Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-13 / 61. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY Hetvenhét Németországban és Ausztriában élő, az egykori Csehszlovákiából kitelepített szudétanémet beadvánnyal kíván fordulni a strasbourgi emberi jogi bírósághoz, amelyben elkobzott vagyona visszaadását, vagy anyagi kártérítést követel - írta a cseh lap. A szudétanéme- tek nem a Benes-dekrétumok semmissé nyilvánítását követelik, hanem azoknak a vagyoni károknak a jóvátételét, amelyeket a II. világháború után okozott nekik Csehszlovákia. AII. világháború utáni vagyonelkobzások ellentétesek az alapvető emberi szabadságjogokról megkötött európai szerződéssel, állítja Thomas Germer, a szudéta- németek jogi képviselője. Szerinte ha a strasbourgi bíróság a szudétanémeteknek ad igazat, akkor Csehország- nak vissza kellene adnia az elkobzott vagyont, vagy kártérítést fizetnie. Gertner szerint az EU bővítése után jó esély van arra, hogy az európai fórumok igazat adjanak a szudétanémeteknek. Vít Schorm, Csehország kormánymegbízottja az Európai bíróság mellett viszont azt állította, hogy a beadványt nem ismeri, s ezért nem tudja kommentálni. A cseh igazságügyi tárca szerint a szudétanémeteknek nincs nagy esélyük arra, hogy a bíróság az ő javukra döntene. A szudétanémetek gyako német megbékélési nyilatkozat aláírása után bejelentették, hogy Strasbourg- hoz kívánnak fordulni, mert úgy érzik a német kormányzat lemondott érdekeik védelméről. A csehszlovák hatóságok 1945 decemberében 300 milliárd koronára becsülték a németektől elkobzott vagyon értékét. Jan Mlynárik Prágában élő szlovák történész szerint viszont az elkobzott vagyon értéke mintegy 800 milliárd korona lehet. Egy korabeli lapban megjelent elemzés szerint ebből a vagyonból két év alatt mintegy 500 milliárdnyit elloptak, s így az állam kezébe csak 300 milliárd került, (-kés) HÉTVÉG(R)E Törd a fejed, érdemes! Két találós kérdést készítettem mára a kedves olvasónak. Az első esetben azt kell eltalálniuk, kinek írták a nyílt levelet, a második esetben, hogy ki mondta az idézett mondatokat. Kellemes rejtvényfejtést! MOLNÁR NORBERT Az első feladvány, vajon kinek írták ezt a levelet, és milyen korban? „Tisztelt Miniszterelnök Úr!” A Felvidéken járva Ön lát majd olyan épületeket és fákat, melyek az itt született Mednyánszky László, Hamvas Béla és Márai Sándor pillantásait is őrzik még. A festő, a polihisztor és az író életműve itt fogant a tájainkon, s úgy magasodik az égig, mintha fényből nőtt világfa lenne. Az ő földi pályájuk végső tanulsága: csupán egyetlen igazság létezik - embervoltunk azt jelenti, hogy a másik emberért vagyunk; életünk annyit ér, amennyit belőle a másokért való szolgálattal eltöltöttünk. Örömmel tapasztaljuk, hogy az Ön politizálási stílusa nélkülözi a kor legnagyobb divatjának elemeit: az önzést, a gyűlölködést, a ha- zudozást és a csalást. Ön nem vált maszkokat, kezdettől fogva felelősséget érez minden magyarért, bárhol él is a nagyvilágban. Köszönjük ezt a fegyverek nélküli harcmodort; a hitre, a becsületre, a tudásra alapozott megnyilvánulási formát; annak felismerését, hogy »a szavak nem jutnak soha emberig, ha nem viszik magukkal a mosolyt is - a jövőt! - lélektől lélekig«. Köszönjük a magyar (ezt a szót nem árulhatom el, mert könnyű lenne a megfejtés, de írok három lehetőséget) a, nemzetvédelmet; b, proletárdiktatúrát; c, igazolványt, az ígéretesen felfejlesztett, de mára megingott támogatási formákat, köszönjük, hogy magyar olimpiáról álmodott. Mi, felvidékiek is hisszük, hogy nemzetünk megújulásában része lesz a határon túli magyar néptöredékeknek. Mi vágjunk a hajszálgyökerek, akik egyre erőteljesebben szívják fel az életerőt, hogy a fényre juttassák azt. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Érezze jól magát körünkben, és jöjjön közénk gyakrabban!” A lehetséges megfejtések: a, Horthy Miklós; b, Rákosi Mátyás; és a vicc kedvéért c, Orbán Viktor. Második találós kérdésünk, vajon ki mondta 2002-ben a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban a következőket: „Koszovó példája igazolja, hogy a kisebbségi kérdést sokkal jobban lehet konfrontálással megoldani, mint tárgyalások útján. Orbán Viktor szándéka nem a választási kampány egyik húzása, hanem olyan törekvés, amelynek célja új európai status quo kialakítása. Nem akarunk az MKP és a magyar parlament túszai lenni, ezért a szlovák törvényhozás legközelebbi ülésére benyújtjuk saját törvénytervezetünket. A tét Szlovákia függetlensége és a szlovákiai polgárok törvény előtti ^egyenlőségének visszaállítása. (...) Az MKP a törvényjavaslatunk benyújtásától teszi függővé, koalícióba lép-e velünk. Mi ez, ha nem színtiszta nacionalizmus?” A lehetséges megfejtések: a, Ján Slota; b, Vladimír Meciar; és a vicc kedvéért c, Frantisek Mik- losko. A megfejtés mindkét esetben elég vicces. HETI GAZDA(G)SÁG Elérkezett a korlátlan lehetőségek alkonya TUBA LAJOS Képzeljünk csak magunk elé egy elegánsan öltözött, de csuromvizes politikust. A parlamenti képviselők a lehető legrosszabb pillanatot választották a politikusi fizetések megemelésére. A szociális támogatások januári lefaragásának fényében a megmaradt segélynél jóval magasabb fizetés-kiegészítések közfelháborodást keltettek. Ezt érezték ők is, s bár a pénzről nem mondtak le, de szorgalmas önostorozásba kezdtek. Amikor már azt gondoltuk, hogy ennyiben maradunk, jött a hír, miszerint a pártjaikról sem feledkeztek meg, ezek apanázsát több mint megduplázták. Bizony, manapság nem könnyű a megélhetés, és tegyük a szívünkre a kezünket, hányán tudnánk ellenállni a kísértésnek, ha az életkörülményeink javításától csak egyetlen gombnyomás választana el. A szajré után induló tőketerebesi romákat a rendőrök vízágyúval kaszabolták le, a parlamentbe induló politikusok előtt összeütik a bokájukat. Hiába, a világ igazságtalan. Egy olyan országban, amelyet az osztrák gazdasági elemzők most már heti gyakorisággal neveznek a legveszélyesebb konkurensnek, akadnak azért pozitív hírek is. A pénzügyminisztérium ugyan a héten azt jelentette be, hogy az eurót várhatóan csak 2009-ben tudjuk bevezetni, okként viszont nem az államháztartás válságát, hanem a nyugdíjreform költségeit jelölte meg. Márpedig egy jól működő nyugdíjrendszer megérne egy év késlekedést. Ennél sokkal nagyobb veszély lenne, ha egy populista kormány elkezdene kifarolni az államháztartási reformból, mert akkor valószínűleg hosszú időre lemondhatnánk a közös pénzről. Megmozdult az állóvíz a jelzálog- hitelek körül is. A bankok a kedvező tapasztalatokra hivatkoznak, de nyilvánvalóan az erősödő konkurencia is ludas lehet a dologban, mert kezdik lefaragni az eddigi értelmetlen megkötéseket. Ezek mindegyike az ügyfeleknek több ezres, sőt tízezres többletkiadást jelentett. Egy elemzés szerint 800 ezer koronás jelzáloghitel ügyintézési költségei akár kétezer koronára is csökkenhetnek. Ugye, tavaly ezt még nem nagyon hittük volna. Az igazságügyi minisztérium pedig váltig állítja, hogy február 1. óta a cégbírósági bejegyzések valóban öt napon belül történnek. A tíz százaléknyi sikertelenség is az ügyfelek rovására írható, mert nem adták le a szükséges iratokat. Ők 15 napot kaptak a pótlásra. Ha ezt tavaly év elején mondjuk egy bejegyzésre váró kft. ügyintézőjének, valószínűleg hisztérikus nevetés lett volna a válasz. Akkoriban ugyanis 150 nap körüljárt az átlagos ügyintézési idő, és ebben benne voltak azok is, akik valamilyen isteni csodatétel folytán egy nap alatt intézték el ügyes-bajos dolgaikat. így persze a cégbíróság alkalmazottainak is jobb, hiszen nincsenek kitéve többé csábításnak. Mert ugye manapság a vastag borítékok átvétele meglehetősen kockázatos dolog, amint arról szerdán egy-két magyar közéleti személyiség is meggyőződhetett, amikor a milli- ócska zsebre rakása után a rendőrök is bekopogtak. Egyébként emlékezzünk vissza, a rendőrségi provokátorok által az utóbbi hónapok során szép számban leleplezett korrupciós esetek résztvevői szinte egyetlen esetben sem adták százezer koronánál lejjebb. Hol van ettől a parlamenti képviselők fizetésemelése vagy a napi nyolcórás munkára alkalmaüan nyomortelepi romák szociális segélye? Szlovákia egy bizonyos réteg számára eddig a korlátlan lehetőségek hazája volt, most talán elérkezett ennek alkonya. Ha esedeg nem mindenki gondolná ezt így, májustól lesz, aki e tényt egyértel- műsítse számukra. VENDÉGKOMMENTÁR Petőfi autonómiája BERECK JÓZSEF Lehet, hogy csak a korral járó szkepticizmus mondatja ezt velem, de nem nagyon hiszem, hogy a vüágnak ezen a részén az elmúlt évtizedek során egyetien író, művész vagy akármilyen állampolgár elmondhatta: megvalósította összes lehetőségét, megteremtette autonómiáját. Legalább annyira, mint mondjuk Petőfi vagy Ady, illetve az EU-ba lépés küszöbén sokkal közelebbi példával élve: egy átíagos francia, holland, svéd vagy angol. A személyiség Európa e részében olyan sokáig volt kénytelen visszafogottan, mellékösvényekre szorí- tottan egzisztálni, hogy a rendszerváltás után közel másfél évtizeddel is kénytelenek vagyunk lélekben beismerni, még ma is többé-ke- vésbé egyfajta állétre kényszerülünk, autonómiánk, ha van, álautonómia, ellenautonómia, sündisznó-autonómia; lerí rólunk sokszor az alattvalói alázat, a félbemaradottság, az éretienség, az ingerültség, az elbambultság, a kussolásba való belefáradás vagy beletörődés, a gyűlölködés, a sértődöttség, a gonoszság, az üvölthetnék, a robbanhatnék és a robbanthatnék (jaj Madrid, Madrid!), az apátia, a butaság, a dölyf, a törtetés, a komiszság, a számítás; ellenkezőleg hiányzik belőlünk a nagyvonalúság, a nyíltság, az őszinteség, a melegség, a gyöngédség, a szabadelvűség, a korlátlan létnyüvánítás stb., stb. Ha magába tekint, ki-ki folytathatja, amennyire önismeretéből futja. S maradjunk csupán a költőknél. Csak a minap zárták ki ilyen barátomat abból a hazai pártból, amelynek (pontosabban: liberális elődpártjának) alapító tagja volt. Hja, tudjuk, a forradalom előbb- utóbb fölfalja gyermekeit. S most, amikor ezeket a sorokat a számítógépbe pötyögöm, a rádióból az hallik, hogy a Magyar írószövetségből számos kiválóság után újabb nyolcvan író távozott, mert az írószervezet elnöke nem kívánt elhatárolódni az egyik választmányi (vagy elnökségi?) tag minősíthetetlen tettétől, aki költőhöz végképp nem ülő módon rasszista megnyilvánulásra ragadtatta magát a nyüt utcán. Ezek után melyik magyar író állíthatja magáról csak megközelítőleg is ugyanazt, amit egy korábbi autonóm magyar, Petőfi elmondhatott: „Lehetnek ékesebb, nagyszerűbb lantok s tollak, mint az enyém, de szeplőtelenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, toliamnak egy vonását nem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság”. Tanulságul őszintébb szavakat aligha idézhetnék ezekben a napokban. Március idusán. KOMMENTÁR Fél Európa fél MALINAK ISTVÁN Értelmetlen tragédiákat nagyságrendileg összehasonlítgatni; a spanyolok most úgy érzik, hogy március 11. az ő szeptember 11- éjük- és joggal. Mint minden esetben, a csütörtöki iszonyatos madridi vérengzés után is alapvető kérdés, hogy ki követte el. Alapvető a további biztonságpolitikai lépések miatt, és tartani lehet attól, hogy már nemcsak a spanyol, hanem az európai biztonságpolitika szempontjából is. A tettesek kilétét illetően néhány nap múlva talán tisztábban fogunk látni. Ami jelenleg feltűnő: a hivatalos madridi kormányálláspont és a biztonsági szakértők véleménye között jelentős eltérések vannak. A spanyol kormány - és természetesen Párizs is az ő baszkjai miatt - a merénylet után rögtön az ETA-t tette felelőssé, amit a baszk terrorszervezet is, meg a hátteréül szolgáló, betiltott Batasuna párt is azonnal tagadott. A nemzetközi terrorelhárítás szakemberei a merényletsorozat módja, a célpontok kiválasztása alapján már akkor az al-Kaidát - ha nem egy klasszikus szervezetként, hanem gyűjtőfogalomként tekintünk rá - tették felelőssé, mielőtt ismertté vált volna a londoni arab lapnak küldött beismerő levél. A spanyol áüáspont érthető: holnap választások lesznek, most minden párt a nemzeti összefogást, egységet akarja demonstrálni. A jelenleg is kormányzó konzervatív párt keményen megritkította az ETA sorait, s ez a vonal a választók többségének támogatását élvezi. Most a kormány és az ellenzék is úgy érzi, itt a jó alkalom s az érzelmi háttér is megfelelő ahhoz, hogy végleg leszámoljanak az ETA-val. Amire minden esély megvan, a terrorszervezet mára alaposan legyengült, a korábbi évekhez képest egyre kevesebbet hallatott magáról, tavaly már „csak” három efnber halt meg ETA-akció következtében, ami az utóbbi három évtized legalacsonyabb mutatója. Szakértők szerint legfeljebb 250 aktív tagja lehet. Nagyon valószínű, hogy a hivatalos madridi vélemények a választások után árnyaltabbak lesznek. Nem mellesleg: Európa számára is az volna a jobb, ha az ETA-vonal bizonyulna igaznak, a szörnyű madridi katasztrófa spanyol belügy maradhatna. A lehető legrosz- szabb forgatókönyv, ha az al-Kaida, esetleg al-Kaida-ETA együttműködés áll a merényletsorozat hátterében. Mert akkor ez teljesen új fejezetet jelent az iszlám fanatikusok „keresztesek” elleni hadjáratában. A tavalyi törökországi merényleteket még csak Európa előszobájában hajtották végre. A madridiakat már Európa szívében, miként több al-Kaida-üzenet is beígérte a bosszút az iraki háborúért. Spanyolország előkelő helyen szerepelt a terrorszervezet listáján az amerikai politika támogatása miatt. Madrid már mindenképpen közös európai ügy, a terrorizmus elleni harc NATO-ügy is - pár nap múlva, a hivatalos belépés után Szlovákia ügye is lesz. Lehet, hogy a madridi szörnyűség fogja egyesíteni az iraki háború miatt megosztott Európát? Fél Európa vasúttársaságai, légikikötői máris szigorították az ellenőrzéseket, biztonsági intézkedéseket. Olyan országokban is, amelyek egyelőre nem tekinthetők a terrorizmus kiemelt célpontjainak. Hiszen tökéletes biztonság sosem volt. Megnyugtató biztonság pedig már sosem lesz. (Peter Gossányi rajza)-Atyavilág, odalenn már kitavaszodott!
