Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)

2004-03-13 / 61. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. Kultúra - hirdetés 9 Ha már nyugat felé szokott a tekintetünk, az ég kárpitját fellobbantó naplemente idézze meg a bibliai tűzvihart Az ember csak úgy lót-fut... A két városban bajok vol­tak. Ez tény. És a bajok, ahogyan ez már rendelteté­sük, csak szaporodtak. Mert a bajok már csak ilye­nek: sokasodnak. De ez csak kívülről látszott. A két városban fel sem tűnt. A két városban az emberek élték a maguk semmitmondó éle­tét. Máról holnapra, ahogy ez szokás. A két városban nem is sejtették, hogy mek­kora bajok ezek a bajok. Az emberek már csak ilyenek... GÁGYOR PÉTER- Elpusztítom a két várost! - mondta vacsora közben az Úr Áb­rahámnak. Ábrahám alig figyelt oda, egy báránylapocka lenyesésével bíbe­lődött, azzal kínálta az Urat. Jó há­zigazda akart lenni.- Mondom - ismételte meg az Úr -, a két városnak vesznie kell!- Hogyan?! - riadt meg Ábra­hám. A két városban rokonai lak­tak. Szerencsére nem kérdezte, mi­ért. Nem kérdezte, mely városokat. Sejtette is különben, még ha most nem is figyelt igazán oda. A figyel­metlenség Isten ellen való vétek! Újabb tálat tolt a vendég elé, ke­nyeret tört, bort töltött, nagyon ügyelt, hogy a vendég ruhájára ne loccsanjon. Annyi mindenre figyel­nie kellett.- Hát majd kénköves, tüzes eső­vel - mélázott el az Úr. Csendben eszegettek tovább. Csend bent, csend kint. Még az ál­latok is elnémultak. Levél sem rez- dült.- Az emberek... - szólalt meg Ábrahám, vigyázva, nehogy szava tiltakozásnak tűnjön -, az ember furcsa szerzet. Nem látja a holna­pot. Csak a mának él.- Mert bűnösök! - bólintott az Úr.- Az emberek - folytatta Ábra­hám bátortalanul -, bizony, esen- dőek. Csak azt ismerik fel, amit megmarkolhatnak.- Tanulhattak volna az özön­vízből is...- Tanultak ők, de azóta felejtet­tek is. Az emberek a tegnapot sem látják. Halandók!- Ennek is megvan az oka! Ma­gatokra vessetek! - így az Úr. - Rá­adásul - törte meg újra a csendet - utódaitokban legyőzhetitek a ha­Menekülés Szodomából (metszet) landóságot. De a két város csak a mának él. Fiai jövőjét dorbézolja el. Fiai még az apáknál is rosszabbak lennének... és azok utódai? Terel­hető barmok, majd egymásba ha­rapó vadak. Pusztulnia kell a két városnak! Az emberek csak példák­ból tanulnak.- De ha... - szólalt meg Ábrahám rémülettel hangjában -, ha van öt­ven köztük... ötven, aki igaz?- Akkor megkegyelmezek a vá­rosoknak- mondá az Úr, és megtö­rölte száját az asztalkendőbe.- És ha csak öt a híja? - hirtelen- kedett Ábrahám.- Akkor is - mondta kurtán az Úr.- Negyven? - szólt Ábrahám most már halkabban.- Legyen! - mondta az Úr. Sze- delődzködött. Ábrahám felállt, hogy kikíséije.- És ha harminc? - kérdezte.-Az is jó. A kapuhoz értek. A porszőnye­gen csak a házigazda bizonytalan lábnyomai látszottak. Más semmi.- Legyen talán húsz... - nézte gö- csörtös lábujjait Ábrahám. Az Úr bólintott. Ábrahám térdre ereszkedett, hajadonfőit az Úr ál­dását várta. Majd felnézett, mint a kölyökál­latok, de öreg szeme hunyorgott.- Kevesebb is elég? - kérdezte új­ra, alig hallhatóan.- Ha tíz igazat találok, megkímé­lem a két várost! Ha tíz embernek fontosabb az ige, mint a szószá- tyárkodó fecsegés, ha át tudja lépni saját önzését, ha felsejlik rajta az én képmásom, amelyre teremtődött... ha tíz igazat találok... De nem talált. Négy embert kísért fel az angyal az Úr kijelölt menedékébe, a hegy­re. Lótot, a feleségét és két hajadon lányát. A többiek - testvérek, roko­nok - gúnyosan legyintettek, és maradtak.- Aki visszafordul, sóbálvány lesz belőle, meghal! - Felfelé a kap­tatón, amikor zúgva-bőgve elkez­dődött a tűzvihar, az angyal figyel­meztette őket. És Lót felesége visszanézett. A tűzvihar elükével csak a hamu maradt meg a sóbálvány. Lót végig­tekintett az isteni pusztításon, megtépte haját, szakállát, gönceit, és a sóbálványhoz botorkált.- Látod, Uram? Mert én látom. A bálványt is, a hamutengert is. Az a mi hazánk. - Öreg, ráncos, máj­foltos kezét a bálványra tette. - Ő meg csak el akart búcsúzni. Vagy kíváncsi volt. Nem tudom. Tán jobb néki így. Visszament a hegyre, és berú­gott. Éjszaka meghágta eddig érin­tetlen két lányát. Reggel főfájással pislogott a felkelő napba.- Az élet megytovább...-mond­ta csak úgy maga elé. - Most már ez az élet az élet. Pedig, ha akár csak tízen lettünk volna! Csak tízen, akik tenni akarnak valamit és nem csak magukért. Tízen! - Nézte a ha­mutengert, és a borostömlőért nyúlt... Azóta az ember csak úgy lót-fut, mert oly nehéz megtalálnia a tíz igazat. 909 Lehet, hogy nem is volt tűzeső. A bibliai történetek szívesen festenek fel nagy freskókat, amikor a rég­múltat idézik meg. Az Úrnak meg­esett a szíve Ábrahám elfajzott ro­konságán. Hagyta, hogy Szodoma és Gomorra lakosai pusztuljanak bele élősködő, meddő sorsukba. Hiszen a nem teremtő társadalmak önmagukban hordozzák leendő pusztulásukat. Tűzvihar vagy hosz- szú, meddő vegetálás, az eredmény szempontjából mindegy. Legyintett egyet balul sikerült teremtményei­re, és továbbment. A többit elvé­gezte az idő. A történet csak később született, tanulságul. Ránk örökítői talán ép­pen az ilyen időket sejtették meg, mint a mi korunk. Az utóbbi másfél évtized a mindenható profit évtize­de volt. Ma is ebben a révületben élünk, filléres örömökért pusztítva ízlést, műveltséget, kultúrát. Új hő­seink drága limuzinokban, bárdo- ladatt arcmással, kopasz fejjel, teto­vált karokkal feszítenek, és megdo­bogtatják a lányos mamák szívét még akkor is, ha drogdílerek, pénz­mosók, sikkasztok. Nem számít! Semmi sem számít. Zsizseregve bá­mulunk a Nyugat felé - a szabad pi­ac majd mindent megold. „Ebből jön majd a jólét meg a demokrá­cia.” Bár lassan tán már kétségek­kel tekintünk tegnapi reményeink­re. Melyek, minő véletlen, csupán anyagi jellegűek voltak. Ha már nyugat felé szokott a te­kintetünk, az ég kárpitját fellob­bantó naplemente idézze meg a bibliai tűzvihart. Ennek tükrében talán megtaláljuk önmagunkat. A könyvért nyúló kezet, a valódi ze­nét hallgató fület, az éneklő vagy mesélő szájat. A gesztusokat, ahogy színház- és koncertjegyet ve­szünk, vagy ahogy szerencsésebb társaink mecénások lesznek És azt a gesztust, ahogy gyermekeinkből (ó, Uram, ők egyre kevesebben vannak!) nem gazdag, hanem tel­jes embert szeretnénk majd farag­ni... Mert ezen gesztusok nélkül meg sem maradunk. Nem önma­gunk maradunk. Van-e, lesz-e tíz igaz városunk­ban, községünkben? Stiller-Luzsicza Ágnes alkotásai március végéig láthatók a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában Arcok, érzelmek Stiller-Luzsicza Ágnes és Kozák Csaba a kiállításmegnyitón (Fogas Ferenc felvétele) JÓZAN MÓNIKA Dunaszerdahely. Stiller-Luzsi­cza Ágnes festőművész alkotásai­ból nyílt kiállítás a Kortárs Magyar Galériában március 5-én a városi önkormányzat és az Illyés Közala­pítvány támogatásával. A Düssel­dorfban élő művész munkásságát Kozák Csaba művészeti író méltat­ta megnyitó beszédében. Stiller-Luzsicza Ágnes Budapes­ten született művészcsaládban. Édesapja a kiváló festő- és szob­rászművész Luzsicza Lajos, testvé­re pedig Luzsicza Árpád festő- és grafikusművész. Az alkotó a buda­pesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett, és 1971-es németországi emigrációja után az esseni Folkwang Hoch­schule grafikai osztályán folytatta tanulmányait. Ezt követően a düs­seldorfi képzőművészeti akadémi­án tanulhatott a világhírű Joseph Beuys és Gerhardt Richter festő­művészek osztályában. Szabad­úszó alkotóként több területen dol­gozik: tanít, könyveket illusztrál és díszlettervezéssel is foglalkozik. Mostani kiállításán egy 1995 és 2003 között készült sorozatának mintegy húsz darabja tekinthető meg. E művek előzménye egy, a ’90-es évek első felében készült, üvegre festett maszksorozat. Az anyagot tavaly nyáron Nagyítások címmel a budapesti Vigadó Galé­riában is bemutatták. A nagymé­retű farost-, karton- és vászonké­pek mai arcokat tükröznek erőtel­jes, élénk színekkel. A festmé­nyekből a sokszor mozdulatlan­nak tűnő, kifejezéstelen arcok el­lenére érzelmek, életerő és ener­gia sugárzik. Többségük általá­ban négy, külön megfestett kar­tonból áll, amelyet összerakós já­tékként illeszt egymás mellé a művész, diszharmóniát és feszült­séget hozva létre ekként. Rendszeres franciaországi, né­metországi és olaszországi kiállítá­sai mellett Stiller-Luzsicza Ágnes a jövőben szeretne többet kiállítani magyarlakta vidékeken. Jelenlegi tárlata március végéig, naponta 10-től 17 óráig tekinthető meg. Blues-hétvége Ligetfalun Pozsony. Ma 16.30-kor kezdődik a Lúky művelődési központ­ban a Livin’ Blues 2004-es bluesfesztivál. Az idei évad sztárja az Ausztráliából érkező Gwyn Ashton Band lesz, melynek vezéralak­ja olyan blueslegendákkal zenélt együtt, mint Buddy Guy, BB King vagy Johny Winter. Mellette a stílus hazai és csehországi legjobb­jai lépnek színpadra. Holnap az akusztikus blueszene egyik leg­sokoldalúbb előadója, Guy Davis vendégszerepei Pozsonyban. Az Emmy-díjas gitáros-énekes 20 órai kezdettel a ligetfalui Klub za Zrkadlom koncerttermében lép fel. (sd) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet szombat 19 KIS SZÍNPAD: Macska a forró tetőn sz. 19 xhhmhk komárom mmm JÓKAI SZÍNHÁZ: Barabbás vasárnap 19 MOZI HVIEZDA: Good bye Lenin! (ném.) sz., v. 18, 20.30 MLADOSÍ: Swimming Pool (ang.-fr.) sz., v. 15.15, 17.30, 20 TATRA: Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 18, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Swimming Pool (fr.-ang.) sz., v. 15.15,21.20 A gyávaság tollai (am.) sz., v. 20.35 Vas (am.) sz., v. 14.20,16.10,21.30 Mackótestvér (am.) sz., v. 15,15.30,16.50,18.40 Horrorra akadva 3 (am.) sz., v. 16.55, 17.55, 18.45, 19.40, 20.30 Hideghegy (am.) sz., v. 17.15, 20.10 Underworld (am.) sz., v. 14 Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 14.25, 17.20, 20.20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 16.05 19.55 Good Bye Lenin! (ném.) sz., v. 17.30, 19.50 Zelary (cseh) sz., v. 18.30 Mona Lisa mosolya (am.) sz., v. 16.15 KASSA TATRA: A gyávaság tollai (am.) sz., v. 16.30, 19 CAPITOL: Vas (am.) sz., v. 16,18,20 ÚSMEV: A felejtés bére (am.) sz., v. 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Horrorra akadva 3 (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA-VMK: Titokzatos folyó (am.) sz., v. 19 NAGYMEGYER- SLOVAN: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Mackótestvér (am.) sz., v. 17 A Gyűrűk Ura- A király visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 19 VÁGSELLYE-VMK: Az utol­só szamuráj (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Némó nyomá­ban (am.) sz., v. 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) sz., v. 14.45,16.30 Snowboarder (fr.-sv.) sz., v. 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magy.) sz., v. 14.30 Derült égből Polly (am.) sz., v. 14,16,18, 20 A felejtés bére (am.) sz., v. 19.45 Getno (magy.) sz., v. 13.30,18 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új- zél.) sz., v. 16.30, 20.15 Magyar vándor (magy.) sz., v. 13,15,17, 19.30 Nagy Hal (am.) sz., v. 15.30 Pelenkás bajkeverő (fr.-sp.) sz., v. 14.15,16.15,18.15,20.15 Túl közeli rokon (am.) sz., v. 16.15,18.30, 20.30 Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 14.30,17.30,20.30 AagyaitTá Ncegvű ttes-Mus­Régi szokás szerint Magyar tánciskola (Ezt a műsort felnőtteknek kiskorúak felügyelete mellett ajánljuk!) 2004. március 13., szombat, 18:00 Doborgaz (Kultúrház) 2004. március 14., vasárnap, 19:00 Csallóközcsütörtök (Kultúrház) 2004. március 15.,hétfő, 18:00 Dióspatony (Kultúrház) 2004. március 16., kedd, 18:00 Galánta (Kultúrház) 2004. március 17., szerda, 19:00 Zselíz (Kultúrház) 2004. március 19, péntek, 18:00 Farkasd (Kultúrház) Jegyelővétel a kultúrházakban. ■S t rvck, Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes es^úitcsAmío Mos tóvá 8, 81102 Bratislava ife Mtaot: Sru Tel/Fax: 02 / 5441031 o CÍa-Uul°MV www.ijjuszivek.sk IIP 1555

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom