Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-10 / 58. szám, szerda
2004. március 10., szerda 1. évfolyam 1. szám Az Unalom Brünnben közép-európai film, a legjobb fajtából Az ártatlanság vélelme Cannes-ban idén már beharangozzák, a budapesti bemutató decemberre várható A Sorstalanság sorsa JUHÁSZ KATALIN Egyetlen éjszaka eseményeit követhetjük egy „unalmas” városban, Brünnben. Több szereplőnk, mit szereplőnk, hősünk van, ezek az emberek ugyanis szembe mennek a sorssal. Persze mindenki a maga módján. Van először is a középkorú vidéki színész, aki felteszi magának a kérdést, hogy miért is nősült meg, és mi köze a nőhöz, akivel több évtizede egy fedél alatt él. Van aztán egy szellemi fogyatékos srác, aki szerelmes, és kíváncsi rá, mi történik férfi és nő között az ágyban. Mert van egy nő, akivel szívesen kipróbálná azt a bizonyos dolgot. A nőt egy fogyatékosoknak rendezett futóversenyen ismerte meg, és azóta is csak rá gondol. Azok a bizonyos kis szikrák egyébként oda-vissza pattognak, csak éppen egyikük se tudja, hogyan lépjen a tettek mezejére. És vajon pótolhatja-e a testi kapcsolat a szerelmet? Miroslav Donutil például ezen töpreng, és nála tragikomikusabb részeget, bizony, rég láttunk a mozivásznon. Ráadásul játékában jókora adag önirónia is felfedezhető. Úgy formálja meg a közepes képességű, kiégett ötvenest, hogy a hasonló korú néző hátán feláll a szőr. Élete merő kudarc, még rendesen félrelépni se képes. Számára a későn fékező éjszakai villamos inkább megváltást hoz, mint halált. Vladimír Morávek színházi rendező, és ez jót tett első filmjének. Sok benne a premier plán, a mozgáskövető kameraállás, a hosszú párbeszédek, a lírai ráközelítés. Ez utóbbit a leginkább realista helyzetekben szereti használni, ettől a jelenetek poétikusan emelkedettek lesznek, csakúgy, mint a cseh filmművészet aranykorában, a hatvanas években. A komikus helyzeteken (például a kocsmában lassan elázó fiatalemberek sorsán vagy az első aktusra való esetlen készülődésen) úgy nevetünk, hogy közben szégyenkezünk, és szidjuk a „szemtelen” rendezőt. És akkor még nem beszéltem, és nincs is helyem beszélni az olyan apró kunsztokról, mint a kifli-szimbólum végigvonultatá- sa, vagy a zene és a cselekmény ütköztetése. Mindez a pozitív hősökkel való azonosulást segíti. Mert hiába veszélyezteti Olinka saját édesanyja életét, neki szurkolunk, amikor altatót kever a lelki terrorista anya kávéjába, majd a lábánál fogva bevonszolja az asszonyt a spájzba, hogy zavartalanul kettesben lehessen a fiúval. Közben a hatvanas évek szentimentális slágerei szólnak, amitől még inkább nosztalgikus-elégikus atmoszférát kap a történet. Remélem, nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy ebből az éjszakából isten mostohagyermekei, a két fogyatékos fiatal (Jan Budaf és Katerina Holánová) kerül ki abszolút győztesként. Győzelmüket egy egész brünni társasház ünnepli. Talán azért, mert ők ketten tisztábbak, őszintébbek és romlatlanabbak, mint a „normális” emberek zöme. Mert a normális emberek zöme képmutató, fütyül a másik érzelmeire, és képtelen beismerni tévedéseit. Az Unalom Brünnben néhány nappal ezelőtt megkapta a legjobb. filmnek járó Cseh Oroszlán díjat, méghozzá erős mezőnyben, többek közt az Oscarra jelölt Zelaryt megelőzve. Megkockáztatom: az a bizonyos előzsűri jól választott, Morávek filmjét ugyanis nehezen értenék meg holmi amerikai filmakadémiai tagok. Ezt ugyanis csak mi értjük. Ez egy közép-európai film, a legjobb fajtából. Elfogyott a pénz. A „régi”. Ami volt. Az „új” pedig - köztük az Európai Unió filmalapjától - még nem érkezett meg. Ennek következtében pár nappal ezelőtt leállt a Sorstalanság forgatása. A Nobel-díjas Kertész Imre regényéből készülő filmből egy órányi anyag már a vágóasztalt is elhagyta. SZABÓ G. LÁSZLÓ A hátralévő forgatáshoz szükséges komoly összeg átutalásához időt kértek az illetékesek. Ha a kop- rodukciós partnerek néhány héten belül nem lépnek, valószínűleg hitelt vesz fel a produkció. A Koltai Lajos rendezésében születő alkotás a külföldi részvétel ilyen magas arányától eltekintve is magyar nyelvű filmként készül. Erre még nem volt példa Magyarországon. Ez külföldi viszonylatban is egészen egyedülálló dolog. Mint ahogy arra sem volt még példa, hogy magyar filmre ilyen hatalmas összeget fordítsanak. A stáb nem titkolózik: minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmje 2,5 milliárd forintból (10 millió euróból) készül. Ebből 920 millió forint az állami költségvetésből jött. A külföldi partnerek közül a német Euroarts 1,8 millió euróval (470 millió forinttal) támogatja a film létrejöttét. Nem kis összeget juttatott a Sorstalanságnak az Éu- rópa Tanács filmalapja, az Eurima- ges. Onnan 650 ezer euró (175 millió forint) érkezett a produkció számlájára. A párizsi székhelyű Shoá Alapítvány pedig 50 ezer euróval (23,5 millió forinttal) járult hozzá a filmhez. De nincs az a pénz, ami egyszer el nem fogy. Egy ilyen alkotás pedig nem nélkülözheti az anyagi biztonságot. A Sortalanság nem foroghat éveken át. A leállások amúgy sem tesznek jót egy nagy lélegzetű, komoly produkciónak. Koltai Lajos nem is tudná tavasszal vagy nyáron folytatni a forgatást, hiszen a második világháború idején játszódó történethez téli helyszínek kellenek. Az elmúlt hetekben a piliscsabai lőtéren felépített buchen- waldi táborban dolgozott a stáb. A film ugyanis Budapesten és 30 kilométeres vonzáskörében, majd egy hétig Németországban készül. A buchenwaldi tábor mellett az auschwitz-birkenaui tábort is felépítették. A zeitzi benzingyárban zajló részekhez a Dunaújvárosi Vasmű területe szolgált helyszínekkel. Hogy ki alakítja Köves Gyurit, a történet főhősét, azt továbbra sem akaija nyilvánosságra hozni a film „vezérkara”. .Annyit viszont elárultak: négyezer jelentkező közül választották ki a fiút. Akinek nem ez lesz az első filmszerepe. A Pál utcai fiúk legújabb, olasz-magyar koprodukcióban készült változatában is jelentősebb feladatot kapott. A felnőtt szereplők névsora kezdettől fogva ismeretes. Az apát Bán János alakítja. Lajos bácsi: Haumann Péter. Sütő úr: Gazsó György. Terka néni: Molnár Piroska. A többiek: Schell Judit, Lázár Kati, Rajhona Ádám. Főszerepet csak a Köves Gyurit megformáló tizennégy éves fiú játszik, a felnőtt színészek mellékszerepet vállaltak a filmben. A forgatást történészek segítik, a szereplők folyamatos súlyvesztését és állapotváltozását orvosok felügyelik. Koltai Lajosnak, Szabó István „udvari” operatőrének (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen) és Giuseppe Tornatore ,jobb kezének” (Malena) ez az első rendezése. Pados Gyula, a Sorstalanság operatőre legutóbb az Antal Nimród rendezte Kontroliban remekelt. De van egy másik „nagy neve” is a produkciónak. Ennio Morricone, a világhírű olasz komponista, aki augusztusban a Magyar Rádióban dolgozik majd a film zenéjén. Az eddig felvett anyagot Kertész Imre is látta már, és elégedett volt vele. A forgatásban beállt kényszer- szünet után - ennek alapja nem más, mint egy hirtelen megszűnt adókedvezmény, amelyet Angliában filmekkel kapcsolatosan lehetett igénybe venni - az időrendi sorrendben készülő történetben most Köves Gyuri keresztútja következik. A forgatás március végére tervezett befejezése tehát csúszni fog, így a filmmel kapcsolatos további munkálatok is később készülnek el. Cannes idei fesztiválján, a film nemzetközi útját elősegítve, már be is harangozzák a Sorstalanságot. A budapesti bemutató, ha minden a tervek szerint folytatódik, decemberre várható. A szellemi fogyatékos Standának (JanBudar, balról) bátyja segít eligazodni az erotikában (Képarchívum) Tim Burton rendező legújabb filmjében, az Oscar-díjra is jelölt Nagy Halban is szabadon mesél, és óriási teret ad a csapongó képzeletnek Valótlan álmok valós beteljesülése Meséssé festett valóság - romantikus nagy szerelem nárciszok tengerében (Foto: Itafilm) TALLÓSIBÉLA Már a Batman, majd az Ollókezű Edward című filmek nézésekor megtapasztalhattuk Tim Burton rendezővel kapcsolatban, hogy alkotás, vagyis filmtörténet-mesélés közben nem szab határt a fantáziájának, s hogy a valóság és a képzelet nála úgy mosódik össze, hogy az ember csak kapkodja a fejét, minek higgyen és minek ne. Képzeletének szokatlan örvénylése nyomán aztán most megszületett az újabb nagy dobás, a Nagy Hal, amely a bevételt illetően a Gyűrűk Ura trilógia befejező részével, a Király visszatérrel vetekszik. És nemcsak anyagiakban vethető össze a két a film. Hiszen a Nagy Hal is valóságos mese. Azazhogy mesés valóság. Illetve valós valóság, csak valahogy másképpen. Tim Burton- szerű csavarokkal. A csapongó sztori főhőse, id. Edward Bloom (Albert Finney) ugyanis szakadatlanul mesél, anekdotázik fantasztikus utazásokról, a Spectre nevű eszményi városkáról, üvegszemű boszorkányról, óriásokról, éneklő koreai sziámi ikrekről, úgy, mintha minden csodás elem vele történt volna meg fiatalkorában, s mintha igazi mesehősként élte volna az életét. Olyan legyőzhetetlen, elpusztíthatatlan figuraként, akinek természetfeletti ereje van. így aztán minden próbatételen sikeresen túljut, minden gonoszt legyőz, mint az abszolút jóság megtestesítője. Az idős Bloom hallgatói pedig jól szórakoznak a történeteken, csak a fia, ifj. Edward Bloom (Ewan McGregor) menekül a na- gyotmondások elől. Előtte más apakép lebegett gyerekkora óta. A mesevalóság vagy a valóságmese szakadozott fonalát követve jutunk a film első félóráján keresztül az egyik valószínűtlen jelenetből hirtelen vágással egy másik eltúlzott, képtelen epizódba, s a valótlan valóságban úgy ugrálunk jelenből múltba, egyik csodás helyszínről a másikra, egyik történésből összefüggéstelenül a másikba, hogy csak „nézünk, mint a moziban”, mert nem tudjuk, mibe kapaszkodjunk, mit mivel passzusunk, rakjunk össze. Belőlem szinte allergiás rohamot váltott ki az új Burton-opus első harminc perce. Mire elértünk ahhoz a részhez, amikor a mesélő gyerekkori énje a templomban hirtelenjében elkezd szemlátomást nőni, és leszakad, lereped róla a cipő, a ruha, úgy döntöttem, elég, elhagyom a vetítőtermet, nem tűröm tovább, hogy Hollywoodban azt hiszik, mindent megtehetnek a jóhiszemű nézővel. Aztán egyszer csak elkezd, mint a folyódelta, összeálló egységbe torkollni a sok kibontott vonal, és képbe kerülünk, vüágossá válik, hogy ettől kezdve miről is szól majd a film. Az egyén felemelkedésének személyre szabott, különleges módjairól. Álmaink és a valóság kölcsönhatásáról: hogy merészségük vagy gyávaságunk miként tágítja, miként szűkíti lehetőségeinket. Id. Edward Bloom gyerekkorában egy aranyhalakról tudósító cikkből megtudta, hogy „ha az aranyhalat kis edényben tartják, kicsi is marad. Optimális körülmények között a hal kétszer, háromszor, sőt akár négyszer akkorára is megnőhet, mint akváriumban.” Ez a felismerés ösztönzi az ifjúvá érett Bloomot arra, hogy szabadvízben és ne akváriumban nőjön fel. Elhagyja szülőföldjét, hogy bejálja a világot, s nagy halként élje az életét boszorkányokkal, óriásokkal és egyéb mesés figurákkal körülvéve. Hogy sikerült-e neki nagy halként érvényesülnie? O hiszi, hogy igen. És ismerősei is élvezik szép fabulává szőtt, csodás elemekkel megtűzdelt személyes kalandjait, amelyekről idős korában beszélt. Mert a film arról is meg akar győzni, hogy ha az ember sokszor meséli a történeteit, egy idő után eggyé válik velük, s egyben halhatatlanná válik bennük. Ám ezt a vágyott halhatatlanságot csak a szeretet teheti teljessé - hangsúlyozza Tim Burton. A két Bloom - az apa a mesék, a fiú a szigorú realitás világában - olyan idegenekként élt egymás mellett, akik nagyon jól ismerték egymást, hangzik el a filmben. Az idegenséget csak az apa halálos ágyánál oldja fel a későn érkező szeretet. Az ifjú Bloom számára kiderül, hogy apja nem hazudott, csak másképp látta és másképpen élte meg a valóságot. Akvárium helyett az optimális körülményeket választotta. Akart és mert a megálmodott nagy vízben nagy hal lenni. Ez a korábban az anekdotákban, mesékben hitetlenkedő ifjú Bloom számára apja temetésén bizonyosodik be teljességgel. A sírhantot körülveszik azok a figurák, akik végigkísérték apja életét, vagyis azok, akikről a sokat mesélt ifjúkori történetek szóltak. Ekkorra, a könnyfacsaró vég és a film szentimenta- lizmusa hatására el is hisszük, hogy az életünket élhetjük szürkén, kis vízben, de nagy halként nagy vízben is. És nem kell félni a csodás nagy vizektől, hiszen - ahogy mondják - akinek nincsenek valótlan álmai, annak valós álmai is nehezen teljesülnek be. Koltai Lajos rendező gyerekszereplők gyűrűjében (Képarchívum)
