Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-10 / 58. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Ebben a hónapban nem jövök még egyszer, ezért veszek húsz deka parízert, és legfeljebb lefagyasztjuk! (Lehoczki István rajza) A New York Times bemutatott tizenkét fiatal közép-kelet-európai politikust Európa és az új arcok TALLÓZÓ SZABADSÁG A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE) két perben is meg kell küzdenie a kolozsvári polgár- mesteri hivatallal az intézmény kétnyelvű felirataiért. Gheorghe Funar polgármester hétfőn diadalmasan bejelentette: kedvező ítélet született hivatala számára az egyik perben, amely az egyetem nevét tartalmazó kétnyelvű tábla ügyében indult. Boros János alpolgármester a felidézte: az EMTE tavaly kérvényezte, hogy épülete falán magyarul is ki legyen írva az intézmény neve. A polgár- mesteri hivatal akkor elutasító választ adott, a közigazgatási törvényre hivatkozva csak a román nyelvű feliratot engedélyezte. Az említett jogszabály kimondja, hogy kétnyelvű feliratokat csak azokon a településeken használhatnak, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Csakhogy az EMTE kétnyelvű tábláira nem ez a jogszabály vonatkozik - hangsúlyozta Boros. Zsigmond Erika, az EMTE jogtanácsosa a lapnak elmondta: a közigazgatási bíróságon még egy pert indítottak, mivel az oktatási intézmény nem egy, hanem két magyar feliratot szeretne. Az egyiken az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány, a másikon pedig az oktatási intézmény neve szerepelne. Az alapítvány feliratának esetében január végén első fokon pert nyert az EMTE. A polgármesteri hivatal azonban hamar „ledolgozta a hátrányt”, ugyanis a másik perben - amely az intézmény nevének magyar nyelvű felirata ügyében folyik - a kolozsvári közigazgatási bíróságjanuár 22-i ítélete értelmében a polgármesternek kedvező ítélet született. Ez ügyben az EMTE fellebbezni készül. Mint ahogy Funar is fellebbez a másik perben. Tehát mindkét per folytatódik. Arra a kérdésre, lehetséges- e, hogy az EMTE az egyik pert megnyeije, a másikból pedig esetleg vesztesként kerüljön ki, Zsigmond Erika megállapította: morbid döntés lenne, hiszen mindkét perben ugyanazokkal az iratokkal érveltek. Ahogy közeledik az európai bővítés dátuma, a világsajtó érdeklődése szemlátomást növekszik a belépésre váró országok és a Brüsszelbe várt képviselőik kiléte iránt. A New York Times, mint mindig, elöl jár: szombati számában egész oldalas cikket közöl, tizenkét politikus arcképével, akikkel az európai közvélemény a közeljövőben fog alaposabban megismerkedni. FEJTŐ FERENC A lap külön kiemeli az „új arcok” fiatalságát. A legifjabb, az egyik cseh képviselő, 34, a legidősebb, az észt Síim Kallas, 55 éves. Lengyel- országot három, Magyar- és Csehországot kettő-kettő, Lettországot, Szlovákiát, Litvániát és Észtországot egy-egy ifjú titán arcképe fémjelzi. A riporter figyelmét elsőként a 43 éves Ivan Miklós szlovák politikus ragadta meg. Nevéhez fűződik a szlovákiai gazdasági reform sikere, s az ő személyes érdemének tekintik azt is, hogy hazáját néhány év alatt szegény országból a külföldi befektetők legkedveltebb célpontjává emelte. Hímevét főleg az új adórendszernek köszönheti: a legfontosabb adónemre, beleértve a személyi jövedelemadót is, 19 százalékos egységes adókulcsot állapított meg, amely rendkívül jelentős változtatás egy olyan kontinensen, ahol az adózók ennek legalább a dupláját fizetik. Ennek köszönhetően a világgazdasági tényezők szempontjából pillanatnyilag Szlovákiát tartják a „legbarátságosabb” országnak. E reputációhoz az is hozzájárni, hogy az adócsökkentő rendelkezésekkel párhuzamosan a nyugdíjkorhatárt 62 évben állapította meg. így lesznek az utolsókból elsők - úja a New York Times. Nem áll módunkban mind a 12 politikus munkásságát ismertetni, ezért csak a számunkra legérdekesebbek említésére szorítkozunk. A szlovén Janez Potocnik, a 45 éves, népszerű technokrata kívül áll minden politikai párton. A brüsszeli Bizottságban a bővítési iroda vezetőjeként működik majd, és egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy a csatlakozásra váró Törökország, Románia és Bulgária felkészültségét felügyelje. A gyermekarcú, 34 éves, cseh jelölt, Stanislav Gross miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter jelenleg a legnépszerűbb politikus hírében áll hazájában; a szociáldemokrata párt helyettes elnöke, és mint Spidla miniszterelnök legesélyesebb utódját emlegetik. Azon kevés közép- és kelet-európai jelölt egyike, akik proletárszármazásuknak, kommunizmusellenességük- nek és szakképzettségüknek köszönhetik népszerűségüket. A lengyelek közt Kwasniewskát, az elnök feleségét említhetjük meg, aki valószínűleg férje utódjaként lép majd fel a következő választásokon. Végül lássuk a két magyart. Az egyik a 42 éves_Gyurcsány Ferenc, a szocialista-liberális kormány minisztere - úja a lap sokan az ő személyében látják a jövőre lemondásra készülő szocialista pártelnök, Kovács László utódját, mások arra tippelnek, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök utódja is lehet belőle. Ami pályafutását hátráltathatja, az kommunista múltja és az, hogy az 1990-es évek privatizációjából mint sokszoros müliomos került ki. S legvégül a meglepetés, a 40 éves Orbán Viktor arca, akiről azt úja a lap, hogy a jobboldal vitathatatlan vezetője, s így komoly esélye van arra, hogy a júniusi európai választásokon ő lesz a nyertes. Az újságíró még hozzáteszi, hogy Orbán a határon túl élő, kb. kétmillió magyar legaktívabb képviselője, s ezért valamint a szélsőjobb mozgalommal folytatott „flörtje” miatt nyugtalanítja a szomszéd országokat, ami a hatalomba való visszatérésének akadálya lehet. Azt hiszem, a riporter tárgyüa- gosságát az arcképcsarnok összeállításában és az életpályák ismertetésében nem lehet kétségbe vonni. A szerző író, történész Csak Székelyföldön reménykeltőek az adatok, 2025-re egymilliószázezerre csökken a romániai magyarság Erdélyben az elvándorlás miatt fogy a magyar MTI-HÁTTÉR Összesen 190 ezerrel csökkent a romániai magyarság létszáma 1992 és 2002 között - hívták fel a figyelmet egy kolozsvári konferencián. Ez elsősorban természetes okokra vezethető vissza, a jelenséghez azonban hozzájárult a kivándorlás és kisebb mértékben az asszimiláció is. Veres Valér szociológus elmondta, hogy a születések és az elhalálozások összesítése 107 ezer fős csökkenést mutat. A rosszabb születési arány miatt a romániai magyar kisebbség elöregedési folyamata gyorsabb, mint a többségi román nemzeté. Sokan elvándorolnak, gyermekeik már külhonban születnek. A migráció és a természetes fogyás tehát együttesen érvényesíti hatását - mondta. Hasonlóan látják kollégái is, akik megállapították: a két népszámlálás közötti időszakban mintegy 110-115 ezres volt az elvándorlás miatti fogyás. Ebből 35 ezerre becsülik azoknak a gyermekeknek a számát, akik már nem Romániában születnek. A külföldi vendégmunkát az előadók többsége a kivándorlás előszobájának tekintette. A migrációt választók nagy többsége olyan fiatal, aki meg sem próbált beintegrálódni a romániai munkaerőpiacon. A székelyföldi népesség tekintetében viszont Veres Valér derűlátó, hiszen az ottani gyermekvállalási kedv reménykeltő. A többi régió esetében azonban a népességcsökkenés megállítása nagyon nehéz lesz. Belső-Erdélyben például a mostam teljes termékenységi arányszám mindössze 0,6, márpedig 2,1 körül kellene lennie ahhoz, hogy ne fogyjon a népesség. Kiss Tamás, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének szakértője ugyancsak kimutatta: a korfa a székely megyékben sokkal „egészségesebb”, mint a szórványban. A magyar fiatalok Hargita, Kovászna és Maros megyében vannak a legnagyobb számban, máshol viszont az idősebbek aránya kétszer nagyobb a huszonévesekénél. Ilyen vonatkozásban a Székelyföld az a magyar régió, amely biztosítja a megmaradáshoz szükséges „emberanyagot” Erdélyben. Ha változatlan marad a tendencia, 2025-re egymilliószázezerre csökkenhet a romániai magyarság létszáma, de a fogyás még ennél is drasztikusabb lehet, ha Nyugat-Európa irányába is nő a kivándorlás. Magyarországon az elmúlt tíz évben 50 ezer romániai állampolgár telepedett le, többségük magyar. A migráció fő oka az otthon és a külhonban szerezhető jövedelmek közötti különbség. A küencvenes évek elején még arról beszéltek, hogy a magyarok migrációja az „etnikai elnyomás” következménye, ma viszont egyértelmű, hogy a kivándorlásnak elsősorban gazdasági okai vannak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: az RMDSZ már hozott ki- sebb-nagyobb döntéseket, amelyekkel elő akarta segíteni, hogy a romániai magyarok szülőföldjükön maradjanak. Az egyik felmérésből kiderül: az erdélyi magyarság 80- 90 százaléka szerint jó lenne megadni a kettős állampolgárságot, több mint 60 százalékuk kémé azt. Ez utóbbiak 14 százaléka azonban arra használná fel a kettős állam- polgárságot, hogy kitelepüljön. KOMMENTÁR Tágabb Közel-Kelet MALINAK ISTVÁN Hamarosan új fogalmat kell megtanulniuk a politika iránt érdeklődőknek, egyelőre csak szakmai berkekben folyik róla a vita. Az amerikai elnök új elképzeléséről, pontosabban: most formálódó koncepciójáról van szó, amely az egyszerűség kedvéért a Tágabb Közel-Kelet munkacímet kapta. Egyelőre annyi biztos, hogy az érintett országok többsége nem örül neki, mondván, a szabadságot és demokráciát nem lehet senkire kívülről ráerőszakolni, meg kell várni a belülről gerjedő változásokat. Európa is megosztott, talán mondani sem kell, hol húzódnak a törésvonalak - az iraki háború megmutatta. Ennek ellenére hamarosan bevonul a köztudatba: a tervezet gazdasági és politikai részeit a világ hét legfejlettebb államát és Oroszországot tömörítő G8 csoport június eleji floridai csúcsértekezletén, a biztonsági vonatkozásokat pedig a június végi isztambuli NATO-csúcson vitatnák meg. Addigra már Szlovákia is teljes jogú NATO-tag lesz, minden ebből származó kötelezettséggel együtt, tehát nem mondhatjuk, hogy ez bennünket nem érint. A lényege, hogy valamiféle globális gazdasági-politikai támogatási tervet jelent egy földrajzi értelemben rendkívül szokatlan, kibővített (közel-keleti) térségben, amely Marokkótól egészen Pakisztánig terjed. Természetesen az arab országokat, Törökországot (európai részével együtt), Izraelt, s az olyan nem arab államokat is magában foglalná, mint Afganisztán és Irán. Bush már tavaly meghirdette, hogy támogatni kell a demokrácia közel-keleti terjedését, mert „mindaddig, amíg nő a gazdasági és politikai jogoktól megfosztott lakosság száma, addig nőni fog a szélsőséges nézetek befolyása”. A kiszivárogtatások szerint a tervezet nagyszabású programokkal számol a nők politikai szerepvállalásának segítésére, a demokráciát előmozdító választási rendszerek bevezetésére. Alapvetés a tudásalapú társadalom fejlesztése, ennek érdekében 2010-ig a felére csökkentenék a térségben az analfabéták számát, amihez gyorsított ütemben százezer oktatót képeznének ki. Külön fejlesztési bankot hoznának létre a térségben a kisvállalkozások támogatására, s szó van szabadkereskedelmi övezetek létrehozásáról is. Érthető az egyes érintett, demokratikusnak nem nevezhető rézsűnek ódzkodása, hiszen a földrengésszerű változások a létüket fenyegetnék. Az elvi - bármiféle diktátummal szembeni - fenntartások is érthetők, jó tapasztalatokkal szolgált a muzulmán vezetők érzékenységére mindaz, ami az ideiglenes iraki alkotmány hétfői aláírását megelőzte, pedig itt csak egy ország etnikai és vallási csoportjai között kellett valamiféle egyensúlyt teremteni, s ez sem sikerült tökéletesen. De Bush tanácsadói a tervezettől akkora történelmi fordulatot várnak, mint amilyen az 1975-ös Helsinki Záróokmány aláírása volt (az emberi jogok garantálásáról). A Nyugat akkortól gyakorolhatott fokozottabb nyomást a kommunista rezsimekre az emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása érdekében. JEGYZET Konyhai közgazdaság SZÁSZI ZOLTÁN Kisvárosi piacon vásárolok. Beszédtéma nyakhajlásig, de most azért csak a politika is be- le-beleszól a hétköznapi mit kéne már mára főzni, meg mit a gyereknek iskolába tízóraüa témáiba. Receptcserék mennek, hogyan lehetne olcsóbban kijönni ebből a kis pénzből, de a konyhai közgazdaságtan mindennapos dolgai mellett azért csak szó kerül a kis országunkat váró nagy változásokról is. Unió ide, unió oda, ma csak tojásos köménymagos levesre telik meg tojásos tésztára. Kicsit egyhangú, de azért jó az. Téma még az elnökválasztás is, nem mindegy az mégse, ki lesz az ország feje. Jelölt az volna elég, de az egyik túl kövér, a másik túl rajzfilmes figura, a harmadik túl intelligens nekünk, hát olyan kéne, akin spórolnánk egy kicsit. „Ugyan mondja már meg valaki, ki is lehetne az?” - kérdezi ismerősöm anyukája, aki már nyugdíjas, de a napi politikában legalább olyan tájékozott, mint egy jó tévériporter. Sorolnám, de nincs itt arra szükség. Mert máris van egy ötlete a háziasz- szonynak, ami ellen nem tudok hirtelenjében semmüyen ellenérvet felhozni. „Agglegény kell ennek az országnak, hát tetszik érteni?” Hüledezek, hogy ugyan miért? A válasz is készen van rögvest. „Hát tessék idefigyelni. Vannak ezek az elnökök, igaz-e, mindnek van felesége, vagy förszt lédije, vagy minek híjják azt. Oszt az mind pénz, kedveském, ha tetszik, ha nem, mert azzal is csak törődni kell, kell neki mindenféle kíséret, meg ha mennek külföldre, akkor mindenféle külön program csak az asszonynak. Mondja már meg nekem, mennyi pénz az? Ha meg ezt a jóképű, rendes agglegényt választom, akkor talán spórolok az államnak. Meg a külföldnek is, mert azoknak se kell majd szervezni az elnökfeleségnek külön dolgokat. Hát nem tiszta haszon?! Meg a Béláék is ezt mondták, ez a jó ember, ez kell nekünk. Most meg hogy így eszembe jutott az a szép kerek feje neki, már tudom is, mit főzök holnap az uramnak. Egy kis paradicsomos káposztát, úgyis régen volt már az étlapon. Válasszon maga is okosan, higgye el, olcsóbb nekünk egy agglegény.” Hát vitatkozzam, tessék mondani?! A konyhai közgazdaságtannal szemben biztosan alulmaradnék.
