Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-09 / 57. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 9. TOLLVONÁS Hol vannak az egyetemisták? MISLAY EDIT Jó ideje foglalkoztat a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi években meglehetősen ritkán tűnnek fel a pozsonyi kulturális rendezvényeken a fiatalok? Vagy talán szűkíthetnénk a kört úgy is: a magyar kulturális rendezvényeken. Fiatalokon most elsősorban azokat értem, akik a szlovák fővárosban működő egyetemek valamelyikén folytatják tanulmányaikat, vagyis hazai értelmiségünk jövendő képviselőit. Szlovákiai viszonylatban Pozsony számít a legnagyobb egyetemi városnak (is), azaz még mindig errefelé veszi az irányt azon magyar fiatalok nagy része, akik egyetemen akarnak továbbtanulni. Nem szeretnék általánosítani, mert nem tudom, milyen a helyzet Kassán, Nyitrán, Besztercebányán vagy Komáromban, ahol szintén tanulnak magyar diákok. Lehet, hogy az említett városokban elözönlik az egyetemisták a kulturális rendezvényeket, és jövendő értelmiségünknek csupán Pozsonyban tanuló részére jellemző ez a kulturális közöny. Egyébként még inkább érthetetlen ez a közöny annak fényében, hogy egy országban többnyire a főváros kínálja a legtöbb kulturális programot - hogy ez most jó-e vagy sem, más kérdés. Persze, korántsem akarom a kulturális programok pozsonyi kínálatát a világvárosokéival egy nevezőre hozni, de azért van miből válogatni. Lenne mibe belevetniük magukat. Mert mikor, ha nem egyetemistaként, amikor az ember fogékony az üyen dolgokra, nincs állandó kötöttségekkel terhelve, ideje is van elég? Ellenérvként persze felhozható, hogy ma már a kultúra sem olcsó mulatság. A diákok nagy többsége meg kispénzű. Egy színház- vagy koncertjegy valóban nem elhanyagolható kiadást jelent mostanság (bár azért vannak diákjegyek is), és a kiállításokra sem engednek be senkit ingyen. Sejthetően a mozi az, ami a kulturális lehetőségek között a legelérhetőbb, de ma már az sem igazán olcsó. Az egyetemistáknak, bizony, jól meg kell gondolniuk, mire adják ki a pénzüket. Csakhogy akkor miért nem lehet találkozni velük az ingyenes rendezvényeken? Miért fordulhat elő, hogy például a rendszeresen megrendezésre kerülő magyar irodalmi esteken csak olykor-olykor látni a fiatal generáció egy-egy képviselőjét? Azon már meg sem ütköznék - inkább csak lehangoló hogy a műszaki vagy természettudományi pályára készülők közül nem sokan tévednek be ezekre az estekre. Pedig ez sem nevezhető egészséges állapotnak, és nem tudom megállni, hogy ne idézzem fel volt gimnáziumi fizikatanáromat, Diószeghy tanár urat, aki mindig hangsúlyozta: a műszaki értelmiség sem lehet szakbarbár, igenis oda kell figyelnie a kultúrára is. (És nemcsak hangoztatta, hanem ő maga oda is figyelt rá.) De ha már a humán értelmiségi pályára készülők, a bölcsészek, a magyar irodalom jövendő tanárai sem éreznek késztetést arra, hogy megjelenjenek egy-egy irodalmi rendezvényen, az már nem is lehangoló, hanem aggasztó. Pedig az ilyen irodalmi estek során lehetőségük nyílna arra, hogy a hazai kortárs magyar irodalom képviselőivel találkozzanak, beszélgessenek. És nem csupán a hazai, hanem a magyarországi kortárs irodalom képviselőivel is. Hogyan fogják majd a mai bölcsészek tanárként az olvasás, az irodalom szeretetére oktatni diákjaikat, ha ők maguk sem mutatná iránta érdeklődést? SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (am.) 16,18,20.30 MLADOST: Good bye Lenin! (ném.) 15.30,20 Zsaruk (svéd) 18 TATRA: Goodbye Lenin (ném.) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Mackótestvér (am.) 15, 16.10,17,18.10 Horrorra akadva 3 (am.) 15.40,17.40,19,19.40,21 21.40 Rocksuli (am.) 15.30, 17.50 Hideghegy (am.) 14.20, 17.20, 20.20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 14.50, 16.50 Az utolsó szamuráj (am.) 16.30, 19.30, 20.30 Túl közeli rokon (am.) 16.20 Underworld (am.) 18.40, 21.30 A Gyűrűk Ura - A király visz- szatér (am.-új-zél.) 16.40 Az Amazonas kincse (am.) 19.50,22 Unalom Brünnben (cseh) 19.20, 21.50 Zelary (cseh) 18.20,21.20 Good Bye Lenin! (ném.) 15.50, 18.30, 21.10 Barbárok inváziója (kan.) 20.40 A tolvajok királya (cseh-szl.) 17.10 KASSA TATRA: Horrorra akadva 3 (am.) 16.30, 18 Underworld (am.) 20 CAPITOL: Mackótestvér (am.) 16, 18 Zelary (cseh) 19.30 ÚSMEV: Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 16 Snowboarder (fr.-sv.) 18,20 SBBHHNMHHB DÉL-SZLOVÁKIA a— ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Az elefántember (am.) 19.30 VÁGSELLYE- VMK: Aki bújt, aki nem 2 (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Tolvajok királya (cseh-szlovák) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magy.) 14.30,18.30, 20.30 A felejtés bére (am.) 16.15,19.45 Getno (magy.) 15.45,17.45,19.45 A Gyűrűk Ura- A király visszatér (am.-új-zél.) 16.30, 20.15 Az ítélet eladó (am.) 14.15,16.45,19.30 Magyar vándor (magy.) 15,17,19.30 Nagy Hal (am.) 15.30, 18, 20.30 Pelenkás bajkeverő (fr.-sp.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Túl közeli rokon (am.) 15.30,17.45, 20 Az utolsó szamuráj (am.) 14.30,17.30, 20.30 Beke Sándor a kassai Thália Színház 2004/2005-ös évadának dramaturgiai tervéről Nagyszabású tervek a Tháliában Közhírré tétetik: készen áll a Thália Színház 35. jubileumi évadának dramaturgiai terve. A 2004/2005-ös szezonban a felvidéki szerzőkre, illetve az értékes irodalomra fókuszálnak Kassán. Az immár publikus részletekről Beke Sándort, a színház új művészeti vezetőjét és főrendezőjét kérdeztük. JUHÁSZ KATALIN Hogyan értékeli ön a társulat elmúlt években végzett munkáját, és mennyiben kapcsolódik majd a hagyományokhoz? Nem feladatom értékelni az utóbbi időszakot, és nem is ahhoz kívánok kötődni. A következő másfél évben inkább a minőség mércéjét próbálom emelni. Egy szlovákiai magyar színháznak feladata a hazai drámairodalom felkarolása. Nekünk is ez a szándékunk. Shakespeare Hamletiével kezdeni az évet nagy merészségnek tűnik számomra... Úgy gondoltam, az ünnepi évadot mindenképp a szakmát megkoronázó darabbal kell indítani. Ez kihívás a színészeknek, és mint rendezőnek, nekem is. A mai fiatal nemzedéknek nagy problémája, hogy nem tudja megváltoztatni a világot, és hogy nem mindig etikus, nem mindig „királyhoz méltó” uralkodók vannak a vezető posztokon. Hamletet is ez az alapvető probléma foglalkoztatja, ezért ez a darab manapság igencsak aktuális. A magyar klasszikusok is helyet kapnak a színház repertoárjában? Igen, decemberben Heltai Jenő Tündérlaki lányok című vígjátékát mutatjuk be. Ezt az előadást a Kassán jól ismert Szegvári Menyhért rendezi majd, az alapkonfliktus pedig abból áll, hogy egy lányt mindenáron a család leggazdagabb emberéhez akarnak férjhez adni, mit sem törődve a morális gátlásokkal. Ez egy pergő vígjáték, és a dráma után felüdülés lehet a közönség számára. A stúdiószínpadon eközben Gogol Egy őrült naplója kerül színre, a legkisebbek számára pedig Badin Ádám dolgozza fel Gyüre Lajos Rózsa és ibolya című mesejátékát. Badin Ádámmal egyébként jelenleg két magyar népmese, a Fehérló fia és a Tündérszép Ilona feldolgozásáról is tárgyalunk. A lista alapján úgy látom, szeretnék munkára ösztönözni a hazai magyar írókat. Dobos Lászlót például arra akarják rávenni, hogy dramatizálja a színház számára a Földönfutókat. Igen, méghozzá a Hólepedő című regény elemeinek beépítésével, mert a két mű összevonásából szerintem egy igazi, Felvidékhez kötődő színházi előadás születhet. Annak ellenére, hogy sokat tehettem a magyar színjátszásért, örök lelkifurdalást érzek amiatt, hogy a szlovákiai magyar drámairodalmat nem sikerült felszínre hoznom, ü- letve létezővé tennem. Ha Dobos László nem készülne el időben a dramatizációval, van egy tartalék előadásunk, méghozzá az első felvidéki szerző, Bornemissza Péter Magyar Elektrája. Egy másik felvidéki író, Madách Imre szereplőként bukkan fel a Vesztett éden című darabban. Egressy Zoltán talán legsikerültebb művéről van szó, melynek három főszereplője Madách, az író édesanyja, illetve felesége. A néző megrázó képet kaphat arról, menynyit szenvedett Madách Imre e két nő mellett. A nyarat egy másik életrajzi drámával szeretnénk indítani szabadtéren, a Rodostói Ház udvarán. Kocsis István a kassai dóm névadójáról, a tragikus sorsú Árpád-házi Szent Erzsébetről ír egy drámát színházunk számára. Erzsébetről kevesen tudják, hogy a Bánk Bánból ismert Gertrudis lánya volt. Mi a helyzet a zenés darabokkal? A másság problémájával is foglalkozni kívánunk, ezért 2005 áprilisában műsorra tűzzük a Dankó Pista című darabot. Ez is aktuális manapság itt keleten. A magyar nóták szülőatyja beleszeret egy lányba, akit a családja nem enged hozzá, ám aki a tiltás ellenére is a szeretője lesz. 2005 márciusában egy fesztivált terveznek a Thália Színház repertoáron lévő produkcióiból. Ön szerint lesz közönsége ennek a rendezvénynek? A harmincadik évi jubüeumra szervezett hasonló fesztivál ugyanis tudtommal üres nézőtér előtt zajlott. A tervek szerint erre a rendezvényre külön bérletet hirdetnénk. Aki megveszi ezt a bérletet, az ösz- szes előadást láthatja. Ezáltal az érdeklődést is fel tudjuk majd mérni, de nagyon bízom benne, hogy akad háromszáz érdeklődő Kassán és környékén. Végezetül egy már-már kötelező kérdés: mit vár ön és a színház az európai uniós csatlakozástól? Előfordulhat, hogy a Thália a jövőben nem Dunaszerdahely felé veszi az irányt, hanem mondjuk Sárospatak vagy Tokaj felé. Ha úgy tetszik, május elsejétől mi leszünk a magyarlakta területek legészakibb színháza. Az északi régiónak kell majd „visszautasíthatatlan” programot kínálnunk. Fontos, hogy a főiskolások ugyanúgy megtalálják nálunk, amit keresnek, mint az egyszerű munkások. A színháznak a görögöktől kezdve az a feladata, hogy értéket közvetítsen. Amelyik színház nem ezt teszi, az nagyot vét a művészet ellen. Május másodikáig látható Budapesten, a Millenárison a Szamizdat című kiállítás Alternatív kultúráink közös pontjai KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ Budapest. Sokszor idézett mondat - amelyhez általában ironikus, cinikus vagy keserű hangsúly társul -, hogy a történelmet a győztesek írják. Ennek tulajdonképpen logikus következménye, hogy az újraírt történelmekben is jelentős arányeltolódás tapasztalható a tárgyalt téma egyes aspektusai között. Gondoljunk csak a szovjet blokkban eltöltött évtizedeinkre - már csak azért is, mert az alábbiakban erről lesz szó: kilencven százalékban Sztálint, Hruscsovot, Brezsnye- vet jelenti, az újságok címlapján virító elvtársi csókokat, meg persze az elnyomattatás módozatait, s talán tíz százaléknyi emlék jut arra a másik világra, amely mindezek mellett-alatt létezett. Talán nem ez a legnagyobb ho- zadéka, mindenesetre egy érdekes aspektusa a Szamizdat - Alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európá- ban 1956-1989 címmel Budapesten, a Millenáris Park D Kiállító- csarnokában május elejéig látható kiállításnak. Hogy a felölelt területet belülről, önmaga valóságában létező világként mutatja be. Természetesen ebben az esetben sem kerülhetők ki a viszonyítási pontok - hogy milyen volt az a rendszer, amelynek ellenpólusaként a szamizdat, az alternatív, a hivatalos kánonon kívüli kultúrák közege létezett -, a látószög viszont egyértelmű: végig ez utóbbi áll a fókuszban. A gyűjteményt, mely Berlin, Prága és Brüsszel után vándorolt Budapestre, a Brémai Egyetem Kelet- Európa Kutatóintézete állította össze. Brémában 1982 óta gyűjtik a szamizdat dokumentumokat, egyedülálló archívumukban a független gondolkodásnak a keleti blokkban keletkezett több mint százezer emléke található (gépelt, kéziratos vagy nyomtatott könyvek, plakátok, röplapok, fotók, képzőművészeti alkotások). A brémai kollekció mintegy négyszáz kiállítási tárgya Magyar- ország, a volt Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió politikai, kulturális, irodalmi, képzőművészeti ellenállását ismerteti, most először nem országok, hanem témák szerint elrendezve. Ennek köszönhetően izgalmas kép tárul elénk a vasfüggöny mögötti országok független mozgalmainak kölcsönhatásairól, a tudatosan vállalt és keresett kapcsolódási pontok mibenlétéről. Akiállítás bemutatja a szamizdat kezdeteit Oroszországban az ötvenes években, a földalatti kiadók létrejöttét, a tiltott vagy önként belső illegalitásba vonuló írók sorát (mint például Milan Kundera, Vaclav Havel, Konrád György, Petri György, Borisz Pasztemak, Anna Ahmatova, Alekszander Szolzse- nyicin, Arthur Koestler és Jaroslav Seifert), mint ahogy a szamizdat technikai hátterét is: az NDK-s Erika írógéptől kezdve a stencilgépen keresztül a barkácsolt nyomdagépig. De megnézhetjük a „független nyilvánosság” egy másik legendás fóruma, a Szabad Európa Rádió müncheni stúdiójának berendezését is. Érinti a „tamizdaf’-ot, azaz az emigráns kiadók által megjelentetett, majd a célországba csempészett kiadványok sorát. Válogatást nyújt a hivatalos művészetpolitikai kánonon kívül rekedt képzőművészeti irányzatok - pl. a land-art, az action-art, a body-art, a mail-art - terméséből. A kiállítás tartalmas összeállítást kínál az egyes országokban szerveződő társadalmi és emberi jogi mozgalmak történetéből: a krími tatárok nemzeti törekvéseiről csakúgy, mint az erdélyi vagy a felvidéki magyarság, illetve a politikai foglyok helyzetéről; a vallásos szerveződések, a természetvédő körök vagy éppen a lengyel független szakszervezet, a Solidarnosc megalakulásáról. Szó esik az alternatív tudományok (természetükből fakadóan elsősorban társadalomtudományok) fórumairól, a lakásokon tartott előadásokról, de bepillanthatunk például Rajk László szamizdat-butikjába (és annak hatósági felszámolásába) is. Alternatív Kiiifúrík Küzép- és Kelet-EurOpAban 1956-IS89 i Btöui [tmiR KiuT-híO« XuuíCmfff» í?8«c»**s$smii Qsuuflift). a ítKfijut MximmAtmUuy ts a H)uí«*»Rhl KB'A Budapesten látható kiállítás magyar anyaga természetesen bővített változat. Helyet kapott a válogatásban a hatvanas-nyolcvanas évek mára kultikus zenei vüága; meghallgathatjuk a legendává vált rock- és alternatív zenekarok, dalszerzők számait. Külön egységben követhetjük nyomon Galántai György Magyarország a tiéd lehet! című nemzetközi képzőművészeti pályázatának és (betiltott) kiállításának a sorsát, a projekt művészeti dokumentumai mellett a róla szóló ideológiai értékeléseket és államvédelmi aktákat is átnézhetjük, (as) CVeronika Janusková felvétele)
