a munkanélküliség, hogy a szülőknek családfenntartási problémáik vannak, s bármennyire is szívesen tennék, nem képesek támogatni az iskolát. A minisztériumban valószínűleg abból indultak ki, hogy az önkormányzatok dúskálnak az anyagiakban, s amit az állam nem kíván finanszírozni, azt nagylelkűen átruházza az ön- kormányzatokra. Ipolyvarbó mindig híres volt szőlőjéről, jó boráról. Mára már mindez az enyészeté. Amikor a szövetkezet csődbe jutott és a csődbiztos eladta a javakat, lényegében a falu 423 lakosa feje fölül adta el a tetőt. A gazdasági épületeket egy nagykürtösi vállalkozó vette meg, aki bontási engedély nélkül szétszedte az istállókat. Ugyanez a helyzet a borházzal, a borospincével és a fölötte található közösségi helyiségekkel - ezt az épületegyüttest a nagykürtösi borüzem vásárolta meg. Ertheteden - mondta a polgár- mester -, hogy ha valaki megvásárol egy ilyen csodálatos pincét és borozót, miért hagyja tönkremenni. Elt?nt a falak fa burkolata, elt?ntek a villanyvezetékek, a csillárok, a fűtőtestek, az ablakok... A vállalkozó, aki megvásárolta a gazdasági épületeket, semmilyen kapcsolatot nem tart fenn sem a faluval, sem az önkormányzattal, s természetesen nem fizeti az ingatlanadót sem, ami a községek egyik alapvető jövedelmi forrása lenne. Az érintett az ajánlott leveleket sem veszi át, ezért a polgármester nem lát más lehetőséget, mint, hogy a rendőrséget hívja segítségül. A község közigazgatási területén található mintegy 20 hektáros szőlőterület pedig - amióta a nagykürtösi borüzem kezelésébe került - gazban áll, az elmúlt évben egy jelentős része a tűz martalékává vált. A faluban csak kisebb gazdálkodók vannak, akik ezzel a tevékenységükkel csupán a megélhetést kergetik. Ezen a téren is alapvető problémát jelent az, hogy a környék lakosságának nincs vásárlóereje, a jelenlegi benzinárak mellett viszont nem lenne kifizetődő nagyobb távolságra szállítani a megtermelt zöldséget. Ipolyvbó polgármestere elmondta azt is, hogy a település munkaképes lakossága egyre inkább láthatóan ellehetetlenül, mert hiába hoz a kormány olyan intézkedéseket, amelyek a munkahelyek keresésére serkentenék az embereket, ha a falutól számított 50 kilométeres körzetben minden falu és város a munkanélküliséggel küszködik. Egyetlen megoldásként csak az merülhet fel, hogy a nyugati országrészekben, vagy Magyarországon keresnek az emberek munkát. A község segíteni próbál a munkanélkülieken; magyarországi kapcsolatait kihasználva munkahelyeket keres a magyar munkaerőpiacon. A határhoz közel tevékenykedő magyarországi vállalkozók közül többen keresnek kőműveseket, ácsokat, s más szakembereket is, ami bíztató jelnek tekinthető abban az esetben, ha Magyarország az uniós tagállamok példáján felbuzdulva nem zárkózik el a felvidéki munkavállalók elől. Ipolyvarbótól Budapest 95 kilométerre van, Pozsony 230- ra, ami azt sugallhatná az embereknek, hogy érdemes munka után nézni. A polgármester biztató jelenségnek tekinti azt, hogy a falu fiataljai mozgolódnak, a volt községháza épületében önerőből rendezik be klubjukat. Csak attól tart, hogy ezek a fiatalok a munkanélküliség miatt kénytelenek lesznek elhagyni a falut. Az Ipolyvarbót Őrhalommal összekötő fából készült Ipoly-hi- dat a Csorbatói jegyzőkönyv aláírása után bontották el. Zólyomi Károly most örömmel újságolta, hogy a megegyezések alapján a korábbi híd eredeti helyén hamarosan újat építhetnek. A hidat nyár elején szeretnék megnyitni. Eltűnt a falak fa burkolata, eltűntek a villanyvezetékek, a csillárok, a fűtőtestek, az ablakok - panaszolja Zólyomi Károly polgármester A zavargások fő oka nem a szociális rendszer módosulása, hanem azok a problémák, melyek 1989 óta a társadalom peremére szorították a romákat Csupán egy szikra kellett a zavargások kirobbanásához LAJOS P. JÁNOS Egyesek szerint az elviselhetetlen szociális helyzet miatt fosztogatta a roma lakosság egy része az élelmiszerboltokat, mások szervezett akcióra gyanakodnak. Eudo- vít Kaník szociális miniszter szerint az uzsorakamatra kölcsönzők állnak az események hátterében. A lehetséges okokról Ravasz József romológust kérdeztük. Ön szerint mi okozta a roma telepeken kitört zavargásokat, a rablássorozatot? Könnyelműen fogalmaznék, ha a zavargások okául egyedül a szociális rendszer változását, a segélyek összegének csökkentését jelölném meg. Nem ez váltotta ki ezeket a zavargásokat. Vissza kell menni egészen 1989-ig, ugyanis akkor vált lehetővé, hogy nemzetiségként lépjünk fel. A korábbi időszakban szinte valamennyi társadalmi berendezkedés igyekezett belőlünk nem romát csinálni, azaz asszimilálni. A baj ott kezdődik, amikor lehetőség nyílik arra, hogy romának valljuk magunkat, ám ezzel nem tudunk mit kezdeni. Több évszázadon keresztül, Mária Terézia uralkodásától kezdve minden társadalom a romák asszimilációjára törekedett. Ha nem a szociális rendszer változásai miatt tiltakoznak, akkor miért? Januártól semmi más nem változott. Miért éppen most törtek ki ezek a zavargások? Az előbb említett identitásproblémája szinte minden romának megvan. A zavargások kirobbanásához csak egy szikra kellett, ez volt a szociális segély megkurtítása. De ismétlem, a zavargások fő oka nem a szociális rendszer módosulása, hanem azok a problémák, melyek 1989 óta, de 1989 előtt is a társadalom peremére szorították a romákat. A kormány az elmúlt héten 12 pontos intézkedéscsomagot fogadott el. Javít ez a helyzeten? Ez lehet az első kis lépés a javulás irányába. Fontosnak tartom, hogy a romák szociális juttatásait négy részletben fizetik ki. A kormány tehát megpróbál gazdálkodni azok helyett, akik erre képtelenek. Jó megoldás, hogy egy harmadik fél, egy jogi személy, ebben az esetben az önkormányzat végzi a kifizetést. Ez az uzsorát is visszaszoríthatja. Ám az ösztönző pótlék emelését 500 koronával nevetségesnek tartom. Nem az ösztönző pótlékot kell növelni, hanem munkahelyeket kell teremteni. A roma vállalkozókat kellene segíteni, akik javíthatnák az adott területek munkanélküliségi helyzetét. A segély nagyon kevés ahhoz, hogy valaki rendezett életet éljen. Meddig fognak még tartani a zavargások? Maguktól törtek ki, vagy szervezi ezeket valaki? A lelkiismeretes roma vezetők nagyon sokat tehetnek annak érdekében, hogy megértessék a romákkal, így nem oldhatóak meg a problémáik. Azt visszautasítom, hogy ezeket a zavargásokat valaki szervezi. A romák közül már sokan eljutottak arra a szintre, hogy teljesen mindegy, mi történik velük. Sajnos már sokan gondolkodnak úgy, hogy „ha börtönbe zárnak, melegben leszek, ételt adnak, mindenem lesz, ha agyonütnek, legalább megszűnik ez a szenvedés”. A megoldást új munkahelyek létrehozása jelentheti, akár magánvállalkozók, akár ön- kormányzatok, akár az állam által szervezett formában. Az elégedetlenség folytatódni fog, mivel ez egyfajta eufória a romák számára. Természetesen ügyelni kell arra, hogy legális keretek között folytatódjon. Sok roma nem ért egyet azzal, ami eddig történt. El kell érni, hogy az elégedetlenség törvényes lefolyást kapjon. Milyen hatással lehetnek a megmozdulások a romákra, és milyen hatással lehetnek a romák és a többségi társadalom viszonyára? Averziókat válthatnak ki a romákkal szemben, erősíthetik a már meglévő előítéleteket. Ez oda-vissza érvényes. Meg kell előzni, hogy mindez etnikai konfliktushoz vezessen. Ravasz József: „Az elégedetlenség folytatódni fog, mivel ez egyfajta eufória a romák számára” (Somogyi Tibor felvétele)
